Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-06 / 130. szám

t

TOLNA MEGVET NfPtJSAß

1963. június 6.

Előzzük meg a vasúti baleseteket

A vasút veszélyes üzem, ezért a vasúti munka biztonságos elvégzése és a személybiztonság megkövetelt, hogy az előírt szabályokat a vasút területén tartózkodók, vagy ott munkát végzők betartsák, a vasúti alkalmazottak felhívásainak tegyenek eleget, utasításaikat tartsák be. A felsoroltak elmulasztása sok esetben súlyos balesethez vezet.

A MÁV Pécsi Igazgatósága által irányított vonalhálózaton az elmúlt évben 114 baleset történt az utazó- és szállítófelek, , valamint egyéb, vasúton kívül állók hibájából. Ezek egy része mint személysérülés, gázolás, csonkolás jelentkezett. A balesetek másik része a vasútállomásokon, vagy az iparvágányokon végzett munka közben következett be és következményei halálos gázolás és súlyos mérvű személysérüléseken kívül kocsikisiklásban, szállító járművek és egyéb vasúti berendezések megrongálódásában jelentkeztek.

Az utazóközönség egy része a vágányok között figyelmetlenül, körültekintés nélkül közlekedik, mozgó vonatra, illetve vonatról fel- és leugrál, menetközben a kocsiajtót kinyitja, mozgó vonat lépcsőjén tartózkodik* stb. Ezek a leggyakoribb baleseti okok, és hasonló okok miatt nem egy utas fizetett már életével, vagy maradt egész életére nyomorék. Sajnos. elég gyakran történnek kéz- sérülések, amelyek amellett, hogy nagyon fájdalmasak, többhetes betegséget okozhatnak, sőt súlyosabb esetekben maradandó munkaképesség-csökkenés is előállhat. A kézsérüléseknek az az oka, hogy a vasúti kocsikban az ajtófélfába kapaszkodnak. A vonat lendületétől becsukódó, vagy más utas által becsapott ajtó a kapaszkodó kezét odacsípi, aminek nem egyszer csonttörés, körömsérülés és súlyos zúzódás a következménye.

Az utazóközönség saját testi épségét akkor óvhatja meg, ha a vasúti vágányok között csak a legszükségesebb ideig tartózkodik és a legrövidebb útvonalon, kellő körültekintéssel közelíti

meg a vonatot, illetve hagyja el az állomás területét, valamint ügyel a már előbbiekben felsorol takra. Meg kell szüntetni a vasút vonalak melletti járkálást, kerék pározást, mert ez okból is éven te több esetben történik halálos gázolás vonathálózatunkon.

Az elmúlt évben több esetben történtek kocsikisiklások és egyéb vasúti berendezés-rongálások iparvágányokon, mert az iparvá gányt használó vállalatok .nem biztosították az iparvágányon végzendő munkát szabályozó szolgálati utasítás betartását.

Az anyagokat a vágány mellett nem az előírt űrszelvényen kívül tárolták, a vasúti járműveket nem biztosították a megfutamo- dás ellen, nem az utasításban előírt módon végezték a tolatásokat, vasútüzemi munkáknál kiképzetlen dolgozókat foglalkoztattak, stb. Ezek voltak az iparvágányokon történt balesetek jellemző okai.

Előfordult, hogy a vállalatok vasútállomási rakodásokhoz nagyot halló dolgozót rendeltek ki aki — bár figyelmeztetve lett, hogy tolatás fog történni — belépett az űrszelvénybe. Mivel a testi' fogyatékossága miatt a guruló kocsi zörejét nem hallotta meg időben, a kocsi halálra gázolta. A vasútállomásokon feltűnő helyeken elhelyezett felhívá sok ellenére még mindig gyakori hogy a rakodómunkások a vasúti kocsikat, vasúti alkalmazott jelenléte nélkül önkényesen mozgatják, eltávolítják a megfuta- rnodás biztosítása céljából elhelyezett alátétfákat és nem alkalmazkodnak a vasúti dolgozók figyelmeztetéséhez, felhívásaikat figyelmen kívül hagyják.

Áz utazóközönségnek és a szállítófeleknek a vasút területén saját érdekük, hogy megszívleljék a vasúti alkalmazottak jóindulatú felhívásait, figyelmeztetéseit. A vállalatok vasútállomási munkák megkezdése előtt oktassák ki dől gozóikat a helyes magatartásra, az iparvágányt használó vállalatok pedig biztosítsák a szolgálati utasításokban foglaltak maradék tálán betartását.

Várnak a táborok...

Kirándulással egybekötött továbbképző tanfolyamok — Az idén is felépül a sátorváros Dalmandon

Hamarosan elérkezik áz iskolaév vége, és a diákok — általános és középiskolások egyformán — megkezdik vakációjukat. A nyári szünetek legélénkebb színfoltjai a fiatalok emlékezetében mindig a táborozások voltak, hiszen ezekben nyílik a legtöbb újdonságot jelentő szórakozásra lehetőség.

Sok fiatal számára a táborozás azonban nemcsak puszta szórakozást jelent, hanem munkát, tanulást is egyúttal. Az idén is megnyílnak országszerte az építőtáborok és a továbbképző táborhelyek. Ezeken részt venni ma már a Tolna megyei fiatalok előtt is hagyomány. Az idei jelentkezők szép száma is arról tanúskodik, hogy ez a program évről évre színesedik, egyre több fiatalt mozgat meg.

A KISZ továbbképző, táborozással egybekötött tanfolyamainak a rriár ismert formája mellett ebben az évben újabb színfolttal gazdagodik a program.

Hosszabb túrára induló csoportok kirándulásaik alatt megismerkednek más vidékek — elsősorban Baranya — történelmi nevezetességeivel, természeti szépségeivel és kincseivel.

Az idén ismét felépül a sátorváros a Dalmandi Állami Gazdaság területén. A »Nagy Ilona« önkéntes ifjúsági építőtábor lakói ez évben is segítenek a kukorica- címerezés munkájában. Nagykonda és Alsóleperd puszták kötelében felállított, két aHáborban

a Tolna megyei középiskolások közül 470 kiszes vesz részt a táborozáson. Legtöbb leány a szekszárdi Garay János Gimnáziumból utazik ide, 120 fővel, mindjárt utána a tolnai gimnázium következik 80 fővel, majd pedig a dombóvári 12 évfolyamos iskola 60 diáklánya.

Ebben a táborban Komárom megyeieket is vendégül látnak az idén. A tatabányai Árpád Gimnázium 410 kiszese dolgozik itt a nyár folyamán.

Hatvanba a paksi gimnázium 55 diáklánya utazik hasonló munkára, de a középiskolás fiúk sem maradnak le a lányok mögött, hiszen ők Ságváron és Tárnokon vesznek részt táborozáson. Ság- várra 215 fiú utazik a megye öt középiskolájából és Tárnokon ugyancsak öt Tolna megyei iskola képviselteti magát, közel 100 résztvevővel.

A KISZ-szervezetek agitáriós és propaganda-munkájával foglalkozó kiszesei. kulturosai, vezetői az idén is több turnusban továbbképzésen vesznek részt a fadd-domborj táborban. A politikai továbbképzés tanulásprogramját itt is sokfajta szórakozási lehetőség színesíti majd.

Természetesen a legfiatalabbak sem szorulnak ki a táborozás örömeiből, a megye úttörőcsapatai az ország különböző részein

— elsősorban a Balaton mellett

— ütik fel hoszabb-rövidebb időre sátraikat.

Aszker a földön ült, fejét a tenyerébe temette, s közben a homlokát dörzsölte az ujja hegyével. Mitévők legyenek? Hogyan szerezzék meg a Thedderrel kapcsolatot tartó ügynök címét? Nagyon sok múlik azon. hogy ki tudják-e deríteni, hol tartózkodik ez az ember.

Ezen töprengett a másik két felderítő is.

Semmi okos megoldás nem jutott az eszükbe.

Eltelt egy óra. kettő, s ők még mindig ugyanazon a helyen, a bokrokkal benőtt domboldal egyík mélyedésében ültek.

Harmatos lett alattuk a ki vénült fű. Lassan előtűntek a dombtetőn álló kastély körvonalai. Érdekes látvány volt. Mintha előhívó oldatba tett fénykép rajzolódna ki.

Közeledett a hajnal.

Aszker felemelte a fejét. Borzongás futott rajta végig.

— Nem sikerült, — mondta maga elé csendesen. — Pedig Thedder ma elutazik!. . .

„Ma elutazik . Mintha villámütés érte volna Percevet.

— De hiszen a kastélyból még nem ment ki... — ragadta meg Aszker karját.

Egy másodpercig egymásra néztek. Aztán Aszker hirtelen odahajolt és megölelte Percevet. Megértette a társát félmondatból is. Valóban, a Seiferttel és Upitz- cal folytatott beszélgetés után nem hagyta el a kastélyt, ott éjszakázott. Ma pedig elutazik. A közeli órákban tehát találkoznia kell az emberével, hogy átadhassa neki a kettétört fésű felét. S ha Thedder nyo—iba szegődnek... «

Aszker és társai hajnalban leereszkedtek a dombról, s elmentek addig a pontig, ahol a dombtetőről levezető egyetlen út találkozott az onszágúttal. Aszker és Ljulko itt maradtak az útkereszteződésnél, Percev pedig a városba sietett. Egy óra múlva visszajött, de nem gyalog, hanem kiszolgált Opel-kocsiján.

— Állj vele félre, a bokrok mögé, — mondta neki Aszker. — Nem szabad, hogy észrevegyék, mikor szegődünk a nyomukba.

Az úttól nem messze lévő galagonyabokrok mögé álltak be a kocsival. Percev néhány konzer- vesdobozt, kis kolbászt, kenyeret és néhány üveg sört vett elő a hátsó ülésből. Az egészet kirakták az elágazás melletti füves tisztásra, s körbe ülték. Éhesek voltak.- Azt hiszem, nem kell nagyon igyekeznünk, valószínűleg jóidéig várhatunk itt. — mondta társainak Percev.

Ljulko az órájára nézett és nyugtalanul hümmögött, kráko- gott.

— Mi van? — kérdezte tőle Aszker.

— Déltől kezdve ügyeletes vagyok.

— Igen .. . Aszker gondterhelten rágta a száj aszóiét. — Seifer- tet viszont egyedül csak maga ismeri.

— Lehetséges, hogy majd beteget jelentek, vagy valami más kibúvót keresek.

Aszker a fejét rázta.

— írja le Seifert külsejét. Ljulko részletesen elmondta,

hogy néz ki a tábornok.

— <5 maga vezeti a kocsiját?

— Amikor idefelé jött, ő ült a kormánynál. De hogv most is egyedül vezet-e. ki tudja!

— Nyitott kocsija van?

— Igen. Szürkéskék Horch. Tizenegy órakor kinyílt a kastély nagykapuja, s gépkocsi gördült ki rajta.

— A szürkéskék Horch. — mondta Aszker. amikor a kocsi közelebb ért.

Percev sört öntött a poharakba.

Elhaladt mellettük a kocsi. Egy személy ült benne csak — egy fiatal katonatiszt.

Seifert adjutánsa. — mondta Ljulko.

És mi van velük? — kérdezte Percev. — Ök mivel mennek be a városba?

— Itt van Upitz kocsija is. Fehér Mecedes. fekete ajtókkal

Eltelt még egy óra.

R

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

<72 falbem

Fordította: Szathmári Gábor

— Nekem indulnom kell — szólalt meg Ljulko,

— Menjen — bólintott Aszker.

Ljulko felállt.

— Maguknak van ügyeletes gépkocsijuk? — fordult hirtelen feléje Aszker.

— Egy van. A baleseti kocsi.

— Nehéz megszerezni?

— Megpróbálhatom . . .

— Ha sikerül, jöjjön vele ide. Természetesen sofőr nélkül.

Ljulko kiegyenesedett, megigazította kalapját, s elindult az országúton.

... A nap az épbolt közepén járt.

— Mindjárt két óra van, — szólalt meg Aszker. az órájára nézve.

— Megálljunk csak! — a fűben hasaló Percev felkönyökölt. — Azt hiszem, ők azok.

Aszker megfordult. Még látta, amint kinyílt a kastély két kapuszárnya, s átgördült a hídon egy gépkocsi.

— Upitz kocsija, — mondta Aszker.

Kerimov felállt, s beljebb ment, a bokrok mögé. Percev ottmaradt, s az egyik sörösüveget kezdte kibontani. Amikor a Mercedes mellé ért, közömbös arcot mutatva öntötte a sört a poharába.

Aszker a bokrok közül megfigyelte: Upitz ült a volán mellett, hátul pedig Seifert és még valaki.

— Induljunk!

Percev összeszedte az ételmaradékot, s beült a kocsiba. Aszker hátul helyezkedett el. Jobbra- balra billegve az országútra ért az Opel, s a legnagyobb sebességre kapcsolva a város felé indult

Háromszáz méternyi lehetett a távolság a két kocsi között. A Mercedes nagy sebességgel haladt, s a kiöregedett Opel zörögve igyekezett a nyomába, hogy ne maradjon nagyon hátra.

— Bizonyos benne, hogy a kocsiban ülő harmadik személy Thedder? — kérdezte Percev.

— Más nem lehet. Upitz adjutánsa elől ült volna, a főnöke mellett.

A két kocsi a városba ért. A Mercedesnek csökkentenie kellett a sebességét, s most már nem volt nehéz a nyomába maradni.

Már a váro6 központja felé jártak, amikor Upitz kocsija fékezett és a járda mellé állt. Percev önkéntelenül levette a gázt,

— Tovább, — mondta gyorsan Aszker. — Tovább kell mennünk!

Az Opel elhaladt a fehér kocsi mellett. Aszker hátrafordult, s a

hátsó ablakon át figyelte Upitzé- ket. Látta, amint kinyílt a Mercedes ajtajá, s egy férfi lépett ki belőle a járdára.

— Menj Upitz után, — szólt halkan Percevnek Aszker. — Kövesd az úton ameddig megy, aztán indulj haza. Ott találkozunk.

Az Opel megállt. Egy perc múlva elhúzott mellette az egyre gyorsuló Mercedes, amelyben ezúttal már csak ketten ültek.

Aszker kiszállt a kocsiból s odament az egyik kirakathoz. Az üvegen — halványabban ugyan, mint egy tükörben, de jól látta azt az embert is, aki Upitzcal és Seiferttel jött együtt a Mercede- sen. Középkorú testes férfi volt az illető, bőaljú, szürke esőkabátban. Öszesbarna hajának több tincse kilátszott a kalapja alól. Kerekded arca pirospozsgás volt, s messziről úgy látszott, hogy sötétszínű, közönyös tekintetű a szeme. Ez tehát a nagyhatalmú Thedder!

Thedder távolodni kezdett. Aszker átment az utca másik oldalára, s elindult ugyanabban az irányban. Elhagytak néhány háztömböt és egy alacsony házakkal körülvett térre értek. Thedder odament az egyik épülethez, egészen a tető pereméig borostyánnal körülfuttatott kis villa volt az — felment a lépcsőkön, s becsengetett. Nyomban nyílt az ajtó s Thedder belépett a házba.

Aszker gyorsan a kerek, zománcozott házszámtáblára nézett. Tizenötös szám volt rajta. A teret Berliner Platznak hívják. Vajon nem itt lakik az az ember, akinek Thedder át akarja adni a kettétört fésű darabját? Ezt ki kell deríteni. Aszker tehát elhatározta szemmel tartja a házat.

Egy óra múlva jött ki a villából Thedder. Útitáska volt a kezében.

Aszker az állomásig követte. Látta, amint felszállt a vonatra. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor kigördült a szerelvény a pályaudvarról.

Tehát Berliner Platz 15, — mondta maga elé félig suttogva, miközben elindult Stireva háza felé.

A következő hét nap azzal telt el, hogy minden apró részletében végiggondolták az egész akció tervét, hogyan tudnák legbiztosabban megszerezni a karlslustei rejtekhely archív-anyagait.

(Folytatjuk)

UJ NYÁR

ÚJ FÜRDŐRUHA

Karton fürdőruha 85—105.— Ft-ig.

Szatén-karton fürdőruha 93—130.— Ft-ig.

Piké fürdőruha 100—i45.— Fi ig.

Pamut, kötött fürdőruha 60—80.— Ft-ig.

Bánion fürdőruha 160—302.-- rt-ig.

__ (6)