Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-06 / 130. szám

I 1.9G3. június 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mesél az anyakönyv SURROGNAK A NYÁRFÁK levelei, örökös rebbenéssel, mint­ha folyton dolguk lenne, mintha pillanatról pillanatra valami fon­tos. sürgős üzenetet kellene a vi­lágba küldeniök. Kakas kukoré­kol. az iskolában énekóra lehet, kiszűrődik a dal. amit tanulnak. Egy asszony vág át a tisztáson, a pékhez igyekszik, megsült a házikenyér. Látom, mikor jön vissza, hóna alatt a kerek, barnás veknivel. Szerelő dolgozik a Rá­kóczi utcán, a fő úton. az egyik villanyoszlop tetején. A betonon teherkocsik zötyögnek el, elég nagy a forgalom. Tamási felé ve­zet a műút. Néhány járókelőtől érdeklő­döm. mikor megy a busz Szek- szárd felé. de pontosan senki sem tudja. Tizenkettő körül — mondják, valamivel inkább előbb, vagy később. Falusi ember nem tartja ezt úgy számon. Ha a vá­rosba igyekeznek, úgyis előbb ki­állnak a megállóba, nehogy le­maradjanak. Nyugalom, békesség színezi a levegőt. A népszámlá­lás adatai szerint 999 lakos él Kétyén. de a vb-titkár. Sárkány Titusz azt mondja, azóta túl­haladták az ezret. Hozzá azért mentem, mert ő az anyakönyvvezető is és így sta­tisztikusa a község minden örö­mének. bánatának. Bejegyzi a házasságkötéseket, születéseket — sorolnám tovább, de itt félbe­szakít: — Hát születéseket nem na­gyon jégyzünk már a kétoi anya­könyvbe... — Hogyhogy? Olyan kevés az újszülött? — Az asszonyok bemennek szülni a járási székhelyre. Bony- hádra. vagy méginkább Szek- szárdra. mert oda nagyon jó az autóbusz-összeköttetés — mondja Sárkány Titusz. VAN UGYAN SZÜLÉSZNŐJE a községnek. Murgáról jár lei. de a gyerekek mindinkább kórházban jönnek világra. — Emlékszem a régebbi időkre — meséli a titkár —, az ötvenes években is dolgoztam a tanácson. Akkoriban úgy kellett rábeszélni az anyákat, hogy kórházban hoz­zák világra a gyereket. Mégse mozdultak volna ki a faluból. Ahol minden sorsjegy nyer... Tíz nap múlva húzás — Hasznos játék, és szépséghibája A játék népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy most tizenha­todszor rendezik meg, és az eddig tapasztalható érdeklődés minden eddigit felülmúl. A Könyvsors- jegy-játékról van szó, amelyet most újból megrendez az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Népsze­rűségét kétségtelenül annak kö­szönheti, amit a játék jelmon­data is magába foglal: „Minden sorsjegy nyer”. Csábítóak a nyerési lehetőségek — hiszen egy 20 ezer forintos vá­sárlási utalvány nem megvetendő — és a játékban résztvevők ha nem is kíséri őket különösebb szerencse, tudják, hogy pénzüket könyv alakjában akkor is viszont láthatják. A vásárolt szelvények száma nem csak arról tanúskodik, hogy hányán szeretnének főnyeremény­hez jutni, hanem sokkal inkább arról, hogy országszerte megnőtt a könyveket vásárlók tábora, kis könyvtára gyarapítására napról napra, többen szívesen fordítanak keresetükből. Az érdeklődést jól mutatja a szekszárdi Babits Mihály Köny­vesbolt forgalma, ahol eddig több mint 34 ezer forint értékű könyv­sorsjegy talált gazdára. Az érde­kességek közé tartozik, hogy so­kan nagyobb összeget is „befek­tetnek” könyvsorsjegybe, a csúcs egy személy részéről 400 forint érték, de sokan vannak akik há­romszáz és még többen akik két­száz forintért vásároltak könyv­sorsjegyet. A húzást tíz nap múlva, június 16-án, vasárnap tartják és ezután lehet a nyereményeket átvenni, vagy a sorsjegyeket névértékben beváltam. A játéknak Tolna megyeiek ré­szére egyetlen szépséghibája van. hogy sorsjegyet csak az Állami Könyvterjesztő Vállalat üzletei terjeszthetnek, a szövetkezeti könyvesboltok és vásárló közön­ségük kiesik a játékból, hacsak nem utaznak Szekszárdra, vagy Dombóvárra. Úgy gondoljuk a könyvterjesz­tés nem csupán egy vállalat érde­ke, hiszen a könyvsorsjegy-játék hasznosan szolgálja művelődési célkitűzéseinket. Reméljük, hogy legközelebb a játékot kiterjesztik a szövetkezeti könyvesboltokra is: a két azonos célt szolgáló intéz­mény ebben biztos közös neve­zőre jut. 1953-ból 23 születésről ad sza­mot az anya könyv. És az utóbbi évek rubrikája üres. 1961-ben egy szülést jegyeztek be. azóta pedig egyetlen egyet sem... A brokát- selyem. szépen hímzett születési anyakönyvi borító összehajtva pi­hen a tanácsteremben, nincsen rá szükség. Itt az ünnepi holmik között van egy zászlócska. Piros szegfűcsokrot hímeztek rá. sezta szöveget: "Sok boldogságot kíván az új házaspárnak a községi ta­nács vb.«. Ez a darab, meg az esküvőre való nagyobb fali díszszőnyeg, az asztalterítő, a házassági anya­könyv ünnepi borítója gyakrab­ban kerül elő. — Mostanában lapozgattam a régi könyveket — tér vissza az anyakönyvekhez Sárkány Titusz. — mennyi csecsemő- és gyermek­halál fordult elő! MUTATJA IS A BEJEGYZÉ­SEKET. A vaskos, irodaszagú. piros szélű kötetek szomorú ada­tokat őriznek. 1915: meghaltak 10 hónapos, 2 hónapos. 12 hónapos. 7 napos. 15 éves. 14 éves. 3 éves. 5 éves. 8 hónapos, félnapos gye- ■rekek. 1913—14-ből, vagy 1900-ból egész oldalak szólnak, alig pár­hónapos csecsemők haláláról. Mit érezhet egy anya. akinek fél na­pot él a kicsije...! Mit érezhetett? Igen, kérdezhetjük múltidő­ben, mert az utóbbi években ilyen bejegyzés nem található az anya- könyvekben... Idős asszonyokat, bácsikat búcsúztattak csak. akik még 1880-ban. 70-ben 90-ben szü­lettek... 1956-ban volt az utolsó gyermekhalottjuk akit bélhurut vitt el. Ezek a mostani anyakönyvek vékonyabbak és az ünnepi borító nélkül is szebbek. I B. K. Az ország legszebb szülőotthona, és korszerű tbc-szanatórium épül Szekszárdon Szekszárdon több tízmillió fo­rint költséggel nagyméretű épít­kezéseket végeznek a Tolna me­gyei Tanács Kórházában. Újjá­épül a kórháznak tavaly tűz- ; katasztrófa martalékává lett szü­lészeti osztálya. A 104 ágyas szü­lészeti osztály rekonstrukcióját a I legmodernebb NDK-beli kórház- I építési tervek szerint végzik. Az új szülőotthonban a szülőszobá­kon kívül megfelelő műtők, ste­rilizálók, laboratóriumok és vilá- gítófolyosók lesznek. Ez lesz az I ország legszebb szülészeti osztá- I lya, amint dr. Gujás János, a megyei tanács egészségügyi osz­tályának vezető főorvosa és mun­katársai örömmel újságolták. Ugyancsak jövőre adják át ren­deltetésének a megyei kórház fö­lött, a szekszárdi szőlőhegy alján épülő 300 ágyas korszerű tbc- I belgyógyászati osztályt is. I A szekszárdi kórházban jelem­I. leg Baranya megyei betegeket is kezelnek, a Mecsekben azonban még az idén elkészül egy má­sik háromszáz ágyas tbc-szanató­rium, s így a szekszárdi új tbc- osztályon teljesen Tolna megyei betegeket gyógyíthatnak majd, Ezenkívül egy második belgyó­gyászati és egy baleseti-sebészeti osztályt is létrehoznak a megyei kórházban. Felépült kétezer- sze­mély ellátására szolgáló modem konyha és étterem, amelyekét néhány héttel ezelőtt adtak át rendeltetésüknek. A jövő év ele­jére készül el az egész kórházat ki­szolgáló nagy kazánház és mosoda, s építenek egv központi transzfor­mátorházat is. Az utóbbiban Diesel-motorral működő áram- fejlesztőt helyeznek el, hogy a kórházban történő műtéteket, leg­fontosabb gyógyászati munkákat függetlenítsék a városi közvilágí­tástól az áramzavaroktól. JJjcJmp a talpán... Ülést tartott a katolikus papi A Hazafias Népfront rendezé­sében ülést tartott a katolikus papok Tolna megyei békebizott­sága Szekszárdon. Az ülést a le­szerelési hónap rendezvénysoro­zata keretében rendezték. Dr. Langmár Lipót püspöki hélynök tartott előadást a békével kapcso­latos aktuális kérdésekről. Beszé­dében kiemelte a Szovjetunió kezdeményezéseit a leszerelés, s a béke biztosítása érdekében. A beszéd után többen felszólaltak az ülés részvevői közül, majd a békebizotteág elnöke, Kővári Bá­lint esperes köszönetét mondott az ünnepi beszédért. — Hajtják a gulyát! — köszön­tök rá a fa árnyékában pihenő tehénpásztorra. Riadtan emelke­dik fel, de látva a békésen pihe­nő, legelő jószágolcat, hallva a kolomp szavát, elmosolyodik, szemrehányóan nézve rám. — Nem lehet minket becsapni — mondja, s megsimogatja a mel­lette heverő kutya fejét. — öt esztendő óta megszoktuk már ezt a békés egyedüllétet. Az egyedüllét, az aztán tökéle­tes itt a bikácsi legelőn. A delet kongató harang szava is csak mint légyzümmögés hallatszik itie, A. npgy csendességbe csak né- I ha zörren bele a kolomp szava, de a nagy melegben az is tom- 1 pán hat, mint egy .áltatódal sze­líd kísérete. | Nem is volna ebben eddig sem- i mi különös, hiszen minden falu­ban vannak tehenek. Mindenütt legeltetik őket kora tavasztól ké­ső őszig. Itt azonban a tehén­pásztor nem férfi, hanem nő. Asszony, ahogy nekem mondták bent a faluban, s hozzátették — aki legény a talpán. Aki ismeri a tehenészet mun­káit, az egy percig sem kételke­dik ebben. Mért Horváth István­ná nemcsak őrzi, hanem gondoz­za, feji is őket. Özvegy asszony, a férje a háborúban tűnt el. — Bizony mondták is nekem — mondja — amikor elvállaltam: mit akarsz te asszonylétedre? Nem bírod majd. Még férfinek is elég vizet húzni, fejni, almozni, meg amit kell a jószágok körül csinálni. — No, de én azóta csak bírom. Ketten vagyunk a jószágok mel­lett, egy •férfival. De ő már a harmadik öt év óta. akivel együtt dolgozom. Szeretem a munkakö­römet — teszi hozzá egy kis gon­dolkodás után — és hát csinálom.' — Igaz, meg is van a látszatja — mondja. — Minden évben 500 egységen felül teljesítek. De más­különbéit' is. A múlt hónapban'is ketten több mint ötezer liter te­jet fejtünk. Beszélgetésünkbe azonban most, mintegy vezényszóra, beleszólnak a tehenek. Az eddig békésen ké­rődző jószágok egymás után kel­nek fel, s indulnak a kúthoz. — Pontosabbak ezek, mint egy vekker — mondja. — Most már érzik, hogy hazafelé indulunk. Ekkor megitatok, s mehetünk. A 'tehenek már ittak, s cso­portba verődve lassú poroszká- lással megindulnak befelé. Utá­nuk a tehénpásztor, ez a külö­nös, de bátor, erős lelkű asz- szony, a kutyájával. (i—e) mimiitHMii' misiuiiiiiimiiiii nullum 4WWMIHK» unni n iniim «nniwwiiiii». «Mumiimw». «uiuiimMi «iuhhuiiiihiii «imumm» «huhuumi, «uimumii numMumii' 'Imimiiim» «iiihmiuiii» «IIIIIHIMM 'MIIIIIIJHIIIU» Uj „ hidesoda” a Sok a kíváncsiskodó már a magasba nyújtózó híd-kapuzatnál a pesti parton. Van is mit némi. Alig két éve lehet, hogy a Híd­építő Vállalat fiatal építésvezető­jével rocsón átkeltünk a Dunán a régi Erzsébet-híd képzeletbeli íve alatt. Akkoriban kezdtek a roncs-kapuzat bontását. Mégis, pillantásainkkal már akkor „ki­feszítettük” az új híd merész ívét is a folyó fölé. Azét az új hídét, amelyik szebbnek ígérke­zik a réginél, sőt csaknem tíz méterrel lesz szélesebb. Karcsúbb is lesz — mondták a mérnökök — és a vízben nem lesznek pillérei, egy ívben hajlik át a két part között. Szívesen pihen majd raj­ta a tekintet. íme, az új „híd- csoda” a Dunán. Van még több emlékem is, hi­szen az elmúlt években szinte hétről hétre figyelemmel kísér­tem az építkezést, hogy aztán a cikkeken keresztül figyelemmel kísérhesse a főváros, az ország. Jól emlékszem a munka megin­dulására, a kapuzat fokozatos bontására, a Március 15 tér „süllyesztésére” (a három méter magas töltést szállították el, sok ezer köbméter földet, törmeléket, mert az új hídnál nem lesz szük­ség rá), ott voltam a támfalak robbantásánál. Akkoriban a bon­tás és betonozás vezetője, Ligeti János volt a kalauzom, vele jár­tam a híd szívkamrájában is, ahova majd a kábeleket bekötik. Mintha tegnap lett volna, és lám, ma már mindkét oldalon ott ma­gasodik a vasbeton hídfő, a szín­vas kapuzat, amelyen most is 4— 5 emelet magasban kisujjnyinak látszó szerelők dolgoznak a tég­lavörös vaslábak hátterén. Itt- ott még lilás hegesztőfény villan, kalapácsütések vasas zaja hullik a szelíd folyótükörre. Ám, ha most igazán a teljességre törek­szem, akkor egy még korábbi em­lékhez kell visszatérnem. Sávoly Pál, Kossuth-díjas főmérnök mu­tatta meg először a híd rajzát, ve­le beszélgettem először a készülő, akkor még csupán ..papíron lévő" létesítményről. De, hogy a mun­kákat milyen alapossággal készí­tették elő, arra „tanúm” az a tartókábel-metszet, ami a főmér­nök asztalán volt. Nagyon sok kis drótból fonták össze, (tenyerem­ben elfért) mégis olyannak tűht, mintha egy darab acélhengerből vágták volna. Azóta már elké­szült teljes hosszúságában mind a 122 acélkábel, s azóta már nem­csak a pillantás, a képzelet „raj­zolhatja” fel az épülő híd ívét. A napokban újra felkerestem a fiatal főépítésvezetőt és megkér­tem, mondja el, hol tartanak az építési munkálatokkal, és milyen munkaszakasz következik? — Az Erzsébet-híd építése egy­re látványosabb lesz — kezdte — már befejeztük a pillérek építé­sét. jórészt készen vannak a híd­fők is, valamint a kapuzatok a két parton. Most a legfőbb lát­ványosság a Duna felett látható, a majdani tartókábelek vonalát pontosan követő acélháló. vagy másként: szerelőszőnyeg. Tulaj­donképpen biztonságos munka­hely ez, a GANZ-MÁVAG sze­relői építették és ezen a szőnye­gen fogják majd áthúzni a tartó­kábeleket, a tervek szerint na­ponta kettőt. — Mikor kerül erre sor? — Már a közeljövőben, hiszen már csak a kábelek pontos be­mérése van hátra (hogy milyen hosszúak legyenek) és a kábelfe­jek kiöntése. — Addig is milyen ..szárazföldi munkákat- végeznek el? Dunán — A kábelhíd építésével együtt alakítjuk ki a két hídfeljárót Pesten és Budán — folytatta a főépítésvezető. — A budai olda­lon már elkészült a hídfő kőbur­kolása is, de a pesti oldalé is ké­szen lesz június végére. Ugyan­csak budai oldalon nemsokára el­készül a hídfő magas vasbeton tömbje mögött a gyalogos aluljá­ró. Ugyanott folyamatban van egy vasbeton felüljáró építése is (ez tulajdonképpen betonlábakon álló betonút, arra lesz jó, hogy a különböző járművek azonos szin­ten nem keresztezik egymás út­ját. így a forgalom zavartalanabb lesz,) a parton húzódik. Egyik szakasza már a télen elkészült, a másik szakaszát most betonozzák. Ezen a parti hídon megy majd tovább a híd gépkocsiforgalma. A szerelőszőnyegen már át le­het menni, munkások, mérnökök, iötori porterek, filmhíradósok gyakran felkeresik az építkezést, ugyanis, sose lehet tudni, melyik nap tartogat valamilyen építési szenzációt. Rágyújtásnyi szünet után folytatja az építésvezető. — Budán a hídfő mellett ivó­csarnok épül, gyógyvizet árulnak ott. Jelenleg a budai part épít­kezései látványosabbak, hiszen a nagy munka zavartalansága miatt’ át kellett terelnünk még a for­galmat is. Valóban, többet látnak ott a laikusok is; ám nem sokáig, mert a pesti oldalon is elkezdik a par­ton a vasbeton felüljáró építését, amely nyolcvan méter hosszúság­ban húzódik majd a hídfőtől a Váci utcáig. A munka jó ütemé­re jellemző, hogy mind a két ol­dalon megkezdődött a rakpartok, utak rendezése, valamint megkez­dődtek a kőfaragások is. A kiváncsiskodók most ott van­nak. Nemcsak egyszerű, ráérő emberek, nemcsak érdeklődők, hanem segítők is. Gyakran ötle­tekkel, javaslatokkal segítik az új városkép kialakítását, újfajta emberek, érdekli őket. hogy mi­lyen lesz az új híd, büszkék le- hetnek-e rá. akár a többi hídra? A gondos munka, a tervek lát­tán a tervezőkkel és a beavatot­takkal együtt azt mondhatom, hogy igen, mert az új híd egyike lesz a világ legszebb hídjainak, a magyar mérnökök, munkások munkáját méltán dicséri majd. KISS DÉNES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents