Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-28 / 149. szám
4 föl.NA OTEGfEt SfEPÜJSÄCS 1963. június 28. Ml KIS VÁROSUNK Lesz-e virágos Szekszárdi? Gőgös Mihály, a városi tanács köz- tisztasági ellenőre. Most is, mint mindig, járja az utcákat, beszélget, vitatkozik, hogy — amint mondja — ne csak a főutcákon legyen rend és tisztaság, hanem a mellékutcákon is. — Nem régóta foglalkozom ezzel a mun. kával. csak május óta, de úgy érzem, van már látszata. Egyre többen értik meg, hogy egyrészt váró-, sunk iránti szeretet kötelez, másrészt az arra járók iránti megbecsülés. Főként azok iránt, akik meggyőzés nélkül jóval előbb elkezdték a parkosítási az utak mellett, az árkok kitakarítását. stb. Es ahogy járjuk a Szakály-testvérek. a Szluha György, a Mátyás király utcát, tapasztaljuk, egyre többen vannak a jó példa követői. S milyen kirívó, ha elvétve, ritkán egy-egy gondozatlan ház előtt csak gazt, szemetet találunk. De van olyan hely is. ahol komoly egészségügyi probléma kerül előtérbe. Ha a központ felől például a Beloiannisz utcában végig megy az ember. örül. De amikor a végére ér... Nem leírni, ezt érezni kell. Hatalmas farönkök, mint egy fatelepen, széjjelszórva az egyik oldalon, hozzá a kitakarítat- lan árok, bűzölgő mocsárral, amely állandóan kapja az utánpótlást a házból kifolyó szappanos létől, de lefolyni nem tud. A másik oldalon szépen rendezett virágágyak, pompázó virágokkal. No, itt lehetne virág hektár- számra, ezt a bűzt akkor sem tudná elnyomni. Nem inaz, hogy akár a vállalat, akár a város e régóta húzódó problémát ne tudta volna megoldani. Már mi is megírtuk ezt, ígéretet is kaptunk, hogy rendezik a környéket. S még mindig semmi látszata. Megfordított útvonalon ugyanez a helyzet a Kölcsey utcában. A pataktól lefelé a központ felé, mindenütt) rend, tisztaság, virágillat. Csak ne érkezne el az ember a sétakerti cukrászda és a volt selyemgyár épületének sarkához. Mert az árokban itt is bűzös mocsárszag keveredik a parkban nyíló hárs- virágok illatával. Tenni kéne valamit! Az ígéretekből nem lesz rend sohasem. Az ilyen példák bizony fájnak a várost, az embereket becsülő szemlélődöknek. Különösen, ha a még fel nem sorolt rendes utcákat is bejárja Persze vannak a séta közben humoros esetek is. — Az egyik utcában — mondja Gőgös elvtárs — nem virágokat, hanem burgonyát, zöldséget, és más ilyen növényt ültettek, vetettek. S mikor kérdeztem, miért? Az volt a felelet: a párt politikája is kimondja. hogy minden talpalatnyi helyet meg kell művelni. Most mondja, mit szólhat az ember? — fordul hozzám mosolyogva. — Igaza van — válaszoltam neki* — de talán az utcából mégsem kellene szántóföldet csinálni. Járjuk az utcákat, s végkövetkeztetésként levonjuk a tanulságot: a mi kis városunkat szeretni, az embereket becsülni — a szépítés, a rend segítségével is — nemcsak azért kell, mert ezt a tanács- rendelet is előírja, hanem inkább azért, mert erkölcsi kötelességünk. Ezt azonban mindenkinek éreznie kell, s akkor megvalósulhat maradéktalanul a népfront által kitűzött nemes cél: virágos Szekszárd. (i—e) Megjelent a „Béke és Szocializmus“ júniusi száma A folyóirat vezércikket közöl Vilié Pessi a Finn KP főtitkára tollából „Az alkotó marxizmusról és a forradalmi politikáról” cimmel. mely fontos elvi kérdéseket tárgyal a békés egymás mellett élés politikájával és a forradalom békés és nem békés útjának konkrét feltételeivel kapcsolatban. D. N. Aidit cikke „Az indonéz kommunisták harca az ország teljes nemzeti függetlenségéért” feltárja mi az oka annak, hogy az indonéz gazdaság a csőd szélén áll, s rámutat arra, hogyan lehet az indonéz nemzet- gazdaságot a saját lábára állítani, s az ország teljes függetlenségét és demokratikus fejlődését biztosítani. Rendkívül tanulságos E. dereknek „A párt és a gazdasági építés” című tanulmánya. A szerző, aki a LEMP Politikai Bizottságának tagja a Katowicéi Vajdasági Pártszervezet példáján szemléltetően mutatja be a pártnak a gazdaság irányításában alkalmazott módszereit és az elért konkrét eredményeit. G. Matthews, a „Daily Worker” főszerkesztője Angliának a Kö2ös Piacba történt belépési kísérlete kapcsán igen figyelemre méltó cikket írt „Az imperialista szövetségek és az imperialisták közötti ellentétek” kérdéséről. A folyóirat gazdag tartalmából megemlítjük még a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Egyesü - lésről írt leleplező cikket, az olasz választásokról készített kommentárt és a spanyol politikai foglyok helyzetéről szóló interjút. Külön kell szólnunk a „Kommunisták és a demokrácia” című eszmecseréről, melynek egyik érdekes vitakérdése ebben a számban „Az egyéni szabadság problémája a mai ideológiai harcban”. 93. Miért vannak itt ezek a vadászgépek? Csak nem jöttek'' rá a repülőtér elfoglalására? Úgy látszik, mégis így van. A repülőtér felől a távolság ellenére is tisztán hallotta a légvédelmi géppuskák fojtott kelepelését, majd egy lángokban álló, nagytestű repülőgép húzott el felette, a föld felé tartva ... Aszker felnyögött. Sajgó fájdalmat érzett az egész testében. A halántékát dörzsölte a kezével, hátha alább hagy az éktelen zúgás a fejében. Kétszer is megpróbált felállni, de mind a két alkalommal olyan elviselhetetlen, pokoli fájdalom hasított az ösz- szeroncsolt lábába, hogy azonnal eszméletét vesztette. Most ismét kinyitotta a szemét. Nézte a sötét eget. Hallgatózott. Csend volt körös-körül. Nagyne- hezen felhúzta a mellére a földön elterült karját, amelyre az órája volt csatolva. Felemelte a fejét, hogy lássa a számlapot. De az óra nem működött, összetört. Az erőlködés kimerítette. Egy ideig mozdulatlanul feküdt. Zihált a melle. Aztán elfordította a fejét, fény derengett. Közeledett a hajnal. Mennyi lehet az idő? Négy óra? A jelek szerint négy körül járhat. Tehát mindjárt vége az akciónak . .. Néhány percig még pihent. Ez az átkozott gyengeség ... Attól az egy combsebtől lenne az egész? Aszker mozdítani próbálta a beteg lábát. De a láb nem engedelmeskedett. Megmerevedett. Aszker felvette a földről Torp kését, amely ott hevert mellette. Felvágta vele a nadrág szárát, s megnézte a sebet. Hosszú mély vágást kapott. A dulakodás közben alaposan összeroncsolódott a seb széle. Egyhamar nem gyógyul be. Aztán megérintette kezével a sebet, amelyből még mindig erőteljesen szivárgott a vér. Aszker azonnal megértette: valami nagyobb véredényt vághatott el Torp kése. Sok vért vesztett, azért érzi ilyen gyengének magát. Óvatosan, hogy ne tegyen egyetlen felesleges mozdulatot sem, amely gyöngítheti, lecsatolta a nadrágszíjat, aztán üggyel- bajjal körültekerte a combján, a seb felett, majd a szíj alá dugta a kés nyelét, s néhányat csavart rajta, hogy jobban szorítson a kötés. Csillagokat látott a fájdalomtól, de legalább elállt a vérzés. Megint pihent egy kicsit. Amikor kifújta magát, eszébe jutott Torp pisztolya. Körülnézett maga mellett. Az út szélén feküdt a fénylő markolatú browning. Aszker utána nyúlt. Felemelte, megnézte. s beletette a pisztolytáskájába. Utána hasra forduld, négy- kézlábra állt, s megpróbált kiegyenesedni. De most sem sikerült. A gyengeségtől megingott, s újra a földre zuhant. Egy kis idő múlva újból megpróbálkozott a felállással. Ezúttal nagy nehezen sikerült lábra állnia. Fejét magasra emelve, kinyújtott karral igyekezett megőrizni az egyensúlyát. Az egészséges lábával lépett egyet, s azALEKSZANDR NASZIBOVi EJTEKHELY a<z €Lbán Fordította: Szathmári Gábor aztán utána húzta a másikat, majd megint lépett. Kényszerű tapasztalatot hozott ez a néhány lépés: így, sántikál- va, még holnap estére sem ér el a repülőtérig. Viszont jól tudta azt is, hogy legkésőbb fél órán belül az utolsó Indákat is felrakják a még itt lévő repülőgépekre, beszállnak az ejtőernyősök is. s magasba emelkednek, indulnak a biztonságos hazai föld felé. Keleten hajnalpír rajzolódott az ég aljára. Lenge szellő fujdo- gált. Csakhamar elült a szél, s csend lett. Aszker egyszercsak mind jobban erősödő motorzúgást hallott. A következő pillanatban nehéz szállítógépek csoportja húzott el a feje felett. Kelet felé •tartottak. Hamarosan gyengült a motorzúgás, s néhány perc múlva ismét csend ült a tájra. — Az utolsók, — suttogta Aszker. Tett még néhány lépést előre, aztán fájdalmas nyögések közben a földre ereszkedett, s behunyta a szemét. Igen. elérkezett az óra. A küzdelem befejeződött. Az ő útja innen már nem visz tovább. Mennyi lehet .még hátra az életéből? Legfeljebb órák, de az is lehet, hogy csak percek. Ha egyszer Messerschmidtek vijjognak felette, akkor bizonyos, hogy már a gyalogos egységek is elindultak a repülőtér felé. Az első erre jövő autó beleütközik Upitz kocsijába, meg a terepjáróba, s Torp holttestébe. Nyomban megkezdik a kutatást s akkor vége. Búcsút kell vennie mindenkitől és mindentől. Milyen a halál? Feltenyereit a földön, s felemelte a fejét. Sehogy sem lehet megbékélni a halál gondolatával, amikor még — úgy tűnik — előtte van az egész élet. Az élet! Mit tud ő erről az életről? Sokat. Sokat és ugyanakkor semmit. Hiszen még a harmincadik esztendejét sem töltötte be! ... Akaratlanul is könnyek peregtek a szeméből. Ö sír? Hát igen, sír. Itt lehet, nem látja senki. Egyedül van, távol és elzárva mindenkitől. Körös körül csak az éjszaka bársonya, a néma sík vidék, semmi más ... Telt az idő. Valamelyest már megnyugodott. Egyben bizonyos volt: tisztán, becsülettel, igaz szívvel hal meg, bármi történik is Hirtelen felkapta a fejét. Úgy rémlett. mintha ismét motorzúgást hallana. Repülő lenne? Nem. ez nem hasonlít repülőmotor bú- gására. Akkor mi? Gépkocsi? Igen, úgy látszik autó. Térdével az aszfaltot súrolta, az úttest melletti árokpartra csúszott. Elővette a pisztolyt, s kihúzta belőle a tárat. Hat töltény volt benne. Akkor talán nem adja ingyen az életét. .. A motorzúgás egyre erősödött. S milyen különös: Aszker úgy érezte, mintha egyenletesebben verne a szíve, mintha a feje már nem zúgna annyira. Feljebb kúszott az árokparton. Az úttest szélére kapaszkodott a kezével. A tenyerén keresztül egyszercsak azt érezte, hogy egészen gyengén rezeg a föld. Nyomban az aszfaltra tapasztotta a fülét, s tisztán kivette: valami súlyos fémtest távoli zörgését vezeti az útburkolat. Kétségtelen tank közeledik. Tank, vagy tankok. De hát akkor mire vár még Aszker? Vagy úgy döntött, hogy ott, azon a helyen akar meghalni? Elbúcsúzott az élettől csak úgy. hogy ellenállás nélkül adja meg magát a halálnak? Nem, erre egy percig sem gondolt. De nincs ereje, hogy tovább menjen. Akkor tehát el kell rejtőznie. Minél gyorsabban, el innen, amilyen messze csak lehet az ország- úttól!... Aszker az árokpart kiszáradt fűcsomóiba kapaszkodott, ép lábával előretolta magát, s kúszva indult a földek felé. így ni.. s Most aztán egy kis helyet kell találnia, ahol meghúzódhat, ahol nem olyan könnyen lelnek rá ... A barázdák és a derékig érő, karvastagságú kórók, giz-gazok között kúszva, kanyarogva, könyökét a laza, őmlós talajba fúrva távolodott az országúitól. Az összeroncsolt lábát már nem érezte: a fájdalom feljebb húzódott, a hátába, a nyakszirtjébe, a halántékába. Mintha ezer kalapács verte volna vadul a testét. Gyorsabban, gyorsabban!. .. Már nem tudta érzékelni az idő múlását. Csak azt tudta, hogy valami, ami nálánál is erősebb, űzi, hajtja előre. Vajon a felderítő edzett akarata, önfegyelme készteti arra, hogy ne adja meg magát a sorsnak, hanem ember- feletti erőfeszítéssel, elcsigázott testtel vonszolja magát tovább, beljebb a földeken, minél mesz- szebb az úttól? Vagy pusztán csak az életösztön diktálja minden mozdulatát? Ki tudja? Alighanem ,ez is, áz is. A tankok zörgése, motorjaik búgása egyre erősebb lett. A robaj csakhamar fülsiketítővé vált. S Aszker mozdulatlanná merevedett. Ha felvethette volna a fejét, látta volna, amint megáll az úton egy szürke lánctalpas óriás, s mögötte két teherautó katonákkal. De Aszker arcát a földbe fúrva, hasalt egy gödör alján. Már teljesen elhagyta az ereje, az átélt izgalmaktól és az egyre elviselhetetlenebből kínzó fájdalomtól aléltan, félholtan nyújtózott el. (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: • A C APU AI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 14. esztendőben egy hatalmas termetű néger "ladiáior szerez hírnevet magának Itáliában: Mnogo a „capuai fenevad" A fekete óriás, az egyik összecsapás során a küzdelem hevében ledöfi sebesült, fegyvertelen ellenfelét. ét ARA IS CSAK ery a HALÁLRAÍTÉLTEK KÖZÜL, TA'RSAI MÉGIS SZINTI ATYJUKKÉNT TISZTELIK. ADNAK A VÉLEMÉNYÉRE. N£ ALLD UTUNKAT, Spartacus! végzünk Mnoroval / MENJETEK. ' Mnogo ESZEUESZETT ‘ gyilkos. MEGÉRDEMLI A SORSOT, AMI r NEKI SZA'NTOK. /i HATÁROZOTT SZAVAKNAK ELLEN MOND A GLADIÁTOROK KÉRDŐ TEKINTETE. VA.JON MIT SZÓL TERVÜKHÖZ A THRÁK 11