Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

MFGYFT PJFPÜJRra 1963, június 26. Megvalósulás előtt megyénkben a társasház-épftkezés Már több alkalommal hírt ad­tunk olvasóinknak arról, hogy a megye székhelyén és más na­gyobb községekben a lakosság körében kialakult állásfoglalás eredménye kerít tanácsaink , igye­keznek társasház-építésre alkal­mas telkeket biztosítani. E társasházak minden esetben a város, illetve a község központ­jában épülnek egy, vagy két eme­letes kivitelben teljes közművesí­téssel. Most már hírt adhatunk arról is, hogy hol épülnek első­ként megyénkben ilyen épületek. Szekszárdon a Pollák utcában négy két emeletes (egyenkint 6 lakásos) épület magán telek fel­ajánlással. Az építkezést csupán az hátráltatja, hogy a szükséges jelentkező még nincs együtt, e hírünk alapján azonban úgy hisszük, hogy ez az akadály is hamarosan elhárul, s a 24 épít- I tető együtt lesz, mert így a leg­gazdaságosabb a kivitelezés. Bonyhádon a Bacsó Béla utcá­ban lévő telek átadása van fo­lyamatban, s itt egy emeletes for­mában három lakóház nyert ter­vezést. Itt is hiányzik még 4—5 igénylő, mert 12 lakás egyszerre kell, hogy megépüljön. Dombóváron a Szabadság utcá­ban egy emeletes 6 lakásos épü­let ugyancsak magántelek fel­ajánlással és a Jókai—Bezerédj utca sarkán két egy emeletes 4—4 lakásos épület. Itt van elég igénylő, így a napokban fogják az alakuló gyűlést megtartani. A szervezést az Országos Taka­rékpénztár helyi fiókjai végzik, így bármilyen felvilágosítást ott lehet beszerezni, a beépítés mód­járól, a lakások beosztásáról, a várható építési összköltségről, a hitellehetőségről stb. Áz üzemi iparitcmuló-iskola első vizsgázói Három évvel ezelőtt, a bőrgyár történetében először létesült üze­mi iparitanuló-iskola Simontor- nyán. A szakmunkás-utánpótlást azelőtt úgy oldották meg, hogy a szakmát tanulni akaró fiatalok fő­leg a fővárosi nagy bőrgyárakban helyezkedtek el. S amikor ott fel­szabadultak, szakmunkásbizonyít­ványt kaptak, akkor jöttek Si- montornyára dolgozni. A gyár nagyarányú fejlesztése szükséges­sé tette, hogy a szakmunkásután­pótlást is reformizálják. így került sor arra. hogy a gyárban egy ipa- ritanuló-iskolát hoztak létre. Az iskola szaktárgyait a gyár szakemberei, bőripari és vegyész- mérnökök, nagytudású tímármes­terek tanították, a humán tár­gyakat a községi iskola tanárai adták elő. A gyári ipariskola első vizsgájára, most került sor. Hét­főn és kedden voltak a vizsgák. Hétfőn délelőtt írásbeli vizsga volt. délután pedig gyakorlati munkára került sor. Kedden dél­előtt szóbeli, délután ismét gya­korlati vizsga volt. Az első vizs­ganapon átlagosan jó eredménye­ket értek el a tímáriskola tanu­lói. Az elmúlt években, amíg a hároméves tanulóidő tartott, nem volt folyamatos felvétel a tímár- tanuló-iskolába, csak az idén lesz ismét felvétel, — huszonöt simon- tornyai és környékbeli gyereket vesznek fel — és ebből követke­zik: az ipariskola legközelebbi vizsgájára, szakmunkás-oklevél adására három év múlva kerül ismét sor. A Zipernovszky Károly Gépipari Technikum levelező tagozatának (gépész, erősáramú villamos' és műszeripari tagozat) felvételi tájékoztatója az 1963—64-es tanévre. BUUlüUfT rtj'1 Ipari technikumi felvétel feltételei A technikum levelező tagoza­tának I, osztályába azt a dolgo­zót lehet felvenni, aki a beiratás évében szeptember 1-ig 18. élet­évét betöltötte, de 40. életévét még nem haladta túl. Indokolt esetben a felső korhatár alól fér­fiak. és nők, az alsó korhatár alól nők részére a főhatóság mentesí­tést engedélyezhet. Az általános iskola VIII. osz­tályának. vagy azzal egyértékű és más iskolának az elvégzéséről szóló bizonyítvánnyal és a tech­nikum szakirányának megfelelő szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy segédlevéllel rendelkézik. A segédlevél, szakmunkás-bi­zonyítvány megszerzése után leg­alább kétéves szakmunkás-gya­korlattal rendelkezik és azt iga­zolni tudja. A felvételi vizsgát sikeresen le­tette. A jelentkezés július 15-ig tart. A felvételi vizsga előrelátható­lag augusztus végén lesz, melynek pontos idejéről és helyéről a je­lentkezők értesítést kapnak. A felvételi vizsga tantárgyai: ma­gyar nyelv (helyesírás), mennyi­ségtan és szabadkézi rajz. Közép­iskolát végzett szakmunkás dolgo­zók — érettségi bizonyítvány alapján is jelentkezhetnek az ipari technikumok levelező tago­zatára. Sikeres különbözeti vizsga esetén a II. osztályba nyernek fel­vételt. Bővebb felvilágosítást Horvay Árpád, a Szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatója ad. Ele­gendő jelentkező esetében kon­zultálás és vizsgák Szekszárdon lesznek. 91. Torp folytatta a tüzelést. Asz- ker, amilyen mélyen csak lehe­tett, lehúzódott a kormánykerék mögé, s számolta a lövéseket. „Hét” — mondta magában meg­könnyebbülten felsóhajtva, ami­kor a lövések abbamaradtak — „Tehát az egész tár”. Aszker egy másodpercre fel­egyenesedett. Azt látta, hogy Torp az ülésen kutat a kezével, mint­ha valamit keresne, s közben többször odakap a szélvédő ablak alatti részhez, ahol feltehetően a rádióleadónak kell lennie. Úgy látszik — gondolta Aszker — be akarja kapcsolni a rádióleadót, vagy pedig tárat cserél a pisz­tolyban. Bármelyiket csinálja, mindenképpen meg kell akadá­lyoznia benne. Mindkettő nagy veszedelmet okozhat, Aszker fo­kozta a sebességet, s kissé balra tért. A két kocsi egymás mellé ért, a következő pillanatban a Mercedes fél kocsihosszal már meg is előzte a terepjárót. Asz­ker ekkor jobbra fordította a kor­mánykereket. Torp két kezével kapaszkodott a volánba, s szintén jobbra tért. hogy elkerülje az ösz- szeütközést. A pisztolyra már nem is gondolt. A Mercedes any- nyira nyomta Torp kocsiját, hogy az csakhamar az út legszélére ke­rült. Miután teljesen elzárta előt­te az utat, Aszker meghúzta a kéziféket, s kiugrott a kocsiból. Torp ugyanezt tette. Bőszült vad­ként vetette magát Aszker felé, miközben — futtában — új tárat tett a pisztolyába. — Állj! — kiáltotta Torp re­kedt, artikulátlan hangon. A továbbiak a másodperc tört része alat^t játszódtak le. Aszker teljes testével hátrabukott. Esté­ben behajlította az egyik lábát, a másikát pedig, minden erejét összeszedve, előre lendítette, s a cipője orrával kirúgta Torp ke­zéből a pisztolyt. A Sturmführer ekkor kést rántott elő, azt dobta Aszker felé. Bal combját találta el az éles penge. Torp ebben a pillanatban Aszkerre vetette ma­gát. Mind a ketten fiatalok, erősek voltak. A földön hengergőzve ke­ményen szorították egymás tes­tét, s közben — amelyiknek ép­pen alkalma nyílt. — kézzel, fej­jel. térddel ütötte, rúgta, vágta a másikat. Aszker közben kínzó fájdalmat érzett. A kés még ott ült a comb­jában. Minden erejét összeszedte, s igyekezett ledobni magáról a fasisztát, aki egyre jobban maga alá gyűrte őt. Aszker megrándult Egy pillanatig éles. elviselhetet­len fájdalmat érzett a lábában. Aztán egyszerre megkönnyebbült. A dulakodás közben Torp úgy kaszált a lábával, hogy kifordult Aszker combjából a kés. Aszker kissé felemelkedett, ki­szabadította a jobb könyökét, s minden erejéből Torp arcába csapott vele. S a Sturmführer vi­szont a fejével öklelt ellenfelébe, s felszakította Aszker ajkát. Torp keze a földet seperte, s a piszto­lyához ért. Zihálva, az erőlkö­déstől kivörösödött arccal igye kezett a fasiszta megszabadulni ellenfelének erős szorításától, s ALEKSZANDR NASZIBOVi EJTEKHELY a<z €tbán Fordította: Szathmári Gábor ráirányítani a megkaparintott pisztolyt. De Aszker előnyösebb helyzetben volt: egyik könyöké­vel a földön támaszkodott, míg Torp keze az égnek állt. S lassan, nagy-nagy erőfeszítéssel végre sikerült Aszkernek elérnie, hogy a fasiszta felé irányítsa a pisztoly- csövét. — A-a ... — nyögött fel Torp, miközben g földön vonaglott, hánykodott Aszker szorító karjai alatt. Kerimov az ajkát összeharap­va. izmait a végsőkig megfeszít­ve igyekezett még lejjebb nyom­ni a fasiszta kezét. S a következő percben Torp mellére ért' a pisz­toly csöve. Aszker egy másod­percig farkasszemet nézett a Sturmführerrel. Vad gyűlölet lángolt a zöldes szempárban.. Nem, könyörületről itt szó sem lehet! Az érzelgősség nagy árat követelhet még! S Aszker meghúzta a Torp ke­zében lévő pisztoly ravaszát:. A lövésre, mint valami sebzett vad, felhorkant, eszeveszett rán­gatózásba kezdett a fasiszta. Ujjat amelyek az imént még görcsösen szorították a fegyvert, erőtlenül szétnyíltak. Aszker is alig tartotta már ma­gát. Csak most vette észre, meny nvi vért vesztett. Megpróbált feltápászkodni a földről, s meg­sebesült lábára állni, de azonnal visszazuhant. Elvesztette az esz­méletét. • A repülőtábornok, miután az öttagú bombázórajnak utasítást adott, hogy kezdje meg a gép­kocsisor elleni színlelt támadást,' összeköttetést teremtett a többi repülőgép-egységgel is. Vala­mennyi a megadott célpont kö­zelében cirkált. A szomszédos szobában Likov tábornok folytatott németnyelvű rádióbeszélgetést Ljulko száza­dossal. — Készen vannak? — kérdez­te Likov. — Készen, és várjuk a továb­biakat — válaszolta a százados. — Helyes. Várjanak. Rögtön ott lesz a segítség. Amint ők el­kezdik a munkát, kezdjenek ma­guk is. — Mindent értek. — A szállítmányt pedig kocsi­ra rakták, s már úton van. — Értettem. Ljulko százados — a rádióssal és a leadókészülékkel együtt — egy gödör mélyén tartózkodott, nem messze a repülőtér épületei­től. Az elsőnek érkezett ejtőer­nyős egység az éj leple alatt osont ide át a szakadékból. A repülőtér > legfontosabb objek­tumaihoz helyezték el az ejtőer­nyősök egy-egy csoportját. Egyéb­ként az egész repülőtér — a ki­futópályák kivételével — romok­ban hevert. A szovjet bombázók — Kerimovék terveinek megfele­lően — még egy héttel ezelőtt használhatatlanná tették ezt a légibázist. 1 Sivár, kihalt romhalmaz képét mutatja most a repülőtér. De az ejtőernyősök tudják: nem maradt gazdátlanul. Dolgoznak a javító- munkások, helyén az őrség. Igaz, nincs sok értelme, hogy őrzik, mert hiszen szétbombázták a ben­zintárolót is. s az üzemanyag hiánya miatt úgysem fogadnak' itt gépeket. Az ejtőernyős egység parancs­noka kúszott oda Ljulkóhoz. — Volt adás? — kérdezte sut­togva. Igen. Azonnal itt lesznek a re­pülőgépek. Már csak percek le­hetnek hátra. — És a teherautók? — Utón. vannak. Három órára, vagy talán még előbb is megér­keznek. — Jól van. A parancs úgy szólt, hogy a bombázók akciója vezeti be az ejtőernyősök támadását a repülő­tér ellen. Az ejtőernyős egység természetesen elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy akár önállóan is elfoglalja a repülő­teret. Csakhogy ebben az esetben a helyőrség jelentette volna rá­dión, hogy gyalogos egységek tá­madták meg. Ez pedig felfedte volna az ellenség előtt az akció igazi célját: a repülőtér elfogla­lását. A bombázó repülőgépek megjelenése viszont szinte már mindennapos jelenség, nem na­gyon .izgatják magukat miatta a németek. Az ejtőernyősök tehát vártak. Négy hihetetlenül hosszúnak tűnő perc telt el, míg végre a magasban húzó bombázógépek jel­legzetesen monoton hangját hozta a szél. — Ok azok, — szólt Ljulko. Az ejtőernyős egység parancs­noka bólintott. A repülőgépek búgása erősö­dött. Ljulkóék bekapcsolták a zseblámpáikat. Mély fedezékekből jeleztek a gépeknek, úgyhogy csak felülről, a levegőből lehe­tett látni a fényeket, A fényvo­nal a szovjet csapategység elhe­lyezkedését mutatta a repülőknek. A bombázóknak az a főfelada­tuk, hogy megsemmisítsék a re­pülőtér összeköttetését a külvi­lággal: a telefonvezetékeket, meg a rádióadóhelyiségeket, arhelyek biztos helyen, a föld alatt van­nak. s csak telitalálattal sebez­hetőek. De hát hol keressék a célt. ha fentről nézve az egész környék egybefolyó koromfekete tenger? (Folytatjuk) r CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖKÁD ERNŐ: 4 CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 75. esztendőben egy rómaj gálya horgonyt vet Thuori kikötőjében. Mnogo. a néger gályarab szökést kísérel meg, de elfogják. Lentulus Batiatus, a híres capuaj gladiátor-iskola tulajdonosa megvásárolja a hatal­mas termetű rabszolgát. A HALÁLBA INDULÓK. KÖRBEJÁRVA A. VÉRSZAGÚ PORONDOT. FEGYVERREL KO'SZÖNT/K AZ ELNYOMÓKAT. ' Mező. ott az elen Mnogo. A CAPUA/ FENEVADt MA SZÉP KÜZDELMET FOGUNK LÁTNI/ MnogoZ HALLOTTAM HÍRÉT. ALIG EGY ÉVE TŐNT FEL. DE MÁRIS 9

Next

/
Thumbnails
Contents