Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-25 / 146. szám
4 form Rneerfí Niptíjsse 1963. június 25. A ki mit tud döntőjében Nemcsak Takler Ibolyának öröm az, hogy a Ki mit tud dön- íőjében szerepelhet, hanem Tolna megyének is. Sárpilisen élnek a szülei, ő pedig szekszárdi gimnazista. •— Miiyen érzés volt a tv-hen szerepelni? — kérdezem. ,— Senki sem szeret arról be szelni. hogy mennyire izgul egy- egy fellépés előtt — mondja. — .Valahogy így vagyok én is. Sok állomás előzte meg a döntőbe jutást. Legalább 4 meghallgatáson mentem át, amíg bejutottam a selejtezőbe. Aztán jött az elő- Közép és most a végső állomás, a döntő. .Ibolya nagyon boldog, hogy a közönség szavazatai alapján jutott a legjobbak közé. A tv-ben népdalokat énekelt. Miért esett a népdalra a választása? — Minden kertelés nélkül mondhatom, hogy ez a műfaj nagyon közel áll hozzám. Szeretném, ha az emberek a népdalért is rajonganának. — válaszolja. — Nagyon sok tanulás és munka előzte meg a döntőbe jutást — folytatja. — Amikor elkezdtem tanulmányaimat a zeneiskolában, nem gondoltam, hogy ilyen nagy fába vágom a fejszém. De megérte és boldogan mutatja a három aranyérmet és még hozzá fűzi. ,.A középiskolás évek egyik legszebb és maradandó élménye számomra az 1961-es évi keszthelyi helikoni ünnepségek, amikor énekszámomért először kaptam aranyérmet. — Távolabbi tervei? — Leghőbb vágyam, hogy felvegyenek a Zeneművészeti Főiskolára. Falus Edit tanárnővel szorgalmasan készülünk is a vizsgákra. Kívánjuk, hogy vágyai valóra vál járnák. Szeresse a népdalt és a közönség szíve az övé legyen. Bendes Ilona levelező Pár ssó a vonaton Az emberek vonaton, autóbuszokon is megtárgyalják a mindennapi élet apró-cseprő problémáit. Minap a takarékosságról folyt a beszélgetés. — Véleményem szerint csak az takarékoskodhat, akinek bőven van — így az egyik. — KST-tag? — kérdeztem. Igen. Mennyivel? Havi 100 forinttal. — Na lám, hisz ez már céltudatos takarékoskodás, melyben nem is áll egyedül, mert a megye 128 KST-jenek 15 327 csupa ..gazdag’' bérből és fizetésből élő tagja van! Nem hitte volna, hogy ilyen nagy családhoz tartozik — mondotta. Azután meglepetéssel vette tudomásul. hogy Tolna megye 1963- ban eddig országosan az első helyen áll. Hogy megyénk az ország első takarékos megyéje, melynek már — a t#rj^,i,, járás kivételével — mindegyik járása' takarékos járás lett. 28 község pedig a takarékos község címet nyerte el. Vagyis a megyében a családok 80 százalékának, a takarékos járásokban 85 százalékának, a takarékos községekben pedig a családok 90 százalékának van takarékbetétkönyve. Ennek eredménye. hogy például a dombóvári OTP-fiók az elmúlt évek során közel 600, a bonyhádi pedig közel 400 házépítési kölcsönt folyósított. Olyan várakozáson felüli az érdeklődés az építkezések iránt, hogy ez a tanácsi szerveknek a házhelybiztosítás terén, a takarékpénztárnak pedig a kérelmek elbírálása terén okoz komoly nehézséget. Pár szót a postákról is beszélgettünk. Csodálkozva vette tudomásul, hogy a megyében már 34 postahivatal közel 1 millió feletti, 8 pedig 2 millió feletti takarékbetétállományt tart nyilván. A vonat nagyot zökkent, de még azt megállapítottuk nevetve, hogy nem is az úgynevezett „gazdagoké” a takarékoskodás, hanem minden embernek egyformán saját érdeke. Sz. K. Kerékpáros mozgótábor indul Paksról . Kerékpárral, vonattal és gyalog szerte az országban! Van-e ennél kívánatosabb cél fiatalok számára, akik szórakozva akarnak tanulni, művelődni, sportolni a nyári szünidő alatt? Ezt a nemes, szép célt tűzték maguk elé a paksi gimnázium tanulói közül húszán. Vak Boty- tyán mozgótábor néven megismerkednek a nyár folyamán a Sajóvölgy, a borsodi Kanszt-vidék a Hegyköz, a Cserhát, a Zempléni hegység, a Hegyalja, a Bod- rog-köz, a Nyírség, a Hajdúság a Nagykunság, a Körösök vidéke, a I Duna—Tisza köze természeti- és I gazdasági földrajzával. Különös tekintettel lesznek a Hegyalja bor- és szőlőgazdálkodásának inegismerésére, mivel a résztvevők zöme szőlőtermelő és borkezelő szakmával foglalkozik a politechnikai oktatás keretén belül. Közben gyarapodnak emberségben. hazaszeretetben és ed zik testüket is. A kerékpáros mozgótábor ideje június 25-től július 8-ig tart. Utána a tapasztalatok megbeszélése, a krónika és fotóalbum elkészítése következik. 90. Percev először arra gondolt, hogy kézigránátot dob Torp kocsijára. De aztán feleszmélt: nem teheti, hiszen a Sturmführer mellett ül Ribin! Arra sincs mód, hogy a teherautóval elállják az utat a terepjáró előtt, mert minden kocsiban ott ül a sofőr mellett egy SS-fogdmeg is. Azonnal gyanús lesz a helyzet, lármát csapnak az SS-martalócok. s könnyen emberáldozatba kerülhet a dolog. Sőt, még az is előfordulhat. hogy kétségessé teszik vele az egész akció sikerét. Nem marad tehát más hátra, mint hogy Ribin tapasztalataira és ügyességére számítanak, s készenlétbe helyezik fegyvereiket. * Néhány perccel ezután, hogy a karslustei rejtekhelyhez ért a gépkocsisor. amelyet Ribin csoportja sikeresen megszerzett, Lengyelország, Magyarország, és Románia repülőtereiről több szovjet bombázó és nagy befogadóképességű teherszállító repülőgép Indult útnak. Valamennyi gépcsoport nyugati irányba tartott. Maximális magasságra emelkedtek, s vadászgépek védelme alatt átszelték a frontvonalat. A Szovjetunió egyik ismert repülőtábornoka volt a parancsnokuk, aki a Varsó melletti repülőtérről irányította a gépeket. Ugyanott rendezte be parancsnoki posztját Likov tábornok is. Amikor Berlin légiterét elhagyták. mindegyik gépcsoport abba az irányba fordult, ahová az előre megszabott feladat szerint menniök kellett. S amint Likov tábornok jelentést kapott Percev őrnagytól, hogy a rakodást befejezték és a gépkocsisor elindult, a repülőtábomok rádión hívta a Karslustetól északra cirkáló öttagú bombázó-gépcsoport parancsnokát és utasította, hogy kezdje meg a harci feladat végrehajtását. A repülőgépek azonnal a cél irányába indultak. Amikor számításaik szerint a célpont fölé értek, a vezérgép egy világító légigyertyát oldott ki. Az ejtőernyőre szerelt gyertyát lassan eresztette alá, s hatalmas ívben szórta szét vakító fehér fényét. Jól kirajzolódott alattuk az országút, s a távolban haladó hosszú gépkocsisor. A bombázók közelebb repültek a célhoz. A másodpercek múlásával mind tagoltabban, pontosabban felismerhetők lettek az egyes teherautók. Még az apró, a gépkocsisort éppen előző terepjárót is jól látták a pilóták. A vezérgép rárepülést hajtott végre. De az úttesttől vagy háromszáz méterre húzott el, s szórta gépfegyvertuzét, mert a feladat szerint csak színlelnie kellett a támadást, s a pilóta a fejével felelt azért, hogy egyetlen gépkocsinak se essék baja. Amikor a gépkocsisortól távol, a veszélytelen zónában felrobbant az első légiakna, a terepjáró éppen akkor ért a vezérteherautó mellé. Bombasorozat robbant az út két oldalán. Percek alatt füstfelhő borította el a gépkocsisort. A bombázók parancsnoka azonban még jól látta, hogy az autók ALEKSZANDE NASZIBOV: EJTEK HELY a<z xUbän Fordította: Szathmári Gábor megállnak, s szanaszét futkosnak róluk az emberek. Aszker, amikor feletteseitől kérte, hogy rendezzenek színlelt támadást a gépkocsisor ellen abból a feltételezésből indult ki: bizonyosan szépszámú fasiszta kíséri majd a teherautókat, s ennyi embert közönséges eszközökkel lefegyverezni és ártalmatlanná tenni nem könnyű dolog. Előfordulhat, hogy harc keletkezik, az ejtőernyősök sok embert vesztenek. Az akció végrehajtása ennek következtében túlságosan hosszú ideig tartana, ami könnyen meghiúsíthatja az egész vállalkozást. A légitámadás miatt viszont bizonyos időre valószínűleg megállnak majd a kocsik, felbomlik a rend, zűrzavar, kavarodás támad, s az ejtőernyősök ilyen helyzetben könnyebben elintézhetik a konvojt kísérő fasisztákat. A számítás helyesnek bizonyult. Amint az első légiakna robbanása belehasított a levegőbe, a vezérkocsi sofőrje fékezett, s kiugrott az ülésről az országú tra. — Bombáznak, védd magad! — kiáltotta hátra, s teljes erőből futni kezdett az országút melletti réten. A mellette ülő SS-tiszt is feltépte az ajtót, kiugrott a kocsiból, s a sofőr után eredt. Korzsov szélsebesen a nyomukba iramodott. Ismét bomba robbant. A sofőr a földre vetette magát. Az SS- tiszt szintén. Ekkor ugrott rá Korzsov. s a közben felugró és odaszaladó sofőr segítségével hátracsavarta a kezét, ..elvette a fegyverét és összekötözte. Attól a pillanattól kezdve, ahogy kigyulladt a világító légigyertya. Percev egy pillanatra sem vette le a szemét Upitz kocsijáról. s az utána törtető terepjáróról. Közben azonban észrevette, hogy megállt a két kocsi. Leugrott a ládákról, s gyorsan beült a volán mellé. A teherautó előre indult. Percev valóban jól látta: az első robbanás hallatára. Upitz olyan hirtelen fékezett, hogy a terepjáró, amely addigra már közvetlenül a nyomába ért, előre haladt. Torp is megállította a kocsiját, s hátra fordult. Látta, hogy Upitz és társa kiugrott az autóból, s mind a ketten rohantak az országút melletti árkon át, a földek felé. Torp utánuk eredt. Az úton. ahol a gépkocsikaraván megállt, lövöldözések, kiáltozások hallatszottak. A világító légigyertyák fényénél a távolból is látni lehetett, hogy emberpárok hengergőznek a földön, s ütik egymást, ahol érik. Hol itt, hol ott dördült el egy pisztolylövés. Aztán a lövöldözés abbamaradt, s a kiáltozások is egyre ritkábbak lettek. Torp mindebből megértette, hogy az orosz felderítők le- íegyverezték a konvoj őrségét. Tehát az az illető, aki Upitzzal van. — szintén orosz! Torp már lövésre émelte a pisztolyát. Aztán eszébe jutott hiába lövi ie ezt az egyet, a dolog ezzel nem oldódik meg. Gyorsan vissza, hogy épségben kikeveredjen innen. s valami úton-módon eljuthasson a legközelebbi katonai helyőrségig, ahonnan segítséget kérhet... S Torp visszafordult és a kocsijához rohant. Egy szempillantás alatt maximális sebességgel száguldott az úton a terepjárp. Torp menetközben kinyitotta a kocsi ajtaját, s kigördítette rajta Ribin ezredes holttestét. Egy perccel később Upitz kocsijához szaladt Aszker is. Akkor ért oda Percev a teherautóval. — Upitz — mondta Aszker erősen zihálva, s közben a földek felé mutatott. — Ha törik, ha szakad, el kell fogni. Percev bólintott. — Aztán vezesd a konvojt. Engem ne várjatok, érted? — Értettem. Aszker beült a kormánykerékhez, s gázt adott. A terepjáró nem versenyezhetett a gyors Mercedessel. Aszker ' utolérte Torpot. A Sturmführer észrevette, hogy üldözik. Igyekezett eltűnni. Éles kanyart vett, s "befordult az első útelágazáson. Aszker azonban éberen figyelt, nem lehetett őt félrevezetni. A következő pillanatban már csaknem egymáshoz ért a két kocsi. Ekkor kigyulladtak a Mercedes fényszórói. Torp a íénypászta közepébe került. Aszker egészen jól látta most őt: kalap nélkül volt, teljesen ráhajolt a volánra. Rohant mind a két kocsi. Torp egyszercsak hátrafordult. Az erős fénytől hunyorogva, kinyújtotta a karját. Élesen csattant a Mercedes szélvédő üvegje, s több apró lyuk keletkezett rajta, amelyekből apró szilánkokat sodort a kocsi belsejébe a léghuzat. Aszker kidugta a pisztolyát, hogy visszalőjön. S ebben a pillanatban Torp újra lőtt. A pisztoly valósággal kisodródott Aszker kezéből, s csattanva hullott a földre. Micsoda balszerencse! Egy véletlen találat érte a pisztolyát, s most itt all fegyvertelenül. (Folytatjuk) CS. HORVATH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámítá.su nk előtti 75. esztendőben egy rómaj gálya horgonyt vet Thuori kikötőjében. Mnogo. a néger gályarab szökést kísérel meg, de elfogják. Lentulus Batiatus, a híres capuai gladiátor-iskola tulajdonosa megvásárolja , hatalmas termetű rabszolgát.
