Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

1963. június 25. töi.ns mrnrzi r»f-Vu jsäg 5 Műröm csepp mas-e továbbra is jelenlegi műn- ^ üo; kakore ellátásához vagy ai kell -e helyezni máshova, szüksége van-e V ­kezelésre, és ha igen. milyenre. '% * VsJ" ?.1' (• taviflrc»- ~ ''mX­A rendszeres üzemi orvosi vizs- ' ' * ~t|L 1 ' ' .. 11||1& gr latnak fontos kelléke a vérvizs­gálát. A Dunaföldvári Cipész /£’’ * I s 5^ Klsz-ben közel százan dolgoznak ^ •' • az egészségre veszélyes munkahe- k lyen. a gumicsizma-üzemben. Itt *■- • ­............................................~ >•' ■vrxrKm : n egyedévenként vizsgálják meg a dit labor-asszisztensek felöltik a kosét tartja oda. Nem először van dolgozókat. Minden három ho- fehér köpenyt. A raktáriroda par itt, nem fél a kis tűszúrástól, napban, szinte menetrendszerű órára átalakul rendelővé. — Legyen most a bal. A múlt­pontossággal megjön a KÖJÁLL Most éppen Fischer János gu- kor a jobbkezem középső ujjából autója, előkerülnek a műszerek, micsizma-sütő a soron következő vették. Németh Lászlóné és Eördögh Ju- páciens. Ingúj ja felgyűrve, a bal­Versengés az üzletért ÉVEK ÓTA SOK PANASZ van a tabódi boltra s az italboltra. Nem azért, hogy ez, vagy az az áru hiányzik; kicsi a község, kicsi a boltja is. Nem is a ki­szolgálás miatt, hanem leginkább azért, mert kicsi és kiesik a for­galomból. De talán erről sem tehet senki, mert amikor a bolt a jelenlegi helyén megnyílt, tán nem is gondoltak arra, hogy te­herautókká hordják az árut. A panaszok indítéka nem más mint az, hogy a kis faluba a kövesút csak éppen bekukkant, az is inkább csak valamikor volt kövesút. Ilyenkor nyáron még csak hagyján. mert a teherautók a száraz úton felkapaszkodnak a bolthoz, az italbolthoz — már amilyen árut hoznak., Hanem amikor beköszönt a heteseső vagy amikor a hóié marja fel az utat, akkor vakarja a fejét a boltos és a szállítómunkás egy­aránt. Leginkább is a boltos... Mert esős időben a tejcsarnok tornácára rakják le az árut, odá­ig elvergődnek a gépkocsik és a boltosnak kell törnie a fejét, hogy az onnan a boltba kerüljön. Olyankor fogatot kérnek a ter­melőszövetkezettől és amíg a2 odaérkezik — szabad fogat nincs mindig —, valakinek őrizni kell az árut. A TABÓDIAK ÍGY GONDOL­KODTAK: Ezen az áldatlan hely­zeten úgy. lehetne változtatni, ha új boltot és italboltot építenénk, közvetlen a járható út mellett Szabad terület van hozzá, nem okoz tán nagy gondot az épít­kezés. — ügy volt az — emlékezik vissza Mészáros István . —. hogy a szövetkezetek egyesítése előtt a kisdorogi földmű vesszövetk,ezet. hez tartoztunk. Most a tevéli- hez... Mint igazgatósági tag. is­merem jól a dolgokat... Akkor határozat született az új bolt éj italbolt építéséről. Meg volt rá a tervezett összeg, 350 000 forint a munka ki volt adva a zombai ktsz-nek. Egyik is. a másik ií kapott volna egy-egy hűtő- szekrényt is. — Aztán az egyesülés után úgy jött, hogy nem Tabódon. ha­nem Szentgálon kell felépíteni, mert ott társadalmi munkát is vállalnák. Nos, ha társadalmi munka kell. azzal mi is ki tu­dunk rukkolni. Végigjártuk á fa­lut. ki mennyi társadalmi mun­kát tud vállalni az építkezéshez Kétszázötven nap társadalmi munkára gyűjtöttünk jelentkezést de ha az építkezés megindul, lesz belőle háromszáz is. A BOLT ÜGYE annyira meg­mozgatta a tabódiakat. hogy ta­nácsülésen is foglalkoztak vele, és Jakab Albert megyei tanácstag közbenjárását is kérték. A köz­ségi tanácselnök, Bodonv Béla is sokat fáradozik jár a bolt érde­kében. Úgy látszik, a mérleg serpenyőié mégis á tabódiak ja­vára billen, mégis itt épül fel a boltot és az italboltot magába foglaló kis üzletház. Ügy, aho­gyan már iégebben tervezték. — Meglátják, ha mégis meg­kapjuk az üzletet — mondja Mészáros István, aki többedmagá- val éppen kerítésoszlopokat ás le a tanácsház udvarán —, akkor a vállaltnál is több lesz a társa­dalmi munka, túlhaladj* a há­romszáz napot. Ha az ígéretek, amelyeket most kaptunk, meg-i valósulnak, és még az idén fel­épül az új bolt — no, meg ha az új iskola is elkészül —, akkor mi is megmutathatjuk; lám, eny- nyit fejlődött a mi kis falunk is. Azon múlik, hol lesznek a ked­vezőbbek a feltételek. nálunk, vagy Szentgálon ki bírja majd jobban a versenyfutást. BI. Tervezői névjegyzékben sze­replő vagy építésztechnikust felvételre keresünk. Jelent­kezés MÉSZÖV Tervgazda­sági Főosztályán. Fizetés megegyezés szerint. (160) Acs, kőműves, kubikos, villanyszerelő és segédmunkás dolgozókat felvesz az É. M. 26. Építőipari Vállalat pécsi főépítésvezetősége. Szállás és étkezés biztosítva. Jelent­kezés a Pécsi Hőeröinű épít­kezésen. (149) Közben a szőke hajú Judit már el is végezte a szükséges „műté­tet” kibuggyant három csepp. — Elég lesz? — Mindjárt meglátjuk. — Aztán nem baj, hogy az előbb felhajtottam egy nagyíröcs- csöt? — Biztosan azért ilyen piros — mondja mosolyogva a fiatal asz- szisztensnő. Persze, mindketten tudják, hogy a fröccs most se oszt, se szoroz, a vér színét sem befolyásolja. Előkerül a vékony üvegcsövecske, egy szippantás, és máris megtelt. Közben Némethné a mikrosz­kóppal dolgozik. Számol. — A fehér és a vörös vérsejtek megszámlálását ti^t elvégezzük, a teljes vérképhez es a vizeletvizs- gálathoz házavisszül^^az anyagot, annak elemzésére az otthoni la­boratóriumban kerül sor. Amikor kész, a leleteket az üzemorvos hoz juttatjuk el. — Könnyen boldogulnak az emberekkel? — Általában mindenki tudja, miről van szó, ezt a kis tűszúrást nem nehéz elviselni. De azért van, aki izgul, remeg, elsápad, vagy éppen elvörösödik. — Főképp a férfiak — veti köz­be Judit. Általános tapasztalat, hogy a férfiak gyávábbak, mint a nők. — A remegés, az elsápadás ta­lán tényleg a tűnek szól. De nem lehetséges, hogy a pirulás a szőke hajnak, és a kék szemeknek?... U) TANULNI ILLENÉK.. Cok mindenből következik ez. A lehetőség adott, úgyszól­ván tálcán kínálják. Ilyenkor kere­sik fel a Szakszervezetek megyei Tanácsának oktatási felelősei a gyárakat, üzemeket, vállalatokat, hogy megbeszéljék a felnőttek ta­nulását. felajánlják az üzemi is­kolák megszervezését. Mert van­nak olyan dolgozók, akik eddig nem szerezhették meg az alap­fokú iskolai végzettséget, őket szolgálják a helyben szervezett hetedik és nyolcadik osztályok. A dolgozók általában megra­gadják ezt az alkalmat, családos asszonyok, férfiak ülnek a padok­ba, mert úgy tartják, megéri a tanulás a fáradságot. Megéri, mert aki már rendelkezik a nyolc- osztályos végzettséggel, tanulhat tovább magasabbszíntű oktatási intézményekben, s mert ösztönö­sen is érzik, hogy lemarad a kor mögött, aki nem képezi magát. Vannak, akik a gyerekek miatt tanulnak, hogy majd segíthesse­nek nekik az iskolai anyag el­végzésében. De azok az emberek, akik a munka melletti tanulást vállalják, nem ok nélkül teszik, céljuk van vele, nem tartják hiábavaló dolognak. Tanulnak azok, akik vezetőbeosztást kaptak hosszas, tartalmas szakmai ta­pasztalataik alapján, s akik biz­tos elméleti tudást akarnak sze­rezni. Az ilyen emberek azt mondják, tanulni kell. Vannak emberek, akiknek csak annyit mondhatunk, — tanulni illenék legalábbis. A Bonyhádi Cipőgyárban is kint járt a szak- szervezet megbízottja. Ebben az üzemben több mint 900 dolgozó munkálkodik, s kétszáznegyven azoknak a száma, akik hat ele­mit. vagy annál kevesebb osztálvt végeztek, esetleg eggyel többet. Itt igázán érdemes volna az ősszel megindítani az alapfokú művelt­séghez szükséges osztályokat. Meg is állapodtak ebben, jelentkezők­nek sincsenek híján. Az aggasztó csak az, hogy már tavaly is szü­letett hasonló határozat, s ősszel mégsem ült senki se a padokba. Hivatkoztak a több műszakra, a családi kötelezettségekre, s a ta­nulás elmaradt. A kivételes helyzetnek alap­vető oka csak az lehet, hogy ez a kétszázegynéhány ember nem érezte fontosnak a tanulást. Mi ennek a magyarázata? A vizs­gálódás nem vezet messzire, az üzemen belül választ kapunk rá. N‘ em érezhetik fontosnak a tanulást a dolgozók, ha közvetlen főnökük, a művezető sem tartja annak. A cipőgyárban 12 művezető és négy főművezető dolgozik, s közülük egy rendelke­zik a nyolcadik általános iskolai osztály bizonyítványával. Emel­lett jó szakemberek, és — jellem­ző az alja-műhely művezetőjének ■példája, aki 27 éve az üzem dol­gozója —, valamennyien nagy, gyakorlatban szerzett tudással működnek. Az alja-műhely pél­dául a legjobb minőségi eredmé­nyeket mutathatja fel. Az egész üzem jól dolgozik, tavaly is oszt­hattak nyereségrészesedést. Ki­alakulhatott hát az az álláspont, hogy a tanulás nem fontos, nem­csak technikus-művezetők oizto- síthatják a megfelelő ütemű, szin­tű termelést. Vegyük hozzá mind­ehhez. hogy a gyár négy osztály- vezetője közül három is csak hat elemis végzettséggel rendelkezik. A cipőgyárban is megszervez­ték a különféle szakmai tanfo­lyamokat, s ezeknek hallgatósága is van. A fiatalok köréből sokan tanulnak levelező tagozaton a közgazdasági technikumban. Az idén hárman is érettségiznek, s közülük művezetőt is választott a gyár vezetősége. Ha ő munkába áll, működése majd összehasonlítási alapot ad ahhoz, hogy érdemes-e, fontos-e tanulni a művezetőnek, a szak­munkásnak. Feltétlenül érdekes lesz majd ezt megfigyelni. Gon­dolom, nem is lesz könnyű hely­zete. hiszen a régi felkészültségű emberek között egyedül számít majd az „újak” közé. Az üzem­ben dolgozik ugyan még két fia­tal technikus, — akik minőségi vizsgálatokat végeznek. Igaz. meg gyakornoknak számítanak, mert csak tavaly végezték el a buda­pesti technikumot. De ilyen ká­derhelyzetben. mint ami a cipő­gyárban kialakult. természete­sebb. és bizonyára hasznosabb volna, ha felelősségteljesebb mun­kakört legalább próbaképpen rá­juk bíznának. Hiszen az iskolá­ban reményekre jogosító bizonyít­ványt szereztek, -s most egy ki­csit keserűen nemzedéki problé­máról beszélnek. A jelenlegi műszaki gárda nem gondol arra. hogy ta- nulniok illene, önző álláspont ez. Nemcsak saját érdekük ellen szól. A művezetők, főművezetők, osz­tályvezetők utánpótlását a gyári kollektívából kellene majd bizto­sítani. De később egyre nehezebb lesz pusztán gyakorlati ismere­tekkel boldogulni. Es akik most nem fogadják el a tanulás tálcán kínált lehetőségét a rossz példa miatt, — lemaradnak arról, hogy ilyen tekintetben számíthasson majd rájuk az üzém. BENCZE KLÁRA Balatoni táborozás, vidéki szereplések, új táncszámok a Sárközi Együttes nyári-őszi terveiben A közel két év­vel ezelőtt újjá­alakult Sárközi Együttes ebben a hónapban két al­kalommal is sze­repelt nagy siker­rel Szekszárdon. Legutóbb a sárközi táncünnep alkal. mából adott elő három táncszámot a hónap elején pedig egy egész estét betöltő mű­sorral szórakoz­tatta a közönséget Mint Bézi László­tól. az együttes egyik vezetőjétől megtudtuk, a huszonöt népi tán- kőris cosból álló. együttes most balatoni maj(j ^ táborozásra készül, egv hetet töl- . . , , , lenek a balatonlellei továbbképző szamaival^ megyeszékhelyen mar új számot tanulnak Az együttes jelenlegi táborban. Ezzel kezdik meg a fel­készülést az őszi hónapokra, ami. nem lép fel. szekszárdi bemutató­ra csak akkor kerül sor, ha az újonnan tanult számokkal szere­pelhetnek. Az őszi hónapokra sok vidéki fellépést terveznek, a prog ram szerint havonta kétszer sze­repelnek vidéken.

Next

/
Thumbnails
Contents