Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

Néprajzi felfedezés Nagydorogon

Délmezöföldi tájmúzeumot rendeznek be a községben

' Tolna megye országos hírű néprajza újabb színfolttal gazdagodott. Nagydorogon ifjú Borbély János műgyűjtőnek olyan hímzések és szőttesek keltették fel a figyelmét, amilyenek egy eddig még az ismeretlenség homályában rejtőző sajátos népművészetről vallanak. Fehér színű szép szőttesek és hímzések, amilyenek még az ősi időkben voltak szokásosak.

Á kutató felfedezéséről értesítette a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumot. A múzeum néprajztudósa most feltárja Nagy- dórog népművészeti kincseit. A felfedezett hímzésekből és szőtte- 1 sókból több példányt kiállítanak j majd a szekszárdi múzeumban. I

Ifjú Borbély János kezdeményezésére a helyi tanács és a pártbizottság értékes támogatásával Délmezöföldi Tájmúzeumot is berendeznek Nagydorogon. Szintén Borbély János hívta fel 9 figyelmet a falu határában rejlő honfoglaláskori sírokra, Árpád- és középkori falunyomokra. A helytörténeti múzeum létrehozására külön bizottság alakult, amelynek tagjai a helyi pártbizottság és a tanács képviselői is. Dr. Mészáros Gyula szekszárdi múzeumigazgató közlése szerint a múzeumbizottság megkezdte a helyi múzeális anyag felderítését. A tájmúzeumban a nyilvánosság elé kerülnek majd Nagydorog néprajzi érdekességei is.

Egész nyáron kartonban

JÜL\

JfflfHflfS 1*111 1**11»

. J*»**I tutit III

‘ÁIWS#

7'iHHSi

! * * mi

inai

lllll

IUI» ........

• 1

Női mosóruhák normál és extra méretben 110 —220 Ft-ig. Leányka mosórufiak0 Ki—88 Ft-ig. v

Bakfis mosóruhák 90—160 Ft-ig. (41)

A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatósága azonnali felvételre keres

1 fő építésztechnikust,

1 fő vizsgázott gépkocsi- előadót és 1 fő gyors- és gépírót

Fizetés a rendeleteknek meg- j felelően, megegyezés szerint. ! Útiköltséget felvétel esetén í térítünk. (93)

A Szedresi Gépállomás felvesz

Dieselmotor-szerelöket

Jelentkezés a gépállomás vezetőségénél. (103) J

A bogyiszlói Dunagyön- gye Tsz-nél közületek és magánosok részére szabadforgalmi áron eladó nagyobb mennyiségű

kanadai nyár, jegenye* és akácfa-rönk,

megrendelésre fűzfa-rönköt is biztosítunk. (119)

Az É. M. Pécsi Cement- áruipari Vállalat dombóvári telepe felvételre keres üzem- fenntartáshoz

villanyszerelőket

Munkásszállás, üzemi konyha biztosítva van.

(118)

Tolná megyei nEpOjsAö

87.

Ribin némán állt beosztottjának holtteste felett. Néhány órával ezelőtt nyolc társuk adta életét, hogy lefegyverezhessék a hamburgi gépkocsikaravánt kísérő fasisztákat. Az akciót körültekintően kidolgozták, rajtaütés- szerű volt a támadás, mégis súlyos áldozatba került. S most még egy embertől kellett búcsút venniök. És ki tudja, hányukra vár még ugyanez a sors, amíg megszerezhetik és a front túlsó oldalára küldhetik a rejtekhely felbecsülhetetlen értékű dokumentumait! De nem hátrálhatnak meg, mert ha lemondanak az archívumok megszerzéséről, ez később még több ember, ezrek életébe kerülhet. Hatalmas tét forog kockán!

Ribin utasítást adott, hogy szedjék ki az elhunyt holttestét a kocsi alól, s helyezzék el valamelyik másik teherautóban, aztán visszament a terepjáróhoz.

A szerencsétlenség miatt megszakadt átkelés a völgy egyik oldaláról a másikra, csakhamar folytatódott.

Utána ismét a sűrű bokrokkal benőtt erdőben haladtak tovább. Egyszercsak hatalmas sziklatömb tűnt fel a terepjáró előtt. Nem sokkal arrébb egy másik óriási sziklatömb emelkedett ki a földből. A kettő között háromméternyi széles, mély szakadék tátongott.

— Megjöttünk, — mormogta maga elé Torp.

— Itt? — kérdezte Ribin.

— Nem. — A Hauptmann megnyomta a dudát.

A sziklák mögül két tiszt jött elő. Az egyik odament a Haupt- mannhoz és mondott neki valamit, a másik meg közvetlenül a terepjáró motorháza előtt telepedett a földre. Ribin látta, amint a földbe túrt valami kis kézi szerszámmal, s egy vastag drótkötél végét emelte ki onnan. Utána a terepjáró vontatókampójába erősítette a kötél végét.

— Mehet, — szólt a tiszt, amikor befejezte a műveletet, s kezéről lepaskolta a földet.

A Hauptmann hátramenetre kapcsolt. Ä kocsi visszafelé haladt, s közben az orrához erősített drótkötelet húzta ki a földből. Ezalatt egy-egy széles fémlap kúszott ki lassan a sziklatömbökből. Mind a kettő a szemben lévő sziklafal felé tartott, míg végül — hidat képezve a három méternyi széles szakadék fölött — kattanva megállt a mechanizmus.

— Állj! — intett ekkor a Haupt- mannak a tiszt.

A Hauptmann fékezett. Gyorsan kiszállt a kocsiból, ledobta a drótkötél végét a vontatókampóról, s ismét a volán mellé ült. A terepjáró megindult előre, s a következő pillanatban a hidat alkotó, zörgő vaslemezeken átszelte a két sziklatömb közötti mély szakadékot.

Egy óra hossza telhetett el azóta, hogy a gépkocsikaraván letért az országidról, s elindult az erdő sűrűjében. A terepjáró ek1963. június 2(1.

ALEKSZANDR NASZIBOV;

EJTEK HELY

a<z &Lbán

Fordította: Szathmári Gábor

kor egy széles tisztásra ért. Se fa, se fű, nem nőtt rajta. Csupa kő és homok volt az egész térség. Előttük újabb sziklatömbök emelkedtek ki összevissza a földből, félkör alakban határolva a tisztást. A sziklák vége kinyúlt az Elba partjára. A nagy folyó hullámverése valahonnan mélyből, lentről hallatszott. A tisztás közepetáján egy magányos szírt látszott. Személygépkocsi, meg egy teherautó állt mellette, a kocsik körül pedig néhány férfi disku- rált. Hogy köztük volt-e Kerimov — Ribin ezt nem tudta megállapítani. És nem is volt rá ideje. Azonnal cselekednie kellett.

A tisztáson jókora kövek álltak ki a földből. A kocsi bukdácsolva, jobbra-balra dőlve haladt rajtuk. Amikor ismét erősen megdőlt a terepjáró, Ribin elkiáltotta magát, s kiesett az ülésről a közben kinyílott ajtón át.

— Álljon meg! — jajveszékelt Ribin, miközben a kocsi ajtajába és oldalába kapaszkodott, s a lábával a földet szántotta.

A Hauptmann azonnal fékezett. A terepjáró megállt. Torp kiugrott a kocsiból, s a földön fekvő, fájdalmasan sóhajtozó Ribin fölé hajolt.

Közben egymásután húztak el mellettük a teherautók.

A vezérkocsi a tisztás közepén emelkedő sziklától tíz lépésnyire fékezett. Upitz, Kerimov és egy ismeretlen őrnagy várakozott a gépkocsikaravánra. A második teherautó az előzőtől kissé balra állt meg. S jött a többi kocsi is. A sofőrök kikapcsolták a motort és a karavánt kísérő tisztekkel együtt kiszálltak. Egyszeriben benépesült a tisztás.

— Hé! — kiáltott Upitz a hozzá legközelebb álló Korzsov- nak. — Jöjjön ide!

Korzsov és még néhány tiszt odament és körülfogták Upitzot. Köztük volt Percev őrnagy is. S mialatt Korzsov megmagyarázta. miért maradt el a terepjáró a Gruppenführer megbízottjával és a gépkocsikaraván parancsnokával, Percev odasúgta Aszkemek:

— Itt van Adolf Torp! Vigyázz!

Aszker meglepetten, kissé értetlenül nézett a társára.

— Vigyázz Torpra! — ismételte Percev. — Torp itt van. azonnal jön.

Aszker alig észrevehetően bólintott, s óvatosan körülnézett. A teherautók között sántikálva feltűnt Ribin, s mellette Torp, aki karonfogva segített a járásban a lábát fájlaló ..kollégának".

— Gyere az én kocsimba. — suttogta Percev. — Ez az itt, balról a második. Én ott leszek mellette.

Percev a kocsija felé indult. Aszker ment utána.

Torp közben meglátta Upitzot.

Azonnal faképnél hagyta a „kollégát”, s odasietett, hogy jelentést tegyen. Ribin is oda tartott.

Upitz legyintett.

— Csak hagyja, már mindenről tudok. — A mellette álló tiszthez fordult, s így szólt: — Kezdjék!

A tiszt a sziklához indult, s leült a tövében.

— Menjünk kissé távolabb! — mondta Upitz a körülötte tartózkodóknak, s a kezével is intett hozzá, hogy jó messzire menjenek az emberek.

Eltelt néhány másodperc. A sziklatömb tövében matató tiszt felegyenesedett. S ebben a pillanatban megmozdult a szikla és lassan arrébb csúszott a földön. Azon a helyen, ahol az imént állt, egy hatalmas vaspáncél látszott.

Motorzúgás hallatszott, s a vaspáncél felemelkedett. Amikor függőleges helyzetbe került, megállt. A bányalejáratokra emlékeztető nyílás tárult fel mögötte. A zúgás erősödött, s valami zümmögésszerű zörejjel párosult. Hatalmas szürke ládákkal megrakott rácsos szállítókas emelkedett fel a mélyből.

Mindenki, aki csak ott állt, némán figyelte ezt az egész titokzatos játékot.

Torp aggodalmaskodva fordult oda Upitzhoz.

— Gruppenführer úr, most ezek itt mind meglátták ezt a környéket, — szólt, s közben árgus szemeket meresztett mindenkire.

— Most már nyugodtan megláthatják — legyintett álmosan Upitz. — ,,A rejtekhely megszűnt rejtekhelynek lenni, Torp. — A tábornok körülnézett. — Gépkocsiparancsnok!

Ribin közelebb ment.

— Kezdjék meg a berakodást — parancsolta Upitz. — És közben ügyeljen, hogy minden kocsira annyit rakjanak, amennyit csak lehet. Minél többet. Itt nem maradhat semmi.

— Igenis! — Ribin magához kérette Korzsovot, s továbbította az utasítást.

Néhány pillanat múlva mar oda is tolatott az aknanyíláshoz az első teherautó.

A szállítókas újabb és újabb ládákat hozott a mélyből a felszínre. A gépkocsivezetők és az SS-ek gyors mozdulatokkal emelték ki a szállítókasból valameny- nyit, s rakták a teherautókra. Upitz minden ládára rávilágított, a zseblámpájával, s jegyzetfüzetébe írta a tetejére festett számot. Amikor az egyik kocsi megtelt, félreállt a tisztás szélére, s a következő teherautó tolatott az aknanyíláshoz.

(Folytatjuk)

r

CS. HORVATH TIBOR—ZÓIíAD ERNŐ:

A C APU AI FENEVAD |

Előzmények: Az időszámításunk előtti 75. esztendőben egy római gálya halad Itália partjai felé. A hajcsárok vadul ütlegelik a gályarabokat, hogy gyorsabb evezésre ösztökéljék őkel. Mnogo. a fekete óriás, váratlan dührohamában megöli az egyik felügyelőt.

1