Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

1963. június 20. föLNA MEGYEI VEPGlSÁŐ 5 Készül a Malomipari és Termenyiorgaimi Vállalat az új gabona átvételére Wén is jelentős a raktárhiány - Hatásos intézkedések gyorsítják meg az áruátvételt — Több gabonát vásárolnak fel a tavalyinál Készítik elő a raktárokat, foly­nak az árukiszállítások, takarí­tások, fertőtlenítések — készül a Malomipari és Terményfor­galmi Vállalat az új gabona fo­gadására. A vállalattól kapott információ szerint. mintegy 2 600 vagonos rak­tárhiány nehezíti idén is az új gabona elhelyezését. A tsz-eknél történő tárolás, a gépállomási gépszínek igénybe­vétele, a megyén kívülre történő szállítások fokozása. a malmok és takarmánykeverő-üzemek által történő nagyobb arányú feldolgo­zás csökkenti a jelentős raktár­hiányt. Ennek ellenére, a leg­optimálisabb számítások szerint is mintegy 800—850 vagon gabo. nát szabadtéren kell tárolni. A gépállomásokkal, termelő- szövetkezetekkel. állami gazda­ságokkal folynak a raktárhiány csökkentését célzó megbeszélések. A gépállomások vonakodnak a gépszínek bérbeadásától, s ez a helyzet nehezíti a vállalat rak­tározási gondjait. Az előzetes termésbecslések szerint közepes termést ígérnek megyénkben a gabonák. Az elő­zetes becslés adatait a végleges becslések módosítják. Intenzív búzafajtáknál bevált a becslés, » hazai biízafajták most 50 kilóval kevesebb ter­mést ígérnek, mint az lát­szott az előzetes becsléseknél. Az árpák kellemes csalódást okoznak úgy néz ki, hogy 50—100 kilóval több lesz az árpatermés, mint azt előzete­sen megbecsülték. Valamivel több gabona felvásár­lására készül a vállalat, mint amennyit tavaly .felvásároltak. Kenyérgabonából a tavalyi 6800 vagon helyett a jelek szerint 7000 vagont fognak felvásárolni. Őszi árpából mintegy 700 vagon cserére kerül a takarmánykeverő- üzemekkel. ezenkívül 300— 400 vagont számítanak szer­ződésre és szabadon felvásá­rolni. Készülnek az új gabona esetle­ges szárítására a vállalat szárító­üzemei is. A 11 szárítógépből hetet már kijavítottak, a többi­nek üzemkész állapotba való he­lyezése folyamatban van. A vállalat azon van, hogy mi­nél könnyebb és gyorsabb legyen az új gabona átadása—átvétele. Hídmérlegeken történő átvétel bevezetésével, az átvételi idő kedvező, rugalmas megállapítá­sával a tavalyinál kétszer több gabonafúvó üzemeltetésével ké­szülnek az átvétel megkönnyíté­sére és az átvételi idő lerövidí­tésére. Segít az is, hogy idén elő. szőr ömlesztett gabonát is vesz­nek át. közvetlenül vonatéról, zsákba rakás nélkül. Epedások Kezük olyan gyorsan jár, hogy szemmel alig tu­dom követni. Pil­lanatok alatt búj­tatják át a hurkon az orsót, majd mikorra végére ér­nek a sornak, le is fogyott a „fo­nal”, ami ez eset­ben nem más, mint felcsévélt 1,6 milliméter átmé­rőjű acéldrót. Különben öten dolgoznak, öt asz- szony és lány, a műhellyé beren­dezett egykori ma­lomépület föld­szintjén, amely most a Dombóvári Fémtömegcikk­gyártó Vállalat epedaüzeme. De most, egy—két nap óta ket­tőre. apadt a létszám. Egyik üdül, a másik tanulmányi sza­badságra ment, — most érettsé­gizik —, a harmadik megbete­gedett. Lakos Györgyné és Czi- nege Ilona azonban így sem unat­kozik. E munka mellett — mint mondják —, nem is lehet. — Régóta csinálják? — kér­dem. i — Egy éve — válaszol Ilonka. •— Akkor kezdte meg a vállalat az epeda gyártását, akkor tanul­tuk meg mi is ezt a furcsa mes­terséget. — Mennyit készítenek el egy nap? — Ebből a fajtából norma sze rint négy darabot kell egy sze­mélynek elkészíteni. De ha igyek­szünk, sikerül ötöt is. — És honnét tudják mindig, hogy hol kell átbújtatni az orsót? — Most már tudjuk. Talán ha akarnánk, se tévesztenénk el . — veszi át a szót Lakosné. — Pedig áz első napokban nem ment könnyen a dolog. De ha az em­ber a sor végére ért, már meglát­szott, hogy eltévesztette. Ilyenkor aztán azt a sort fel kellett bon­tani. Mint mondják, egy ilyen té­káméhoz való epedánál három és fél-, négyezerszer kell az orsót át­bújtatni a dróthurkon. így áll össze erős, rugalmas drótfonattá a sok spirálrugó. — Nem lehet valami könnyű, egész napon át ezzel az erős acél­dróttal dolgozni. — Sajnos, ennek a gépesítése egyelőre megoldatlan. Nem is hallottunk róla. hogy valahol is géppel végeznék az epeda-fonást — mondja Tóth elvtárs. a válla­lat csoportvezetője. — Egyébként az orsózást. csévélést gépesítettük. Látogatás a bonyhádi úttörőháxban A napokban látogatást tettünk a bonyhádi úttörők házában. Már az élső pillanatban szemünkbe ötlött a szorgos kis kezek mun­kája. Az úttörőház ragyogott a tisztaságtól. A padló fénylett, mint a tükör és a székek katonás rendben álltak az asztalok mel­lett. A játékok szépen összerak­va várják a gyerekeket. — Itt minden jel arra mutat, hogy a bonyhádi pajtások nagyon szeretnek ide járni. — Valóban — mondja Bíró Im­ié, az úttörőház vezetője. — A pajtások nagyon szeretik az út­törőházat. Ha valamelyiknek egy kis szabad ideje van, benéz ide, akkor is, ha nincs szervezett fog­lalkozás. Annyira vigyáznak a rendre, hogy még a cipőjüket is lehúzzák, s papucsot hoznak ma­gukkal. — Tanév közben egyes napo­kon 120—130 pajtás is megfordul itt. Ez nem is csoda, hiszen mű­ködik nálunk fotó-, báb-, rádiós-, modellező-, ezermester-, népi­tánc-, tánczene-, fúvószene-szak- kör, s e szakköröknek 90—100 résztvevője van. Most, hogy vége van a tanévnek, csökken valami­vel az úttörőház látogatottsága, az egyes iskolákon belül túrákat szerveznek. De az itthon maradt pajtások részére igyekszünk gaz­dag nyári programot adni. E hó­napban egy nagyon jól sikerült túránk volt a Bonyhádi Cipőgyár KISZ-fiataljaival Bátaapátiban. Június 15-én táncos, szórakoztató klubdélutánt tartottunk. Már elő­re nagy a készülődés a szekszárdi Csörge-tóhoz a kerékpár-túrára. Rendezünk majd szellemi vetél­kedőket, kerékpártúrát Óbányára, sportvetélkedőt a komlói úttörők­kel, rollerversenyt a kisdobosok részére, dokumentum-filmsoroza­tot indítunk a kubai fiatalok éle­téről. — Van-e segítsége Bíró elvtárs­nak a gyerekek foglalkoztatásá­ban? — Igen, nagy segítséget nyújta­nak nekem a rajvezetők, — so­rolja Bíró elvtárs —, akik rend­szerint valamelyik iskola peda­gógusai, és a mellettük működő szorgalmas ifjú vezetők, akik a gimnázium, illetve a közgazdasá­gi technikum tanulói, valamint az üzemek — a cipő- és a zo­máncgyár kiszesei. A kapcsolat szélesítése érdekében egy külön szobát kellene nyitni a KISZ-fia- talok részére. így valóban köze­lebb lehetne hozni az úttörő paj­tásokat a KISZ-fiatalokhoz, s ezen keresztül megismernék a „na­gyobbak" szervezeti életét. Ez elő­segítené a pajtások KISZ-életre I való felkészítését is. (b) 3elentás mennyiségű társadalmi műnket végeznek a Kanacsi Állami Gazdaságban a masinánk tökéletesebb, mint amilyen az eredeti, mohácsi gép volt, ahonnét az epeda-gyártás tapasztalatait átvettük. Most már ők rendelnek tőlünk ilyen gépet. A fonás kézzel megy, de itt is védőkesztyűvel akadályozzuk meg, hogy a kemény drót kárt tegyen a munkásnők kezeiben. — Hová szállítják a kész epe- dákat? — Legnagyobb részük innét. Dombóvárról Szekszárdra kerül, a Faipari Vállalathoz. Ott hasz­nálják fel kárpitozott bútorok­hoz. (J) A Kanacsi Állami Gazdaság­ban évről évre több társadalmi munka végzésével segítik a dol­gozók a gazdaság célkitűzéseinek megvalósítását, szociális kultu. rális és gazdasági létesítmények •mielőbbi el készülését. Nagyon fontos a gazdaságnak ,a most épülő gépműhely kivite- | lezési határidejének lerövidítése; | Ennek érdekében a párttagság és I a KISZ-fiatalok elhatározták. • hogy eevnapos társadalmi munka végzésével segítik a gépműhely építését. Társadalmi munkában készítenek el a fiatalok és a sport- kedvelők Hardon és G.vapán egy- egy röplabdapályát. Már most tesznek felajánlásokat az új mű­velődési otthon építésének tár­sadalmi munkával történő segí­tésére. Sokan vállalnak társa­dalmi munkát a barackszedésben is. A társadalmi munkák végzé- , sében a párttagok és a KISZ- | fiatalok járnak az élen, de lel­kesen veszik ki részüket ezek­ből a munkákból a szocialista brigádok tagjai is. Azokat, akik idén legtöbb társadalmi munkát végeznek a gazdaságban, cgv- „n|igp§ ,jj£t#om-kirándulásra kül­dik á ny§i*ón Siklósra. Példamutatóan segítik a háztáji gazdaság fejlődését Faddon A faddi Lenin Tsz tagságának bőven van lehetősége arra, hogy háztáji gazdaságát gyarapítsa. A tsz vezetősége támogatja a tag­ság minden ezirányú törekvését. A vajkai üzemegységben például ahol a tsz-nek 6 tagja lakik. 51 számosállatot tartanak. A tsz- gazdák kis falkának is beillő állatállományára a tsz pásztora vigyáz. A háztáji állatok pásztora naponta egy munkaegységet kap. EGY ÉVVEL EZELŐTT ebben az időben jártunk Simon tornyán. Aziránt érdeklődtünk: milyen jövő áll a körülbelül 80 nyolca­dikos előtt, hova, merre tudnak menni ebben az iparos faluban? Akkor a kérdezettek valahogy így nyilatkoztak: — Ami a jövőt illeti, nagyjá­ból semmit sem mondhatunk. Sem lehetőség, sem alkalom nem áll rendelkezésünkre, hogy itthon gondoskodjunk továbbtanulásuk­ról. Ipari iskolánk nem hirdetett felvételt, a középiskolába vágyók pedig csak messzire mehetnek . . . Búcsújárás már ekkor is volt Simontornyán. De ,a pedagógusok sűrű gondok közepette tárták szét a kezüket, s tanács híján türelemre intették a néha még hangoskodásra is hajlamos szülő­ket. Végül úgy-ahogy megoldó­dott a probléma. Húsz gyerek el­ment Dombóvárra, hét Gyönkre, három Sárbogárdiba. A többi pe­dig: az egyik ide, a másik oda. Erről a negyven gyermekről ne-' héz elszámolást készíteni.'Mit je­lentett az elvándorlás? A szülők tudják, hogy bár a kollégiumban elhelyezett tanúlók sorsa, tanulá­sa biztos; mégis bizonytalanok néha és egy kissé bizalmatlanok voltak. A messzire szakadt gyer­mek, mintha kiszakadna a család­ból. Ugyanakkor — bár ez a ki­sebb szempont — a taníttatás, az ellátás költségei is megemelked­tek a . kétfelé való éléssel. .'V A tornyai búcsújárás Egy évvel később Amit megold és amit nem Iskola a levegőben Elmúlt egy esztendő. Hasonlóan a megye többi iskoláihoz, a si- montornyai 8 épületben elhelye­zett. iskolában is befejeződött a tanítás. Elkészültek a tablóképek. 6 az új iskola folyosójának falára megint nyolvan gyerek fényképe került fel. És megint volt bú­csújárás . .. AZ ISMÉTLŐDÉSBEN ritkán érdemes újságot keresni, de a búcsújárás újra előfordulásában azonban mégis van érdekesség is. Simontornya is szeptembertől elő­lép a községek között: középisko­lát kap, s ősztől tizenkét évfolya­mos oktatási rendszerre térnek át. A felvételek már befejeződtek. Helyből 35 tanulót vettek fel, s a kedvező körülmények következ­tében Pincehelyről, Tolnanémedi- ről, Páliéról, Szentpéterszőlőhegy- ről. s a Fejér megyei igali - és várni szőlőhegyről is isko­láztak be, az új, tizenkét év­folyamos oktatási intézménybe. A középiskola mellé párosult egy másik is, az, amelyik tavaly még csak óhaj volt, a tímáripari iskola első évfolyama Ide 25 simontor- nyai gyermek nyert felvételt. Szemre tehát mindent megol­dott tulajdonképpen a simontor- nyai iskolaszervezés, de ha mé­lyebben a jelenségek mögé né­zünk, mindjárt találunk egy má­sik dolgot is. ami a mostani búcsújárást előidézte. Citálunk egy megállapítást: — Igazságtalanság, hogy a vi­déken tanuló gimnazisták nem jöhetnek haza. hogy nem indíta­nak második, hanem csak első osztályt ... A pedagógusok kényelmetlen helyzetbe kerültek: meg kellett nekik magyarázni, hogy a nyelv- tanulás és a gyakorlati oktatás feltételei nem szolgáltatnak elég biztosítékot ahhoz, hogy a szep­temberben- másodikba lépő dia­kok a községben tanuljanak. Ez nem könnyű feladat, mert sok elképzeléssel szemben kell úgy fellépniök, amikor a szülők ter­vei borulnak fel. VAN EGY MÁSIK PROBLÉ­MA IS Simontornyán. Legponto­sabban így körvonalazhatnánk: adott két iskola, amelyek tulaj­donképpen a levegőben lógnak! A gimnázium csak formai, de a második, a továbbképző már tar­talmi okokból is. Láttunk levelet, amelyik már a „felsőbb évfolyam” címére érke­zett. Az igazgató azonban erre az általános iskola címén volt kény­telen válaszolni, mert arról, hogy az a bizonyos felsőbb iskola léte­zik. semmiféle okirat nincs a ke­zében . .. A nagyobbik probléma azon­ban mégis a másik: a továbbkép­ző iskola ügye. Simontornyai ta­pasztalataink szerint az egész rendezetlen. Nincs világosan kö­rülhatárolva például: miért érde­mes járni ebbe az iskolába? Va­jon csak azért, hogy legyen hol eltölteni az általánosból kikerült gyermekeknek az időt? Vélemé­nyünk szerint többre is lehetne használni ezt az iskolát. Például arra, hogy a szakmunkásképzők­re megfelelően előkészített hallga­tókat adjon. így már mindjárt nem merülnének fel olyan gon­dok, mint amilyenek most je­lentkeznek. SZ. I.

Next

/
Thumbnails
Contents