Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓUÁD ERNŐ A CAPUAI FENEVAD | £lŐB& fléa TŰZÖN SÜTÖTT A Nj4P. SZELLŐ S£M LEB&ENTEVE A VITORLÁKAT. ES MOST... A HAJCSÁROK A FELJÁRÓHOZ HÚZÓDNAK. LESIK, M/KQR KELL ELMENEKÜLNIÜK. nehogy nr vesszenek, a rabokkal eryut. a „ ' Mit FORRALSZ. Mnoroí . BOLOND vary: INNEN MER NEM SZbKÖTT MER SENKI. I -Hagyd! NINCS VESZTEN/ VALÓJA. mmirniavmim fÖLNA MÉCtTF!! Nf.PŰTÁAO 1963. június 1». 86. — Parancsoljon. — mondta kedveskedve. — Ezért a cigarettáért, kezeskedem. Törökországból való. — Valóban kitűnő dohány, már az előbb megállapítottam, — felelte Torp, s kivett a tárcából egy cigarettát. — Maga is jön a rakománnyal? — érdeklődött Ribin. miközben gyufát gyújtott, s tüzet adott a Sturmführernek. — Aligha. Fontosabb dolgaim vannak. — Torp kesernyésen elnevette magát. — Egy jómadárra vadászok most. — Érdekes lehet. Ki az illető, ha nem titkos az ügy? — Titkos, — felelte Torp. Hátulról erős dudálás hallotszott. Ribin megfordult, s visszanézett. A vezérkocsiról integettek. — Álljon meg, legyen szíves — szólt Ribin. — Valami történt ott. A terepjáró fékezett. Megállt az utánuk jövő teherautó is. Odaszaladt Ribinhez egy katona, s jelentette, hogy az egyik autó tömlője leengedett. — Mennünk kell tovább! — Torp türelmetlenül nézegette az óráját. — Az az egy kocsi majd utolér bennünket. — Nem lehet, — felelte határozottan Ribin. — Szigorú parancsot kaptam, hogy valamennyi kocsi egytől-egyig a helyszínen legyen. Figyelmeztettek, hogy nagy rakományt viszünk, az összes kocsira szükség lesz. Megyek és igyekszem meggyorsítani a javítást. — Menjen, — recsegte ingerülten Torp — Menjen, csak hagyjon még itt egy cigarettát. — Készséggel! Ribin harmadszor is a kémelhárító felé nyújtotta kinyitott cigarettatárcáját. Amint távolabb haladtak, Ribin beszámolt Percevnek Torpról. elmondta neki milyen gyanúi támadtak. — Torp lenne az? — kérdezte meglepetten Percev. — Jól látta, ezredes elvtárs? — Megnéztem az igazolványát. — Mielőbb értesíteni kell Ke- rimovot. De hogyan lehetne ezt megcsinálni? — Percev elgondolkozott. — Távolabb tudja tartani valamelyest a terepjárót attól a helytől, ahol találkozunk majd amazokkal ? — Hosszú ideig? — kérdezte Ribin. — Amennyi időre sikerül. Ha csak fél percre is. — Addig talán ijgen. — Akkor én mindent elintézek. — Percev magyarázni kezdte: — A teherautók megelőzik a lemaradt terepjárót és . .. Torp kocsijának türelmetlen dudálása szakította félbe őket. — Értem. — Ribin Percev vállára tétté a kezét. — Akkor így csináljuk. Mi mindannyian ott leszünk majd a közelben. — Értettem. — Kocsira! * Az Elba balpartján haladt a gépkocsioszlop. Az út fokozatosan távolodott a folyótól. Az út és a folyó között keskeny cserjeALEKSZANDR NASZIBOV: , EJTEK HELY <72 xílbán Fordította: Szathmári Gábor sáv húzódott. A sáv egyre szélesedett, mind sűrűbbnek látszott, s vagy öt kilométer után erdő váltotta fel. A kanyarban Torp csökkentette a sebességet, s kinézett a kocsi ablakán. A teherautók tempósan jöttek utánuk. — Itt van? — kérdezte Ribin. — Igen, ebben az erdőben. Ribin az órájára nézett. Tizenegyet mutatott. Torp teljesen levette a gázt. A kocsi szinte csak lépésben haladt, így telt el néhány perc. Torp fürkészve nézte maga előtt a környéket. Úgy tűnt, keres valakit. S kisvártatva feltűnt a kocsi előtt egy ember, aki magasba emelt kézzel állt az út közepén. — Na végre, — sóhajtott megkönnyebbülten Torp. A férfi közelebb ment hozzájuk. Katonai egyenruhában volt az illető — magas, szikár, csont- keretes szemüveget viselő férfi, — hauptmanni rangjelzés fénylett a paszományán. Torp szó nélkül jobbrahúzott, átadta neki a helyet a volánnál. A tiszt beült a kocsiba. — Nem tartóztatták fel a kocsikat az úton? — kérdezte a Hauptmann. — Nem, — válaszolta Torp. A terepjáró elindult. A Hauptmann kihajolt az ablakon, hátranézett és megnyomta a dudát. Aztán balra fordult és vigyázva átvágott az út szélén. Befordult az erdőbe. Meggyújtotta a terepjáró lámpáit. A fényszórók sugara viliózva ugrált az óriás fenyők vastag törzsén. A fák olyan sűrűn álltak egymás mellett, hogy valósággal áthatolhatatlannak tűnt az erdő. — Betyár egy út —> mondta maga elé Torp. — Az, mosolyodott el a Hauptmann, miközben újabb éles kanyart vett. Látni lehetett: a Hauptmann jól ismeri az erdőt. Hol egyik, hol másik oldalára dőlt a terepjáró, majdhogynem súrolva a kétoldalt álló fák törzsét, cikk- cakkokban, kidőlt fák és sűrű bokrok között lavírozva haladt. Ribin a visszapillantó tükörbe nézett. A teherautók bukdácsolva követték a terepjárót. Eltelt vagy negyven perc. Egy tisztás látszott előttük. Annak irányába tartott a kocsi. — Most egy elég mély árok következik, — mondta a Hauptmann. — Kapaszkodjanak. Ribin csak akkor látta meg a széles árkot, amikor már néhány méterre voltak tőle. önkéntelenül a kocsi ajtajába kapaszkodott. Az árkok mellett egy újabb tiszt állt. Odament a terepjáróhoz, s a kezével mutatott valamerre. — Térjél jobbra! A Hauptmann engedelmesen jobbra kanyarodott a kocsival. A tiszt ott maradt. Ribin még látta, amint odament a terepjáró mögött húsz méternyire haladó vezérkocsihoz. Elérték az árkot. Úgy tűnt, mintha a terepjáró kerekei a levegőben lógnának, s a kocsi perceken belül a mélybe zuhan. De a Hauptmann ügyesen forgatta a kormányt, a kocsi kissé félrefordult, s lecsúszott a . meredek homokos parton. Porfelhő lepte el a kocsit. Még az erős fényszórósugarak sem tudták áttörni a több méter magasságban kavargó sűrű porfüggönyt. Semmit sem láttak maguk előtt. A Hauptmann azonban nem sokat törődött a helyzettel. Magabiztosan vezetett, mint aki nem először kísérli meg ezt a bonyolult átkelést. Bekapcsolta mind a két féket, s bravúros ügyességgel tette le a kocsit a völgy alján. Aztán gázt adott, a terepjáró orra az ég felé emelkedett, s máris a túlsó parton voltak. — Megnézzük, hogyan tudnak átkeveredni ezen a völgyön a teherautók — mondta, s azzal kiszállt a kocsiból. A többiek is kiszálltak, s á part széléig visszamentek. A Dieselek meg-megerősödő dübörgése töltötte meg az éjszakát. A nagy lomha gépkocsik, — amelyeknek csak a körvonalai látszottak a sötétben. — a völgy széléig mentek, ott a mélybe csúsztak, majd bőgve-nyögve kapaszkodtak a másik oldalon felfelé. A szakadékhoz érve mindegyiknek felgyulladt a fényszórója, a másik oldalon pedig sorban kioltották fényeiket. Ámbár vajmi keveset értek azok a lámpák. Az egész völgyet hatalmas áthatolhatatlan, s ráadásul egyre erősödő porfüggöny vonta be. — Ügyes gyerekek, — szólalt meg a Hauptmann, amikor látta, milyen okosan, gyorsan vezetik át a teherautókat a széles, árok- szerű, hosszú szakadékon. — A szentségit!... Az egyik teherautó, amely éppen most kezdte meg az ereszkedést, oldalra fordult, s henger- gőzve zuhant a völgy fenekére. '— Vissza! — kiabálta a Hauptmann. De Ribin nem hallotta. Egy perc alatt ott termett az összetört, felfordult autónál. Elszorult a szíve. A súlyos kocsi maga alá temette, s halálra zúzta a sofőrt. Az autóban ülő két másik — szintén német katonai egyenruhába öltözött — szovjet felderítőt a lendület szerencsére kirepítette a kabinból. Semmi bajuk nem lett. (Folytatjuk) Előzmények: Az időszámításunk előtti 75. esztendőben egy római gálya halad Itália partjai felé. A hajcsárok vadul ütlcgc- lik a gályarabokat, hogy gyorsabb evezésre ösztökéljék őket. Mnogo. a fekete óriás, váratlan dührohamában megöli az egyik felügyelőt. m TÍCOK ÁLLANDÓ BIZTOS FIGYELEM! FIGYELEM! 1 cif — - • Július 1-én Hőgyész, Kossuth tér 553 sz. alatt megnyitjuk méretes DIVATSZALONUNKAT Női, férfi- és gyermekruhákat hozott anyagból (alakítást is) vállal a Sí mon- tornyai Vegyesipari Vállalat hőgyészi telephelye,. Tű efon: 9. (Iroda: 23). _______________ 'll?) M ost festesse lakását! Mázoltassa családi házát. Leszállított olcsó áron Minden igényt kielégít. Megbízható. gyors, pontos a Szekszárdi Festő Ktsz. Szekszárd Rákóczi u. 15. Telefon: 23—71. (99) A Déldunántúli Áramszol- 1 gáltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatósága azonnali felvételre keres 1 fő építésztechnikust, t fő vizsgázott gépkocsi- előadót és 1 fő gyors- és gépírót Fizetés a rendeleteknek megfelelően, megegyezés szerint. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. (93)
