Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
1 Juliska néninél közel fél évig éltem ágyrajáróként az Örömvölgy utcában. Földszintes volt a ház, a sarkán igen koszos kocsma. az udvara ‘ is tele volt szeméttel, féreggel, de a lakást patyolat tisztán tartotta. Beteges férje a postán dolgozott valamikor, abban az időben a kis nyugdíjból éltek, s abból, amit én fizettem nekik a kosztért, kvártélyért. Igen kopottan kerültem hozzájuk kis vesszőkosárban vit. tem a ruhámat, ami a rajtam valón kívül volt és két nappalit, egy hálóinget. _ amit anyám agyonfoltozott már. amikor az ő kenyerükön éltem. Juliska néninek nem sok fogalma volt arról, miből élek, hogyan keresem a kenyérre valót, de nem zavart, ha papírt terítettem a szobaasztalra, és nekifogtam írni az Örömvölgy utca hangulatáról, öreg Vancsák Annáról, akinek sötétbarna volt a keze a politúrozástól, vagy Szűts Irénről, aki a sarki kocsma körül próbált szerencsét a likőrgyár kocsisaival. Engem. magam se tudom miért, nagyon megszeretett Juliska néni. Azért fontos ezt így elmondanom. mert amúgy rettenetesen harapós öregasszony volt, rettegett tőle az egész ház s velem is olyan katonás keménsség- gel beszélt, hogy eleinte menekülni akartam tőle. Ha például esős időben tértem haza. s a konyhában víz csörgött le a kopott kabátomról, azonnal rámmordult: — Micsoda disznóság ez! Nem tud az ereszek alatt járni sietni hazafelé? Azért vagyok én, hogy folyton sikáljam ezt a padlót?! Szégyellje magát! Levettem zavaromban a kabátomat, ő vállfát hozott ki a szobából, odalökte, hogy tegyem rá az ázott holmit — Akassza az ajtóra! És ez többé ne forduljon elő nekem! Megígértem én mindent, csakhogy ne veszekedjen annyit.- " De akkor se beszélt velem szelídebben. ha szárazon tértem haza. Miért, azt ma se tudoríi, mindig azt emlegette, ha 2 javulásomat akarta előmozdítani, hogy itt lakik az utcában a Kárpáti úr, az író. azt megnézhetem, tanulhatok tőle, hogyan kell egy rendes embernek járnia. Kárpáti Aurélt én ugyan az Örömvölgy utcában egyetlen egyszer se láttam. de fogott rajtam Juliska néni nevelése, s igyekeztem tiszta cipőben járni, rendesebben vágattam a hajamat, s tele aggattam szép álmokkal a kis prolilakást, a penészes udvart, az egész Örömvölgy utcát— Mikor aztán ennyire eljutottam jól esett volna Juliska néni valamiféle elismerése, de arra hiába vártam. Nehéz-ködös őszi estéken kisétáltam a Ká váid« térre,- aztán a Baross ut.ába, nézegettem a kirakatokat, az embereket, a lovakat a kocsmáit előtt, amint csörgették szerszámjukat, hogy jöjjön már a gazda, elfáradtak az egésznapos vonásban. Éhes ugyan nem voltam. mert Juliska néni jó koszton tartott, de roppanimód egyedül éreztem magamat, nem volt egy barátom, nőre rá se mertem nézni, olyasféle nehéz nyomott- gágbsn éitem, hogy ennél többet sohase kapok az élettől. írni is, amit írtam, az mind tele volt keserűséggel, a hőseim sorra elpusztultak. egyetlen egyet se tudtam az Örömvölgv utca fölé emelni. . — Maga egy nagyon szomorú fiatalember — állapította meg Juliska néni férje, s megpróbált olykor csintalan történetekkel szórakoztatni, de ezeken elpirultam. s megállapítottam magamban, hogy Miska bácsi a csontja velejéig romlott. Juliska néni azonban valami dicséretes változást észlelhetett rajtam, mert az első lépések után most már olcsó nyakkendőt vetetett velem, az ingem gallérját kikeményítette. rámparancsolt. hogy vásároljak egy divatos gallérösszefogót, ami két Hálóing sárgaréz gömböcskéből állott, azzal kellett a nyakkendő csokra alatt összetűzni a gallér két hegyét. Aztán sor került hálóingre. Azt. ha elszennyeződött, reggel kimosta, a konyhában szárította, s estére szép vasaltan tette az ágyamra. — Hát ebben már száz macska se tudna megfogni egy egeret! — mordult rám egv este. amikor tisztán kaptam meg az inget. — Folt hátán folt! — pattogott tovább. — Szégyellnék ilyet fölvenni! Rongy! Ilyen kell egy fiatalembernek aki annyi mindent összefirkál? Talán ez volt az első eset, hogy szembe mertem szállni vele. — Jó ez nekem. Juliska néni — mondtam kicsit bátortalanul. — Éjjel nem látja senki. Akkorát kiáltott rám. hogy elzsibbadt ijedtemben ■ a homlokom. — Maga szamár! Az legyen csak rendes, amit látnak? Akkor csak a gallér fölött mossa meg a nyakát! Szégyellje magát! Egy ember, aki firkál... Azonnal vegyen egy hálóinget! Hallgattam, s elhatároztam magamban, hogy inkább elmegyek innen, de hálóinget nem veszek. A kutya se jár itt elalszom én akármilyen rongyokban, de nem tűrhetem, hogy ez a Juliska néni ugráltasson engem. Nem is vettem inget. Hanem a foltos, ami volt, megrepedt reggelre a vállamon. Ijedten fogtam össze, ajnirit kiléptem az ágyból, igyekeztem elfordulni Juliska nénitől, amikor levettem magamról, s amit addig sohase- "tettem meg, összehajtogattam szépen az inget, alig vártam, hogy bevesse az ágyatEste ugyanúgy találtam a párnámon, ahogyan összeraktam. Megvártam a pillanatot, amikor, nem nézett oda, magamra kaptam gyorsan és belebújtam az ágyba. így ment ez még három estén, csodálkozni kezdtem már, hogy sohasem nézi meg az ingemet, nem kap le érte, holott akkora hasadások voltak már rajta, hogy azt se tudtam, hol az eleje, hol a hátulja. tént, amit sohase hallottam ebben a kis fészekben. Juliska néni szomorúan fogadott, nagyon halkan beszélt, édes fiamnak szólított, megkérdezte, jó lesz-e, ha holnap tarkababot főz kolbásszal. Aztán megállt az asztal mellett, ahol, éppen egy részeges, öreg pincérről írtam bánatos elbeszélést. .— Baj van, édes fiam — kezdte. — Anyagi baj. Szükségem lenne tíz pengő kölcsönre, higgye el, még sohase szorultam meg ennyire. Magának biztosan van annyi pénze. Nem mertem hazudni, sőt kis híján kicsordult a könnyem. Hetek óta kuporgattam a pengőket, valami könyveket akartam vásárolni, de most megeredt bennem a segítő jóság s azt mondtam adok tíz pengőt. Megveregette a vállamat, megköszönte a pénzt, amit apróban számoltam ki neki, s aznap este még dúdolgatott is a konyhában. Másnap este, amikor hazatértem, egészen más hangulatban fogadott. Keményen köszönt vissza, félreállt az ajtóból, büszkén nézett föl rám és azt mondta. — Tessék! Próbálja majd föl! Nyolc ötven volt, egy ötven ott van rajta! Beléptem a szobába, vetve volt már az ágyam, a párnámon egy új hálóing és egy pengő ötven fillér. Ormos Gerő ÉBLI KATALIN: Dúdolgató Halk nyár hajlik a szívem fölé, dombokon zöldell a fény s csillog az erdő, mint ékszer az évszak nyakán. Lankás életem így telik el, múlik a nappal, az éj. múlnak a tűnődés percei évei Is. Emlékké alakul ma a múlt, értem a titkokat már, s csendesen várom, hogy mélybe zuhanjon a Nap. Dúdolj, dúdolom én is a dalt, ússzon a csend vizein, szőjje be lassanként fénnyel a szürke eget. Göngyöljük fel a táj ragyogó rétjeit és mezeit, így a magasság majd hátha a földre talál. LADÁNYI MIHÁLY: Levél a felnőttekhez Apáink háborúban öldököltek, akna verte fel játszótereinket, a felnőtt szuronyt tűzve jött felénk s kiontotta játékunk kócbelét, aztán szemünk betűseregre ámult s erre több szörnyűség is kitárult, s megtudtuk, mi vár kettőnkre végül, ha az apám apáddal mégse békül, és megtanultuk otthon, hogy miként kell önérdekből bánni az emberekkel, és megtanultuk otthon: az a jó, mit az ember mástól önmagához hódít. Ma vád gyűrűzik felénk a világban, hogy sokunkban csak sivár pusztaság van. De ki volt. aki irtotta a fákat míg reszkettünk, árvábban, mint az állat?! Ti, kiknek már semmi sem idegen, amit csak ésszel felfoghat az ember, javítsátok meg értő kezetekkel a világot, hogy lakható legyen. Akakukkosóra “— Milyen kedves... kakukkos ségért kiáltottam, aztán elmoso- Azt álmodtam, hogy az országóra? '— lelkendeztem barátom lyodtam: milyen szamár is az úton megyek gyalog, és sem előt- lakásán, ahol egy éjszakai nyu- ember és gyáva, még felnőtt ko- tem, sem mögöttem senki... Eb- galmat ajánlottak fel, mondván, rában is. így megijedni egy ben a piEanatban a hátam mö- a szálloda úgyis zsúfolt, s itt bé- ómivű, bajos kakukkos órától, gött felüvöltött egy autó kürtje, kén alhatsz. Meggyujtottam az olvasólámpát: Már késő. Már nem tudok féire— Ugye, hogy kedves — lel- a kakukk visszabújt már a fesz- ugrani. Halálra gázol. Rémült, orkendezett a ház asszonya — a kébe, az óra ártatlan pofával né- dítozássai ugrottam és fejjel ne- nagynénémtől örököltem... Olyan zett rám: fél tizenegy volt. ki a falnak. Otthon a másik olszépen mondja, hogy kakukk... Újból elaludtam. dalon van az ágy. A kakukk kakukk... majd meglátja... Kakukk... kakukk... kakukk! ebben a pillanatban csapta magá— Majd meglátod — mondta Mikor visszamásztam az ágyba ra az ajtót és az óra a jól véga férfi gyanús hangon, s akkor és meggyujtottam az olvasólám- zett munka tudatában ketyegte én még nem tudtam, miért. pát az ártatlan arcú óra tizen- tovább az időt. Érzékenyen elbúcsúztunk egy- egyet mutatott. Fél tizenkettő? mástól, mert aki aludni tér, az — Ahá... tehát félóránként Meggyötörve dőltem vissza az egy kicsit meghalni megy, és fá- pofázik ez a műmadár... Na, ágyba, éreztem, hogy rémes álradt fejem ráejtettem a párnára, megállj, megvárlak ... — mór- mom nyomán mint önt el a ve- Puha, meleg párna, még puhább moltam magamban, eltökélve, ríték. I ós melegebb a paplan, úgy el- hogy ébrenvaló félórai találkozá- Kakukk., kakukk., kakukk..» szenderedtem, mintha ringattak sunk kiépíti bennem azokat a — ordít megint a rohadt dög az volna. szükséges reflexeket, amelyek le- óra tetején. Hát, ezt nem lehet Kakukk .. kakukk .. kakukk .,. hetővé teszik számomra, hogy kibírni. Ha még egyszer kinyitja Úristen! ültem fel rémül- fittyet hányjak a nagyszájú ma- az undok csőrét, szétverem az — „..1 —■ j ti. jj- egész órát... Kakukk.. kakukk.<. kakukk.. Énistenem, jóistenem, kinyílt Egy este aztán olyasvalami tör- | ten az ágyban és majdnem segít- dár ordítozásának. ]ULES RENARD: (Jj)rt£iiet('k a ieviuhzetbúl A SZARVAS Engem sétáló kedvem vitt az erdőbe, őt nyilván más cél vezette. Először azt hittem, hogy egy idegen közeledik felém, virágcseréppel. Aztán ki tudtam venni a törpe fát, szétálló. levéltelen ágaival. Végül ott állt a 'szarvas, és találkoztunk. így szóltam hozzá: — Gyere ide. Ne félj. A puskám csak azt jelenti, hogy szeretnék a komoly emberekhez hasonlítani. Nem rémítgetek vele senkit, és nem lövöldözök senkire. A szarvas hallgatott, és sejtette, hogy mit mondok neki. De amint elhallgattam, nem tétovázott tovább: lábai megremegtek, mint a virágszár, amelyet a szél- fúvás hajt ide, oda. Elmenekült. — Milyen kár! — kiáltottam utána. — Már arról ábrándoztam, hogy együtt folytatjuk utunkat. Kezemből kínáltam volna legkedvesebb füveidet te pedig, mellettem sétálva, agancsodon vitted volna puskámat. VARANGYOS BÉKA Kő alatt született, kő alatt él, s ott is lesz a sírja. Gyakran meglátogatom, s wi- lahányszor felemelem a követ, félelem fog el, hogy nincs már ott, de attól is félek, hogy megpillantom. Hát ott van. Rejtőzik ebben a száraz, szűk, tiszta, számára kitűnő üregben, melyet midőn felfújja magát, teljesen betölt, mint fösvény a bu- gyellárisát. Ha az eső kiűzi, odajön elém. Néhány nehézkes ugrás után le- tottyan, s bámul vöröses szemével. Az igazságtalan világ bél- poklosnak tartja, de én nem félek tőle, leguggolok hozzá, s emberi arcomat közelebb tartom az övéhez. De az undor visszatart, s csak kezemmel simogatom meg a varangyot. Mennyi minden van az életben, ami sokkal jobban próbára tesz. De tegnap elmaradt a símoga- tás. Testén megnyíltak a szemölcsök és levet eresztettek. — Szegény barátom — szóltam hozzá — nem akarlak megbántani, de édes Istenem, olyan csúnya vagy! Kinyitotta fogatlan, gyerekes száját, lehellete meleg volt, s enyhén angolos kiejtéssel kérdezte: — És te? A PACSIRTA Soha nem láttam még pacsirtát, hiába kelek fel hajnalonként. A pacsirta nem a föld madara. Minden reggel járom a göröngyös utat és a kiszáradt füvet. A szürke verebek és a tarka tengelicék csapata vidáman húz el a csipkebokor sövénye felett. A szajkó egy rendőrkapitány dolmányában tart szemlét a fákon. Egy fürj a lucernát súrolja, s a jobboldalon meglátszik, hogy merre repült. A pásztor mögött, aki ügyesebben köt, mint egy asszony, felsorakoznak a birkák és egy tömeggé válnak. És minden átitatódik azzal az új fénnyel, amelytől a holló, noha semmi jót nem tud mondani, elmosolyodik. De figyeljetek, hallgatózom. Halljátok, valahol a magasban arany serlegben kristályt törnek porrá? Ki mondhatja meg, hol énekel a pacsirta? Ha a magasba nézek, a Nap elvakítja szememet. Nem látok semmit. A pacsirta az égben él, az ég egyetlen madara, amelynek da’a elhallik hozzánk. Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ már megint a szemem és éjjel egy óra van és mégse tehetem tönkre vendégeim ómívű kínzó- eszközét. Kakukk ... kakukk ... kakukk ... Ülök az ágyban és nézem az órát. Nem látom a kakukkot. Te jó isten ... En kakuk- koltam ... Kakukk .... kakukk ... kakukk.... Most ő volt, vagy én Tubica madár, kicsi kakukk... gyere repüljünk együtt ___ kak ukk... kakukk... kakukk.... Felmászom a szekrénytetejére... Kakukk .... kakukk ... kakukk... Hol egy kis hernyócska... Két óra ... kakukk.... hehehe .... kis madár lettem, kakukk madárka, hol egy fészek? Fene ezeket a modem lakásokat, sehol egy fészek ... Kakukk ... — Jaj, Feri... gyere! a barátod... Kinyitom a fáradt, meggyötört szememet. A szekrény tetején alszom összegöngyölődve, orrom előtt az óra. Ebben a pillanatban kicsapódik az ajtaja, s elordítja magát a dög: Kakukk... kakukk... kakukk... Hörögve vetem magam rá, zuhanok az órával együtt, az asz- szony rémült sikoltása közben és még hallom, amint szólni akar a madár: kak ... Aztán csönd... — Hagyjanak aludni békében — motyogtam és visszamászom az ágyba, a meleg paplan alá. Reggel hét órakor. Kakukk .. kakukk . . kakukk..! Gyürke Géza
