Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-16 / 139. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3Irodalmi melléklete a kutya a protekciót Megette Régi ismerősöm, gyerekkori pajtásom, a kis Kondor jön velem szemben a téren, és már messziről integet. Virgonc, jókedvű emberke, mindig ő volt közöttünk a legvidámabb, Nevetve élt, soha semmi nem vette le a lábáról. Most azonban, ahogy közelebb ér, látom, hogy meglehetősen gondterhelt. Mi történhetett vele? — Egyeztető tárgyalásra sietek, — mondja lihegve — de minthogy napok óta kereslek, csak meg kell állnom egy percre. — Mondjad! — Régóta ismersz, együtt rúgtuk a rongylabdát, együtt loptuk a cseresznyét a parókia kertjéből, együtt jártuk a falut, ötvenhatban is megtaláltuk egymás kezét... Tudod nagyon jól, hogy én nem szoktam, soha senkitől semmit nem szoktam kérni. De veled talán vagyunk olyan jóban, hogy kérhessek valamit. Ha magamról lenne szó, föl se nyitnám a számat, de most a gyerek sorsa múlik néhány szavadon. Ismered a Karit. Jóeszű, tehetséges gyerek. Ha buta volna, ha nem érdemelné meg, téged hoználak kellemetlen helyzetbe. Egy-két szavadba kerül az egész... — Miről van szó? — A felvételéről... Csak annyi kellene, hogy lássák, a Kari mögött is van valaki. Hiszen hiába jóeszű, ha a másikat tolják valahonnan! Az egész élete rámenne a csalódásra. És nem tudnék vele mit kezdeni, ha nem vennék föl. Jeles volt a bizonyítványa, matematikából végig kitűnő ..; Hát csak azt kérném: állj mellé! — Hogy is mondjam? Tudod, hogy bizottság dönt... Pártatlan, elfogulatlan bizottság ... — No jó, hát ne haragudj! Igazán nem hittem, hogy ... — De várj csak! Többről van szó. Megette a kutya a protekciót. Neked magyarázzam, hogy már nem tesz semmit, ha nagy szemüvegje van a sógornak, szép vonalú Chewroletje és még szebb vonalú titkárnője a nagybácsinak, vagy akár mindennap fejesekkel parolázik a keresztapa? Elveink vannak — és most éppen én próbáljam ezeket megcsúfolni? Lehet, hogy éppen ezzel rontunk el egy tiszta és jó ügyet.. j — Éppen úgy beszélsz, mintha már mindenki ötven évvel öntu- datosabb volna! Azt gondolod, hogy a Zsitvay fakereskedő gyerekét nem fogják protezsálni? Elhiszed, hogy minden ajánlás nélkül megy oda a bizottság elé a Gerelyes főorvos lánya? Te ilyen naív vagy, vagy csak tetteted magad? Mindegy. Vedd úgy, hogy egy szót sem szóltam. Már nyújtotta a kezét, — Várj csak! Ahogy elmondod, erre nincs is szüksége a gyereknek. — Nem-akarásnak nyögés a vége. Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak. Azt hittem, megérek még neked annyit, hogy merj szólni égy jeles tanuló ügyében. Vagy nem? — Csacsiságokat beszélsz! De hogy azt ne gondold, valóban a szándék hiányzik, hát mondd meg, mit kellene tennem! — Mit? Semmiség. Egy telefon az igazgatónak .. Vagy három szó, ha találkozol vele. Hogy megtanulja a gyerek nevét és egy kicsit a személyedhez kapcsolja..; Semmi több;.. De igazán megteszed? Rábólintottam és elbúcsúztunk. Közönséges megalkuvás, de néha belekényszeredik az ember. Közben pedig valójában kiadja magát a protekció ellenségének. Üldözi, szidja, s ahol megfogja, megcibálja. Hát most magamat is rajtakaptam. De nem! Nem teszem meg! Lehet, hogy elveszítek egy kedves, régi jó barátot, mégsem! Hogy is állhatnék oda? S lehet, hogy éppen rosszat tennék a gyereknek. Hiszen a pro- tezsálás eleve valami gyengeséget sejtet. Szó sem lehet róla! Ebben megegyeztem magammal, s bár napokig keserű volt a szám. lassanként elfeledtették velem az esetet az újabb gondok, majd ehhez hasonló és más kérések egészen edzetté tettek. Kondortól azonban féltem. Féltem, hogy valahol összetalálkozom vele és megkérdezi: mi van a gyerekével, mit ígért az igazgató? Uj úton kezdtem járni, hogy meg ne lásson, megmondtam a telefonközpontosnak, hogy ha egy rekedtes hang keres, semmiképpen ne kapcsolja, s ki sem mozdultam, ha nem föltétlenül kellett. Két hét múltán azonban már nem volt egérút. A tanácsháza lépcsőjén kocogtam lefelé, s velem szemben ott jött Kondor. Meglátott, már vissza sem fordulhattam. Oszloppá válni, egyedül az lett volna mentség, vagy az sem, mert Kondor már mosolygott és kezét nyújtotta. — Azt mondtad nekem a múltkor, hogy megette a kutya a protekciót! — Igen,, azt mondtam és tartom a szavamat ma is! — Meg azt is mondtad, hogy semmi értelme közbenjárásnak, segítségnek, úgy sem használ, lejárt az ideje. — Úgy van! Jól emlékszel! — Bizonyítsam az ellenkezőjét? — Nem fog menni. Egyre kevesebb már erre a példa. — De az az egy, amit felhozhatok, bizonyára meggyőző lesz. Karit fölvették! — És mi köze ennek az elvekhez? — Erősíti a szabályt! Ne szerénykedj, nagyon-nagyon köszönöm neked! Én tudtam, hogy megteszed, s azt is, hogy eredménye lesz. Hát mégegyszer... — mondta, és átölelt hosszan, barátságosan, ahogy gyerekkorunk-; ban utoljára. Sz. Simon István AMERIKAIAK Negyven é>" körüli hölgy gagyog magyarul. Ahogy a szavaiból ki lehet venni, 10 éves korában kerülhetett Amerikába. Frizurája olyan, mintha fazekat tettek volna a fejér;, amikor körülnyírták. Ruháját „modern” cigánydivatnak lehetne talán a legtalálóbban nevezni: végtelenül tarka. Valószínűleg népies akart lenni, rossz ránézni. A lábán fantasztikus színét szal- mapapucs. A férfi, ötven éves lehet — a férje, egy szól sem tucl magyarul, kivéve a „csi- koschf’, meg a „gu- lascht”, — kínosan vasalt nadrág, haso aló modor, és valami felsóbb- rendű szögletesség. Kaliforniából jöttek, beutazzák egész Európát. Innét Rómába, majd Görögországba repülnek. A nő úgy viselkedik, mint aki nagylelkűen visszajött, és megmutatja férjének a primitív őshazát. A férfi foglalkozása? Talán ügyvéd, bankár, részvényes? Akármi, csak nem olyan, amit megfeszített tanulás, vagy inunka előzött volna meg. Arcáról a ravasz felkapaszkodottak öntelt magabiztossága fénylik zsírosán. Viszont gazdagok, és ezt nem is titkolják. Az aquincumi múzeumba is elmentek. Amint a régi település romjai között sétálnak a vezetővel, és egy kis ré- gészgyakornok kislánynyal, a nő megkérdi: — Ugye, ezek a lépcsők is antik dolgok? — így mondta: „ántik", s a kis múzeum lépcsőire mutatott. — Nem, kérem — felelt udvariasan a vezető. — De az az oszlopos ház. igen? — mármint a múzeum épülete. — Az sem, kérem. — feleli újra a vezető. A kis régészgyakornok ekkor figyelt jobban arra, hogy a nő mit tolmácsol a férjének. Tovább sétálnak és a vezető buzgón magyaráz. Elfeledkezik mindenről, látszik, hogy nagyon szereti a hivatását. Pillantásával szinte simogatja a köveket, az antik város maradványait, amelyek most újra épületekké emelkednek, látja, hogy a síkon légiók menetelnek, rabszolgák dolgoznak a parcellákon. Vagy éppen azt a csatát látja, amikor Claudius Pompeia- nus tábornok megmenti a barbároktól Aquincumot. Pedig különben zárkózott ember. Negyvenöt éves lehet. Ismeri a világ összes ásatásainak térképét, nem tévedne el sehol, pedig csak egyszer volt Rómában. Akkor évekig készült az útra, s neki nem kellett vezető, nem tévedt el egyszer sem. Egyszer csak a nő belekottyan a magyarázatba, és megjegyzi, hogy náluk, Amerikában is vannak ám nagyon régi romok. Még régebbiek, mint itt' ezek. A vezető nem szól rá semmit, tovább magyarázna, bár összeráncolt homlokáról látni, hogy tudja: hiába magyaráz. Később a nő így szól: — Ugye, ezek a romok is vannak azért tízezer évesek? A vezetőn látszik, hogy szégyellt magát a nő helyett, a kis régész- gyakornok is belepirul a kérdésbe. — Nem, kérem — mondja a vezető — „csak" kétezer körül lehetnek. A kis régészjelölt kislány ért angolul is, és meglepődve hallja, hogy férjének ötezret mondott a nő. Szégyellte megmondani az igazat. Szégyellte, hogy az Óhaza még ebben is milyen szegényes. Talán ezért is történt, hogy a séta végén, amikor . elköszöntek, a férfi öt forint borravalót akart ad ni a vezetőnek. Gesztusa olyan volt, mintha a civilizált és felsőbbrendű Amerika leereszkedne a barbár Kelet-EurÓ- vához. KISS' DÉNES' Rosszra való hajlam, vagy valami más? így vetődött fel a probléma egy fiatalemberrel kapcsolatban, aki nemcsak nekem, hanem többünknek jó ismerőse. Hányavetisége, cinizmusa sokszor meghökkentette már legközelebbi ismerőseit, s kirívó magatartásával gyakran okozott gondot környezetének. A fiatalok többségére egyáltalán nem jellemző az a vélekedés sem, amit a munkáról, a kötelességteljesítésről és hasonlókról vall. Körülbelül így lehetne ezt megfogalmazni: mit papolnak nekem arról, hogy a munka így, meg amúgy, dolog csupán, amit kötelező adóként kell leróni a főnökségnek. Más vonatkozásban viszont meggyőződése, hogy amit ő csinál, azt az atyaúristen maga sem tudná szebben, jobban, tökélete-' sebben megcsinálni. Ő ugyanis húszéves létére már birtokában van mindazon tapasztalatoknak, amit az emberek általában egy életen keresztül gyűjtenek ösz- sze! Neki már nem lehet újat mondani. Amikor egyszer bizalmasabb beszélgetésbe merültünk, önval- lomásszerűen hatott rám néhány mondata. így szólt: átélt már mindent, amit erre a korra megérhet az ember. Hódolt a divat szeszélyes kilengéseinek, de kiábrándult belőlük. A szórakozásban is keresett már valamit, de ott sem találta. Volt egy csomó Ígéret az életében, amelyek csak részben, vagy egyáltalán nem teljesültek. S ezek után most ott tart, hogy nyegle nagyképűséggel nyilatkozik mindenről, s magát tartja az egyetlen elfogadható bírónak, saját és a világ problémáinak eldöntésében. Idősebb ismerőseim egyike azt mondta: jól ismeri fiatal barátunk körülményeit, s megítélése szerint egyféle öröklődésről van szó az. esetében, mert az illetőnek már az apja is hasonlóan viselkedett abban a korban. Később azonban egészen rendes, közösséget szerető és segítő emberré vált. Köztiszteletnek örvend, mind a munkahelyén, mind pedig a szélesebb környezetben, öröklődött tehát ifjú barátunk mostani magatartása, s ahogy keletkezett, egy bizonyos idő után ugyanúgy el is múlik? A valamire, irányuló hajlam talán örökölhető, hogy azonban a hajlamból / tulajdonság lesz-e, abban jelentős szerep jut annak a nevelési hatásnak, ami alapján a gyermek ifjúvá serdül. A hatást objektíve két részre kell osztanunk, mivel a felosztást már maga az élet elvégezte. S így kapjuk meg azt a sajátos alapállást, amelyet szokás kiábrándultságnak is nevezni. Nézzük az egyik oldalt: az iskola, élet leckéjét, ami eltekintve néhány hiányosságtól, nagyjából reális alapokon nyugszik. A hiba talán abban rejlik, hogy ez a hatás igyekszik elhitetni a mi fiatalemberünkkel, miszerint a társadalomban megvan az öt megillető hely. s eléréséhez, megszerzéséhez csak szorgos munkára, kitartó tanulásra van szükség. Ezt, amennyire rátermettsége és ereje engedtet el is végezte. De a várt eredmény mégsem következett be, mert egycsapásra nem is jöhetett, a türelem pedig hiányzott hozzá. Hogy hiányzott, annak nagy részben oka a másik hatás. a közvetlen környezet hatása. amelynek tartalma körülbelül ebben fejezhető. lei: eredményt csak könyörtelen könyökléssel lehet elérni, s az élettől csak úgy lehet megszerezni valamit, ha erőszakot nem sajnálva ragadják el tőle. Ugye, nagyon furcsa ez a felfogás? Furcsasága és idegensé- ge azonban semmit sem von le valóságából, abból, hogy van ilyen. Az egymás fonákját mutató álláspontok aztán fejtetőre állítottak ifjú titánunkban mindent. még a kezdeti legtisztább és legreálisabb elképzeléseket is. A problémát pedig bonyolultabbá tette, hogy ez a társadalmi közfelfogástól merőben idegen „kaparj kurta, neked is lesz” törekvés sem hozta meg a várt teljesülést, az óhajtott érvényesülést. A világ nem engedte magát meghódítani ezen az alapon sem. S ha már sem a jó, sem a kevésbé jó nem járt hiány nélküli eredménnyel, mi maradhat? A válasz kézenfekvő: barátunk mostani magatartása, a cinizmus, a nyegleség, a nagyképűség, egyféle kiábrándultság, s az az érzés, hogy ő mindenképp elveszett ember, akinek lehetnek a legszebb tervei, nem tudja őket megvalósítani, mert ez a vénhedt, konzervatív világ meggátolja ebben. Az már semmit sem von le szerinte ebből, hogy tapasztalatai igen hézagosak, mert ami vele történt, azt általánosítja az egész ifjúságra, sőt: ha borúsabbak a gondolatai, világméretekre is kivetíti. A kor, az idő, a maga módján érlel. Egyszer megérleli a mi barátunk gondolkodását is. Ez a folyamat azonban meglehetősen lassú. Gyorsítsunk rajta? Lehetne. Ahhoz azonban, hogy ez a lehetőség valósággá váljék, az szükséges, hogy megszűnjön az az érdekes kettősség, ami a szóbanforgó fiatal mellett másokat is érinthet. A többi ugyanis már csak következmény, folytatás, s hogy ez ne létezzék, összhangba kellene terelni a két hatást, egyirányúvá formálni az iskola és a környezet leckéjét. SZOLNOKI ISTVÁN ■ TÉNAGY SÁNDOR: Nézfük a nyári hajókaí Néztük a nyári hajókat, a vizek s partok részeg viszályát; háttérben: kikötők nyüzsgő nyugalma, emberek s tájak, amint a békét csinálják. Semmit nem felejtek: a szél hajadba lantit, mint könnyű homok, észre sem vettem szoknyád szegélyét, pedig alatta tested villogott. Csak a világ lett sápadtabb s arcod s a kékbe harsogó vitorlavásznak: ez a hőség minden vonalat összemos, nincs különbség: mébek zümmögnek, gépek kiabálnak. Mernünk a dombon fölfele, bokádból szerelemUajloit, a köznapok tánca, gyönyörű szédület vitt a nádtetős házak közé, pedig a bort elzárta a pinceajtók Z betűs vasalása. Egyre komolyabb bennem a szó, nem mondtam mégse: őszbe úsznak a nyári hajók, csak néztük a vizet, mentünk a dombon fölfele, vittük megtalált magunkat, mint gazdag utravalót.
