Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

fÖLXÄ WéGYEI VfiPÜJSÍB ■»«3. június 16. Aratás előtti beszélgetés a megyei íőagronómussal Ha megérik a gabona, akkor le kell aratni. A földműves ezt ugyanúgy tudja, mint mi. Úgy gondolom. Somorjai elvtárs, hogy ne erről beszélgessünk, hanem azokról a gondokról, amelyek foglalkoztatják a szövetkezeti gaz­dáikat. Például a Balaton-kom- bájn... — Tavalv e kombájn-típus munkájával a termelőszövetkeze­tekben nem nagyon voltak meg­elégedve. A teljesítménye ->em volt kielégítő, de akadta* körü­lötte más hibák is. Úgyhogy tu­dom mire gondol. Arra. hogy eb­ben az é,-ben esetleg ismétlődnek a tavalyi hibák és emiatt a tíz­ekben bizalmatlanok a Balaton­nal szemben. Mire lehet számí­tani? Ezt előre megjósolni bajos, majd a betakarítás után dől el végérvényesen, hogy a gép ki­áll ja-e az újabb próbát. Annyi azonban bizonyos, hogy végeztek rajta néhány lényeges javítást, éppen a tavalyi tapasztalatok alapján, és szerintem ez bíztató dolog. Más szempontból: érthető, hogy én főleg a gazda szemével nézem a B—62-est. s őszintén mondom, örülök annak, hogy öt. vénét terven felül kaptunk. Öt­ven B—62-essel. amire nem szá­mított a megye, mégis csak sokra lehet menni, a betakarítás meg­gyorsítható. és ez a lényeg. — Ha mindössze 120 holdat számítok gépenként, ez akkor is 6000 olyan hold, amelyen nem­csak a vágás, a hordás, de a cséplés is meg van oldva. Ennél a problémánál én azt mondom inkább: a tsz-tagok és vezetők ne legyenek idegesek. A kombájn­táblák kijelölése folyik és ez a gabona maradjon is meg a kom­bájnoknak. hogy ki lehessen azokat használni. Tavaly helyen­ként az idegeskedés következté­ben az történt, hogy az aratást hamarabb befejezték ugyan a tsz-ek, mint az állami gazdasá­gok, de a. cséplés sokáig elhúzó­szeptember közepén is csépeltek. Amit Somorjai elytárs mond, arról eszembe jut a szalma. Mi­óta sok a kombájn és nő a bőven termő búzafa.iták területe, azóta egyre kevesebb a szalma. Nem gondolja, hogy a kézikaszások türelmetlen »bevetése« nem is annyira idegességgel, hanem in­kább ezzel magyarázható: — Majdnem kicsúszott a szá­mon, hogy ez álelmélet de mivel van valami alapja. így inkább mást mondok. Tavaly én még szeptember végén, október elején is láttam kombáintarlón hagyott szalmát. Inkább tehát a betaka­rítás hiányos, sokszor gondatlan megszervezésével magyarázható, hogy tavasszal kevés az alom, vagy nincs, a ipar sem kapja meg a igényelt mennyiséget, a háztáji gazdaságokba pedig szinte alig jut. A gabonák szara az idén is alacsony. Az intenzív búza­fajták területaránya nő, de a szalma veszteségmentes betakarí­tásával az előbb említett gondok elkerülhetők. — Kívánatos lenne a tárló- magasságot leszorítani 3—12—14 centiméterre. Erről rendelkezés jelent meg: az ígv dolgozó kombájn vezetők prémiumot kap­nak. Ez tehát az egyik. A gép­állomások 72 szalmalehúzó be­rendezését is igénybe kellene venni, a 72 berendezés kevés ugyan .ahhoz, hogy a kombájno­kat egy napon belül kövesse a szalmalehúzó, tehát más is kell. Elengedhetetlen a fogatok közre­működése és legalább egy szalma, betakarító munkacsapat megszer­vezése. Akik ezzel és a kazlazás- sal foglalkoznak, azokat a tsz premizálja. A kazlazásra is jóval nagyobb gondot kellene fordítani. Még azt is mondanám, hogy"ahol a szalma betakarítására semmi­képpen nincs kéziérő ott idegen munkaerő foglalkoztatásától se riadjanak vissza a tsz-ek. — Ide tartozik a magszállítás. dott, volt olyan tsz, ahol még Első és legfontosabb követelmény: Megkezdték Dunaföldváron a kohászbakancs g}rártását Ä Dunaföldvári Cipész Ktsz — ] lábbeliknél sokkal jobban védik a SZOT Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutatóintézete megbízása alapján — ötezer pár tűz- és olajálló bakancs gyártását vállal­ta erre az évre. Az újfajta láb­belik különleges, benzinben és egyéb kőolajtermékben nem ol­dódó, hőnek ellenálló műgumiból készülnek, így azokat mind a kohászatban, mind a kőolajbá- ny ászaiban. olajiparban lehet használni és az eddig használt a dolgozók testi épségét. Néhány árut már korábban el­készítettek a szövetkezetben, azok — az üzemi próbahordás során — kiállották a nagy igénybevételt, így sor kerülhetett a gyártás megindítására. A szövetkezetben nemrég kezdték meg a gyártást, a termelés napról napra nő, A tervek szerint októberre készül­nek el a háromezer pár kohász­bakanccsal és a kétezer pár olaj­álló lábbelivel. tegyen elegendő szállító iárnríM mertha nincs, akkor csökken a* kombájnok teljesítménye, drá­gább és lassúbb a munka. A két— menetes aratást itt most nem akarom részletezni, azt aiánljgk.; ahol a gabonafélék- magassága el. éri az egy métert és négyzetméte­renként 450—500-as sűrűséget, ott alkalmazzák. Másutt, főleg az in­tenzív búzáknál ne. Évről évre hangoztatjuk * nyári mélyszántást, a tarlóhántást el kell végezni. A termelőszövet­kezetben működő szakemberek szinte már únják, hiszen ők is nagyon jól tudják. Végül is rí le­het végezni idejében, vagy nem lehet? Megvannak a teltételei, vagy nincsenek? Ha igen. akkor a hanyagokat felelősségre kellene; vonni, ha nem, akkor viszont ne zaklassuk a tsz-szakembereket. — A nyári talajmunkáknák a* mi éghajlati viszonyaink mellett ' a talajok vízgazdálkodása szem­pontjából lényeges terepe van. Akár tarlóhántásról akár nyári mélyszántásról beszélünk, ennek csak akkor van haszna, ha a fő­növény lekerülése után egy-két napon belül elvégezzük. Két- három napos késés lehetetlenné teszi a munka jó minőségű el­végzését. Namármost. ami a kér­dést illeti. Tavalv 960 erőgép állt a termelőszövetkezetek rendel­kezésére. Ebben az évben 1200 gépállomási és termelőszövetke­zeti erőgéppel rendelkeznek. En­nek ellenére a nyári munkák mérlege azt mutatja, hogy 10 órás műszakot figyelembe véve. kö­rülbelül 70 000 normálholdnyi ka­pacitáshiány van. A nyári mély­szántást mégis idejében el lehet végezni, ha komolyan veszik és mip^epült alkalmazzák a nyúj­tott. valamint a kettős műszakot. Ez az egyedüli recept. — Itt még annyit. A nyári ta- lajmunkák nemcsak a talajned­vesség megőrzését szolgálják, ha­nem növényvédelmi szempontból — különösen a futrinka elleni védekezés szempontjából — na­gyon jelentősek. Arról nem is be­szélve. hogy a nyári talaj­munkák sikeres befejezésével az őszi mélyszántás és a vetés si­kerét alapozzuk meg. Csak egy számot: hogy ez évben az őszi mélyszántást befejezhessük, szep­tember 1-ig 50 000 holdon kellene elvégezni a nyári mélyszántást és október 1-ig 80 000 holdon. Ezzel már jórészt biztosítanánk azt is, hogy október végéig földbe kerül­jön a búza. — Az aratás közeleg. Június 25-e táján megkezdődik — fejezte be nyilatkozatát Somorjai Sán­dor, megyei főagronómus. <sz. p.) CIPÖMOBELL^BEMUT ATÓ «»-«Mt« »iá Kétnapos kiállí­tás keretében mu­tatták be a Bony­hádi Bőripari Ktsz legújabb cipőmo- delljeit a szövet­kezet ebédlőjé­ben. Több, mint száz modern vo­nalú férfi- és női cipőt láthattak a kiállítás nézői a ktsz mintakollek­ciójából. A szövet­kezet főként ex­portra gyártja ezeket a cipőket de a kiállításon sokan rendeltek — mérték utáni el­készítésre is — be­lőlük. ||P#íP>, wommmmmm A tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezel rendszeresen öntözi a 6 bold paradicsom és M hold paprika palántát. Mii ért a májusi eső ? A múlt évi aszályos és az idei meleg, csapadékos május felvá­sárlási. értékesítési, illetve álta­lában kereskedelmi adatainak az összehasonlítása érdekes illuszt­ráció ahhoz az ősi szólás-mondás­hoz, amely szerint a májusi eső aranyat ér. Statisztikák bizonyít­ják, hogy a langyos esőkkel le­hullott „arany” ott van a terme­lők és a vásárlók pénztárcájá­ban. A szövetkezetek országos felvá­sárló és értékesítő közpohtjáhák adatai szerint május 31-ig 86.4 százalékkal több zöldségfélét^ burgonyát, zöldborsót, stb. vásá­roltak fel, mint a megelőző est azonos időszakában. Hasonló közvetlenséggel szá­mítható át „aranyra” a májusi" eső a termelők szempontjából is. A 86,4 százalékkal több áruért számottevően több pénzhez jutot­tak. A Szövetkezetek Országos Szövetsége tájékoztatása szerint április és május hónapokban csaknem 14 százalékkal volt ma­gasabb a falusi üzletek forgalma* mint a megelőző évben. Kötbér ide - kötbér oda Két keltetőüzem látja el a megye ter­melőszövetkezeteit és háztáji gazdaságait naposbaromfíval, a tolnai ás a duna- szentgyörgyi. A két üzem pedig — most már évek óta — nem tud elegendőt adni. A kotlóssal való kelte­tés kimegy a divat­ból, mégpedig olyan gyorsan, hogy nem könnyű a kiesést pó­tolni. Érthető a kot­tások „kivonása” a forgalomból, a na­poscsibe olcsó, a to­jásokat — sőt o kel­tetőüzemeket tojással ellátó gazdaságok té­nyé szállományát is — rendszeresen ellen­őrzik, fajtiszta, egész­séges naposcsibéket lehet kapni a keltető­ből. Miért vesződje­nek akkor a tsz-ek. tsz-tagok a kotlóssal. A növekvő igények kielégítését szolgálná az új dombóvári kel­tetőüzem. Szolgálná, ha kész lenne. De még nem készült el. És a jelek szerint még hetek, esetleg hónapok múlva se lesz kész. Pedig már a múlt év december 31-ig át kellett volna adni rendeltetésének. A kivitelezési szer­ződést a múlt év el­ső felében kötötte meg a beruházó, az Országos Törzsköny­vezési és Utódellen­őrzési Felügyelőség az ÉM. Komlói Álla­mi Építőipari Válla­lattal, amely szerint a vállalat — a ren­delkezésére bocsátott tervek alapján — december 31-ig fel­építi az üzemet. A területet azonban — különböző okok miatt — csak augusztus­ban bocsátották a ki­vitelező rendelkezé­sére, az közel két és félhónapi késéssel láthatott munkához. Amint ezt a jogsza­bályok előírják, a késedelmes terület­átadás miatt kötbért — 42 ezer forintot — fizetett a beruházó az építő vállalatnak. Elérkezett decem­ber 31, a befejezési határidő. Az üzem még félig sem volt kész, az egymillió- kétszázezer forintnyi építési munkából mindössze 455 ezret végeztek el. A kivi­telező határidő-mó­dosítást kért, azzal az indokkal, hogy saját hibáján kívül tudott csak két és fél hó­napi késéssel kezde­ni. A döntőbizottság — mivel a határidő már lejárt —, pót- határidőt állapított meg, ez év június 30- ra. De megállapítot­ták azt is. hogy az építővállalat a késői kezdés ellenére is be­fejezhette volna a munkát. Ugyanis az építési naplóból kide­rült, hogy a kivitele­ző csak november első négy napján és december elején dol­gozott az építkezésen kielégítő létszámmal. Tehátmost megfordult a helyzet, a kivitelező fizet kötbért a bent* házónak. A „mérkő­zés” eredménye te­hát 1:1. Mi a helyzet jelend leg? Amikor ott jár­tunk — három héttel a póthatáridő lejárta előtt — egyetlen se­gédmunkás-brigád dolgozott az építke­zésen, törmeléket la­pátoltak. És az egész üzem nem úgy néz ki, mint ahova két hét múlva ki lehetne hozni az átvevő-bi­zottságot. Pedig kellene, na­gyon kellene a na­posbaromfi. Az eddi­gi igények alig több, mint ötven százalék­ra vannak kielégítve, sőt a háztáji gazda­ságok az igényelt na­posbaromfi 30 száza­lékát kaphatták csak meg. Naposkacsából százötvenezer az igény, ebből mind­össze ötvenezret tu­dott adni a tolnai és a dunaszentgyörgyi üzem. Nem tudja tel­jesíteni a megye a baromfi-felvásárlási tervet, kevesebb jut a piacra, emiatt igen magasak a szabad­piaci baromfiárak. Veszélyeztetve van a jövő évi tojásfelvá-. sárlási terv teljesíté­se is. Ezen pedig a kötbér nem segít, csak az segítené, ha — a kibúvók keresé­se helyett — minél előbb befejeznék a dombóvári keltető- üzem építését. V)

Next

/
Thumbnails
Contents