Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ

1963. május IS.

)

Kiváló állatiéin/észtó

A szekszárdi Garay Termelőszövetkezet sióparti fiaztatójában 18 yorkshire-i anyakocát gondoz Jéhn Mihály. Egy-egy kocától átlagban tizenegy malacot nevel fel. A mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel tüntették ki.

Gyorsabbá kell tenni a tejeladást

Május 19-től vasárnap is nyitva tartanak a tej szaküzletek

Több panaszt és észrevételt kaptunk a város lakóitól, mert a tej- szaküzletek vasárnap és ünnepnapokon zárva vannak. Az igény viszont ezeken a napokon erőteljesebb, hiszen a vasárnapi, .tör, zés, sütés a háztartásokban több tejterméket kíván. Felvetődik a kérdés, vajon mi akadályozza ezeken a napokon a nyitvatartási? Nincs elegendő tejtermék?

Az ügyben felkerestük a Népbolt Központ áruforgalmi osztályát. Bőven áll rendelkezésre tej és tejtermék. A megnövekedett tejfogyasztás ellenére is ki tudják elégíteni a város lakóinak ez- irányú igényét. A nyitvatartási a Belkereskedelmi Minisztérium ren delkezése tiltja, szeptember 15 és május 15 között. Nem ártana azonban a korábban kiadott rendelkezést felülvizsgálni, hiszen a piaci felhozatal az utóbbi időben csökkent, s a húszezer lakosú

városban szükség lenne legalább egy üzletnek a nyitvatartására. Sok bosszúságnak és felesleges reklamációnak tudnánk így elejét venni, és nem utolsó sorban az .igényeknek eleget tudnánk tenni.

Ugyancsak felülvizsgálásra szorul — különösen a '47. sz. tejszak- üzletben, egyrészt a nyitvatartás, másrészt a személyzet létszámának növelése. Ugyanis reggel 6- tól kezdik az árusítást. De 7 óráig alig van forgalom. Ezután pedig hosszú sorokba verődve várnak a tejre. Az egy elárusító nem tudja biztosítani a folyamatos kiszolgálást. Tanácsos lenne talán az üzletet később nyitni és a csúcs- forgalom idejére, vagy ha a forgalom úgy kívánja, teljes műszakra, segítséget alkalmazni. Valamilyen megoldást találni kell, hogy a város központjában gyorsabbá tegyük a munkába siető emberek kiszolgálását.

CSAK A FELE MESE

Egyszer volt, hol nem volt, még a hagy hegyeken is túl, de még a megye határain belül, volt egyszer egy falu, ahol a régi divat uralkodik a férfiak között: szakállasán, lengő hajfürtökkel járják a falu utcáit.

Csak véletlenül tudta meg Országjáró Ferkó, a nagyhírű vitéz, hogy nem önszántukból veszik fel időnként a régi divatot a dolgos falusiak. Súlyos átokkal terhelte meg őket a járási felsőbbség. De ludas a nagy Varázsló is, ' akinek segédei az átkot le tudnák venni a nép válláról. De a nagy Varázsló hallgat.

— Hogyan eshetett meg ilyen hallatlan” dolog? — kérdezte Országjáró Ferkó a falu Nádiját.

— Nagy- sora van annak — kezdte az búsan. — A nagy Varázsló még tavaly kijött hozzánk, s azt a tanácsot adta, hogy ne csak a férfiak, de a nők szépítésére is gondoljunk. Ó segít — mondta — s a férfi fodrászunk mellé küld egy nőit is.

— Mi megmondtuk neki, csak

helyprobléma az egész, de ha a „maszek" ‘szektához tartozó helyi borbélyunk és az ő ktsz-es női fodrásza megférhet egymás mellett, mi leszünk a legboldo- gabbak. ígért ekkor a nagy Varázsló tüesköt-bogarat.

— Valami belvillongás azonban a két szekta tagjai között odavezetett, hogy a női fodrászunk kizárta az őt helyiségébe fogadó féfifodrászt. S ettől kezdve egy héten 2 napig szépülhetnek asszonyaink, de a férfiak nem. Sőt, a többi napokon sem, mivel kulcs hiányában borbélyunk útilaput kapott a talpa alá.

— Bejártuk azóta már Ber- gengóciát, Hencidától—Boncidá- ig leveleztünk, nem segít rajtunk senki.

— De kinek van mindebből haszna? — kérdezte Ferkó. No, egymásra is nézhettek, mert a Ká- di is ezt kérdezte.

Ha azonban a bonyhádi járásban ráismernek Kisvejkére, talán meg tudják fejteni ezt a nagy titkot.

Itt a vége, fuss el véle.

(i—e)

r»8.

Amikor már jó messze jártak. Willi visszanézett, s halkan mondta:

— Azt hiszem, minden rendben.

Stalecker. — aki eddig a sofőrkabin mélyén guggolt — felegyenesedett, s Willi mellé ült a bőrülésre.

— Mo6t szállsz le?

— Menj még tovább. Majd szólok, hogy hol.

A teherautó elhagyott még néhány utcát.

— Itt, — mondta- Stalecker, amikor a kocsi a forgalmas főút- ra ért

Kiszállt, s eltűnt a tömegben.

Néhány perc múlva már Oskar Schubert előtt ült, s tájékoztatta a mozgalom városi vezetőjét Dietrich telefonjáról, a mulatóban történt találkozójukról, s a néhány soros feljegyzésről, amelyet Dietrich a ruhatári számmal együtt csúsztatott a kezébe.

Dietrich leírta a kis papírszeleten,' hogy különös dolgot hallott ma reggel a barátjától, Krebstől, a Gans-Behmer gyár raktárosától. Krebs és Dietrich azelőtt nem ismerték egymást. Katonák voltak, a fronton mind a ketten súlyosan megsebesültek, s egy kórházban feküdtek. így barátkoztak össze. Krebs igen mély érzelmekkel ragaszkodott Dictrichhez. ö az 1 egyetlen akinek mindent elmond. ; Sorstársának érzi: Dietríchnek nincs családja, de még rokonsága sem. Krebs szigorú titoktartást kérve mondta el barátjának, mit beszélt Gubeval. az igazgató új sofőrjével.

— No és, ez mennyiben érdekes? — kérdezte Schubert.

— Annyiban, hogy amint Krebs állítja, hegesztőaooarát neki sohasem volt a raktárában.

Schubert felkapta a fejét.

— Soha nem is volt hegesztő- apparátja! — folvtatta Stalecker. — És azok a ..valami katonafélék” sem mentek érte soha. így áll a helyzet.

— Folytassa. Otto — mondta Schubert, miközben összerázkódott, mintha borzongás futott volna végig rajta.

— Krebs a következőket vallotta be Dietríchnek. Nemrég behívták a gvár igazgatójához. Krebs azonnal oda is ment, de Khíimetz nem volt a szobájában. Egy ismeretlen férfi ült a helyén, az asztal mögött. Fél óráig faggatta Krebset: kicsoda, honnan való, meg efféléket kérdezgetett. Aztán kivett a zsebéből egy blankettát és odanyújtotta Krebsnek, hogy írja alá: kötelezettséget vállal az államtitok megőrzésére. Krebs tiltakozni próbált, mire az illető az Abwehr igazolványát mutatta fel. A nyomozó elmondta neki: „Előfordulhat, hogy valaki megkérdezi, nem kellett-e az egyik éjjel az ügyeletes mérnök papírja alapján kiadnia két hegesztőpisztolyt, felszereléssel

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

a<z

Fordította: Szathmári Gábor

együtt. Ha bárki ilyesmit kérdezne, igennel kell válaszolnia. Mondja azt, hogy igen, kiadtam, valami katonaemberek vitték el."

Schubert aggodalma egyre nőit. Aszker nagyvonalakban öt is beavatta a feladatokba, amelynek elvégzéséért Ostburgba küldték. Abból, amit eddig tudott, már kezdte sejteni, miért volt szüksége Krausenak a Krebssel folytatott beszélgetésre.

Stalecker közben folytatta:

— Krebset kötelezték, hogy azonnal értesítse az Abwehrt, amint a hegesztőpisztolyok felől érdeklődik nála valaki. Még azt is mondták neki, hogy jegyezze meg jól az illető külsejét, hogy utána részletesen, aprólékosan le tudja majd írni. Eddig az ügy. Amint Dietrich állítja, Krebs most fél, gondok gyötrik, hogy mitévő legyen. Ezért fordult a barátjához is, hogy attól kérjen tanácsot, mit csináljon, telefonáljon-e az Abwehrnek. vagy sem.

— És Dietrich mit mondott neki?

— Azt, hogy úgy kell cselekednie, ahogy a lelkiismerete parancsolja.

— Helyes. Hiszen ez könnyen lehet provokáció is.

— Erre gondolt Dietrich is.

— És Krebs telefonált már az Abwehrnek?

— Még nem. Azt mondta, hogy gondolkodik egy napot rajta. Különben, ki tudhatja, hogy valóban nem telefonált-e már?

— Ki tudhatja! — ismételte elgondolkodva Schubert. Csak kis szünet után folytatta: — És ez a raktáros miféle ember?

— Dietrich régóta foglalkozik vele. Jó a véleménye róla. Azt mondja: becsületes, egyenes, gyűlöli a nácikat... Még egy hír van.

És Stalecker elmondta, hogy a „Nibelung” mulatóból egy férfi a gyárig követte.

— Hát ezek nem valami kellemes hírek — mondta Schubert gondterhelten, miközben felállt. — Hol van most Krause?

— Nem tudom.

— Elő kell kerítenem.

— Most?

— Igen.

— Nem kellene esetleg holnapra halasztani? Hiszen már beesteledett.

— Nem, nem lehet elhalasztani. Most, azonnal kell őt megkeresnünk — felelte Schubert. — a helyzet rendkívül aggasztó.

— Akkor én indulok is. — Stalecker szintén felállt.

— Induljon, s adja át neki mindazt, amit most elmondott nekem. Mondja meg Krausenak, hogy minden eshetőségre, a legrosszabbra is számítva, én két óra múlva a másik lakáson leszek.

— Ott, a vasúti hídnál?

— Igen. Vegye számításba, Otto: Krauset nagy veszély fenyegeti. Figyelmeztesse őt, hogy semmi szín alatt sem szabad találkoznia Wiesbachhal. Semmi körülmények között sem!

— Értem. Akkor megyek.

— Várjon csak. Schubert megfogta Stalecker karját. — Erre az egészre adok magának egy óra- hosszat. Ide ne jöjjön már vissza. Telefonáljon majd. Tudja hogyan? Emlékszik még a telefonszámra?

— Igen.

— A telefon ebben a házban van... Nekem átadják majd az üzenetet. Azt kell mondania: „Kurt egészséges" s én tudni fogom belőle, hogy minden rendben van.

Stalecker a kijárat felé indult. Az ajtónál mégeg.vszer megállította Schubert.

— Mindenképpen kockáztatnunk kell, Otto. Beszéljen Diet- richhel, s mondja meg neki: ha őneki nincs ellenvetése, szóljon Krebsnek, hogy egyelőre hallgasson a Gubeval való beszélgetésről. Ismétlem, ez kockázatos, de mégis meg kell tennünk.

Nekem is ez az érzésem.

— Akkor hát megállapodtunk. — Schubert az órájára nézeti. — Most nyolc óra lesz néhány perc múlva. Kilenckor várom a hívását. Kilenckor, ne később. Ha nem találja meg Krauset, akkor ne telefonáljon.

Stalecker elmem.

Schubert gondterhelten járt fel- alá a szobában. Megértette: a Krebssel folytatott beszélgetés után a szovjet felderítő arra a kockázatra is vállalkozik, hogy találkozzék Wiesbachhal. A hegesztő pedig a fejlemények alapján meglehetősen gyanús. Mert ha a Gestapo emberei nem jártak a gyárban a hegesztőapparátokért. s a raktáros nem adott ki ilyen szerszámokat, akkor nem dolgozhatott azokkal Max Wiesbach sem ott, a titkos rejtekhelyen. Mi az igazság ezek után abban a történetben, amelyet Georg Homan- nak mondott el?... Csak Stalecker sikerrel járna! Csak találkoznának, mielőtt még bekövetkezne a tragédia.

(Folytatjuk)

Az áruszállítás gyorsítására

a kilencedik vasárnapi műszakot tartják a szekszárdi állomáson

Ismeretes olvasóink előtt, hogy a téli zord idő sok tízezer tonna áru elszállítását késleltette. Még mindig van az országban télről visz- szamaradt áru, és ennek elszállítása nemcsak az adott állomás dolgozóinak kötelessége, hanem, mint minden vasúti munkánál egyetemleges, sok állomást érintő feladat. így például, ha egy állomás tervét teljesíti, azzal segíti ugyan a környező állomások munkáját, de terven felül is kell dolgoznia, hogy másutt is tervet tudjanak teljesíteni, a felkínált árut elszállítani.

Szekszárdon is sok áru maradt a gyárakban. Csak a Gépjavító Vállalatnál százötven vagon cső várt. elszállításra. Ezt természetesen csak külön munkaszervezéssel lehet a napi munka közé többletként beosztani.

A szekszárdi vasútállomás vezetői a szállíttatóval, és az AKÖV-vel egyetértésben vasárnapi műszakot szerveztek.

A vasárnapi műszakokon szállították a Gépjavító Vállalat csöveit.

Jó alkalom volt a vasárnap, mert ekkor a bányákban nem rakodnak, így viszonylag korlátlan mennyiségben állt rendelkezésükre nyitott vagon, amely csőszállításra alkalmas.

Március utolsó vasárnapján már a százötven visszamaradt vagonnyi csövet elszállították, egyenesbe jöttek a tervvel. Ettől függetlenül több alkalommal szerveztek az állomáson azóta is vasárnapi műszakot.

Május 19-én már a kilencedik külön műszakra kerül sor. így lehetőség nyílik arra. hogy a csöveket időben tudják a címzetthez továbbítani és elterelik a forgalmat a hét más zsúfolt napjairól.

A szekszárdi állomás dolgozóinak kezdeményezését érdemes volna olyan nagy állomásokon is követni, mint a bátaszéki és a dombóvári. Ugyanis ezeken az állomásokon is sokat segítene egy-egy vasárnapi műszak, mely gyorsabbá tenné az áru célhoz érkezését, ugyanakkor egy sokéves probléma, a vasúmtól rakodást oldaná meg. A vasárnapi műszakkal kapcsolatban kü'önös többlet költség sem a MÁV-núl, sem a szállíttatónál nem merült föl.

1