Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

1963. május 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 5 Pillantás a% utca mű Különös híradás Szeretnék megállni ki­csit, bámész­kodni, figyelni a járókelőket, az ut­cát, észrevenni valamit belőle, hisz mindennap elsietek itt többször is, anélkül, hogy látnám. Szek- szárd — a város — még mindig a Garay térrel egyenlő. Itt van­nak az üzletek, ez a régi korzó, ez a legalkalmasabb megfigyelő­pontnak. De mégis, hogyan? Né- hányan nekidőlnek a korlát lán­cának, ismerősök, és itt termé­szetesen találkoztak. — Kijöhetnétek hozzánk — hallom éppen két kezetfogó régi barát párbeszédét. — Jó. Holnap bent vagy? Meg­kereslek. s megbeszéljük... Aztán elbúcsúznak, mennek tovább, pillantást se vetnek az utcára. A hírlap-pavilon előtt aprópénzt kotorász egy férfi, a trafik felé ketten fordulnak. A nagybetűs plakátot, amely szín­házi előadást hirdet — nem ol­vassa senki. Talán úgy futtában bennemarad a járókelőkben a vi­zuális kép, egy sarokkal odébb eszükbe is jut, hogy lám, jön a pécsi színház valami érdekes da­rabbal. Ismerőstől majd meg­kérdezik a darab címét. Munkaköpenyes lány a könyves­bolt kira­kataiét .böngészi, magában meg kérdezi, mi a csudának ez a mű­anyag-redőny . az üveg mögött, az ember csali keskeny sávokban látja a könyveket. Aztán úgy he­lyezkedik el, hogy jobban lássa a könyveket. Az illatszerboltnál két lány azon vitázik, érdemes lenne-e 25 forintos szemceruzái vásárolni? Francia... Ahogy el­fordulnak. egyikük észreveszi az utcai virágcsuprokat. — Szépek ezek a virágok — jegyzi meg, s aztán már a cipő­ket szemlélik a következő ki­rakatban. Betérnek vásárolni, megtetszett az egyik szandál. A kirakatot, úgy egészben nem nézték meg ők sem. De ha a kirakatrendező látná őket. magában büszkén megjegyezné: "Én küldtem őket a boltba«. Mert ha a vevőnek megtetszik az áru a kirakatból, az a "tálaló« — jelen esetben a kirakatrendező érdeme is. Épp most beszélgettem velük. Pohál György azt mondta, az ő mun­kájukat az utca művészetének szokták nevezni. Az utca művé­szete... Kiváncsi voltam, milyen hatást gyakorol közönségére.. Párizsban az utca művészetén minden bizonnyal azokat a járda­festményeket értik, amelyeket jobb sorsra érdemes művészjelöltek rajzolnak, festenek az aszfaltra műterem, mecénás, közönség hiá­nyában. — Tíz év után nekünk sike­rült elérni, hogy «műtermünk" legyen — mosolyog Hegedűs Jó­zsef. Nem hiányzik innen a festői rendetlenség. Régi kirakatdíszek plakátok, festékespoharak között beszélgetünk. Pohál György, a »főnök«, megragadja az alkal­mat, hogy elpanaszolja, túl sok a munkájuk. 125 kirakatuk van Szekszárdon és a megyében, de a sok egyéb dekorációs munka is rájuk marad. — Egy hónap alatt azonban minden kirakathoz visszajutunk — mondja. — Ez az idő orszá­gosan is jó aránynak számít. /Vem kimondottan népszerű emberek a revizorok. Lehetnek bár a legnagyszerűbb férjek, a legjobb csa­ládapák, társaságban a legkellemesebb, legszellemesebb tár­salgók; ám. ha vala­hol hivatalosan meg­jelennek, úgy terjed rólvk a hír. mintha ellenség dúlását je­lezné: — Itt vannak a re­vizorok! Mert érkezésük rendszerint meglepe­tésszerű. szóval, olyan. mint derült égből a villámcsapás. Berobbannak a hiva­talba, intézménybe, fénekestől felfordíta­nak mindent, aprólé­kos gonddal végig­böngésznek minden könyvelést. minden kimutatást, “ nyilván­tartást. bizonylatot, hol, miben találnak valami hibát. Miután pedig a tapasztaltak­ról kellő terjedelmű jegyzőkönyv készítte­tett, s eltávoznak, mindenki megköny- nyebbiilten sóhajt fel: — Hála a minden­hatónak, elmentek... Ám. ha a revizor feledékeny, qkkor előfordul, hogy meg­előzi a híre, és nem a félelmetes mumus érkezik, hanem, egy gyarló, esendő lény — egy ember. A megyeszékhely egxjik intézményéhez is revizor érkezeti nemrég az országos központból. A vonat­ban szakkönyvet bön­gészgetett. és amikor leszállás előtt csoma­golni kezdett, ottfe­lejtette a pádon. Egy később leszálló utas talált rá az üres fül­kében. és a benne ta­lál: címből ítélve, nyomban eljuttatta a megyei intézmény­hez. Ott néhány percig tanácstalanul forgat­ták a könyvet, míg­nem valaki kibetűzte a könyv belső oldalá­ra írt nevet. — Megvan! Tudom már! N. N.-é, a revi­zori főosztályról... Most hagyták a vo­natban... Gyerekek! Mindjárt itt lesznek a revizorok. Bl. Miért is nem kértem a panaszkönyvet? A Garay mozi melletti édes­ségboltban történt a minap. Cu­korkát akartam vásárolni, í addig várnom kellett, amíg az elárusítónő kilós csomagokbó' negyed kilónként kakaót méri ki egy klottköpenyes fiatalasz- szonynak. Előrebocsátom nem a kakaóvásárlási szándék vitt a boltba. De amikor megláttam arra gondoltam, miért ne vásá­rolnék egy negyed kiló kakaót. Jó, ha van a háznál, s így ki­mérve olcsóbb is, mert nem kel) megfizetni az ezüstös dobozikát a ..kiszerelést”. Türelmesen vár­tam soromra, amíg az eladónc végzett. A? előttem vásárlótól elvette a másfél kiló kakaóéri járó pénzt, majd a zacskót a megmaradt kakaóval együtt gyorsain eltüntette. Amikor reám került a sor, negyed kiló kakaói és egy csomag cukorkát kértem S ekkor ért a- meglepetés. A cu­korkát ugyanis minden további nélkül megkaptam, de a kakaói már nem. — Sajnos kakaóval nem szol­gálhatok — mondta az elárusí­tónő. — Nem és miért? Tán hiány­cikk a kimért kakaó? — Azért. mert sajnos a FÜSZÉRT keveset szállított — hangzott a válasz. Csak nehezen tudtam türtőz­tetni magamat, hisz a megkez­dett kilós zacskót a megmaradt kakaóval a szemem előtt tette el. Kijöttem az üzletből anél­kül, hogy megkérdeztem volna. — Az én forintom tán nem olyan értékálló, mint másoké? De ez még csak hagyján. Ma­gamra jobban haragudtam, mint az elárusítónőre azért, mert nem . kértem a panasz­könyvet. P. M. Heten vannak a munká­hoz. Őszre új kollégát, várnak a pesti szak­iskolából. S ez azért jó. mert egy újabb "ötletgyárossal« sza­porodik a csoport. Márpedig a jó kirakathoz jó ötletek kellenek A jó kirakat lélektani hatása a kereskedelem agitáció.ja. propa­gandája. A színekkel fel kell hívni a közönség figyelmét egv- egy bolt árukészletére, vágyat kelteni egy-egv cikk megvéte­lére. S ez még nem elég. Kelt­sen a kirakat olyan hatást, hogy a nézelődő ember, ha pénzhez jut. vásárlóvá váljon. így hát például Hegedűs Józsefnek ér­tenie kell a gyerekek nyelvén, hogy a játékbolt kirakatát ezek­nek a szempontoknak a fi íté­lem bevételével elkészíthesse. Ez­zel nincs is baj. A kisfia, otthon. Tolnán, nem egyszer bevitte már a játékboltba vásárolni, mert a kirakatból megtetszett neki va­lami... A sikert ilyesmi doku­mentálja. — bencze— Tolna megyeiek a hatodik Helikonon ház barátok között Egy pillanatig sem táplált hiú reményeket. Tudta, hogy elöbb-utóbb bekövetkezik a vég. A nagybeteg asszony a fű­tött szobában is arról panaszkodott, hogy fá­zik. Keze napról napra hidegebbé és vérteleneb- bé vált. Az orvos a csa­lád érdeklődésére kitérő választ adott. Meggyó­gyítani nem tudják. Le­het. hogy holnap bekö­vetkezhet, amitől tarta­nak, de az is lehet, hogy egy évig még elviszi. A család az utóbbiban re­ménykedett. Milyen az ember? Abban bízik, reménykedik szíveseb­ben, amit szeretne, ha úgy lenne. Reggel, amikor eljött hazulról, semmi különö­sebbet nem tapasztalt. A beteg nyugodt volt. Nem panaszkodott többet, de kevesebbet sem, mint máskor. A tsz-elnökkel a másnapi munkáról be­szélgettek az irodában, amikor a fia léleksza­kadva berohant. — Apu. azonnal gye­re, anyu rosszul van. — Mit mondasz, mi történt anyuval? — Köhögési rohamot kapott, majd megfulladt, csupa vér a zsebkendő­je — mondta a gyerek sírva. — Miért hagytad ott, most ki van mellette? — kérdezte és remegő ke­zével végig simította ve- rítékes homlokát. — Átkiabáltam a szomszédba, Erzsi néni­nek, most is ott van, és ő küldött érted. — Siess haza Imre, a kerékpáromon menj. én az orvost hívom — hal­lotta a tsz-elnök hang­ját, amely olyan távoli­nak tűnt, mintha na­gyon messziről beszélt volna. Az utolsó pillanatban ért haza. A nagybeteg asszony, mintha csak er­re a pillanatra várt volna. Lassan fogyó ere­jének utolsó fellőbbaná- sával suttogta. — Imre, ugye, haza­viszel a gyulai temető­be. — Hazaviszlek — fo­gadta ünnepélyesen, mintha esküt mondott volna. Az orvos, aki a tsz-elnökkel késedelem nélkül megérkezett, már nem tudott segítem. Ott maradt a tsz-agronómus három gyereke, anya nélkül. A családot nagyon megviselte a feleség és az édesanya halála. Var­ga Imre úgy járt-kelt a házban, mint aki nem tudja, mihez is fogjon. A közvetlen hozzátarto­zók 80—100 kilométer távolságra laknak. — Intézkedni, intéz­kedni — zakatoltak fe­jében a gondolatok, de nem tudta, mihez kezd­jen. A gyerekeknek gyászruha kell, a szállí­tást is el kell intézni, és. amíg távol lesznek, mi legyen a háztáji gazda- sáppal? Ezer gond sza­kadt a nyakába. A tsz-elnök és közvet­len munkatársai már az első nap segítségére siet­tek. de ahogy a faluban elterjedt a haláleset hí­re, újabb segítségek érkeztek. Az egész tsz megmozdult, még Papp Pali bácsi is — akit a falu átszervezése óta a legelkeseredettebb ellen­lábasának tartott — fel­ajánlotta, hogy kölcsön- képpen kisegíti pénzzel. Mindig makacs ember­nek tartotta Papp Pált, aki nem egyszer füle hallatára jöttmentnek titulálta. És ime, most, hogy bajba jutott, igaz barátként maga mellett tudhatja Papp Pállal együtt az egész közössé­get. A temetés után né­hány napig Gyulán, a szüleinél maradtak. Hív­ták haza, és arra biztat­ták, vállaljon otthon munkát. Sokat töpren­gett, mitévő legyen. Ott is kell a mezőgazdász a tsz-ben. A gyerekek fel­ügyeletét a nagyszülők elvállalnák, ebből a szempontból is jobb len­ne hazamenni, s talán előbb meg is tudna nyu­godni. Amikor az otthon töl­tött néhány nap után visszaérkezett a faluba, újabb meghatottságot érzett. A lakás kitaka­rítva. frissen meszelve fogadta, még a ruhane­műt is kimosták, kiva­salták. A tsz-asszonyok rendezték össze az elár­vult lakást. Eddig csak azt érezte, ha lassan is, de közeled­nek hozzá a környéken nyakasságukról ismert falusiak. A bajában is­merte fel. hogy szeretik, és igaz barátok között van. P. M. A KISZ Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Miniszté­rium védnöksége mellett a Veszprém megyei művelődési szervek irányításával Keszthely két gimnáziuma, valamint mező- gazdasági technikuma az idén is megrendezi a Helikoni Ünnep ségeket. A sorrendben hatodik kulturális találkozóra a megyei középiskolás kulturális szemlé­ken arany-, ezüst- és bronz­fokozatot elért 95 dunántúli kö­zépiskola körülbelül 3800 tanuló­ja jelentette be részvételét. A május 23—26 között meg­rendezésre kerülő hagyományos ünnepségsorozaton Tolna megye középiskolásai is szép számmal képviseltetik magukat. Május 23_ án a keszhelyi Petőfi filmszín­házban lépnek közönség és zsűri elé: Kovács Zoltán Tamásiból. Molnár Magda Dombóvárról. Ta­kács Zsuzsanna Szekszá rdr ól. Zsár Anna. a szekszárdi köz- gazdasági technikum tanulója, Brjtánszk.v Mária Dombóvárról, Náesa Margit Szekszárdról, Papp István Szekszárdról és Patonai Adrienne Tamásiból. A művelő­dési ház nagytermében Boros Ju­dit szekszárdi. Boór Judit duna- földvári, Kiss György szekszárdi, Baka István szekszárdi, Pintér József gyönki, Rajnai Annamária gyönki középiskolások szeretjei­nek a vers- és prózamondóik kö­zött. A hegedű-, cselló- és zongora- hangverseny résztvevői között találjuk majd: Majoros Gábor dombóvári. Ezer Attila paksi, Föglcn Ferenc, Posta Csák. Lá­nyi Péter. Lányi Katalin szek­szárdi gimnazistákat. Erre a be­mutatóra a Helikoni Könyvtár hangversenytermében kor ül sor. A népi tánccsoportok mezőnyé­ben a szabadtéri színpadon a paksi Vak Bottyán Gimnázium és a dunaföldvári Magyar László Gimnázium csoportja lép szín­padra. Énekszolistaink közül Tihanyi József paksi. Takler Ibolya szek­szárdi és a Garay Gimnázium ének Quartet tje a keszthelyi párt­székházban. a Garay Gimnázium irodalmi színpada pedig a mű­velődési ház nagytermében mu­tatják be műsorukat. A felsorol­takon kívül még újabb vers- és prózamondók, népi tánccsopor­tok lépnek fel megyénk közép- iskolásai közül. A társastáncban Erdélyi Gizella és Kiss György szekszárdi gimnazisták képvise­lik a megyét. Az énekkarok hangversenyében a dombóvári és szekszárdi gimnázium kórusai mutatják be műsorukat. A zon­goristák vetélkedőjén Tamásiból Patonai Adrienne és Kincs Ka­talin, Dombóvárról Auguszt Te­réz vesz részt, a szellemi öt­tusa versenyein pedig a szekszár­di Garay János Gimnázium csa­pata indul. Keringő, tangó, swing, csárdás... Társastánc-bemutató Szekszárdon A Mátai Antal Kulturális Szemle keretében, szombaton ke­rül sor a társastánc-verseny me­gyei döntőjére Szekszárdon a ,.Soós Sándor" Városi Művelődé­si Házban. A május 18-án dél­után 6 órakor kezdődő vetélke­dőn az a 3—3 táncospár vesz teszt járásonként, akiknek meg­felelő pontszám elérésével sike­rült megszerezni a versenyköny­vet, ami egyúttal a megyei dön­tőn való részvételt is jelenti. A | vetélkedő első helyezettje június második felében Budapestre uta­zik, az országos döntőre. A társastánc-versenyen köte­lezően előírt táncok szerepelnek, ezek az angol- és bécsi keringő, tagnó, swing, és a csár­dás. A zsűri tagjai pécsi tánc­tanárok lesznek. A verseny érde­kességének ígérkezik. hogv a résztvevőknek illemtani kérdé­sekre is meg kell felelniük. Két hét a Balaton partján A kétyi úttörőik vezetősége már régóta munkálkodik azon, hogy jól sikerüljön a nyári tá­borozás. A pajtások is türel­metlenül várják a nyarat, hisz az előző évben a táborozás el­maradt. A terv szerint hazánk nevezetességét, a Balatont láto­gatják meg. közelebbről Fonyó­dot. A táborozás anyagj feltételei­nek fedezésére már sok pénzt gyűjtöttek a pajtások, ősszel a I tsz-nél tagkönyvet váltva mun- ’ kaegységre dolgoztak és ezt s tsz így számolja el. Ezenkívül már készülnek Kormos: Égig élő fa című mesejátékának be­mutatására. Az idei nyár tehát nem lesz egyhangú, és unalma? a kétyi úttörőknek, hiszen két hét a magyar ..tenger" partján sok szép emléket ad. Andorka Sándor levelező

Next

/
Thumbnails
Contents