Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-09 / 106. szám
4 fSCSS unffiTU NfiWjsAd 19B3. május 9. Ki mit tud, ha a közösség érdeke szólít? i hitte volna, hogy egy jyugyszertár létesítése így megmozgasson egy községet. Azaz már nem is egyet, hanem hetet. Név szerint: Kis- vejkét, Nagyvejkét, Mucsfát, Lengyelt, Izményt, Závodot és a kezdeményező Aparhantot. Szövetkeztek éppúgy, mint a mesebeit „gonoszok”, csak hogy ez a szövetkezés a községek problémájának megoldása érdekében jött létre. Nincs gyógyszertáruk, s emiatt bizony sokat bosszankodtak. Senkinek sem volt már ínyére, hogy a gyógyszerek kiváltására tizenegy kilométeres utat kellett megtenniük, kerékpáron, buszon, s néha-néha bizony gyalog is. Különösen nem a termelőszövetkezetnek, hisz aki éppen vállalkozott, hogy az egészséget védő tablettákat elhozza Bonyhádról, éppen egy kerek napol hiányzott a munkából, S ha még csak egy emberről lett volna szó. Az aparhanti tanács statisztikája szerint, naponta átlagban öt ember utazgatott Bonyhádra a gyógyszerek kiváltásáért. Nem csoda hát, hogy megunták az áldatlan állapotot, s keresték a megoldást. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű. Rendelet szabályozza az új gyógyszertárak létesítését, s első követelményként a lakosság létszámát szabja meg. fyzaz, csak ott létesíthető gyógyszertár, ahol a hatezer lélekszámból nem hiányzik egy sem. Aparhanton bizony jócskán hiányzott, és így történt azután, hogy a környező községekkel szövetkezetek. Ráállott valamennyi szomszéd, hisz ott szorította őket is a cipő, ahol az apdrhantiakat. így adódott aztán, hogy a kérésüket jóváhagyó szervek elé legutóbb már hatezer-százharmincöt lakos nevében továbbították. A végleges jóváhagyás még nem érkezett meg. ez azonban egyelőre cseppet sem kedvetlení- U az érdekelt községek lakóit. Lefoglalja őket a nagyarányú megmozdulás, amelyre még soha nem volt példa, amelyet csak a közös érdek megvalósítása válthatott ki. Mert íme, ez történt: Az áprilisi tanácsülés Aparhanton jóváhagyta az új gyógyszertár felépítését. A jóváhagyást a lakosság kezdeményezése előzte meg, évi községfejlesztési hozzájárulásukat önként száz-száz forinttal felemelték, Ezenkívül felajánlották kétkezi munkájukat is, amelynek értéke a szomszéd községek felajánlásával együtt hetvenezer forint. Nemcsak a papírra írott sorok igazolják ezt! A társadalmi munkára jelentkezők nevei mellett ott a megjegyzés is, hogy ki mit tud, milyen szakmához ért. iderült, hogy sok a kőműves, az ács és asztalos-munkához értő. A nagyvejkei, s az aparhanti Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai teszik ki az önkéntes kőművesbrigádot. S hogy a Hőgyésztől vásárolt épület bontásához leginkább az asszonyok értenek. A bontott anyag szállítását, munkaidő után a fogatosok vállalták magukra. És lehetne még sorolni, ki, hogyan- akar hozzájárulni, csakhogy mielőbb megépüljön a régen áhított gyógyszertár. Rendelkezésükre áll már az építkezési tervrajz is. amit Schaub Ottó, a Bonyhádi Járási Tanács dolgozója készített, szintén társadalmi munkában, kiválasztották a négyszáz négyszögölnyi területet, amelyre az építkezést tervezik. A községek lakói eddig mintegy tízezer forint értékű társadalmi munkát végeztek már. hogy az építkezés kezdetéhez az alapot megteremtsék. Csak a jóváhagyásra várnak, a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának, a Gyógyszertár Központnak, s a járási tisztiorvosnak a véleményére. hogy mikor kezdhetik hivatalosan is az építkezést. R. M. Az óvoda gazdákat karos.,. Volt már úgy is az óvoda, hogy gyerekeket keresett. Ilyesmivel se sok helyen dicsekedhetnek. Mert inkább arról hallunk, hogy kevés az óvodai hely, s elég gondot okoz. hogy a leginkább rászorulók igényeit kielégítsék, Dehát, a Bonyhádi Zománcművek óvodájában más helyzet alakult ki. — Az előírás szerint ötven gyereknél nagyobb létszám esetén két dajkát kell foglalkoztatnia az óvodának. Nem volt ötven gyári gyerekünk. „Szerveztünk" a községből. Két dajkával már több eredményt mutathatunk fel. — mondja Petzer Ferencné óvónő. Azonban, még így is kevés idő jut a tulajdonképpeni feladat ellátására a gyermekekkel való foglalkozásra. S ennek fő oka az, hogy az óvoda nincsen kellőképpen felszerelve. A községi parkokba viszik a gyerekeket játszani, s az ezzel járó hurcolkodás is sok időt vesz igénybe. De miért nem a saját udvarukon foglalkoztatják a gyerekeket? Csak meg kell nézni az udvart, hogy választ kapjunk erre ... Kicsi, és fekete salakkal szórták be. Itt bizony nem igen futkározhatnak a gyerekek sérülések, kisebb balesetek nélkül. Egyetlen fa ad árnyékot, a homokozó fölött... — ígért az üzem játékot. Kapunk hintát, kosárgyűrűt, röplabda-hálót. .. Tavaly nyár óta van folyamatban az udvar rendbehozása. Megígérték, hogy lehengerlik, és beszórják homokkal. Talán mo6t már hozzákezdenek . .. Az óvónő panaszkodik. — Azt szeretném elérni, hogy az üzem meg a dolgozók jobban magukénak érezzék ezt a kis otthont. Hallottam olyan gyárról, ahol a kiszesek feladatuknak tekintették, hogy az óvoda játékait randbentartsák. akik mindig gondoltak a gyerekekre ... — mondja. Háromtól hatéves korú gyerekek töltik itt napjaikat. A nagyobbaknak szükségük volna egy kis kertészkedési lehetőségle. Az udvar sarkában, építési törmelékek mellett három kis ágyás domborodik. A környezet nem megfelelő. Az udvaron árnyékszékek, állandóan felvonulnak ide az építők, renoválják az óvodát is, meg a gyár kultúrotthonát, ami szintén itt kapott helyet. Költ a zománcgyár a szociális létesítményre. De csak pénzzel nem lehel elintézni egy ilyen intézményt. Joggal várja az óvónő a gondoskodást törődést a gyár fiataljaitól, és főként azoktól a dolgozóktól, akiknek gyerekeivel foglalkoznak az óvodában. (— ki.) M. Szabó István festőművész kiállítása Baján M. Szabó István decsi festőművész képeit a szekszárdi és hőgyészi tárlat után hamarosan Baján mutatják be kiállításon a József Attila Művelődési Házban. A Tolna megyei Tanács művelődési osztálya, a József Attila MűI velődési Ház és a TIT bajai szervezetének rendezésében május 12-én vasárnap délelőtt 11 órakor kerül sor az ünnepélyes megnyitóra. A megnyitón beszédet mond Féja Géza író. A kiállítás május 26-ig lesz megtekinthető. ALEKSZANDR NASZIBOV; EJTEKHELY a<z € Fordította: Szathmári Gábor 53. • Hitler hatalomra jutásával természetesen valamelyest megváltozott a helyzet. Upitz jól látta: a Führer minduntalan bizonyítja, hogy nem valami nagy tisztelője ezeknek a rátarti, fennhéjázó, gőggel telt arisztokratáknak. Hitler uralma alatt az efféle csemetéknek jobban meg kellett húzniok magukat. De később kiderült, hogy az egész nem volt egyéb játéknál. Hitler volt ugyanis a prímhegedűs de ő pusztán csak teljesítette azoknak az akaratát, akiknél a pénz. a gyárak voltak. A pénz- és iparmágnások úgy forgatták az ujjuk körül Hitlert, ahogy akarták. A tábornoki kar szinte az ő bábjuk volt. S ez tökéletesen ki is elégítette UpitzDt. Akkor miért akarják Hitlert mégis megsemmisíteni? Olyan nagyon bűnösök lennének az összeesküvők, mint az az első pillanatra látszik? Vajon csak a saját bőrük mentése késztette a „felső oppozíció” képviselőit a Führer elleni merényletre? S Upitz hirtelen új következtetésekre jutott. Nem. itt más okok is közrejátszottak. Azok, akiket pusztán személyes célok vezetnek, végeredménvben más, jóval veszélytelenebb módszerrel is keresztül vihetik terveiket. Külföldre utaltathatják például a tőkéjüket: Spanyolországba, Portugáliába. Törökországba, vagy valamelyik dél-amerikai köztársaságba. s aztán utána szökhetnek maguk is. A kutya se keresné ott őket. De az összeesküvők nem ezt tették. Miért? Nyilvánvalóan azért, mert más elképzelések vezetik őket. Milyenek? önként adódott a következtetés: igyekeznek megőrizni a nemzet legértékesebb kincsét, a hadsereg és az ipar vezető magját, hogy türelemmel és nyugodt, kitartó várakozással átmentsék a jövő számára. Akkor pedig majd, — tíz-tizenöt év múlva — amikor a mostani háború már történelem lesz, amikor ismét teljes erővel termelnek az ország gyárai, felnő az új német nemzedék, s csizmájukkal a földet diibörögtetve ismét menetelnek a Wermacht acélos divíziói — akkor majd- meglátják, mitévők legyenek. A németek ismét folytatják a ..beszélgetést" az amerikaiakkal, az angolokkal, a franciákkal, s azokkal az átkozott oroszokkal! Ami pedig Hitlert illeti, neki — miután megtette a maga dolgát — le kell tűnnie a történelem színpadáról. Eljön az idő, s új hitierek születnek. Kéznél lesznek, amint szükség lesz rájuk. Upitz szódavizet töltött egy pohárba, konyakot kevert hozzá, s felhajtotta. Az ital kellemesen felfrissítette. „Végeredményben — gondolta magában, miközben kiivott még egy pohár coctaált — mindenki aki átmenti magát a jövő számára, szolgálatot tesz a nemzetnek. Mert Németországnak szüksége lesz még a tetterős, céltudatos emberekre!" Miután mindezt eldöntötte macában, a tábornok hálát adott a gondviselésnek azért a találkozásért, amely másfél évvel ezelőtt Géniben történt. Kétségtelen, hogy ennek a találkozásnak hatása lesz egész további életére. Szolgálati ügyekben járt akkor ott Genfben. Az egyik napon, alighogy befejezte reggeli fürdőjét és megborotválkozott, csengett a telefonja. Valaki találkozóra hívta. Upitz a jelekből ítélve azt gyanította, hogy értelmetlenség lenne megtagadni a randevút. S nem tévedett. Kiderült, hogy az illető, akivel találkozott, az egyik külföldi kémszervezet magasrangú képviselője. Upitz a különböző iratokból már jól ismerte, nemegyszer látta fényképét, s azonnal felismerte. A vendég nem köntörfalazott, rögtön, nyíltan a tárgyra térti — Németország sorsa eldőlt. Sokáig nem tud ellenállni olyan államgigantok rohamainak mint Oroszország és Amerika. A katasztrófa elkerülhetetlen. De mi lesz utána? Kielégíti-e Upitz tábornokot. ha az oroszok lesznek a háború utáni Németország gazdái? Hiszen akkor a kommunisták ülnek a nveregbe. Nekik pedig az első dolguk lesz. hogy bitóra húzzák az olyanokat, mint Heinz Upitz. A kémügynök látta, hogy szavai nem maradnak hatástalanok. Folytatta. — Udííz úrnak azonban nincs félnivalója. A Nyugat megtesz minden erőfeszítést, hogv Németország maradjon ami volt, s olyan, kormányzója legyen, amelyet a Nyugat elfogad. Ám a dolognak mindez csak az egyik fele. Ä kémügvnök elhallgatott. Upitz várta a folytatást, s minél tovább tartott a csend annál nagyobb voll a türelmetlensége. De beszédtársa nem sietett a folytatással. Végül hosszú kínos szünet után isméi beszélgetni kezdtek. Az ügv másik fele — mind kiderült — a Szovjetunió elleni háború. Természetesen nem azonnal, de a háború feltétlenül szük=éaes. Előbb csak mint hidegháború. vagvis az ÚisácoV és P r-'rJió íJn'í'loqyni szankciók és a diplomáciai diver- ziók háborúja. Aztán nedi?. amikor már kés-» le'z. iöhet az i<*azi háború, amelynek eredménvekén- pen a kommunizmusnak el kel! tűnnie a föld színéről, s legfeljebb a történészek lomtárába vonulhatnak be. A kémügynök rátért a beszélgetés fő témájára. A Szovjetunió túlságosan nagy és hatalmaserejű ország ahhoz, hogy lebecsüljük, mint ellenfelet. Németország így tett és most súlyos árat fizet érte. A németek hibáját még egyszer nem ismétlik meg. Éppen ezért az a kémszervezet, amelyet ő képvisel, ,sőt nemcsak ez, hanem több más is, a főerőket most az orosz profilra állítja át. De ez nem elégséges. Németország hamarosan kikerül a háborúból. Katasztrofális lenne ha titkos- szolgálatának dokumentációi az oroszok kezére jutnának. Ezt nem szabad megengedni! A német titkosszolgálat teljes keleti kémhálózatát meg kell őrizni és működésben kell tartani. De az új viszonyok között természetesen új gazdái lesznek ennek az ügynökhálózatnak . . . — Maguk? — kérdezte hirtelen Upitz. — Igen. mi. — A férfi felemelte mutatóujját. — Alá szeretném húzni: nem maga az első, akivel ilyen jellegű beszélgetést folytatunk. Szóvpl felajánljuk, hogy cserél ien gazdát. Upitz nem felelt. — Nem most kell munkához látnia — jeevezte meg a kémügynök — hanem csak a kaDi- tulácói után. Megfelel ez így magának? Meg kell mondanom, he^v már magánál magasabb ranmtak is elfogadták az. ajánlatunkat. — Ezt bizonyítani i<s tudja? — kérdezte gyorsan Unitz. A kémügvnök vállat vont. — Az én kérésemre küldték ide magát. Upitz nyugtalanul ízgett-moz- gott. Nem gondolta, hogy már idáig fejlődött a dolog. — Rendben van. — mondta a férfi — bizonyítékot fogok szolgáltatni. Ha akarja, még ma parancsot kap, hogv induljon vissza. Upitznak eszébe jutott a teg- naoi beszélgetés Berlinnel: a főnöke utasította, hogy egy hétre maradjon még Genfben. Könnyűszerrel beleegyezett tehát a bizonyíték szolgáltatásába. Elváltak. Upitz visszament a szállodájába. A lelke mélyén már kimondta az igent a gazdacserére. Az ajánlat megtisztelő, nem sérti a becsületét, hiszen valahol dolgoznia kell a háború után is, amikor már nem kötelezi az esküje. (Folytatjuk) A korszerű készruha divatos, változatos, minden igényt kielégít! DIVATOS SPORTZAKÓK sokféle anyagból, töb sz nb?n és fazonban 320.— — 560,— Ft-ig Jlf.gyen mindig jól öltözött!
