Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

1962, május 31. fOT.tfX WFCTFT fííffJSffl 5 Községfejlesztés a dombóvári járásban Felemelték a társadalmi munka tervét — Előtérbe kerültek a nagyobb létesítmények — A kis községek erőfeszítései A dombóvári járás községei 5 millió 300 ezer forint értékű községfejlesztést terveztek az 1963-as évre. Ebből 295 ezer fo­rint az előirányzott társadalmi munka. . , A számok ígv önmagukban nem sokat mondanak, ha azon­ban mögéjük tekintünk, sok ér­dekességre derül fény. Mindenek­előtt feltűnik, hogy alacsony a tervezett társadalmi munka a készpénzfizetéshez arányítva. Ezt szóvá is tettük Sajgó Ferencnek, a járási tanács vb-elnökének és kovács István községfejleszi csoportvezetőnek. A követte -a volt a válaszuk: — Való igaz. alacsonyan ter­veztünk. Utánanéztünk a dol­goknak s megállapítottuk, hogy a járás ennél sokkal többre ké­pes. Az igazság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy a hiva­talosan kimutatott társadalmi munkánál eddig is többet végez­tünk. A végzett munka doku­mentálása azonban bizonyos ad­minisztrációval iár és. ezt nem szívesen végezték el sok helyen, inkább úgy vették, mintha nem is lenne. Nagyon sok parkosítás, út- és utcarendezés, s más jel­legű társadalmi munkának nem maradt hivatalos nyoma. Ez per­sze csak az egyik oldala. Az ad­minisztráció megjavításán kívül nagymértékben lehet és kell a járás területén növelni a társa­dalmi munkát. A felmérésnek az lett a követ­kezménye hogy végül felemelték a járás társadalmimunka-tervét: & eredeti 295 ezer forintot módosították 700 000 ! forintra A tanácsok minden községben külön-külön felülvizsgálják és módosítják az eredeti tervet. A dombóvári tanács nemrégiben 50 000 forintról 200 000-re emelte a társadalmi munka tervét. Igen örvendetes tapasztalat a járásban, hogy a falufejlesztési lendület ott sem hagy alább, ahol befejeztek valamilyen na­gyobb létesítményt. Dombóváron már régebb óta működik a víz­mű, most azonban évről évre újabb nagy feladatot terveznek. Ebben az évben például egy­millió 300 000 forintos költséggel lekövezik a Dombó Pál utcát. Kurd községben sokan azt hitték, hogy meghaladja a község erejet a művelődési otthon megépítésé­nek terve. A tanács áldozatos munkája és a lakosság összefogá­sának eredményeként azonban megépült a művelődési otthon. Most itt sem ülnek a babérokon, hanem egy újabb létesítmény — a vízmű — megépítésén fáradoz­nak. Nakon is elkészült a pom­pás művelődési otthon. most pártházat létesítenek. Általában egyre inkább hát­térbe szorulnak a kisebb léte­sítmények, beruházások. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a tanácsok — helyesen — először a kisebb feladatokkal birkóztak meg: járdaépítés, par­kosítás, javítás. A kisebb munkák során szerzett tapasztalatokkal ma már minden községben bátran látnak hozzá a nagyobb feladatok megoldásához Dalmandon például az idén fog­nak hozzá a korszerű napközi otthon megépítéséhez. Ezt a _lé­tesítményt egyébként csak később akarták megépíteni, a tanács- és képviselő-választások idején azon­ban a választók sürgették ezért hozták előbbre a kivitelezést. Egyre inkább a nagyobb léte­sítmények jellemzőek a kis köz­ségekre is. ahol egyébként a te­herbírás meglehetősen alacsony. Csibrákon például vízmű létesí­tését tervezik. Mivel Csibrák kis község, annyira alacsony az egy évben rendelkezésére álló összeg, hogy abból nem tudnák megkez­deni az építkezést. Ezért, úgy ha­tároztak hogy 1965-ig tartalékol­ják a községfeilesztési alapot, s addigra össze tudnak gyűjteni annyi pénzt, hogy megkezdhetik a munkát. örvendetes lelek mutatnak a dombóvári járásban arra is hogy nem kimondottan tanácsi feladatként kezelik a közsés- fejlesztést. hanem a különféle gazdasági szervek is felelősséget éreznek e tekintetben. Lápafőn a tsz sok segítséget adott a mű­velődési otthon megépítéséhez — fogattal és vontatóval egyaránt. Dalmandon az állami gazdaság segítsége tette lehetővé a járdá- sítást. A jó példáktól eltekintve akad még bőven tennivaló e te­kintetben. különösen Dornbó- várott. ahol sok az üzem. Itt egyébként — nagyon helyesen — a tanács felfigyelt erre a lehető­ségre. s úgy tervezik, hogy az idén felkérik majd az üzemeket, vállalatokat, hogy vállaljanak nagyobb részt a közérdekű feladatok megoldá­sából. Sokat hangoztatott feladat a létesítmények jó előkészítése, mégsincs minden rendjén egyik­másik tanácsnál. A szakcsj ta­nács például nem rendelte meg időben a tervet, noha biztosítot­ták részére a tervezői kapacitást. Ennek aztán az lett a következ­ménye. hogy törölni kellett egy fontos létesítményt az idei terv­ből. A járás vezetői szerencsére okultak az ilyen tapasztalatokból. Ennek következménye, hogy már most foglalkoznak például a kö­vetkező évi községfeilesztési mun­ka dokumentációs előkészítésével. A fő probléma egyébként leg­több helyen éppen a dokumentá­ciós előkészítéssel van. Mire biz­tosítják a szükséges okmányokat, terveket, rendszerint sok idő mú­lik el, s erősen eltolódik a ki­vitelezés megkezdésének lehető, sége. Mi következik majd eb­ből? Mindenekelőtt az évvégi hajrá: sietség, kapkodás az év vé­gén. pedig az idő jobb elosztá­sával ez megelőzhető lenne. Égve. bek közt • társadalmi munka szervezése miatt is jobb lenne, ha nem a nyári és őszi időszakra zsúfolód­na össze teljesen a községfel lesz- tés. Tavasszal például a nagy mezőgazdasági munkálatok meg­kezdése előtt inkább ráérne a lakosság is közérdekű munkára. Sőt. téli és tavaszi időszakban, amikor még nem szorít annyira a cipő. a tsz-ek is minden bizony- nyál szívesebben segítenének. Summázva a tapasztaltakat: a dombóvári járásban nem kell szégyenkeznie a tanácsnak még akkor sem ha akad is bőven javítani való. Bod a Ferenc A szocialista címért vetélkedő brigádok életéből c/L brigádp énztátr Három éve dédelgetik a tervet, hogy ellátogat­nak a Fóti gyermekvá­rosba. Ez a terv három éve szerepel a brigád vállalásai között is és ezideig ez az egyetlen vállalásuk, amit nem tudtak teljesíteni. Pedig már elnyerték a szocia­lista címet, az ezzel já­ró oklevelet és zászlót is. A 12 tagból álló asz- szonybrigád mégsem elégedett, a fóti gyer­mekvárosba nem a puszta kíváncsiság vonz­za őket, és nemcsak azért akarnak oda ellá­togatni, mert arra ígére­tet tettek. Az asszonyok, s a brigádban dolgozó lányok ennél többet, egy hosszan tartó barátságot akarnak a gyermekvá­ros kis lakóival. De hát üres kézzel sem akarnak menni, ezért határoztak úgy, hogy megalakítják a brigádpénztárt. Minden fizetéskor tíz—tíz forin­tot tettek a közös kasz- szóba, a pénz azonban nehezen szaporodott. Ki­futásuk pedig mindig akadt, hol a közös mozi­látogatás, hol a brigád­tagok ajándékozása csökkentette „tőkéjüket”. És hát, ahogy ezt utólag bevallják, nem is na­gyon tetszett nekik a brigádpénztár megalakí­tásának ez a formája. — Nem. mert az ösz- szeadott pénz valahogy nem adta meg azt az értéket, amit mi elkép­zeltünk a közös kasszá­ról. Sehogy sem tudtuk beiktatni a szocialista címet viselő brigádunk „teljesítményei" közé — magyarázza Szépvölgyi Lászióné, a brigád veze­tője. Keresték a kiutat, a helyes formát, s bár ők a selyemszálak tisz­tításának mesterei, a Bonyhádi Cipőgyár egyik brigádjával vették fel a kapcsolatot. Nagy hasz­nát vették a két brigád között kialakult barát­ságnak. Egyik tanul- mányútjuk közben buk­kantak rá, hogy a cipő- gyári Ságvári Endre bri­gád miből „táplálja” a brigádpénztárt. A hulládé hanyagokat hasznosítják, óraszíjakat és övékét készítenek. — itt hát a példa, de hát milyen hulladékot hasznosíthatnánk mi a selyemgyárban — töp­rengtek az asszonyok. A megoldás a brigád­vezető ötlete volt. a ki­vitelezés az egész bri­gád munkáját dicséri. Selyemhernyótenyésztés­hez kezdtek. Megannyi gonddal, bajjal jár ez a munka, legutóbb is egy egész bálára való eper­levelet szedtek a falánk állatoknak. És mennyire lesz még szükség, ha már selyemre esznek? A brigád tagjai műszak után négyes csoportok­ban indulnak útra. hogy a napi levéladagot biz­tosítsák. Mindenkire sor kerül, es mindenki szí­vesen tesz eleget ennek a megbízatásnak. Büsz­kén számolnak be arról, hogy eddig még az első osztályú besorolást ígé­rik a hernyók. Ez pedig másfélezer forint bevé­telt jelez! Éz az összeg eppen fedezné a költsé­geket. az utazást, és az ajándékokat a fóti gyer­mekvárosba. A közös munkával szerzett pénzzel alakít­ják meg a szocialista brigád pénztárát, s hogy soha ne ürüljön ki, már tervezik az újabb lehe­tőséget. A Tolnai Se­lyemgyártól vállalnak majd munkaidejükön túl feladatokat, mert hisz tervezik azt is. hogy a gyermekváros legárvább- jait patroná Iják. Rend­szeresen meglátogatják őket, figyelemmel kísé­rik tanulmányi előme­netelüket, s ha enge­délyt kapnak rá. két— három gyermek üdülte­tését is elvállalják. Ilyen remények között bíbelődnek, fáradoznak munkaidejükön túl a ió jövedelmet ígérő her­nyókkal. Úgy mondják, akkor érzik csak jogos­nak magukat a szocia­lista cím viselésére, ha ezt a már három éve dédelgetett tervüket is [ valóra váltják. Igazat I adunk nekik. R. k. ] Új rovarkártevő jelent meg a fiatal telepítésű szőlőkben A Szőlészeti Kutató Intézet javaslata a védekezés módjára A fiatal telepítésű szőlőkben és a szőlőoltvány telepeken új, ve­szélyes kártevő jelent meg: az epitrimerus vitis nevű levélatka. Ezt a rovarfajt már ötven éve ismerik ugyan hazánkban, de a gazdasági növényekben minded­dig nem okozott kárt. Hirtelen el­szaporodásával azonban most egy szene a szőlő egyik legvesze­delmesebb ellenségévé vált. Té­len a tőke repedéseiben és kéreg­szövetei alatt húzódik meg, de a tavaszi felmelegedés után rátelep­szik a fakadó rügyekre, s elszívja, elrágja a hajtásokat. Ezzel vissza­tartja a fiatal szőlők fejlődését, s ha nem akadályozzák meg kár­tételét, 3—4 évvel is késlelteti a termőre fordulást. A levélatka kisebb mértékben már tavaly is fellépett, tömeges elszaporodásáról azonban az idén étkeztek az első jelzések. Kárté­telét már az ország csaknem min­den vidékén észlelték, egyes he­lyeken a fiatal tőkék 90 száza­léka fertőzött, s egy-egy szőlőle­vélben 20 000 rovart is találtak. A termő szőlőkben, ahol liszthar­mat ellen rendszeresen permetez­nek, az atka nem tud elterjedni és kárt okozni. „Vadászterületét'’ a fiatal. 2—4 éves szőlők jelentik, s ez ma már igen számottevő te­rület, hiszen az utóbbi években mintegy 35 000 holdon telepítet­tek szőlőt. A Szőlészeti Kutató Intézet ta­valy, az epitrimerus vitis első fel­lépésekor kísérleteket kezdett az új kártevő elleni védekezésre, s ki is dolgozta a leghatékonyabb módszert. Ezek szerint a fiatal telepítésű szőlőkben a metszés után, a rügyíakadás előtt téli higítású mészkénlével vagy 5 szá­zalékos neopollal kell alaposan bepermetezni a tőkefejeket. Ezt a védekezési eljárást a tavasszal igen sok helyen elmulasztották, s a kártételt ott már nem is lehet teljesen megakadályozni, a kár­tevők továbbszaporodása és ter­jedése azonban még meggátol­ható. A kutatóintézet ennek ér­dekéből javasolja,; hogy most, majd június végén vagy július elején ismét 0.1 százalékos me- tasystox-szal, vagy 0.1 százalékos tinox-szal permetezzenek. Ezeket a hatásos rovarölő szereket a gyümölcsösökben jól ismerik, használatuknál azonban gondo­san meg keli tartani a baleset- védelmi előírásokat, mert az em­berre mindkét anyag mérgező. Mivel a levélatka rendkívül ki­csiny. mindössze 150 mikron nagyságú, s még kézi nagyítóval sem látható, jelenlétét az állami gazdaságokban, termelőszövetke­zetekben sokszor nem ismerik fel. A kutatóintézet ezért azt taná­csolja a gazdaságoknak, hogy ahol a fiatal szőlők hajtásai rendellenesen fejlődnek, a kór­okozó megállapítása céljából for­duljanak a megyei növényvédő állomáshoz, vagy a járási tanács növényegészségügyi megbízottjá­hoz. egyes esetekben pedig ma­gához a Szőlészeti Kutató Intézet­hez. A kutatóintézet egyébként megállapította, hogy az új kár­tevő a szaporító anyaggal kerül be a fiatal szőlőkbe, ezért első­sorban az oltvány-telepeken és gyökereztető iskolákban kell to­kozottal! védekezni.. Tervfelülvizsgáló bizottságot szerveznek Tervfelülvizsgáló bizottság létre- hozását határozta el a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A bizottság a társadalmi szervek képviselőiből tevődik össze és a Végrehajtó Bizottság mellett mű­ködik majd. Azén vált szük­ségessé. mert a közelmúltban olyan terv alapion is építkezni kezdtek, ami nem áll összhang­ban a gyakorlati igényekkel. A szekszárdi ötvenlakásos bérház­ról van szó. Az épület még el sem készült, de máris nyilván­való. hogy a lakások alapterülete feltűnően kicsi. Emiatt sok bírá­lat hangzott el már eddig is. Ennek a tervfelülvizsgáló bizott­ságnak az lesz a feladata, hogy a hivatalos állami szervek munká­ját kiegészítve eleiét vegye a rossz tervek alapjan való épít- 1 kezesnek. Költözik a vendéglátó vállalat A hét elején megnyílik az új büfé Mióta a Szabadsag-szállót be- I zárták, állandóan költözködik a vendéglátó vállalat. Először be­zárták az éttermet és a helyére költöztették a központi irodát, hogy azt pedig büfének alakítsák át. \ Most már a befejezéshez köze­ledik az átalakítás, a jövő héttől már új helyén. a múzeum mögött várja a büfé a vendégeket. Ugyanekkor bezárják a Szabadság büféjét is. A konyhát ugyanakkor a bazársor végén a FŰSZERT volt raktárában rendezik be. Itt dolgoznak most a különböző szakmunkákon a kőművesektől a vízvezetékszerelőkig. Innen szál­lítják majd » büféhez az ételt, I (Sajnos, mindezideig még nem tudják, hogy mivel, mert nincs megfelelő szállító jármű. Kézben pedig nem lehet az ételt elhor­dani mégha kétszáz méter távol­ságra is van egymástól a konyha és a büfé). Az átalakítás munkáiban és a költözködésben társadalmi mun­kával részt vesz a vállalat na­gyon sok dolgozója, vezetője, első­sorban a szocialista brigád tagjai. Ezideig nvár több száz óra tár­sadalmi munkát végeztek, hogy az átalakítások, a költözések le­hetőleg ne okozzanak kiesést a vendégek ellátásában, a közétkez­tetésben . Tejkaramella jóízű, Tejkaramella tápláló, 10 dkg 2.90 Ft

Next

/
Thumbnails
Contents