Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
4 TöfWí wpnw? WFvxmm 19(53. máiul Sí. Ki a hibás a forgalmi akadályokért? Sok jelzés érkezett szerkesztőségünkbe a szekszárdi felásott utcákkal kapcsolatban. A Mártírok terén és a Mészáros Lázár utcában már hónapok óta nagy földhalom akadályozza a forgalmit. Hasonló a helyzet a város más pontjain is. Nemrégiben például lezárták a Séd-patakon lévő hidat, s ezzel „elvágták” a Zrínyi utcát és a Mészáros Lázár utcát. Mindebből arra következtettek a járókelők, hogy ott valami fontos dolgot építenek. Ugyanakkor meglepetéssel látták, hogy ezeken a helyeken hosszú időn keresztül egyáltalán nem dolgozott senki, vagy éppen, hogy „mutatóként” tetl-vett valamit néhány munkás. Azt tudja mindenki a városban, hogy az építkezés rendszerint ilyen földhányásokkal, mély gödrökltel — tehát forgalmi akadályokkal — jár. Az azonban érthetetlen, hogy miért rsiválrAk ilyen forgalmi akadályt, ha egyszer ott nem. vagy alig dolgoznak. Ez ügyben felkerestük a Megyei Tanács tervosztályát. Ott a következőket közölték: — Szerződést kötöttünk n szekszárdi főnyomó vízvezeték egy részének rekonstrukciójára a Budapesti Vízgépszerelő Vállalattal. A munka befejezésének határideje 1962. december 31-én lejárt. Erre az időre el is végezték a munka nagy részét, nem készítették el azonban az utak alatti átkötéseket. Ezek az idei évre maradtak. A munkát megkezdték az átkötési helyeken is, de aztán abbahagyták. Az árkok persze ott tátongtak és tátonganak ma is a város különböző pontjain — akadályozva a forgalmat a földhányásokkal együtt. Mi természetesen többször sürgettük a munka befejezését. Ez azonban eredménytelen maradt, mert még máig sem készültek el az átkötések. Pedig már régen befejeződhetett volna, ha megfelelő ütemben dolgoznak. A vállalat részére ez kis vállalkozás, s minden valószínűség szerint a nagyobb beruházásokhoz összpontosítja erejét. Az azonban mindenképpen helytelen, hogy ugyanakkor egy város belterületén ilyen lehetetlen állapotokat okoznak. A város közvéleménye méltán ítéli el az illetékeseket, a Vízgépszerelő Vállalatot ezért a hanyagságáért. B. F. Előzzük meg az aranka kártételét Pillangósok egyik legsúlyosabb károsítója az aranka. Ezenkívül azonban sok más gazdasági növényen és gyomos útszéleken, töltéseken is megtalálható, ahol állandó fertőzési gócot képez. Levéltelen sárga hajtásaival a gazdanövényekre tekeredve azok tápanyagait elszívja és foltos kipusztulást eredményez. Különösen a magfogásos területeken jelent igen nagy veszélyt, mert magva! csépléskor a lucerna és here mag- vai közé kerülnek, melyek eltávolítása körülményes. A kártétel megakadályozására a 17/1959. FM. számú rendelet kötelezően írja elő az aranka irtását. Védekezés elmulasztása esetén az arankaírtás közérdekű úton kerül elvégzésre a termelő költségére, amely egyidejűleg szabálysértési eljárást is von maga után. A védekezést a legsürgősebben el kell végezni, hogy a fertőzés továbbterjedését és az aranka magkötését megakadályozzuk. A védekezés elvégezhető „Krezonit E” 0,75—1 százalékos plusz Nikepon 15 dkg (kétszeri permetezés), vasgálic 18 százalékos, gyümölcsfaolaj 10 százalékos és pétisó 20—40 százalékos oldatával. Eredményesen irtható még a foltok kikaszálásával és felégetésével. A Krezonit E erős méreg emberre, állatra és méhekre veszélyes, ezért az óvórendszabályok szigorúan betar- tandók! Az arankairtáson kívül ugyancsak fontos és sürgős munka a lucerna és hereterületek letakarí- tása utáni tarlóporozás elvégzése, elsősorban a magfogásra kijelölt területeken. 8—10 kg HCH holdanként! felhasználásával. Tolna megyei Növényvédő Állomás Talán nem csalódnak Lehangoló látvány a rom, amely a község művelődési háza volt. De még lehangolóbb az, amit a várdombiak mondanak. Művelődési házukat három évvel ezelőtt tűz pusztította el. Leégett, s azóta nincs mozijuk, de még egy összejövetel megtartására alkalmas nagyobb termük sincs. A kisebb rendezvényeket az iskolában tartják, de a legnagyobb tanterembe hatvan személy fér. A tsz-közgyűléseket az italboltban kénytelenek rendezni. A filmvetítés, amely télen szünetel, a kitavaszodással úgy, ahogy megoldódott. A tanácsháza udvarán, szabadtéren tartják a mozi- előadásokat. Művelődési ház, illetve nagyobb terem hiányában kulturálódási szolgáló előadások tartására nincs lehetőség. Ezt. nem győzik eleget sérelmezni a várdombiak, amikor megyei, vagy járási vezető fordul meg a községben. A tanácsválasztásokat előkészítő tanácstagi jelölő gyűléseken is a művelődési ház hiányát sérelmezték a legtöbben. A tanácsüléseken is állandóan felszínre került a művelődési ház ügye. Legutóbb a május 28-i tanácsülésen tárgyalták. Fábián János, a tanács vb-elnöke arról számolt be, mit tettek az 1963/7. számú községi tanácsülést határozat végrehaj tásáért, amely a művelődési ház építése ügyében született. — Egy lépéssel előrébb jutottunk — mondotta. — A felettes szerveknél meghallgatásra talált a várdombiak kérése. A Megyei Tanács előterjesztése alapján a várdombi művelődési ház építése az illetékes minisztériumhoz került. Biztatók a kilátások, s ezt megerősíti az is, hogy mi nemcsak a felsőbb szervek segítségére várunk, hanem magának a községnek is van erre a célra 400 000 forint megtakarított tőkéje. Évről évre vajúdó probléma, lesz-e művelődési ház Várdombon. Eddig úgyszólván minden évben készült egy terv. Kettő a tanács irattárában porosodik. Az első 1961-ben készült. Kivitelezésére a pénzhiány miatt nem kerülhetett sor. Jóformán egy fillérjük sem volt és az igényességgel, túlzott díszítéssel tervezett építmény több mint egymillió forintba került volna. Egy évvel később szerényebb költségekre alapozva, újabb terv látott napvilágot. Glosz Antal bá- taszéki építész társadalmi munkában elkészítette a község közepén álló, tanácsi tulajdont képező gazdasági épület átalakításának tervét. Ennek a költségét már a községfejlesztésre befolyó pénzből fedezték volna. A terv nem valósult meg. A felettes szervek — érthető okokból — nem engedélyezték az épület átalakítását, helyesebben lebontását javasolták. Várdombon immár harmadszor csillant fel a remény az annyira óhajtott művelődési ház felépítése ügyében. Bizakodnak, hogy ezúttal nem is csalódnak. P- M, , 7? ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z Fordította: Szathmári Gábor 71. A másik jelentés a birodalom iparának helyzetét, a gépek, berendezések pusztulásának és az emberveszteségeknek a mértékét analizálta. A rendelkezésre álló munkaerő és a hadrafoghatók számának csökkentése olyan mérhetetlen volt, hogy alig hitt a jelentés igazában. Hasonlóan ijesztő képet mutatott a tengeralattjárók, csatahajók, repülőgépek, fegyverek és tankok pusztulásáról, összeállított jelentés is. S mindebben az a legborzalmasabb, hogy Németország valamennyi üzeme jóval kevesebb fegyvert és lőszert gyárt jelenleg, mint amennyit az ellenség megsemmisített. Más szavakkal: a veszteséget nem tudják pótolni. A jelentések tartalma természetesen nem mondott újat a tábornoknak. Minderről már eddig is tudott. Kivéve égyet: az ipar valóságos helyzetének állását. Ezt mindig gondosan titkolták még az olyan magasrangú beavatottak elől is. mint Seifert. Ezúttal először fordult elő, hogy a jelentések összeállítói egy begyűjtötték minden fontosabb adatot, amelyből pontosan kiviláglott az ország tényleges helyzete. S Seifert alaposan elképedt az elétáruló siralmas helyzeten. Hová vezethet ez? — kérdezte magában a tábornok. A feleletet világosan látta: az összeomlás elkerülhetetlen. Kinyílt a szoba ajtaja, s az adjutáns jelent meg a küszöbön. — Mit akar? — kérdezte Seifert. — Megérkezett Heinz Upitz Gruppenführer. — Végre! — Seifert kiegyenesedett. — Küldje be. Upitz néhány másodperc múlva belépett a szobába, hangosan összecsapta a bokáját, s lendülettel emelte magasba a jobb kezét: — Heil Hitler! — Heil! — Seifert hanyagul lendítette meg a jobb tenyerét. Upitz esetlenül, nehézkesen lépdelve ment közelebb Seifert- hez. Láthatóan rossz hangulatban volt. Úgy tűnt, hogy apró, sötét szeme és bozontos szemöldöke feletti széles homloka gondterhel- tebb, mint máskor. Alsó állkapcsa is a szokottnál jobban előre- ugrott. mintha époen felfalni készült volna valakit a Gruppenführer. „Hamisítatlan gorilla” — gondolta róla Seifert, miközben mosolyt kényszerített magára, s a mellettük levő fotelra mutatott. Upiz bólintott, s noha ő legalább olyan ellenszenvesnek tartotta Seifertet. mint az őt. a Gruppenführer is kényszeredett mosolyra húzta vastag, húsos ajkát. A közöttük kialakult ellenszenv még a háború előtti időkből származik. Seifert. a magas, fiatalos, élénk mozgású, megnyerő külsejű, jószívű és örökvidám férfi jóval később kezdtó pályafutását a katonai felderítő és kémelhárító szervekben mint Upitz. Kezdetben alárendeltje is volt. de aztán elhagyta Upitzot, és ő lett a főnöke. Upitz a maga részéről a politikai kalandorság és a gondosan kendőzött becstelenség eredményének tartotta Seifert karrierjét. Igaz, ő maga is így haladt előre, de ha másnál tapasztalta ezt a módszert, nem tudta megvetés és gyűlölet nélkül fogadni. Seifert páratlan érzékkel előre meg tudta sejteni, mi- lesz erről, vagy arról a dologról a hatalom birtokosainak nézete és véleménye, s ennek révén mindig időben — és ráadásul rendkívül energikusan — cselekedett, megelőzve mindenkit és mindenféle konkurrenst. Upitz szerint csupán ez volt Seifert sikereinek titka. Pontosan ez játszódott le a háború elején, amikor a Führer környezetének az volt a legnagyobb gondja, hogy bármi áron megszerezze az amerikaiak által felfedezett új bombairányító-be- rendezésének tervrajzait. Seifert- nek sikerült kiszimatolnai, hogy Hitler személyesen érdeklődik a berendezések iránt. Hallatlan energia bevetésével, jónéhány ügynök tönkretételével, fantasztikus pénzmennyiséggel ugyan, de Seifertnek mégis sikerült megszereznie á hét lakat alatt őrzött tervrajzok fényképeit. S méghozzá Upitz és a többi főnök megkerülésével szerezte meg. Seifert természetesen nem keveset kockáztatott. Alaposan meggyűlt volna a baja, ha Upitz idejében tudomást szerez erről az egész „különakcióról”. De Upitz, aki maga is minden idejét és teljes energiáját az új katonai műszer dokumentumainak megszerzésére fordította, nem sejtett semmit. S Seifert az Abwehr birodalmi vezetőjének asztalára tette a bombairányító berendezés tervrajzai'- Úgy intézte a dolgot, hogy Goring és Himmler, s rajtuk keresztül Hitler is minél előbb tudomást szerezzen a tervrajzokról, s arról, hogy ki szerezte meg. Másnap reggelre megjött a döntés: Upitznak szolgálati szobát kellett cserélni Seiferttel. Seifert nemcsak magasabb beosztást, hanem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lovagkereszttel tüntették ki. Ez volt Sepp Seifert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érkezett. Úgy érezte: vajmi kevés jóval kecsegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan halogatta a találkozást. abban reménykedve, hogy végül valahai majd csak közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt minden Seifert kitartóan sürgette a beszélgetést. Kétszer is rátelefonált Upitzra . .. Miután üdvözölték ' egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans-Behmer hadianyaggyár felrobbantásáról; azokról az akciókról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felderítők felkutatására és likvidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz felderítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlslusteban működött? — Igen. — állította határozottan Upitz. Séifert elgondolkodott. — Nos, — szólalt meg kis szünet után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körülményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Ostburgban, Karlslusteból semmiféle életjelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádió- figyelő szolgálat azelőtt rendszeresen észlelte egy ismeretlen rádióadó jelzéseit, amely a számításaink szerint valahol Karlslus- te környékéről sugárzott. Ez az adás már nem működik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük ... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frekvencián. — Felesleges folytatni. Minden világos. — Nem, ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizonyosodtunk, hogy sikerült átjátszanunk az oroszokat. Érdekes. — Georg Homan n jís Otto Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban megjelent egy illető, aki. Homann vallomásának igazát, az ügy bizonyítékait kutatja. A Gans-Behmer gyár raktárosa jelentette ezt. A raktárkezelőt idejében és megfelelően kioktatták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíztuk meg, hogy kerítsék kézre. Úgy gondolom, hogy a letartóztatása csak idő kérdése. Különben a földalatti antifasiszta mozgalom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oskar Schubertét megsemmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudhatunk vele magunkénak. \ (Folytatjuk) ..................................................... É jjel is, nappal is fordul egyet- egyet a képen látható tejesautó, hogy a Tamási Tejüzembe szállítsa a környék gazdaságaiból a tejet. Az autó egy-egy forduló alkalmával 4 ezer liter tejet szállít az üzembe feldolgozásra.
