Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

4 TöfWí wpnw? WFvxmm 19(53. máiul Sí. Ki a hibás a forgalmi akadályokért? Sok jelzés érkezett szerkesztő­ségünkbe a szekszárdi felásott ut­cákkal kapcsolatban. A Mártírok terén és a Mészáros Lázár utcá­ban már hónapok óta nagy föld­halom akadályozza a forgalmit. Hasonló a helyzet a város más pontjain is. Nemrégiben például lezárták a Séd-patakon lévő hi­dat, s ezzel „elvágták” a Zrínyi utcát és a Mészáros Lázár utcát. Mindebből arra következtettek a járókelők, hogy ott valami fon­tos dolgot építenek. Ugyanakkor meglepetéssel látták, hogy ezeken a helyeken hosszú időn keresztül egyáltalán nem dolgozott senki, vagy éppen, hogy „mutatóként” tetl-vett valamit néhány munkás. Azt tudja mindenki a város­ban, hogy az építkezés rendsze­rint ilyen földhányásokkal, mély gödrökltel — tehát forgalmi aka­dályokkal — jár. Az azonban érthetetlen, hogy miért rsiválrAk ilyen forgalmi akadályt, ha egy­szer ott nem. vagy alig dolgoz­nak. Ez ügyben felkerestük a Me­gyei Tanács tervosztályát. Ott a következőket közölték: — Szerződést kötöttünk n szek­szárdi főnyomó vízvezeték egy részének rekonstrukciójára a Bu­dapesti Vízgépszerelő Vállalattal. A munka befejezésének határide­je 1962. december 31-én lejárt. Erre az időre el is végezték a munka nagy részét, nem készí­tették el azonban az utak alatti átkötéseket. Ezek az idei évre maradtak. A munkát megkezdték az átkötési helyeken is, de aztán abbahagyták. Az árkok persze ott tátongtak és tátonganak ma is a város különböző pontjain — akadályozva a forgalmat a föld­hányásokkal együtt. Mi természe­tesen többször sürgettük a munka befejezését. Ez azonban ered­ménytelen maradt, mert még máig sem készültek el az átköté­sek. Pedig már régen befejeződ­hetett volna, ha megfelelő ütem­ben dolgoznak. A vállalat részére ez kis vállalkozás, s minden va­lószínűség szerint a nagyobb be­ruházásokhoz összpontosítja ere­jét. Az azonban mindenképpen helytelen, hogy ugyanakkor egy város belterületén ilyen lehetet­len állapotokat okoznak. A város közvéleménye méltán ítéli el az illetékeseket, a Víz­gépszerelő Vállalatot ezért a ha­nyagságáért. B. F. Előzzük meg az aranka kártételét Pillangósok egyik legsúlyosabb károsítója az aranka. Ezenkívül azonban sok más gazdasági növé­nyen és gyomos útszéleken, töl­téseken is megtalálható, ahol ál­landó fertőzési gócot képez. Levéltelen sárga hajtásaival a gazdanövényekre tekeredve azok tápanyagait elszívja és foltos ki­pusztulást eredményez. Különösen a magfogásos területeken jelent igen nagy veszélyt, mert magva! csépléskor a lucerna és here mag- vai közé kerülnek, melyek eltá­volítása körülményes. A kártétel megakadályozására a 17/1959. FM. számú rendelet kötelezően írja elő az aranka irtását. Véde­kezés elmulasztása esetén az arankaírtás közérdekű úton ke­rül elvégzésre a termelő költségére, amely egyidejű­leg szabálysértési eljárást is von maga után. A védekezést a legsürgősebben el kell végezni, hogy a fertőzés továbbterjedését és az aranka magkötését megaka­dályozzuk. A védekezés elvégez­hető „Krezonit E” 0,75—1 száza­lékos plusz Nikepon 15 dkg (két­szeri permetezés), vasgálic 18 százalékos, gyümölcsfaolaj 10 százalékos és pétisó 20—40 szá­zalékos oldatával. Eredményesen irtható még a foltok kikaszálásá­val és felégetésével. A Krezonit E erős méreg emberre, állatra és méhekre veszélyes, ezért az óvó­rendszabályok szigorúan betar- tandók! Az arankairtáson kívül ugyan­csak fontos és sürgős munka a lucerna és hereterületek letakarí- tása utáni tarlóporozás elvégzése, elsősorban a magfogásra kijelölt területeken. 8—10 kg HCH hol­danként! felhasználásával. Tolna megyei Növényvédő Állomás Talán nem csalódnak Lehangoló látvány a rom, amely a község művelődési háza volt. De még lehangolóbb az, amit a várdombiak mondanak. Műve­lődési házukat három évvel ez­előtt tűz pusztította el. Leégett, s azóta nincs mozijuk, de még egy összejövetel megtartására al­kalmas nagyobb termük sincs. A kisebb rendezvényeket az isko­lában tartják, de a legnagyobb tanterembe hatvan személy fér. A tsz-közgyűléseket az italbolt­ban kénytelenek rendezni. A filmvetítés, amely télen szüne­tel, a kitavaszodással úgy, ahogy megoldódott. A tanácsháza udva­rán, szabadtéren tartják a mozi- előadásokat. Művelődési ház, illetve nagyobb terem hiányában kulturálódási szolgáló előadások tartására nincs lehetőség. Ezt. nem győzik eleget sérelmezni a várdombiak, amikor megyei, vagy járási vezető fordul meg a községben. A tanácsválasztásokat előkészí­tő tanácstagi jelölő gyűléseken is a művelődési ház hiányát sérel­mezték a legtöbben. A tanácsülé­seken is állandóan felszínre ke­rült a művelődési ház ügye. Leg­utóbb a május 28-i tanácsülésen tárgyalták. Fábián János, a ta­nács vb-elnöke arról számolt be, mit tettek az 1963/7. számú köz­ségi tanácsülést határozat végrehaj tásáért, amely a művelődési ház építése ügyében született. — Egy lépéssel előrébb jutot­tunk — mondotta. — A felettes szerveknél meghallgatásra talált a várdombiak kérése. A Megyei Tanács előterjesztése alapján a várdombi művelődési ház építése az illetékes minisztériumhoz ke­rült. Biztatók a kilátások, s ezt megerősíti az is, hogy mi nem­csak a felsőbb szervek segítségére várunk, hanem magának a köz­ségnek is van erre a célra 400 000 forint megtakarított tőkéje. Évről évre vajúdó probléma, lesz-e művelődési ház Várdom­bon. Eddig úgyszólván minden évben készült egy terv. Kettő a tanács irattárában porosodik. Az első 1961-ben készült. Kivitelezé­sére a pénzhiány miatt nem ke­rülhetett sor. Jóformán egy fil­lérjük sem volt és az igényesség­gel, túlzott díszítéssel tervezett építmény több mint egymillió fo­rintba került volna. Egy évvel később szerényebb költségekre alapozva, újabb terv látott napvilágot. Glosz Antal bá- taszéki építész társadalmi mun­kában elkészítette a község köze­pén álló, tanácsi tulajdont képe­ző gazdasági épület átalakításá­nak tervét. Ennek a költségét már a községfejlesztésre befolyó pénz­ből fedezték volna. A terv nem valósult meg. A felettes szervek — érthető okokból — nem enge­délyezték az épület átalakítását, helyesebben lebontását javasol­ták. Várdombon immár harmadszor csillant fel a remény az annyira óhajtott művelődési ház felépíté­se ügyében. Bizakodnak, hogy ez­úttal nem is csalódnak. P- M, , 7? ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z Fordította: Szathmári Gábor 71. A másik jelentés a birodalom iparának helyzetét, a gépek, be­rendezések pusztulásának és az emberveszteségeknek a mértékét analizálta. A rendelkezésre álló munkaerő és a hadrafoghatók számának csökkentése olyan mér­hetetlen volt, hogy alig hitt a jelentés igazában. Hasonlóan ijesztő képet mutatott a tenger­alattjárók, csatahajók, repülő­gépek, fegyverek és tankok pusz­tulásáról, összeállított jelentés is. S mindebben az a legborzalma­sabb, hogy Németország vala­mennyi üzeme jóval kevesebb fegyvert és lőszert gyárt jelenleg, mint amennyit az ellenség meg­semmisített. Más szavakkal: a veszteséget nem tudják pótolni. A jelentések tartalma termé­szetesen nem mondott újat a tá­bornoknak. Minderről már eddig is tudott. Kivéve égyet: az ipar valóságos helyzetének állását. Ezt mindig gondosan titkolták még az olyan magasrangú beavatottak elől is. mint Seifert. Ezúttal elő­ször fordult elő, hogy a jelen­tések összeállítói egy begyűjtötték minden fontosabb adatot, amely­ből pontosan kiviláglott az or­szág tényleges helyzete. S Seifert alaposan elképedt az elétáruló si­ralmas helyzeten. Hová vezethet ez? — kérdezte magában a tá­bornok. A feleletet világosan látta: az összeomlás elkerülhetet­len. Kinyílt a szoba ajtaja, s az ad­jutáns jelent meg a küszöbön. — Mit akar? — kérdezte Sei­fert. — Megérkezett Heinz Upitz Gruppenführer. — Végre! — Seifert kiegyene­sedett. — Küldje be. Upitz néhány másodperc múl­va belépett a szobába, hangosan összecsapta a bokáját, s lendület­tel emelte magasba a jobb kezét: — Heil Hitler! — Heil! — Seifert hanyagul lendítette meg a jobb tenyerét. Upitz esetlenül, nehézkesen lépdelve ment közelebb Seifert- hez. Láthatóan rossz hangulatban volt. Úgy tűnt, hogy apró, sötét szeme és bozontos szemöldöke feletti széles homloka gondterhel- tebb, mint máskor. Alsó állkap­csa is a szokottnál jobban előre- ugrott. mintha époen felfalni ké­szült volna valakit a Gruppen­führer. „Hamisítatlan gorilla” — gon­dolta róla Seifert, miközben mo­solyt kényszerített magára, s a mellettük levő fotelra mutatott. Upiz bólintott, s noha ő leg­alább olyan ellenszenvesnek tar­totta Seifertet. mint az őt. a Gruppenführer is kényszeredett mosolyra húzta vastag, húsos aj­kát. A közöttük kialakult ellenszenv még a háború előtti időkből szár­mazik. Seifert. a magas, fiatalos, élénk mozgású, megnyerő külsejű, jószívű és örökvidám férfi jóval később kezdtó pályafutását a ka­tonai felderítő és kémelhárító szervekben mint Upitz. Kezdet­ben alárendeltje is volt. de aztán elhagyta Upitzot, és ő lett a fő­nöke. Upitz a maga részéről a politi­kai kalandorság és a gondosan kendőzött becstelenség eredmé­nyének tartotta Seifert karrier­jét. Igaz, ő maga is így haladt előre, de ha másnál tapasztalta ezt a módszert, nem tudta meg­vetés és gyűlölet nélkül fogadni. Seifert páratlan érzékkel előre meg tudta sejteni, mi- lesz erről, vagy arról a dologról a hatalom birtokosainak nézete és vélemé­nye, s ennek révén mindig idő­ben — és ráadásul rendkívül energikusan — cselekedett, meg­előzve mindenkit és mindenféle konkurrenst. Upitz szerint csupán ez volt Seifert sikereinek titka. Pontosan ez játszódott le a há­ború elején, amikor a Führer környezetének az volt a legna­gyobb gondja, hogy bármi áron megszerezze az amerikaiak által felfedezett új bombairányító-be- rendezésének tervrajzait. Seifert- nek sikerült kiszimatolnai, hogy Hitler személyesen érdeklődik a berendezések iránt. Hallatlan energia bevetésével, jónéhány ügynök tönkretételével, fantasz­tikus pénzmennyiséggel ugyan, de Seifertnek mégis sikerült meg­szereznie á hét lakat alatt őrzött tervrajzok fényképeit. S méghozzá Upitz és a többi főnök megkerü­lésével szerezte meg. Seifert természetesen nem ke­veset kockáztatott. Alaposan meggyűlt volna a baja, ha Upitz idejében tudomást szerez erről az egész „különakcióról”. De Upitz, aki maga is minden idejét és teljes energiáját az új katonai műszer dokumentumainak meg­szerzésére fordította, nem sejtett semmit. S Seifert az Abwehr birodalmi vezetőjének asztalára tette a bom­bairányító berendezés tervrajzai'- Úgy intézte a dolgot, hogy Go­ring és Himmler, s rajtuk keresz­tül Hitler is minél előbb tudo­mást szerezzen a tervrajzokról, s arról, hogy ki szerezte meg. Másnap reggelre megjött a dön­tés: Upitznak szolgálati szobát kellett cserélni Seiferttel. Seifert nemcsak magasabb beosztást, ha­nem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lovagkereszttel tüntet­ték ki. Ez volt Sepp Seifert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érkezett. Úgy érezte: vajmi kevés jóval ke­csegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan halogatta a találko­zást. abban reménykedve, hogy vé­gül valahai majd csak közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt minden Seifert kitartóan sürgette a be­szélgetést. Kétszer is rátelefonált Upitzra . .. Miután üdvözölték ' egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans-Behmer hadianyaggyár felrobbantásáról; azokról az akciókról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifasiszta szervezet és a szov­jet felderítők felkutatására és likvidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz felderítők munkája volt ez az egész? — kér­dezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlslusteban műkö­dött? — Igen. — állította határozot­tan Upitz. Séifert elgondolkodott. — Nos, — szólalt meg kis szü­net után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körül­ményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Ostburgban, Karlslusteból semmi­féle életjelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádió- figyelő szolgálat azelőtt rendsze­resen észlelte egy ismeretlen rá­dióadó jelzéseit, amely a számí­tásaink szerint valahol Karlslus- te környékéről sugárzott. Ez az adás már nem működik. Ellen­ben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük ... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frek­vencián. — Felesleges folytatni. Minden világos. — Nem, ez fontos. Éppen ak­kor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizonyo­sodtunk, hogy sikerült átjátsza­nunk az oroszokat. Érdekes. — Georg Homan n jís Otto Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban megje­lent egy illető, aki. Homann val­lomásának igazát, az ügy bizo­nyítékait kutatja. A Gans-Beh­mer gyár raktárosa jelentette ezt. A raktárkezelőt idejében és meg­felelően kioktatták a mi embe­reink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíz­tuk meg, hogy kerítsék kézre. Úgy gondolom, hogy a letartóz­tatása csak idő kérdése. Különben a földalatti antifasiszta mozga­lom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oskar Schubertét meg­semmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudhatunk vele magunkénak. \ (Folytatjuk) ..................................................... É jjel is, nappal is fordul egyet- egyet a képen lát­ható tejesautó, hogy a Tamási Tejüzembe szállít­sa a környék gaz­daságaiból a tejet. Az autó egy-egy forduló alkalmá­val 4 ezer liter te­jet szállít az üzem­be feldolgozásra.

Next

/
Thumbnails
Contents