Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

I

fÖOfS »ÉGTÉÍ KfiPÜJSAÖ

1963. május 39.

Harminc tehenet gondoz Bakos József és Bencze József a szabályi Kapos Völgye Termelőszövetkezet tehenészetében s 14,5 literes fejes! átlagot értek el. Képünkön Bakos József, a tsz egyik jól tejelő tehenével a 22 literes, 45-ös számú Fürgével.

KI MIT TUD?

Munkásvédelmi vetélkedő szocialista brigádtagok

részére

A kultúrház nagytermében több mint százan ülnek ünneplőben és szurkolnak társaiknak, igen, szurkolnak, mert verseny folyik. De nem is akármilyen! A kemény tenyerű, sok termelési csatát megvívott bányászok most szellemi vetélkedőn vesznek részt — huszonnyolcán. Mi sem természetesebb mint, hogy a szellemi vetélkedőn is a bánya a fő hangsúly, de nem is akármilyen módon. Arról van itt szó, hogyan lehet jobban és biztonságosabban, a szabályok betartása mellett többet termelni. A színpadon a zsűri és két brigád t ag. akik éppen sorosak a felelésben. A .lezárt., borítékokban 5—5 kérdés van. Felnyitják a borítékot és máris hangzik az első kérdés: „Sorolja fel a bányában előforduló gázokat.” A KISZ-hrigád tagja egyből mondja a pontos választ. Elég, szól Jcözbe a játékvezető, ez már másik kérdés. A zsűri elnöke már mondja is: „A válasz tökéletes és kielégítő — 3 pont”. Ugyanis egy jó felelet

három pont. Egy másik borítékból idősebb, negyven év köriül vájárnak egy szép kérdés jut: „Mondja meg ki volt a világ két első űrutasa?” Mosolyogva felel a kérdezett: Ezt aztán igazán illik tudni „Gagarin az első és Tyitov a második". így megy ez délelőtt 9 órától, délután 2 óráig. Végül aztán kialakul a sorrend, 14 értékes jutalom talál gazdára. Az első három nevét talán tegyük ide, mert ők nemcsak a termelésben, de a szellem felkészülésben is kiválót nyújtottak.

A vetélkedő első helyezettje: Fehér Gyula, a második Hermész János, a harmadik Bicsák József vájárok. Egy lépés ismét előre a szocialista brigádmozgalomban. Tanultak a versenyben résztvevők, tanult a nagyszámú hallgatóság. Az első erőpróba megvolt, mert a mázai akna szocialista brigádjai kihívták a két szomszéd: Nagy irányok és Szászvár brigádjait szellem vetélkedőre.

Imrő László

69.

És Stalecker — kihasználva az alkalmas pillanatot, — ma végre azt súgta Aszkernek. hogy este várja Schubert.

Egyedül voltak a szobában. Schubert beszámolt Aszkernek a város legújabb eseményeiről. Az illegális antifasiszták segítségével sikerült megszöknie az Oetburg melletti lágerből a szovjet és lengyel foglyok nagyobb csoportjának. A kiszabadult foglyok kisebb csoportokban keleti irányban indultak el, Lengyelország felé, a partizánokhoz.

— Most pedig megmutatom még ezt is. — Schubert négyrétre hajtogatott papírlapot terített ki.

— A legnagyobb büszkeségem.

Schubert — óvatosan, nehogy

elszakadjon, vagy meggyűrődjön

— egy újságlapot terített szét maga előtt. — Aszker vigyázva húzta közelebb magához a papírt. A fejléc alatt több rövid cikk vodt, amelyek a front és az ország szépítés nélküli, valódi helyzetét tárták fel.

Aszker Schubertre emelte örömtől csillogó szemét.

— Hol nyomták?

— Megmondom, de nem fogja elhinni.

— Nos?

— A fasiszta „Ostburger Zeitung” nyomdájában.

Aszker maga elé képzelte, mennyi hősiesség. ravaszság, szakmai ügyesség kellett hozzá, hogy az ellenség orra előtt kiszedjenek. betördeljenek és kinyomtassanak többszáz példány illegális antifasiszta lapot. Meg- hatottan nyújtott kezet Schubert- nek, hogy gratuláljon a nagyszerű teljesítményért.

— Most akkor beszéljen magán a sor. — mondta Schubert. — Úgy informáltak, hogy valami fontosat akar közölni.

— Karlslusteba kell utaznom.

— Mikor?

— Minél hamarabb. Moszkva jelezte: Karlslausteba készül az egyik hírhedt kémelhárító főnök. Seifert tábornok, Upitz Gruppenführer főnöke. Úgy tudom, hogy Seifert és Upitz találkozni készéül ott. Ez a találkozó sok mindent eldönthet.

— A rejtekhelyre gondol?

— Igen.

— Azt hiszem, igaza van. Mégis, mikor szeretne átmenni Karlslusteba?

— Körülbelül két nap múlva.

— Vonattal?

— Igen. Most. hogy sikerült legalizálni magamat, ez már nem

ILVEN VACVOK —

ILVEIM LESZEK

— Tessék, ugorja át azt a kis árkot. Parancsoljon. Álljon meg ott. Igen, ott az oszlop mellett, itt lesz a főbejárat. Most nézzen végig rajtam. Milyen vagyok? Mit szól hozzám?... Bocsásson meg. majd elfeledkeztem bemutatkozni: A 11-es AKÖV forgalmi telepe vagyok. Beszéljek még magamról? Kérem, ha ön kéri, nagyon szívesen. Hol is kezdjem? Igen, azzal kell életem történetét kezdeni, ami megelőzött. Halad az élet mérföldes léptekkel, sok már a gépkocsi. De sok a szállításra váró áru is. Szaporodott az áru, szaporodtak a kocsik is. És zsúfolt lett az AKÖV központja. Igaz, ez a központ, amikor ide épült, pusztaság volt. Ma pedig bérházak fojtogatják.

Ilyen körülmények után határozták el, hogy felépítenek engem.

1960-ban az UVATERV irodáiban, Félix Vilmos építésztervező gondos munkájával láttam meg a napvilágot. Mint szokás, seregnyi tárgyalás után, végül is, 1961-ben hozzáfogtak, hogy megvalósítsanak. Mekkora vagyok? Nagy. Pontosan: 138x280 méteres. No, de tessék, csak bátran lépjen előre. Ismerkedjünk meg közelebbről.

— Ez a kétemeletes, nagy épület az iroda. Már az utolsó simításokat végzik rajta, június elsején átadják. — De már készül a bővítés terve, mert az iroda kicsi, nem a létszámhoz, hanem a munkához. Vagy a létszámhoz is? Ez az egyetlen olyan részleg, amit külön vesznek át. Világos irodák, egészséges, de kicsi munkaszobák lesznek ebben az épületben. Természetesen fénycsőmlágítást és

központi fűtést is kap az épület.

Jobbra, ez az alacsony épület a porta. Érről mit mondjak? Olyan lesz, mint minden porta. Bélyegzőórával, szunyókáló portással. Ezzel szemben pedig a hideg raktár lesz. Miért hideg? Nem tudom. Talán, mert ez a leghuzatosabb? Itt tárolják az alkatrészeket, melyeket javításhoz használnak.

— Mi ez a furcsa féltető itt, jobbra? Igen. sokan megkérdezték már, minek kell a • benzinkút tetejének gólyaláb-forma tartó. Hogy miért ilyen magas? Hát én nem tudhatom. Típusterv szerint készült. Itt tankolnak, majd innen a mosóra mennek a kocsik. Ide, velünk szemben. Akkor — talán — ez az ajtó érdekesen fog majd működni. Felső és alsó része külön, egyik kifelé, másik befelé fordul, de egyszerre nyílik.. Sajnos, e nagy zárószerkezetet a munkásoknak kézzel kell majd működtetni, a? ide tervezett motortípus nem vált be. A mosás viszont teljesen géppel történik. Mert ugye. az természetes, hogy a hosszú útról érkezett kocsi a tankolás után ide jön. Ha valami baja van, akkor a szomszédos munkacsarnokba tolat, ott az apró javítást végzik majd. Ha végleg rossz a kocsi, vagy felújításra. TMK-ra szorul, akkor pedig itt. ezen az ajtón, a nagy csarnokba jön, — ha befér, mert csak so»

vány és alacsony kocsiknak alkalmas ez.

— Mit szól ehhez a csarnokhoz? Tetszik? Elhiszem. Hisz kevés üzemcsarnok büszkélkedhet azzal, hogy ilyen modern, kiállítási csarnoknak illő, de nem célszerű tetőt kap. Modern, de nem célszerű, mert minden második feszítőgerenda olyan alacsonyan van, hogy alatta nem lehet szerelőállványra állítani a javítás alatt .lévő gépkocsit. A különleges hullámtető miatt vált szükségessé a feszítőgerendák ilyen elhelyezése. A csarnok már úgy, ahogy kész. a gépészeti munka van hátra. Itt nyolc kocsit tudnak majd egyszerre javítani. Külön elszívóberendezést készítenek a szénmonoxid elvezetésére. Különleges szellőztető berendezés gondoskodik arról, hogy a csarnokban mindig egészséges legyen a levegő. (E célt szolgálja talán a két szemben lévő ajtó is?) Természetesen azért a télre is gondolt a tervező. A nagy csarnokot meleg levegővel fűtik.

A csarnok oldalhajójában kisegítő műhelyek lesznek. Kárpitos, akkumulátoros, lakatos, villanyszerelő, porlasztó- és adagolóbeállító műhely, szóval minden lesz, ami egy nagy garázsban kell — csak minden miniatűrben.

— Igen, sajnos az kevés. Nem tudom. Erre a kérdésre pontosan nem tudok válaszolni Higgye el,

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

Fordította: Szathmári Gábor

olyan veszélyes. Mindent előkészítettem: igazolványokat, meg

ami még szükséges. — Aszker kis szünetet tartott, s közelebb hajolt Schuberthez. — Meg lehetne azt csinálni, hogy Krebs, a raktáros jelentse az Abwehr- nek: a hegiesztőkészülékek felől érdeklődtem nála?

Schubert kissé meglepetten, kérdő tekintettel nézett Aszkerre.

— Megmagyarázom. — Aszker az orranyergét dörzsölte, mint általában, amikor gondolkodni szokott. — Tudja, nagyon hasznos lenne, ha a kémelhárító ...

— Mindent értek, — vágott közbe Schubert. — Az szükséges hogy ők elhigyjék: maguk bevették a cselt, és most Ostburg- ban keresik a rejtekhelyét, — Igen, Ez elvonhatja a figyelmüket Karlslüstéről, s megkönnyítheti a mi ottani munkánkat.

— Egyszóval az ő saját fegyverüket akarja alkalmazni?

— Miért ne? — Aszker vállat vont. — De ezt csak egy esetben lehet megtenni: Ha Krebsben abszolút megbízhatunk .. .

— Efelől nyugodt lehet, — felelte Schubert. — Figyeljük minden lépését. És aztán: végül mégsem telefonált a maga ügyében az Abwehrhez. Ez pedig komoly próbatétel volt neki, nem igaz?

— így van.

— Elvileg tehát eldöntöttük. De én még beszélek Staleckerrel.

A beszélgetés további részében Aszker közölte Schuberttet, hogy megjelent Berlinben és Ostburg- ban Freed Thedder, s találkozott Lausennel, az Abwehr tábornokával és Upitz Gruppenführerrel.

— Most is itt van Ostburgban ez a Thedder? — érdeklődött Schubert.

— Csak volt. Ha jól tudom, ma utazott el. Vagy ha nem, akkor ma utazik. Upitzzal együtt. — Aszker felállt. — Na, de nekem is ideje elmennem. Schubert is felállt, s vállonfogta Asz- kert.

— Annyi mindent szerettem

több, és főleg nagyobb szociális helyiségeknek én is csak örültem volna. De hát mit tehetek? Szép, modern, de miniatűr. Az étkező, a mosdó, a fürdő. Bízom benne, majd bővítik ezt is, mint az egész telepet. Vagy egy újat építenek, ugyanilyet, mint én vagyok? Mert amikor a felépítésemről határoztak, még csak 250 kocsira számítottak, most meg ötszáz felett van a kocsik száma. Kicsi vagyok, kicsi leszek... Menjünk tovább. Nézzük meg a kazánházat. ezt a hét kazános üzemet. Nagy szó. hogy már itt vannak a kazánok. Szinte példátlan ez az eset az építőipar történetében.

Nézze közlekedési útjaimat, összesen 10 000 négyzetméter felületű, fekete, pormentes út lesz az egész telepen. Már elkészítették ennek is az alapját. Augusztusban jönnek a pécsi vállalattól és három hét alatt elkészítik a fekete burkolást és... Igen, szeretnék határidő előtt szolgálatba állni! Hosszú ez az építési idő? Tehetek én erről? Már az is nagy szó — ha a terv így is írja elő, hogy ennyire felépítettek. Hisz nem vagyok én olyan olcsó, hogy velem érdemes volna, rövid idő alatt végezni! Nem igaz? Hisz csak 20 millióba kerülök?!

—; Szóval ilyen vagyok, ilyen leszek. Azt mondják a gépkocsi- zók, az építők, tervezők: formám kecses, a hibáktól eltekintve jó leszek, kicsi vagyok, de jó szolgálatot teszek majd Tolna megye autóközlekedésének. No. viszontlátásra november 15-én, az átadási ünnepségen!-Pjvolna mondani magának — szólt Schubert és elhallgatott. — De van az úgy . . . nem talál szavakat az ember, igaz?

Aszker bólintott.

• — őszintén megmondom: boldog lennék, ha ilyen nagyszerű fiam lenne, mint maga. — És Schubert megölelte, megcsókolta Aszkert.

•

Gotthard von Suttel Obersturmbannführer, az ostburgi Abwehrstelle új vezetője latba- vetette minden erejét, hogy fényt derítsen elődje, Hohlm és a kémelhárító másik két embere rejtélyes halálának körülményeire. A legjobb nyomozókat állították erre a feladatra. Parancsot adtak nekik, amelyben az is benne volt, hogy akik sikert tudnak felmutatni, előléptetésre számíthatnak, és magas kitüntetésre, érdemrendre.

*

Sepp Seifert vezérőrnagy, Upitz főnöke nem vette igénybe a szállodát, amikor Karlslusteba érkezett, noha egy luxuslakosztályt foglaltak neki már napokkal előbb. A tábornok gépkocsija átsuhant a városón, s a nem mesz- sze lévő erdős domb felé indult. A dombtetőt egy ódon kastély festői falai és csipkés bástyái koronázták.

A kastély tulajdonosa — egy berlini üzletember — Seifert jó barátja volt, s azon a napon, amikor a tábornok megérkezett, a kastély számtartója távirati úton utasítást kapott, hogy kellőképpen fogadja a magasrangú vendéget, és bocsássa a kastélyt teljesen az ő rendelkezésére.

A tábornokot természetesen nem csak a számtartó fogadta, hanem a helyi titkos hivatal vezetői is.

A nagytekintélyű SS-tábornok érkezéséről idejében tudomást szereztek a szovjet felderítők is.

Még a háború első esztendejének végén három szovjet felderítőt küldtek Hitler hátországába különleges megbízatással. Amíg nem kaptak parancsot, hogy költözzenek át Karlslusteba, mind a hárman Németország különböző vidékein telepedtek meg.

Elsőnek Tamara Stireva érkezett Karlslusteba, egy elesett német tiszt özvegyének irataival; Házat vett, s az egyik helyi fényképészetben helyezkedett el, mint retusőr.

Oleg Ljulko Hamburgban élt, az ottani telefontársaság műszerésze volt. Ennek a cégnek sok kirendeltsége, leányvállalata működött az ( Elba alsó és középső folyása mentén lévő városokban, s Ljulko aránylag könnyen, akadály nélkül el tudta intézni, hogy helyezzék át Karlslusteba.

Nehezebb volt a helyzete Pavel Percevnek. 0 Cottbusba építette ki a bázisát, ahol egy kis régiség- kereskedést nyitott. Percevnek ürügyet kellett találnia, hogy Karlslusteba utazhasson áruért, s ott „megismerkedjék” Stilevával és „elvegye feleségül”. Miután Fritz Gottbach régiségkereskedő és Stefánia Schneider retusőrnő ..házasságot kötöttek”, Gottbach- Percev már élj esen indokolt, törvényes alapon költözött Karlslusteba.

Annak a néhány személynek, aki az esketésnél jelen volt. elmondták, hogy Gottbusban nagyon rosszul megy a régiségkereskedőknek. Berlin közelsége halálra ítéli őket. elszívja tőlük azt a kevés vevőt is, ami egyébként lenne. Itt viszont. Karlslus- teban. amely kétszer akkora, mint Botthus. jóval több a műgyűjtő, a régi bronz- és porcelán- ritkaságokat kedvelő ember.

(Folytatjuk;