Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

4

TOLNA IHECVFI NfiPÜJSAO

19C3. május 17.

Meddig napozhatnak az országos főúton a strandolok?

Pontosan egy évvel ezelőtt Sebestyén István bácsi, a hatos számú országos főútvonal ütőre felkereste szerkesztőségünket és panaszkodott, hogy a szekszárdi Sió szakaszán felügyelet nélkül, tiltott helyen fürödnek)a gyerekek, sőt napozni a meleget árasz- 1' '■■ "tonútra fekszenek. Akkor, 'én István panasza nyo- i látogatást tettünk a volt Harsányi tanya környékén, magunk is azt tapasztaltuk, hogy a nagyforgalmú országúira feksze- hek a fiatalok és sajnos még idősebbek is, napfürdőzni. Szóvá- tettük akkor ezt. írásunk után alig történt változás — csak a rákövetkező néhány napon járt arra rendőr járőr, később beszüntették a járőrözést, is az egyébként tiltott fürdő — Holt- Sió — környékén.

Az idén, éppen május 15-én. 16 óra negyven perckor súlyos baleset következhetett volna be, ha az AKÖV tehergépkocsi vezetője már előre nem számol azzal, hogy ismét lesznek napozók az úttesten, így letudott fékezni a néhány lépésre az úttesten napozó gyerekek előtt.

Itt a jó idő, kezdődik a strandszezon. Számíthatunk rá, a jövő- 'ben is egyre többen keresik majd fel a fürdésre alkalmas vizeket, és már most, amikor még nem történt baleset a napozókkal, tegyünk ellene, hogy ne füröd- hessen senki a Harsányi tanya mögötti Holt-Sióban, és főleg tiltsák meg rendőrségi szervek, hogy a nagyforgalmú országutat napozónak használják.

Munkásszálló épül

Szekszárdiul, a Tarcsay Vilmos utcában a Komlói Állami Építőipari Vállalat munkásai részére. A munkások nagyrésze ugyanis jelenleg szétszórtan, olyan níunkásszállásokon lakik, amelyekben a legelemibb kulturális körülmények is hiányoznak.

Megkezdődött az első magyar orvosmeteorológiai konferencia

Csütörtökön reggel a TIT Kos- I suth klubjában megkezdődött az első magyar orvosmeteorológiai konferencia.

A kétnapos tanácskozás rendezői elmondották, hazánkban ez az első alkalom arra, hogy feltárhassák eredményeiket az érdeklődők előtt azok a külföldi, de elsősorban magyar szakemberek, akik az időjárásnak az ember életére gyakorolt hatásait kutatják.

Hogy fúrják meg a drótférget?

Rengeteg a talajkártevő. Jóformán alig kell egy kis mulasztás, s ezek a rusnya férgek azonnal ellepik a termőföldet, irtják, pusztítják a hasznos flórát. Itt van például a drótfé- reg. A Gerjeni Állami Gazdaság területén igen elszaporodtak ezek az élős- diek, s természetes, hogy hadjáratot indítottak ellenük.

Ez a hadjáratindi- tás azonban korántsem ment olyan egyszerűen. mint azt elsőre bárki is elképzeli. Mert sok minden akadály merült fel a csata előtt, amelyiknek kimondott stratégiai célja a drót- férgek megfúrása volt. Kezdődött azzal, hogy álarcot kelleti volna venni,

mivel a drótféreg legjobb ismert ellenszere a Dieldrin elnevezésű méreg az emberre legalább olyan veszélyes, mint a férgekre. De álarcot nem kaptak. Illetve kaptak, de nem a boltban, hanem a társasgazdaságoktól — kölcsön.

Csakhát itt is volt egy bökkenő: nem volt a kölcsön kapott álarcokhoz betét, s a szükséges AD. típusú tartozékot nem tudták beszerezni. Éneikül pedig nem lehet dolgozni, hiszen emberéletről van szó. Mit tehettek? Az illetékes anyagbeszerző felutazott a fővárosba. A gyártó vállalatnál azonban gázálarc helyett kérdésekkel traktálták, mondván: nem értik

a gazdaságot, miért kell nekik pontosan AD. típusú betét? Az anyagbeszerző persze mutatta a műszaki leírást és a baleset- védelmi utasítást. Ezek szerint nem lehet az álarcokhoz ilyen munkánál mást használni balesetveszély nélkül.

Nos. a gyártó cég térdet, fejet hajtott, de betétet nem adott. Csak egy ígérettel küldte útjára az alkalmatlankodó anyagbeszerzőt. miszerint két hónap múlva lesz majd betét... S most már csak egy kérdés hiányzik: hogy a

csudába irtsák azt a fránya férget, ha nincs hozzá megfelelő felszerelés?

sz. i.

Archívumban '

Sokatmondó dokumentumok — Hiányzó „láncszemek“ —

Mire van szükség?

Alig egy éve, hogy létrejött. Munkáját a Megyei Pártbizottság irányítja. Tudományos módszertani szempontból a Párttörténeti Intézethez tartozik.

Fényképek, jegyzőkönyvek, személyi levelezések, káder- i lapok, igazolványok.

Dokumentumok halmaza!

Nyomok, melyek évtizedek eL múltával is jelzik, hogy a kommunista mozgalom élt a legnehezebb időben is.

Megyénk hős mártírok neveivel büszkélkedhet.

Utcák, munkásőr-századok. KISZ-szervezetek, úttörőcsapa, tok. szövetkezetek vették fel neveiket, hiteles dokumentumok. legendák, fehér hajú, idős emberek regélnek róluk.

Hosszas szemlélődés után kiderül, hogy mindaz, ami megvan, kevés ahhoz, hogy felölelje a megye forradalmi munkásmozgalmának történetét.

A századforduló forradalmi agrárproletár- és munkás- mozgalmáról alig van hitelt érdemlő dokumentuma az archívumnak. Pedig Dunaföld- váron, Ozorán csendőrsortűz volt, Tolnán, Hőgyészeo Báta- széken pedig az építőmunkások szervezkedtek.

Szétszórtan valahol lehet, hogy vannak dokumentumok. Kutatni kellene. Egy ember kevés ehhez. A pártszervezetek és az idős harcosok segítségére van szükség.

Az összegyűlt anyag, a történetírás kútforrása lesz. Mert eljön az idő, amikor megírják, könyvben kinyomtatják megyénk forradalmi munkásmozgalmának történetét

Bepillantottam az ozorai és tamási kommunisták perének jegyzőkönyveibe. Nehéz volt Horthy vérbírái előtt állni. Hányféle jellemről tanúskodnak a jegyzőkönyvek?! A sorok közül elénk rajzolódik az ember. aki rafinált beugrató és dühös fenyegető kérdésekre reagál.

Hiányzik a szekszárdi illegális sejt tevékenységének fel- térképezése.

A meglévő anyagok nem tükrözik kellőképpen a harmincas években fellendült tolnai építőmunkás-mozgalmat. A szak- szervezet balratolódósát.

Sok a tennivaló.

Egyre inkább történelmi távolságba kerülnek a felszabadulás napjai. Nincs megyei jellegű fénykép a földosztásról. Hiányzanak a jegyzőkönyvek, feljegyzések, levelek a földosztó-bizottságokkal, nemzeti bizottságokkal, a koalíciós együttműködjéssel kapcsolatosan.

Másfél évtized múlt csak el, s ma már sajnos nehéz beletekintenünk megyei viszonylatban az UFOSZ, DÉFOSZ, MA- DISZ, SZÍT, EPOSZ munkájába.

Az ellenforradalom idején sok értékes dokumentum megsemmisült. Szerencsére azonban az utóbbi évtizedek tanúi itt élnek közöttünk. Emlékeznek és nem egy esetben dokumentumokat őrizgetnek otthon, a szekrényekben, íróasztalokban. Tegyük a dokumentumokat közkinccsé! Ha nem akarnak tőlük megválni, készíttessenek róla fénykéomásolatot. Gondol, janak a jövő nemzedékre, mely mohó kíváncsisággal látna neki a megye újkori története tanulmányozásának. ha meglennének a forrásanyagok, melyek alapjául szolgálhatnának a könyvírásnak.

Május 1-én Pakson voltam, s láttam, hogy a helybeliek közül egy valaki filmfelvételt készített a felvonulásról. Az archívumra gondoltam. Mert a mj archívumunknak nemcsak fényképekre, jegyzőkönyvekre, levelekre van szűk. sége. Nagy segítségére lehet a modern technika: filmfelvételek és magnetofon-szalagok alakjában.

Miközben a múltról szót ejtünk. nem feledkezhetünk meg a jelenről. Mert a jelenből is történelem lesz. Történelmi jelentőségű átalakulások napjait éljük. A falvak átszervezése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása, az ideológiai offenzíva. a gyakorlati és eszmei küzdelem tarka színei az újságok lapjairól átkerülnek majd a történelemkönyvekbe. És lesznek nemzedékek, amelyeknek már nem kell majd annyit kutatni. mint nekünk kell napjainkban. Mert a jelen ott sorakozik máris az archívum polcain, a legnagyobb terjedelemben.

Somogyi Lajos elvtárs, a Megyei Pártbizottság archívumának vezetője beszélgetésünk során elmondta, hogy a társadalmi aktívák. kutatók, »nyomolvasók" százainak se. gítségére van szükség ahhoz, hogy a kép teljes legyen.

Erőnkhöz mérten, ki-ki a maga posztján, segítsünk. Szép és .nagyszerű feladatot oldunk meg, ha siker kíséri munkánkatH. T.

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

a<z “(zslbán

Fordította: Szaíhmári Gábor

6«.

És döntött. Eloltotta a villanyt, s levette az fetlakról az elsötétítő függönyt. Kinézett. Fénytelen volt a környék. Az eget felhők borították. Eső szemerkélt A legmegfelelőbb idő — gondolta. Visszatette az elsötétítő függöríyt, s ismét villanyt gyújtót. Felvette az esőköpenyét, s mielőtt még elindult volna, a köpeny külső zsebébe rakta át a pisztolyt. Kilépett az előszobába. Néhány szót váltott a háziasszonnyal, aztán becsukta maga mögött a lakás ajtaját. )

Elindult, hogy megkeresse Ász- kert. Nem hagyhatja magára a bajban.

•

Másnap késő este egv nagy csukott gépkocsi gördült ki az Abwehr épületéből. Bohlm Standartenführer és Becker Sturmführe|’ ült benne. Az autó átszelte csaknem az egész várost, s Ostburg keleti részén, egy kis emeleti nyaralótól vagy kétszáz méterre állt meg. A magányosan álló villaépületet sűrűn benőtt bokrok, magas fák takarták el az avatatlan: szemek elől. Ebben a házban volt a helyi kémelhárító szervek egyik konspirativ lakása. Itt fogadták és látták el instrukciókkal az Abwehr lesszigorúbban titokban tartott ügynökeit.

Ebben a lakásban kellett ma találkoznia Boltimnak és Becker - nek a „Zöld" fedőnévre hallgató ügynökkel.

Amint a két tiszt kiszállt a kocsiból, a sofőr azonnal a sarok

mögé hajtott, s hosszú várakozásra készült fel.

A kémelhárftók a ház felé indultak. Átmentek a bozótos kerten, s otthonosan mozogva léptek fel a veranda lépcsőjére. Becker elővette a zsebéből a kulcsot, s kinyitotta az ajtót. Előreengedte a főnökét, aztán maga is bement az épületbe.

Vagy tíz perc múlva megjelent a ház előtt egy másik férfi: átmeneti kabátban, felhajtott gallérral, szemére húzott ellenzős sapkában. Az ajtó nem volt kulcsra zárva. Kinyitotta, s belépett a lakásba.

Heinz Bohlm és Bruno Becker a kis társalgóban ültek. Cigarettáztak. hanyagul elvetették magukat a fotelokban, s beszélgettek.

Becker hallotta meg elsőnek, amint nyikordult az ajtó.

— Ö az — mondta Becker.

Bohlm bólintott.

Léptek hallatszottak az előszobából. s egy másodperc múlva már ott állt előttük a férfi. Lehajtotta a kabát gallérját, s levetette a sapkáját.

Max Wiesbach hegesztő volt az illető.

Wiesbach húsz esztendővel ezelőtt lett a kémelhárítók titkos munkatársa. Ravasz és ügyes volt. leleményesen dolgozott, s ezért igen nagyra tartották a képességeit nemcsak az Abwehi helyi vezetői, de maga Unit? Gruppenführer is. aki személyesen ismerte „Zöldet” és nemegyszer kényszerült a szolsálatelra.

Wiesbach. aki ezv időben Berlinben dolgozott, elsőnek szagolta ki, hogy Röhmnek, a rohamosztagok parancsnokának környezetében elégedetlenség érlelődik, zendülő kijelentéseket tesznek az emberek. S könnyen lehet, hogy éppenséggel „Zöld" jelentése adta meg az első lökést, hogy leáldozzon Röhmnek, ennek a Hitlerhez talán legközelebb álló fasiszta vezetőnek a karrierje.

Wiesbach a későbbiek folyamán segített a Gestapónak felkutatni és elfogni a Német Kommunista Párt két illegális pártmunkását, akikre már több év óta sikertelenül vadásztak. Ugyancsak ő volt az. aki tulajdonképpen felvetette az Abwehmek a „Himmler-akció" gondolatát: a lengyel katonai egyenruhákkal, fegyverekkel és igazolványokkal való provokációt, amelynek eredményeképpen a fasisztáknak lehetőségük nyílt zajt csapni az állítólagos lengyel agresszió felett és bevetni a ,.Weiss Plant” — vagyis lerohanni Lengyelországot.

A múlt év tavaszán, amikor Upitz azon törte a fejét, hogyan terelje el a szovjet felderítők figyelmét az archívumokat őrző titkos rejtekhelyről, a Gruppen- führemek hirtelen eszébe jutott' Wiesbach. Gyorsan Berlinbe hívták az ügynököt. Upitz felvázolta előtte a helyzetet: most, 1944-re az orosz felderítőszolgálat annyival megerősödött és megjavította a tevékenységét, amennyiben meggyengült a német kémelhárítás és titkosszolgálat. A példákért nem kell messzire menni. Tudnak róla. hogy a titkosszolgálat iratait őrző egyik titkos rejtekhely környékén szovjet felderítők dolgoznak, s mégis, a rengeteg áldozat és erőfeszítés ellenére sem sikerült a csoportot kézre keríteni a mai napig sem. A legértékesebb német dokumentumokat tehát az a veszély fenyegeti, hogy az oroszok kezébe kerülnek. Hogyan hárítsák el ezt az egyre növekvő veszedelmet?

(Folytatjuk)