Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-17 / 113. szám
Í8G2. mäjns W. TOLNA MFOYFT VPrflJSAG 5 A megye északi csücskében Könyvkölcsönzés — Népművelés kis szépséghibával Fordul a kormánykerék és zöty- kölődve bekanyarodunk a megye legészakibb településére. Vilmos- pusztára. A művelődési autót megérkezésekor kíváncsi gyerekek veszik körül. Érdeklődnek, kérdezősködnek: — Lehet jönni könyvet cserélni? — Tetszettek hozni képes könyveket? — Milyen film lesz délután? És este? A válaszokkal alig győzi őket Lehel István és Vida László a gépkocsivezető. A rendezkedésben alkalmi munkásnak mi is felcsapunk a TIT-előadóval, Imreh Lászlóval. A gyerekek nagy buzgalommal segítenek, hordják a könyveket, a vetítővásznat és a hangszórót. Bent az épületben, összetolják az asztalokat, padokat sorakoztatnak és máris kész az ebédlőből átalakított mozihelyiség. A rendezkedés befejeztével ebéd után nézünk. Sajnos a konyhán már nincs, Dunaföldvár meg elég messze van. Leereszkedünk hát a partoldalon a fűzfák alá, nádat és rozsét gyűjtünk, s hamarosan fellobban a tűz. A kora délutáni napsütésben selymes kéken kígyózik a füstszalag, amelybe hamarosan belevegyül a sültszalonna étvágygerjesztő illata. Aztán szedelőzködni kezdünk, mert el kell kezdenünk a kölcsönzést meg a vetítést. Gyerekek, felnőttek most már vegyesen jönnek. A könyvek ismerője hamarosan felfedezheti, hogy a látszólag ömlesztett könyvhalmaz ügyes válogatás, amely között mindenki megtalálhatja a magának valót. Nehéz lenne felsorolni, hogy ki mit választ, de annyi bizonyos, hogy a gyerekek leginkább a képes könyvekre vadásznak és a felnőttek között is a legnépszerűbbek a kalandos útleírások. Akik megtalálták az olvasnivalójukat, a könyveket hónuk alá csapva a padokon helyezkednek el. Nemsokára elsötétül a nézőtér és peregni kezd a film. A gyerekek visszafojtott izgalommal figyelik Timur és csapatának kalandos történetét. A második előadáson még zsúfoltabb a nézőtér és a felnőttek gyerekes kíváncsisággal hallgatják a TIT-előadást, amely az álommal foglalkozik. Aztán újra film pereg és a közönség önfeledten mulat a csehszlovák filmvígjátékon, a „Góllövő zenész” cset- lés-botlásán. És hogy a címben ígért szépséghibáról se feledkezzünk meg: Mindkét film feliratos volt, tehát nem szinkronizált. Az állandó olvasáshoz nem szokott szem nehezen követi a gyorsan változó felírásokat, kisebb- nagyobb részletek a közönség többségénél homályosak maradnak. Felnőtteknek is gondot okoz ez, a gyerekekről nem is szólva. Egy kis körültekintéssel, jobb válogatással mindez elkerülhető lenne, hiszen rengeteg jó film nem járta még be a megye pusztai településeit, amelyek viszont szinkronizáltak. Késő este van, amikor a közönség kifelé tódul. Újabb szedelőz- ködés, pakolás most már be a kocsiba. Néhányan búcsúzkodnak, kérdezik mikor jön erre újra a „zöld” autó? A motor felberreg, mire Szekszárdra érünk éjfél lesz. .. (monostori) Békegyülés Bonyhádion „A Nők Nemzetközi Barátsága- i nak Hete” keretében — a járási nőtanács rendezésében — 1963. május 14-én a járási. pártbizottság tan ácskozó termében békegyűlésre jöttek össze , Bonyhád I asszonyai, hogy meghallgassák Németi Irén (a Nők Lapja főszerkesztője) élménybeszámolóját, aki Kubában járt. Több mint 140 asszony vett részt a békegyűlésen, amelyet Bari ez Józsefné járási nőtanács-tit- kár nyitott meg és adott át kitüntetéseket a békemunka terén végzett munkájukért. Vörös 1st- j vánné. mőcsényi tsz-tag, aranykoi szorús jelvényt, Noteisz Nándor- né, bonyhádi alkalmazott, ezüst- koszorús jelvényt, Simon Sáridor- né, bonyhádi háztartásbeli, kongresszusi jelvényt. Antal Jánosné, I bonyhádi tsz-tag. kongresszusi jelvényt kapott. A kitüntetések átadása után az úttörők köszöntése hangzott el. majd a Kubai anya című szavalat után tartotta meg Németi Irén az élménybeszámolóját. Az> igen színes és sokoldalú beszámoló bemutatta a kubai nép hősies harcát, mindennapos életét. Balogh József levelező Pedagógus-lakás — tanterembővítés Szakáiban Szakályban is megnövekedett az általános iskolai tanulók száma, jelenleg közel 250 gyermek tanul. A rendelkezésre álló 8 tanterem már szűknek bizonyult. Az iskolát még a század- forduló előtt építették. Ennek az épületnek a felújítását, bővítését kezdik meg júniusban. A munkahely-átadás e hó 15-én megtörtént. s folyamatban van az anyag- szállítás is, A közel 700 000 forintos költségből a két tantermes iskolát négyre bővítik, valamint kétszer kétszobás, összkomfortos pedagógus-lakást is létesítenek. A felújítás során új ablakokat, ajtókat, padlózatot kap az épület. A tervek szerint az iskolában novemberben kezdik meg a tanítást. , Levelek az NDK-ból A szekszárdi gimnazisták egyszer azzal a kéréssel fordultak Setét Istvánhoz, az iskola német- tanárához. hogy próbáljon összeköttetést teremteni az NDK fiataljaival. A válasz a minap meg is érkezett, több mint nyolcvan levél formájában. Mindannyian szívesen leveleznének magyar fiatalokkal. A szekszárdi diákok boldogan bontogatták fel a kapott leveleket és mindjárt a fordításhoz kezdtek. Nagyon jók az ilyen levelezések. Szórakoztatnak is, de a szórakozás mellett a német nyelv tanulása is gördülé. kenyebbé válik. Bendes Ilona levelező Bányafát szállít a kocsolai tsz A kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet az'-elmúlt évben mintegy 300 holdnyi területű erdőt vett át az erdészettől, amely azelőtt közbirtokossági erdő volt. Jól jött az erdő a termelőszövetkezet tagjainak, mert nemcsak a téli foglalkoztatottság bővítését segítette elő, hanem tűzifát és bányafát is tudtak termelni. Az erre az idényre tervezett 1200 köbméter fát ki is termelték | a szövetkezet tagjai. Ebből 180 köbmétert bányafának szállítanak el. A többiből a tagok tüzelő el- | látását biztosítják. Munkaegységenként 3 kiló fát osztanak ki. I Duna földvári mozaik Bár a dunaföldváriak azt vallják, hogy esemény nélkül telnek napjaik, semmi változás a községben, néhányra mégis rábukkantunk. Részben a férfiaktól, részben az asszonyoktól tudtunk meg néhány apróságot, amelyek ha forradalmi változást nem is jelentenek, mégis szebbé, gondtalanabbá teszik a mindennapi életüket. A rendkívüli napközis óvoda Az Alkotmány és az Aranykalász Termelőszövetkezet asszonyai mesélik örvendezve, hogy megoldódott problémájuk, mehetnek már ők is a közösbe dolgozni. Gyermekeiket felügyelet alatt, a községben létrehozott rendkívüli napközis óvodába helyezhetik el. — A községi tanács segített, át| adott egy helyiséget, amit nagy- ' szerűen berendeztünk. Dadát a tsz asszonyai közül biztosítottunk — újságolják az asszonyok. A rendkívüli napközis óvoda üzembehelyezésével tizenegy szorgos asszonnyal szaporodott a munkaerő a kéd termelőszövetkezetben. Avatás előtt az ifjúsági ház A négy termelőszövetkezet, az üzemi és a községi KISZ-fiatalak rititán találkoztak köiös rendezvényen. Pedig igen-igen óhajtották a találkozásokat, mert hisz az egyik alapszervezetben a fiúk, a másikban a lányok vannak többségben. Megoldották a problémát. Az egykori gazdakör három szobáját „kiigényelték”, meg is kapták, s hozzákezdtek az ifjúsági ház — ahogy elnevezték — berendezéséhez. Bútorokban még szegények, a KISZ Központi Bizottsága azonban megígérte az anyagi támogatást a végleges berendezéshez. A dunaföldvári fiatalok már meg is választották az ifjúsági ház vezetőségi tagjait. Felelős vezetőjükké Endli Károlyt, a Cipész Ktsz ifjúmunkását jelölték. A községben élő ötszáz KISZ- fiatal méltó otthonra talált az ifjúság házában. Méltóak a tavalyi dicsőséghez A tiszta udvar, rendes ház , megduplázva ezt társadalmi mun- mozgalom keretében tavaly a kával. községek közötti versenyben me- ! Minden utcát parkosítottak, vi- gyénkben a másodikak lettek a j rágokal, fákat ültettek, dunaföldváriak. Jutalmul tizenöt- j Minden előkészületei megte- ezer forintot kaptak a Vöröske- . rém tettek hát, hogy a községek reszttől. Ezt az összeget községük közti vetélkedésből idén győzte- további szépítésére fordítják — sen kerüljenek ki. Kozmetikai szalont nyitnak Nemcsak utcáikat szeretik rendben tartani, hanem magukat is a dunaföldvári asszonyok. Ezért is kérték kitartóan, hogy községükben is nyissanak kozmetikai szalont. Kérésük teljesül, a tanács kijelölte a helyet, kozme- tikiíst its szerzett a Nőtanács ép a Fodrász Ktsz segítségével. A Béke-téren rövidesen megkezdődik az assonyok szépségápolása. * íme, néhány mozaik, ami mellett minden nap elmegyünk, s nem sorolunk az események közé, mégis mennyire örülünk neki. Ugye. így van. dunaföldvá- riak7 R. M. Lesz-* törpevízmű Nagydorogon? A nagydorogi tanacs és a népront-bizottság május 15-én közös tanácskozást tartott, mintegy 70 résztvevővei. a törpevízmű építésének ügyében. Dr. Rom Rudolf községi orvos részletesen ismertette a község eddigi vízellátásának egészség- ügyi szempontból kifogásolható állapotát a vízműépítés szükségességét. Számos helyeslő felszólalás után egy 20 tagú előkészítő bizottságot alakítottak Balassa József gyógyszerész elnökletével a vízműépítés szorgalmazására, megszervezésére. A közeljövőben hasonló megbeszélésekre kerül sor Györköny- ben, Zombán és Cikón is. 'HIMMIH .«MIHMtNHHV 'IMIIWWIII»I> 'MUiawMi* «»llimHIIW» 'MIMtimilHm» IMIItU»«» «ttMtWWm 'WtUIIWIII» ilttllWM» WWWM» ÜlillUMWt» »WH*** YTIIIW '«HUMUM» 'IIWItMMW illIHmiM!* i.lillllM* elhagyottan... <M*wniM» kwUMMlM» — mmmiiü —um A lakás belső ajtaját lezárták lepecsételték hivatalos bélyegzővel. A külső ajtóhoz nem találtak kulcsot. Kerítette^ hát egy megfelelő lécet, azzal szö- gelte be a tanácselnök. A tompa kalapácsütésekre valaki megjegyezte: — Mintha egy család felett szögeinek le a koporsót... — Csakugyan — szólalt meg a mellette álló, tompa, sajnálkozó hangon. — Kihalt a faluban egy család... — Szegény Etel néni... Nem győzte hazavárni a fiát. — Hát akkor... Befejeztük a hivatalos ténykedést — tette le a kalapácsot a tanácselnök. A jegyzőkönyvet legépeljük és valamennyien aláírjuk. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. Talán jelentkezik valami távoli rokon. A hivatalos emberek, miután a kiskaput is gondosan bezárták, az utcán elköszöntek egymástól. A ház pedig ottmaradt elhagyottan, elnéptelenedve Ugyanúgy, mint évek óta. * Évek óta alig nyílott a kiskapu. Különösen, amióta az embert eltemették, és az öregasszony egyedül maradt. A postás nem vitt újságot, levelet, a szomszédok is csak elvétve zörgettek be hozzá. Mert erősen kellett zörgetni, amis túlfelől megcsikordult a kulcs Egyedül a zárban és megnyílott egy tenyérnyire. hogy egy fekete kendővel keretezett, ráncos, gyanakvó arc kitekintsen: — Ki az? Mit akar? Néha elcsoszogott a boltba egy kis sóért, élesztőért, aztán visszavonult a. négy fa! közé. Napok múltak el anélkül hogy valakivel szót váltott volna. Napközben tett-vett a házban. az udvarban, de estefelé amikor a fák árnyai megnyúltak, érezte, mennyire egyedül van és mennyire hiányzik valaki akitől szeretetet kapna Olyankor kézbe fogta a kopott elnyűtt Bibliát és hangtalar zokogással könyörgött: — Te pedig, óh urarp, aki nékem pajzsom vagy... irgal mazz uram nekem... Vezéreld haza a fiamat. Hiszem azt hogy meghallgatod könyörgő semet és hazahozod egyetlen gyermekemet... Sokszor órákig imádkozott és az önkéntes börtön démon atmoszférája mindinkább érlelte benne azt a gondolatot hogy eljön a nap. amikor s fia nyitja be a kiskaput. Pedig de régen volt amikoj a behívóparancs háborúba szólította a fiát. húsz éve k elmúlt már annak. Alighogy kinőtt . a gyereksorból, épper. csak felnőtté vált... Néhány zöldszínű levelezőlapot hozott még a posta, aztán egyszer elmaradtak a levelek. Nem jött többé semmi hír róla. De mert a háború után so kan hazajöttek, akiket már- már elsirattak, hát várt ő is. A kél öreggel együtt állandc! lakója volt a háznak a szomorúság és a remény. És négy év óta. miután az embert kikísérték a temetőbe^ az öregasszony ezekkel a lakókkal élt együtt. Néha ugyan beboesá- tatást kér az önvád, hogy akkor... akkor miért nem lett még másik is. de a biblia kiűzte a házból. Az ember halála után egyszer behivatták a tanácshoz, hogy a fia holttá nyilvánítása ügyében is le kellene folytatni az eljárást, hiábavaló a várakozás annyi év után. — Nem kel] Itt semmiféle eljárást csinálni. Érzem, tudom én azt. hogy visszajön. — De Etel néni... Ma. amikor néhány óra alatt el lehel jutni a világ egyik részéből a másikba, ha élne. biztosan jelentkezett volna, életjelt adott volna magáról a fia... — Lehet, hogy eddig nem tudott. De megjön egyszer... — Nem lenne jobb, ha valakit odavenne magához? A házért, az ingóságért sokan megbecsülnék, gondoznák ‘szépen. élete végéig... — Hogy idegenek forgassák ki a jussából a tulajdon édes gyermekemet? Nem. nem... Hiába volt minden rábeszélő szó az öregasszony nem adta fel önkéntes számkivetettségél. A közelmúltban az udvar közepén találták meg, holtan. A tanács lepecsételte a bár helyiségeit, egy júvételével, amelyben a szerencsétlen öreg. asszonyt 1'elravatalozták. Egy családot — amely valamennyire ismeretségben volt vele —. megbíztak a temetés megrendezésével. A temetés után a tanács öttagú bizottságot küldött ki az ingóságokat felleltá- rozni. Mindent számba vettek .. A sublót fiókjából előkerült az agyonforgatott, elnyűtt biblia, jónélhány imakönyv és alóluk egy boxer... — ÁDítólag több pénze is volt, annak is meg kell lenni valahol. Legalább is hallottam rebesgetni a faluban.. — jegyezte meg a bizottság egyik tagja. Hosszas keresés után az avitt szalmazsákban, a már pelyvává törődött szalma között ócska kendőbe bugyolált csomagot találtak. A csomagból penészes, öreg bőrtárca kenuit elő. benne egy csomó százforintos, simán, úján. gyűret- lenül. Nyolcvannégy százas.. — Szegény Etel néni... Ö maga talán koplalt is. de tán azért rejtegette a pénzt, hogy legyen a fiának, ha hazajön — mondogatták a hivatalos megbízatással ténykedő emberek. — És kié lesz vajon? Tudomásunk szerint távoli rokona sincs. —A pénzt letétbe helyezzük — állapította meg a tanácselnök. — A lakást lepecsételjük. Egyelőre mást nem tehetünk. — Szegény öregasszony... Ha nincs az a rögeszméje, hogy megjön még a fia. hogv él még. akkor nem ilyen elhagyatottan kellett volna meghalnia... A tanácselnök kalapácsütései, ahogyan az ajtót beszögelte. úgy hangzottak, mintha koporsót szögelnének le. Az azóta már elporladt fiú koporsóját, aki csak most halt meg,, az anyja halálával. Bognár István
