Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
IAHOIYI A kis Tahonyi Béla. a nagy feljebb menjen, nem is baj az, harc, hívjam, ne hívjam mi illik gyár egyik raktárosa, aznap, tíz ha egy dolgozót hevít a laz, ha mi nem illik, a minduntalan kióra után, mikor már jórészt ki- magasabbra akar törni adta az anyagigényléseket, ha fia. lánya, felesége.... csak egy percnyi ideje futotta, Na, megír egy szépszavú ké- fel-felszaladt az igazgatói folyo- rést, holnap folyékonyan elmond- sóra. Izzóit a feje. Bemegy a ja a vezérnek. * vezérigazgatóhoz. előadja, mi- Otthon a család azzal az öröm- szerint... Mit is ád elő?... hírrel fogadta, hogy egy tízkilós Rakosgatta a mondataltat. Ked- disznótoros csomag érkezett vés vezérigazgató elvtárs, és, Ta- egyik vidéki rokontól, holyi Béla raktáros, hiszen tetszik — Megvan! — kiáltott. — Megismerni, miszerint Putniczky fő- van! raktáros elvtárs, nem jól dől- — Mi van meg? — bámult rá gozott... miszerint... Fene egye a család. meg ezt a »miszerintet«. mivel — Holnap meghívom vacsorára lehetne ezt a szót helyettesíteni? a vezérigazgató élvtársat. Ötven éves most, de ez a szó Egész éjjel gyötrődött az ágyúgy beléragadt gyermekkora óta, ban. Elfogadja vajon a vezér a hti . , mint bojtorján a réten, egész meghívást? Nem látszik ki ebből »ftnWkvt vÍtéletén keresztül kísérte, mint az a meghívásból a ló lába? És ha - a árnyék. Ha beszélt, ha meg- eljön, szabad-e, lehet-e ezzel a akadt a beszédben, ez volt az a kéréssel előhozakodni? Szabad-e szó, mint valami híd,. átsegítette vacsora alatt ide-oda rángatni ugró „lóláb” és az „átlát a szitán’ együvé valósága. Zsongtak, csevegtek az anyagkiadási pult előtt várakozók Egyszercsak éles hang törte át ezt a zsongást. — Hallották, hogy Putnitzkyl az mégiscsak vád alá helyezte az ügyészség? A kis Taholyinak megremegett az igénylőlap a kezében, ötven darab fémfűrészlapot vett ki reteszéből, öt csomagot. Aztán mint akit áramütés ért, ledobta pultra, szinte leszaggatta magáról munkaköpenyét, felvette kait. Putniczkyt vád alá helyezte az ügyészség... Öt lépcsőt ugorva rohant fel az első emeletre, s lihegve állt meg bóU, nuut vcucuui hívj, • awcgitcuc V «v-ovrct cuati tcuiKcluu «■ ✓ , , ,r _ gondolatait egy másik gondolat- Putniczkyt, hogy nahát, ezt nem kérés? Perceken belül várható a helyettes kinevezése, de legalább is valakit megbíznak a főraktá- rosi teendők elvégzésével, akit Putniczky elitélése után véglegesítenek is. így van ez már ősidők óta. Azzal az elhatározással nyitott be, hogy röviden, lehetőleg rrű- szerintek nélkül adja elő a kérést. Előbb azonban panaszkodik. Navilágbá. Félfüllel hallja már itt- hitte volna senki, de azért volt ott, hogy »Miszerint« elvtársnak valami ebben a Putniczkyben, gondolják. Menj »Miszerint«-hez, valami izé, miszerint... Beszélni kérdezd meg. van már két- az utódról, vagy egyenesen a nullás dörzspapírja, vagy három- vezérbe sugározva a vágyat, a nyolcados német villáskulcsa? reményt, hogy őt nevezze ki fő- Észreveszi ő, ha a szó a szá- raktárosnak. jára ül, le is pofozná onnan, de Még hajnalban is kínozták a mindig elkésik, és kimondja. kérdések és már szidta Putnicz- És hát. hogy állítson be a ve- kyt, miért nem fért a bőrébe, zérigazgatóhoz ezzel a miszerin- most nem lenne problémája. , ., . tes mondatfűzéssel, mégha más- Raktáros, raktáros, be lehet fe- hiányzik Putniczky. Segédkülönben nincs is semmi baj, ol- jezni úgy is az életet. A rak- munkást vegyenek fel. így s vasolt, művelt ember ő maga, táros vállán nem is fekszik annyi ^gy • ■ • kis egyszerűségében. Csak ez a felelősség, mint a főraktárosén... A titkárnő bámult miszerint. Pedig nem kisebb ügy- Passz! Ö ezt nem is csinálja. — Csodálatos!... Repült maga ről van szó. mint arról, mi- Nem megy fel a vezérhez kérni, Taholyi szaktárs? Ebben a pil- szerint... (ehoi ni!), hogy miután vacsorára sem hívja meg. De lan atban tettem le a kagylót, azt mesélik, hogy két nagy teher- hogy is juthattam erre a gon- kértem, küldjék fel ont ide az autó tégla tévedésből nem a vál- dolatra, tépelődött mosdás köz- igazgatóságra... Repült? lalathoz érkezett be, hanem a fő- ben, hogy vacsorára hívja a vé- — Nem repültem, de ide ké- raktáros agárdi telkére, de még zérigazgatót, akinek még a szű- szültem, miszerint szeretnék a ez se biztos, hogy Putniczky eb- kebb társaságában sem voltam vezérigazgató elvtárssal személyéből a téglából építette a kis vil- soha, csak olyankor, mikor az sem beszélni... lácskáját, bár állásából felfüg- egész gyár munkássága ünnepé- — Mi ügyben? — kíváncsiskogesztették, szobája le van zárva, lyes alkalmakkor együtt volt vele. dott mosolyogva a titkárnő, folyik a vizsgálat, ő jön Putnicz- De még akkor Putniczky nem — Arról van szó... miszerint ky után időben és rangban, te- tévedt két öt-tonnás gépkocsi roppant sok a munka, nagyon hát nehogy Tornát, vagy Gébért téglával, fixre állt a szénája a hiányzik Putniczky, nem győzzük tegyék meg főraktárosnak, ha- vállalatnál, és neki sem volt hárman — Holnap jön az új munkaerő. Egy nőt vett fel a vállalat. — Putniczky helyett? — tántorgót tó a halálsápadt kérdés a kis Taholyiból. — Nem, hanem maga helyett.. nem engem, Taholyi Bélát, aki semmi oka megkörnyékezni a ve- húsz éve szolgálja hűséggel a zérigazgatót. vállalatot és garantálja, mi- — Meggondoltam Terikéin! — szerint... (ó. hogy a fene egye szólt távozáskor a feleségének — meg!) garantálja, hogy ö soha- nem hívom meg vacsorára a sem épít villát a vállalat tég- vezért. ___ ^____ I ájából Agárdon. vagy Zuglóban, A felesége mosolyos gúnnyal olvassa eí ezt a levelet... "Ezért de sehol Közép-Európában. bólogatott, mint aki tudja, milyen títefonáltam miszerint” ' eraA tizedik felszaladása után el- tervek bújtak meg a vacsorái tuUtok . ” S határozta, nem megy íel a ve— meghívás mögött. . Nevettek Mind a ketten Ha kizérigazgatóhoz. Hazamegy és ott- — Csak nem akartam szólni az lépett volaa a vezérigazgató az hon megfogalmaz egy kérést, este - tette hozzá is neVetett volna, de nem léppersze miszenntek nélkül, be- Sok volt a munka. A kis Ta- hetett ki. mert a minisztériumban tanulja, van idő reggelig, meg is holyi Béla gepiesen adogatta tó tárgyalt miszerint éri. mert sosem várt más egyebet az igényléseket, kicsit elgyötörte 6‘ a sorstól, mint csak azt az egyet, a vezérrel való hajnalig tartó Csurka Péter hogy valaha főraktáros lehessen._ ____________.....___________ E z a kinevezés lenne munkás-*# ********* ••••♦♦••♦♦•**************’ élete legnagyobb jutalma, pá-T lyájának méltó befejezése. Mi-f lyen szép lenne, ha nyugdíjbaj menne, és a bemutatkozásnál azt< mondhatná: nyugalmazott fő-j raktáros. Most itt volna az al-J kálóm! Lebukott Putniczky, aj marha. Sajnálja, hogy lebukott,1 ______^ _ ___________ ______ _ ___ ______________ _ _ d e enélkül a bukás nélkül ő s?h-#/cozóasztaít. Az ország különböző hogy teljesen kész a mondaniva____ 1 -1___J_____ lortrvloKl-l# P ... A NTALFV ISTVÁN: És tiszta lesz... Kopik a szó. csörögve hull a padló szennye közé. Hiába takarítják a ko csikat, ismét teleszórják, mint itt, a levegőt is, szennyel piszok ka] ... Igen, még teleszórják! De lesz idő, amikor mindenki kezében reflex mozdul, ba rosszat tenni készül, s patyolat tiszta lesz majd a kocsi is. amely most szutykos. és tiszta lesz az ész, a szó, a szív és a világ. és fénylők a szemek! BÚZÁS HUBA: Varázslat Ördög arája lett a kedvesem tűzön ugrált a rétyi nyíreken zsákokba szedte mind a harmatot kifestett hajjal egyre kacagott csöpögni készült alvadt láthatár fodros szemében borzongott a nyár és benne úsztak tócsafényű k érték leánykorában horgolt csipkételleg szeméből kúszott ostorfény az égre egy hűvös este minden estikéje és mintha ébredt volna benne járva a gyermekálom borzas kócbabája leánykatánc a holdkaréjú h egyre s a pettyes labda minden árva pettye Vörös hangyákat kék vizekbe szórva fürödni lépdelt meztelen a tóra Ahol a jég könnyen törik... Asszonyok ülik körül a tanács- a~ első pillanatokban látszik, nak tanulni. Természetesnek vei- — De. Nem is telt örömünk a sem lehetne főraktáros, legalább is ennél a vállalatnál nem. Már csak azért sem. mert Putniczky két évvel fiatalabb is. mint ő, és nagyon érti a szakmát. Torna ► vidékeiről jöttek össze. Ankétot lója ítartanak a női egyenjogúságról. így kezdi: Pontosabban: hogyan lehet az — Ott törik a jég, ahol a leg- 'írott törvénynek a valóságban is vékonyabb... Ha megengedik... ték... tanulásban eleinte. Inkább kese— Higgyék el, nagyon nehéz regtünk, hogy mennyi mindent volt nekem... nem tudunk. De már nem tudtuk Sejtettem, hogy róla van szó. abbahagyni... Aztán egyszer vég- Ahogy visszapergettem emlékei- re ízét is éreztük. És utána már ,érvényt szerezni. Egyetlen népvi- Mindenki Jelkapja a fejét. Egy met, dereng, hogy annak idején könnyebben ment. Ha valaki, én és Gerber jóval utána követksz- - se[^tes van csaJc köztük. Ó is csak asszonyról beszél, aki gazdajele- jóformán a férje beszélt helyette, igazán megértem ma már azo- nek időben es rangban, de majd* ide kavarhat a szél valami idegent, idegen tájakról, akinek nagyobb szociális »támogatást« osztott ki a sors, mint neki. Mert neki éppen semmi sincsen. Ö csak a vezérigazgatóban bízhat,? akivel ha találkozik, legtöbbször előre köszön neki, amit ő aztán hetekig szégyell, öklözi a fejét a vasraktárban és megállapítja, hogy nálánál nincs bárgyubb ember Dunabogdánytól le egészen az Al-Dunáig, a kontya és kendőjének kötési ség volt, aztán termelőszövetkc- s ő. akihez a kérdéseket intéztem, kát az asszonyokat, akik csufo- módja miatt hat' annak. Egyéb- zetbe lépett, és tanulni kezdett. többször bólintott helybenhagyó- lódtak velünk. Hiszen öt—hat évként konfekcióblúz van rajta és — Azt mondták rá, hogy „Mit lag, mint megszólalt. vei ezelőtt engem sem egykönytürkizkék gyapjú kardigán, a Iá- akarsz, tán miniszter szeretnél — Harmadik éve már, hogy ta- nyen vettek volna rá, hogy tanulbán nylonharisnya, kjvágott cipő. lenni?" Nem a férfiak mondtak, nulunk. Ha egyedül lennék p:i- jak. Akkor még nem éreztem, A szomszédasszonyok. A rokon- rasztasszony, nagyon nehéz len- hogy muszáj... Csak az tudja, ság. A falu. Mert az az asszony ne. De így más. Egyikünk lelket hogy mit veszíthet, ha nem tanul, hitt a szónak, hogy pótolni lehet önt a másikba. Pedig van fér- aki már elkezdett tanulni... Aki tőiében kétfüles, nagy műbőrtás- 'kát tart. Már elég sokan felszólaltak, amikor jelentkezik. Egyszer, évekkel ezelőtt írtam az elmulasztottakat. Beiratkozott jünk, gyerekünk, háztáji gon- felismerte, hogy keveset tud. |róla. Akkor még, mint jómódú 'gazda felesége, részt vett egy baromfinevelő versenyen. Most har- létére „öreg” fejjel tanulni kezd, falu előtt kéllett hallgatnunk, harmincöt körül lehet, de már akkor az megszenved érte. Kicsúf o' ták, nem előttük is. Úgy vigyáztunk, ném dőlt el a Putniczky sorsa, Putniczky még kimászhat szára-1 zon az ügyből. Egyszercsak be« jön, felnyitják lezárt szobáját, s; akkor ő nagyot nyújtózkodhat, sohsem remélheti többé, hogy' valaha is, mint főraktáros mu-, tatkozhat be. Pedig hát — forrt' \zott, valami olyasmit mondott, 'hogy neki nincs szüksége arra, |hogy szájára vegye a falu. Kis noteszlap van a kezeben. INyilván arra írta fel, miről akar ■ beszélni. Tartja a kezében, de a technikumba. De azzal nem dunk és házkörüli vitánk. A fér- Azért mondom én azt, hogy ott számolt, hogy aki parasztasszony jiinkkel. Mert nekünk nemcsak a törik a jég, ahol a legvékonyabb. Csak nem szabad hagyni, hogy vastagodjon... Furcsállom, hogy ennyire ragaszkodik a népviselethez. Megint mosolyog. — Mindent nem tehetek az Tehát sürgős a dolog bár mégíÖS2 volt- Családi vonás. Gimna- kinevették. Három évvel ezelőtt, hogy szó ne érje a ház elejét. Elyzista lánya is őszül. De az az asszony éjszaka kisírta határoztuk, hogy mindig rendeEmlékszem, nehezen nyilatko- magát. Nappal meg össze szorított sen kimossuk a ruhát, bevasalfoggal azt mondta magában, hogy juk, mint azelőtt, megfőzünk, kiki kell bírni. Majd megszokják, takarítunk. Hiszen nem is látszik uram ellenére... Valamiben ne- Aztán megszokták. Most már öt meg, hogy mit vállaltunk. Talán kém is engednem kell... Ha már asszony jár technikumba. Ezek közül három parasztasszony. Termelőszövetkezeti tag. A másik a feje a villamosban hazamenet%bele sem néz. Kissé halkan, de kettő tisztviselő. Tőlük senki nem _ ideje már, hogy kapaszkodj on, ♦ kei ek mondatokban beszél. Már kérdezte meg, hogy miért akárcsak a könyvekről, füzetekről, hagy tanulni, hagyom kedvére a amelyek ott állnak a sublóton... régi ruhát. Majd lassan, aprán- A szünetben megkérdezem: ként én is kivetkőzöm. De először — Nem volt nagyon nehéz? befejezem a technikumot... Mosolyog. Szemes Piroska
