Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG .1 ROD ALMI MELLÉKLETE Á borbélyüzletben Q Ivasni akart, míg rákerül ^ a sor, de nem tudott. Bűbájos borbélyleány pamacsolt a szélső széken egy hullámos hajú fickót, ki vastag pulóvert viselt, ügy kellett magára parancsolnia, hogy ne nézze a lányt. Kiesik a szemed és poros lesz — mondta magának. De olvasni se tudott, mert a lány fehér köpenye belevakított a szemébe. Ejnye, mit vagy annyira oda — korholta magát bosszúsan —. azt hiszed, hogy pont egy olyan alak kell neki. mint te? Jól vigyázz, ez égy huszadik századi hölgy, twis. let táncol, s a homlokába borzolja a frizuráját. Az a fickó, az kell neki, az ám, a vastag pulóverével. No, mondj le róla szépen. Látod, milyen álmosan, milyen unalmasan néz rád. vissza a tükörből? Úgy pöccinti le magáról a pillantásod, mintha pelyhe! fújna le annak a vakító köpenyének az ujjúról. ügy ám. reménytelen esetek után nem szabad futni. Jobb a Vitorlát szépen bevonni, mert az anber leéghet, nincs rá semmi szükség. Ne nézz te csak oda, még beképzel valamit a kicsike. Kapsz tőle egy szájbiggyesztést, aztán az a tied lesz. Nem éri meg öregem. Észbontóan kedves a szőkesége, a bugivugis frizurája. S szemöldökének a huncut meredeksége. Vajon mit csinál az estéivel? Persze moziba megy. vagy elmegy' táncolni, fiúkkal. Sok fiúval... Úgy bizony, jó neki. Szép es fiatal. És azt választja magának, akit akar, bármelyik férfit választhatja, minthogy mindenki szerelmes lesz belé egy pillanat aijttl. Míg te pédául nem választhatod őt, minthogy ő tebeléd nem lesz szerelmes, se egy, se több pillanat alatt. Ez a rideg való öregem. A régi borbélyához került, Janihoz. Mindjárt a szomszédos szék. Ej no, Janinak bűvészkeze van. de azért ne téveszd össze a lányka ujjaival. Az a te bajod, hogy mindjárt képzelődni kezdesz. Mintha ő túrkálna a hajad, ban, aranyos nyomokat hagyna a vékony ujja, ahogy bozontod süp_ pedékében lépeget, s ott maradnak a nyomok sokáig, a hajszálak elektromos töltést kapnak, s talán még holnap is bizseregnek. Nos. játsszunk mást. jó? Ez butaság. És kár magad belelovalni. A lány a szomszéd szék fölött áll. Hajlékonyán jár kezében a kés; mintha ujjainak hegye szikráznék. A pulóveres fickó a hátradöntött arcából néz fel a lányra. A lány föléje hajol, a késsel dolgozik. » Ha sikerül levágni a fülemből, egy szelet a megáé«. A lány szája parányit rebben, mosolyog. Fz az, ami neki nem megy, ^ ez a stílus, pedig a lánynak ez kell, nem vitás, s a fickó söpri be a mosolyt, nem ő. Ö sohasem fogja a lány mosolyát besöpörni, reménytelen. Most mit zabolsz a fickóra? Egy jóképű vagány, pimasz pofával és »szellemes« beköpései vannak. Mellette sehol se vagy. Kár ezen rágódni, az egész nem ér annyit, ftöhej. Igen, de a lány kezétől nem lehet megszabadulni. A haját is mintha ő mosná, az áram valósággal futkos a koponyáján. S nem akarózik kiszállni a képzeletből. sőt egyre beljebb csúszik, mert a hangja is ott duruzsol már a fülében. »Ejnye, ez az ezüst, ez szaporodik...« — Ilyeneket ad a lány szájába. El kel!, hogy nevesse magát. Jani észreveszi, s erről eszébe jut, hogy megkeresse vendégének a Ludas Matyit. Azt mondják, a nők szeretik a hajban az ezüstöt. Nem vette még észre. Ott húz el a lány a búra mellett, felágaskodik a fehér szekrénykéhez, s ott matat, szappant, vagy mit keres, nem lehet tudni. Boldog ember, aki feleségül kapja. Mintha a nap tűzne a tükörre. Pedig ide se néz egy pillantása sincs a búra felé. Ugye, ugye. Nincs neked mit keresned a szép fiatal nőknél. A vágyakozás kínja. az a tiéd. Ne vágyakozz, akkor jobb lesz. Mikor fizetett, a lány ott állt a kassza mellett, a falnak dőlve. Egykedvűen nézett valamerre, unalmasan. Átnézett fölötte, s ő tudta, sohasem juthat a közelébe, soha meg nem fogja szólítani, pedig igen szeretné... Egy csendes szomorkás sóhajt nyomott el magában: eh, nem való hozzád úgyse az ilyen. Túl szép, és túl fiatal. Betemette a lány képét a sóhajjal, s amikor kilépett az utcára, frissen megnyírva, már csak annyi volt az egészből, mintha egy fájdalmas dallam záróhangjai még nem tudtak volna egészen elhalni. E* gész cipőt vesz, vannak szép, fehér vászoncipők, ezek fogják a lábat; a sarkuknál és orruknál pedig ki vannak vágva, írtó jól mutatnak, abban bírja majd az állást, egész nap pancsolni, s undorító pasasok borostás képét nyúzni, mint ennek is itt. S mind azt hikzi, hogy vele mindent lehet, mind meg akarja fogni magának. Unja már, hogy akárki bejön, nem tud tőle nyugton maradni. A kocsányion lógó szemét akasztja rá, vagy még szemtelenebb és molesztálni kezdi. De belemélyedt az az alak az TÉNAGY SÁNDOR: Szövetség íme, itt van a kenyér — mondják a földet művelők és sérthetetlen nyugalommal és biztonságérzéssel az asztalra teszik fáradtságukat és szorgalmukat; és ha mi bicskánkat vágjuk a cipóba, megérzik ők. az ő életüket daraboljuk apró falatokká, az ő szenvedésüktől cukrosodik szánkban a kenyérhéj. Elhoztuk, íme, a vasat — mondják az overálosok és kirakják a vagonokból a gépeket és a szerszámokat, melyeket szívükkel esztergáltak és életükről mintáztak: ők azok. akikről a költők harsognak, mondván, hogy izmaikban tenyészik a szocializmus, de ők csak hallgatnak, mint a finom vacsora fölött az apai öröm. Tessék, vizsgáljátok meg gondolatainkat — mondják a fehér köpenyek viselői és kioperálják a társadalom agyvelejét, hogy mindenki lássa a tekervények térképeit: szögletesen még, de odanyújtják kezüket és nem baj, hogy olajos a kézfogás; és nem baj. hogy beszédükben sok az idegen szó, megértjük egymást, készülnek közös szótáraink. olvasásba. Se lát. se hall. Muris lenne, ha ottfelejtené magát, s mikor már mindenkit megnyírtak, megberetváltak, s csuknák a boltot, odamenne hozzá: »Uram, maga kire vár?« Erre felnézne a könyvből, és azt válaszolná: »Magára«. Biztos ezt válaszolná? És ha nem? És ha rád se hederin- tene? Azt hiszed, már mindenki csak terád kiváncsi? Látod, föl se néz a könyvből, fütyül rád. No és ha nem néz, pukkadjon meg. Attól még nem szalad a Dunának. Mi lenne, ha este korán lefeküdne, bezárkózna és nem engedne be senkit? Megmondaná a házinéninek, hogy nincs itthon. Megint jönnek a Pistáék, hozzáír a kanaszta-kártyát. Neki mindig ilyenféle alakok csapják a szelet, mint ez a Pista. Azt mondja: Mari. jössz csörögni? Nem megyek csörögni. Hagyj bélién. És egyáltalán hagyjatok mind békén. Unom a süket dumátokat, a hullámos hajatokat, s a pulóvereteket. Kérek egy köny. vet, bezárkózom és olvasni fogok. Jaj. az Aranyembert ígérték. A? szép. szerelmes könyv, azt mondják. Mi lenne, ha megkérdezném a vendég úrtól. De ide se néz, csak olvas. Istenem, ha neki egyszer egy komoly férfi udvarolna, olyan, aki neki is tetszik, és komoly szándékkal. Más lányok olyan szerencsések. Neki mindig ilyen süket pasasok jutnak, mint ez is itt, akit szappanoz. ez mind ugyanazt akarja tőle. Hah. Janihoz került. Klassz haja van. Irtó szereti az Ilyet, egy kis ezüst is van benne. Borzasztó szeretné nyírni, összeborzolni, aztán megint szépen megfésülni, de ennek a ronda szőrét kell lehúzni. így jött ki. Hogy miért nem jön ki úgy soha. ahogy az ember szeretné? Jaj, de szellemes! Bég! Hogy a füléből egy szelet az enyém, Egye meg. Levágom neki az egészet, azt is megeheti. Jó étvágyat! ...Nem kellenek én ennek. Ide se néz. Úgy látszik, a komoly embereknek én nem kellek. Manci kifogott egy olyan klassz, komoly palit, elveszi őt feleségül... egy ilyen piti nő! Legyen vele boldog, ő nem szalad senki' után. No végre, ezzel megvan... Mit, hogy menjen vele moziba? Megy a halál. örül. ha nem látja a pulóverét. Vigye csak innen, a fülével együtt. C óhajtott és lustán, maga- kelteiden nyújtózott egyet. A búra közelében. Mit is akar itt? A szekrényhez lépett, és keresgélni kezdeti. Jó kis pofa vagy. Tudod tulajdonképpen, hogy -mit keresel? A krém amott van az asztalod fiókjában, hihi. No. csukd már be ezt az ajtót. Szeme sarkánál ott lebeg a búra. Az aki alatta ül, ha még az hívná őt moziba, de sehová se hívja és soha se fog beszélni neki az Aranyemberről. Pedig a Bartók Színpadon is játsszák, oda is elmehetnének együtt. Nekidőlt a falnak a kasszánál, dolog híján. Mindjárt jön fizetni, s itt ál! meg! Biztos van felesége. A nők az ilyet elhappolják, ne félj. Különben is, mit fog ő valaki után futni. Az aitó becsapódott a férfi ; mögött, s 6 ellökte magát a fal- 1 tél. Odament az asztalkához, I hogy egy kis rendet csináljon. i Fásultnak érezte magát, s kiét- j lennek az életet. Szeberényl Lehel Piacot és boltot járó ember vagyok. Ilyenkor, tavaszidőben, amikor a téli vitaminhiány még erősen érezteti hatását, különösen figyelem: találok-e a piacokon, vagy az üzletek polcain, pultjain gyümölcsöt. Ha találok, veszek, ha nem, akkor sóvárogva várom az új körtét, almát. Közben pedig arra gondolok, hogy valamikor, még gyermekkoromban egész télen által a szekrény tetején sorakozott gondosan válogatva az alma. S arra is gondolok egyben: miként lehetséges, hogy még mindig nem oldódott meg nálunk sok egyéb mellett a gyümölcsellátás problémája. A minap kaptam kérdéseimre néhány választ, jobban mondva egy feleletet, de ennek az egynek több oldala is volt. Pakson jártam, s ott a járási tanács végrehajtó bizottságának üléséről hallottam. Felolvastak itt egy jelentési, amelyik arról szólt, hogy tavaly a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás negyedrészét, ezen belül pedig a gyümölcsfelvásárlás S l százalékát a háztáji gazdaságokból teljesítették. Ez az arány indokolja, hogy pillanatnyilag a jelenleginél alaposabb figyelmet fordítsunk a háztáji területeken lévő szórvány gyümölcsösökre, terméseredményeik fokozására, a termőalanyok védelmére, gondozására. Egy érdekes szám: a tamási járásban félmillióra tehető azoknak a . gyümölcsfáknak a száma, amelyek a házak körül találhatók. Nem■ kell hozzá sok számolás, hogy megállapítsuk: ezek termése jelentősen enyhítené a nyári és téli piacgondokat. A dolog másik vonatkozása, hogy ezekben az időkben még számolnunk kell azzal a nem kis mennyiségű terméssel, amit a háztáji gyümölcsösökből a piacokra visznek. Nagyüzemi gazdaságaink gyümölcstermő területei szépen fejlődnek. A realitás azonban az, hogy hamarosan még nem tudjuk segítségükkel megnyugtatóan megoldani a gyümölcsellátást. Logikusan következik ebből, hogy nagyobb gondot kell fordítani a háztáji gyümölcsöskertek ápolására, védelmére. Ma ugyanis nem ritka az olyan helyzet, amikor ezek a területek elhanyagoltak, s azon túl, hogy az alanyok nem hozzák a megfelelő mennyiségű termést, még egy sereg egyéb kár is származik az ápolás elmulasztásából. De még a védelem sem jelenti a végleges megoldást. FelJew&el tékbi “■ 'Zó gef. merül az a gondolat is, hogy bizonyos mértékben szaporí- is szüksé- a gyümölcsösök állományát. A termelőkben erre meg is volna a hajlandóság, de mint egy ezt kideríteni igyekvő vizsgálat megállapította: tulajdonképpen nincs szaporító anyag. Kevés facsemetét kapnak a termelők. A másik szempont: néhány helyen irtják a régi gyümölcsösöket, de a kivágott fák helyébe nem ültetnek másikat. Az úgynevezett ipari felhasználásra kerülő fák tekintetében nincs ilyen probléma. Ezek esetében a vágási engedélyeket úgy adják ki, hogy mindjárt azt is rögzítik: a kivágott egye- dek helyébe mennyi új fát kell ültetni. Valami ilyesféle intézkedés látszik szükségesnek a gyümölcstermelő egyedeknél is. A mostani tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a háztáji ssÓTványgyümölcsösökben nemhogy szaporodna, hanem inkább fogy a faállomány. Lát&ílc itt egy ellentmondás. Éspedig: egyik oldalon sürgetjük a nagyüzemi gyümölcsösök telepítését, másik oldalon viszont azt mondjuk: tessék szaporítani háztáji kertekben is. Miért van erre szükség? A piacgondokról már beszéltünk. A másik ami indokolja: a gyümölcsexport fokozása. Nem je- lentéktelen az a valuta sem, amit gyümölcsexport útjánkap az ország. Az egész gyümölcskérdés kapcsán felvetődik egy probléma: ki csinálja, ki irányítsa a tervszerű szaporítást, termeltetést és a védelmet? A földmű ce sszövetkezetek jelentős mennyiségű tennivalót vállaltak magukra. Az ő erejük azonban mintha kevésnek látszana. Ebbe a munkába bele kell, hogy kapcsolódjanak a her lyi tanácsok is. A paksi járásban volt néhány érdekes tapasztalat. Ami azonban a legérdekesebb: néhány községben azt sem tudják az illetékesek a tanácsnál, milyen területet foglalnak el a szórványgyümölcsösök. Azt pedig — logikusan származik az előbbiből — még úgy sem, milyen fajták vannak közöttük. Pedig a szaporítást és a szervezett védelmet ezek ismerete nélkül elképzelhetetlen hatékonyan irányítani. Pedig a munka nem felesleges, megéri a fáradtságot. A háztáji gyümölcsösökből nyert nagyobb mennyiségű termés jelentősen enyhítené a piaci ellátás gondjait, s évről évre több embert juttatna egészség ges, tápláló gyümölcshöz. Szolnoki István PÁI.OS ROZIT A: Hazatérés Milyen tündéri volt az este belépni a korhadi kiskapun a vén akácfa diadalívei alatt. Eldobott pléhdoboz alján felejtett napsugár üdvözölt s öcsém remekbe művelt indián nyila, mely részegen feszült a fiú álmaitól a szelence fában. S, ahogy megkoppant lépteim tánca a folyosó kopott kőképein, anyám már szaladt az ajtót kinyitni: — semmi bajod se történt? — — Ojjé! Kilenc gesztenye minyont hoztam neked s egy angyal elveszett örömét az Üllői útról. — EBM KATALIN: Alkonyai" Fénylő partokat, öblöket alkot, csónakok úsznak izzó habjain és vérvörös tengerein. Rondákat terel, port gomofyítva; nyugszik az élet. csendessé csituló hangokat őriz a táj. Tornyok csúcsairól a Nap égve hullik a mélybe, s szomjazván sugarát, issza a járda a fényt. Estté nő fel az árny, de a lombok és a virágok fiindökiő szigetek, réteken és hegyeken. Lassan jő el az éj, fütyörészve lépnek az égre csillagként a Tejút esteli vándorai.
