Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 14. Kilencmillió köbméter víz Az elmúlt hetekben a gyors olvadás következtében országosan több, ,mint félmillió hold terület került víz alá. A Duna jege simán levonult, nem következett be az 1956-oshoz hasonló jeges árvíz. A kisebb folyók azonban megyénkben sem tudták levezetni a Hatalmas víztömeget, a Kapos és a Sárvíz kilépett a medréből, ' több ezer holdnyi területet öntött el. Ma már — laésan mindenütt — apad a víz, de megnehezíti a víz levezetését az, hogy a Nádor-csatorna — a Sárvíz — állandó utánpótlást kap Fejér megyéből, így vízállása alig csökken. Jelenleg a Sárvíz mentén — főképp a Sió és a Sárvíz között — mintegy hatezer hold van víz alatt, nyolcmillió köbméter víz vár elvezetésre. A Kapos völgyében egymillió köbméterre tehető a réteken, szántóföldeken — rrtintegy ötszáz holdnyi területen — lévő felesleges vízmennyiség. A kilencmillió köbméter, ha a Duna vízhozamához mérjük, nem sok. A Dunán közepes vízállásnál húsz-—harminc perc alatt folyik le ennyi víz. De itt bizony még eltelik egy— két hét, mire sikerül elvezetni a vizet. Nagyobbik része — körülbelül nyolcmillió köbméter — lefolyik majd, de egytizedét, közel egymillió köbmétert, szivattyúkkal kell átemelni. Kilátás a 68-as út Hőgyész utáni szakaszán lévő kilátóról: Víz alatt a Kapás völgye. Százezer zsákot használtak fel a védekezésnél. Most a zsákok kiürítése, megszán tása van soron. Kölesdnél egy liét óta a Sióba folyik a Sárvíz által elöntött terület vize. A Sárvíz szintje még magas, nem tudja a csatorna elnyelni a hatalmas víztömeget. Ahogy egy kicsit leapadt a Sió, átvágták töltését* az átvágáson másodpercenként nyolc köbméter víz zúdul a folyóba. ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z ^LLbán A névsoor elején az a katonacsoport volt, amelyet most bocsátottak el a kórházból, s szabadságra küldtek, hogy felerősödjenek egy kicsit. Heten voltak. Együtt jelentkeztek a parancsnokságon. Néhánynak a felesége is ott volt. A parancsnokság beosztott kettőt, mint helybeli lakost megismertek. Bohlm megfordította a névsort, s mind a hét nevet kihúzta onnan. Utánuk két berlini kereskedő követ- vele. Ami pedig a többi intézke- kezett, majd egy kereskedelmi dóst illeti, itt a lista — Egy pa- utazó, akinek Hamburgban volt pírlapot tett az asztalra. az állandó lakhelye és egy apáca. Amikor Becker visszament a a tiszt, aki a névsort behozta, szobájáha, Adolf Torp Sturm- megmagyarázta: mind a két ber- führert hivatta. Torp foglalkozott lini kereskedő öreg, túl vannak a a bankrablási üggyel. De semmi hatvanon. A hamburgi negyedik zött más katonák nem ugyanígy vigasztalót nem tudott mondani, éve jár Ostburgba, apró-cseprő cselekedtek volna? Miért ne té- Az erdő túloldalán nyomuk ve- divatárukkal kereskedik. Igen felezhetnénk fel: az a törekvés szett a •tetteseknek. Valószínűleg sokan ismerik itt. Az apácára diktálta válaszukat, hogy meg- autó várta Ott őket. nem is érdemes szót vesztegetni, szabaduljanak a hosszadalmas B^e,. utasítást adott, hogy a Ellenben két katona iránt ér- ellenorzestol, s le ne késsék.a vo- na tot?- Utána néztem: azon Fordította: Szathmári Gábor 36. — Hazudtak, amikor azt mondták, hogy a légvédelmi ütegtől jönnek. De... talán ez elégséges bizonyíték? Hiszen a helyükben és hasonló körülmények ködeklődött Becker. A reggeli vo>papon a környéken . elhelyezett ejtőernyősökkel katonai egységektől tíznél is több. JMáótniHtzir = embert engedtek el Megküldték ,,3}-. bankrablás nj^mozását vegye át . a más, Torp pedig foglalkozzék az Hattal nőm jöttek. Az állomás A rovás nem helyénvaló... Nevelők és diákok viszonya, — A szocialista bánásmódért katonai őrsége természetesen nem __ ihmoh-w, írt3 fel a nevüket, dé jól ernléiSZ&S'S lisS^tw ^ak a pév^rft, akik J uÍ5- keztek rá hogy az eUenőrtó pon- Sorkatonakat es tiszthelyettese- . ^ két nap alatt a városban jár- 1011 áthaladtak. Sem az egyik Kel- +ak Rw|.w a, tv,..« mi-Her, w. 86111 3 másik nem jelentkezett a vÄÄ“ V6Uat «**** ^kÜ1 ^ 3 mfgkapfáH _ . / névsort. Kizártnak tartottak, hogy , .YegJ.. s. megjcapjaK a — Természetesen ellenőrizzük azok akiket ők keresnek beje Jaro elelmiszer-fejadagot. azokat a katonákat, akik tegnap lentkeztek a városban. ’ ’ (Folytatjuk) es ma érkeztek Ostburgba. S csak y J ’ azért mondtam el ezeket az aggodalmaimat, hogy ne korlátozzuk magunkat ennék a két katonának a keresésére... Nem tudom, érti-e mire gondolok, Standartenführer úr? — Igen, — felelte Bohlm. Majd egy kis szünet után elgondolkozva tette hozzá: — Bár ezek semmi szán alatt sem azok akiket mi várunk... — Miért? — Mert akiket mi várunk, azoknak Karlslusteból kell jönniük. Az pedig mindössze százötven kilométerre van ide, s nincs olyan épeszű ember, aki ezt a rövid távolságot repülőgéppel tenné meg. — No és ha egyenesen Keletről jöttek? — Becker egészen előrehajolt, kezével az asztal szélébe kapaszkodott, — Mi van, ha egyikük épp az a ... • — Georg Homann? *— Igen. Bohlm a szája szélét rágta. — Ez túlságosam nagy szerencse lenne. — De miért ne lenne szerencsénk, ha olyan fáradságos munkával készítettük elő, Standartenführer úr! Gondolja, meg, mibe került nekünk ez az akció!... — Nagy munka volt, — sóhajtott Bahlm. — Meggyőződésem, hogy jó úton vagyunk, — folytatta Becker. — Ha pedig helyesek a következtetéseink és egyikük valóban Homann, akkor kizárt dolog, hogy elkerüljék a „Zöldet”. •— Állj! —Bohlm felállt, megkerülte az asztalt, s közvetlenül Becker mellett állt meg. — Most azonnal kapcsolatba kell lépni a „Zölddel”! — Már megtörtént, — mosolyo- dott el Becker, miközben az órájára nézett. — Ma találkozunk Az osztályban hideg volt. A gyerekek kabátostól, sálastól ültek a padokban. Az épületben rosszul működött a fűtés, a tanárnő is vastag sállal a nyakán érkezett. Mégis kiadta az utasítást a diákoknak: — Sálakat levenni.;. A fiúk és kislányok engedelmeskedtek. Csak Dénárt Jóska nem mpzdult. . — Jóska, te mért nem veszed le a sálad? — Mert a tanító néni se vette le. , A nevelő megharagudott a válaszért. Később az iskola igazgatójánál azon kardoskodott, hogy róják meg a gyereket. Azonban a testület igazságérzete erősebb volt az övénél. Jóska magatartási jegye példás maradt. Távol áll tőlünk az, hogy feltámasszuk a nevelők és tanítványok közötti ellentéteket, vagy valamiféle elmarasztaló általánosítást vonjunk le az esetből. Annál is inkább, mert a még említésre kerülő példák éppen arról beszélnek, hogy ez az ellentét, helyes pedagógiai módszerek mellett egyszerűen nem létezik. De ez az epizód bemutatja azt, hogy a diákok önálló szemlélettel rendelkező lények, jó megfigyelők, a társadalom megváltozott körülményeinek mindennapi szemlélői, akik előtt a tanár emberként kell, hogy példaképül álljon. Különben nem alakulhat ki a nevelő és tanítvány között az az egészséges Aki munkaegységre „harangoz“ ismer — Honnan maga engem? Az idegen arcán mosoly jelent meg. — Emlékezzen csak! Azon a napon, amikor Nakot átszer- cáról lehervadt a mo- vezték, bemutatták soly. Hitetlenkedve magát. A kocsmában kérdezte. szólta elnyújtott han- szövetkezet főköny- gon. — Nem, kérem! velője köszöntött az Ezek itt meghívók utcán ácsorgó két em- közgyűlésre. bérré, és ahogy megA váratlanul fel- tudta, miről folyik a bukkant ismerős ar- beszéd, rögtön bekapült. Balogh Mihály a térdére csapott. — Na, látja! Most, már emlékszem. Magától kérdeztem, hogy mi lesz velem? Úgy — Hogyan? A harangozó hívja meg a tagokat a közgyűlésre? Most ő nevetett. — A volt harangocsolódott. — Mi nagyon szeretjük a Mihály bátyámat. Amióta nálunk dolgozik, egészen más ember lett belőle. Nem iszik annyit, mint régebben. Fegyelmezetten j számbajövő eszköz viszony, amely a szocialista iskolákban különösen alapvető követelménnyé nő. Pörbölyön az iskolaigazgató egyben az úttörőcsapat vezetője is. A csapat sportfelszerelése között csónak is volt, amit a diákok maguk készítettek. Aztán a múltkor, amikor elő akarták készíteni a csónakot a szezonra, — összetörték. Nyolcán dolgoztak rajta, rosszul fogták még, s elejtették. A csapatvezető gyűlést hívott össze, hogy megbeszéljék, hogyan terítik meg a kárt. — A csapat károsult, az a véleményem, hogy a ludasok fizessék ki az értékét, — mondta. A gyerekek leszavazták az igazgatójukat. Inkább azt javasolták, hogy valamennyien járuljanak hozzá a kár megtérítéséhez. Végül is ők döntöttek, s az igazgató igazat adott nekik, anélkül, hogy csorba esett volna tekintélyén. Meghallgattuk a szekszárdi járás egy másik iskolaigazgatóját, nevelők és diákok viszonyáról. — Egy alkalommal behívattam néhány gyerekünket. — mesélte — Feladtam nekik néhány kérdést arra vonatkozóan, hogy miért szeretnek bizonyos tantárgyakat és pedagógusokat, vagy miért nem szeretnek egyes nevelőket. Általában találóan jellemezték a testület tagjait. Véleményüket természetesen diszkréten kezeltem, de megbeszéltem az érdekelt kollegákkal. Aztán néhány hónappal később ismét megkérdeztem a gyerekeket, ugyanazt írnák-e nevelőikről, mint korábban. Azt mondták, nem. A tanárok ugyanis figyelembe vették a véleményüket, — és észrevehetően megváltoztak. Ami nem vált kárára nevelői munkájuknak. Ezek az esetek, igy csokorba gyűjtve kifejezik azt, hogy a megye iskoláiban, a tantestületekben súlyt helyeznek egy igen fontos, korszerű nevelési elvre. Azon vannak, hogy egyre inkább megközelítsék a tanulókkal való bánásmód szocialista formáit. Ami a szocialista embertípus kialakulásához nem utolsósorban gondoltam, miután a bíteni. — Ugyanis én falu szövetkezetté már nem az egyház zó — sietett helyes- végzi munkáját... Az exharangozó ráB. K. lett, majd munkaegységre harangozok. A vendég a kezében szorongatott papírokra mutatott — Talán az egyházi adót szedi? — Nem! — válaszolgálatában állok. — Hol dolgozik? — A szövetkezethez pártoltam — mahunyorított szemével az idegenre, de a hangja komoly volt, ahogy megszólalt. — Ja, kérem, a gyarázza Balogh Mi- szocialista szektor hály. — Küldönc va- sok mindenre köte- gyok. Afféle lóti-futi. lez! A Dózsa Termelő- (H) Felvételre keresünk gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót titkári teendők ellátására. Bőrfeldolgozó Vállalat Szekszárd. (97)
