Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-13 / 86. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 196\. április 13. Május 10-re teljesíti tavaszi tervét a Bonyhádi Gépállomás Különös gonddal segítik a gyenge termelőszövetkezeteket A Bonyhádi Gépállomás kör­zetében a jövő hét végére pótol­ják az őszi mélyszántásokból meglévő lemaradást. Annak elle­nére, hogy az esős, csapadékos idő akadályozza a munkát, a gépállomás körzetében háromezer holdon végeztek már az idei ta­vaszon szántást. Akadályozza a munkát az is, hogy majdnem 700 holdon kévékben, rakásokban kint van még a kukoricaszár. A fő tevékenység továbbra is a szántás, emellett azonban egy­re inkább előtérbe kerül e vetés is. Mintegy harmincöt gépállo­mási és termelőszövetkezeti gép veti a borsót, a répát, árpát és zabot a gépállomás körzetében. Jelenleg 28 gép két műszak­ban dolgozik. A két műszakok számának emelését a kint lévő szár akadályozza, traktoros van elég, embereken nem múlik a kétműszakos gépek számának emelése. A gépállomás különös gondot fordít a gyenge termelőszövetke­zetek segítésére. A gépállomás vezetői személy szerint felelősek egy-egy gyenge termelőszövetke­zetért., azokat rendszeresen láto­gatják és ha szükséges azonnal a helyszínen segítséget nyújtanak. A gépek elosztásában is elsősor­ban a gyenge tsz-ek igényeit ve­szik figyelembe. A kakasdi Egyet­értésnek kilenc, a cikói XJj Élet­nek és a mőcsényi Mező Imre Tsz-nek egyénként hét gépállo­mási erőgépet adtak. A tanács, a lakosság és a patronálok összelogása Sárpilisen A sárpilisi tanács elhatározta, hogy három esztendő alatt a községfejlesztési alapból megépít­teti a vízvezetékhálózatot. Az első esztendőben, tehát az idén 1000 méternyi csövet fek­tetnek le, s a további két év alatt még 2000 métert. Köny- nyebbségükre szolgál, hogy Orbó- pusztán van egy bővizű kút, amely elláthatja az egész közsé­get vízzel. Sőt, a termelőszövet­kezet, már a falu széléhez mint­egy 200 méterig, a központi ma­jorjáig el is vezette a vizet. Nagy segítség az is. hogy az építkezés terveit a községben lakó szakemberek társadalmi munkában készítik el. Segít az árkok kiásásában, a csövek le­fektetésében a lakosság önkéntes munkája is, a csövek beszerzé­sében pedig a községet patronáló budapesti Kábel- és Sodrony- kötélgyár kollektívája. Ugyancsak a patronáló üzem segítségével építik át a község egy részében a villanyhálózatot, és építenek újat, ahol még nincs. Már csak a burgonya egy része, valamint a kukorica vár vetésre a naki Dózsában A naki Dózsa Termelőszövet­kezetben befejezés előtt áll a ta­vaszi magvak vetése. Eddig kö­zel 600 holdon már a földben van a cukorrépa, a napraforgó, a bor-' só és a zab, valamint 30 holdon előcsíráztatott burgonyát vetet­tek, aminek termését a teljes be- érés előtt közvetlen fogyasztásra tervezik. Jelenleg az őszi bur­gonya ültetésén dolgoznak, a jö­vő hét közepére ezzel a munká­val is elkészülnek. A 600 hold kukorica alá a talajelőkészítést végzik, s a jövő hétén megkez­dik a vetést. Ezt a munkát azonban gátolja az, hogy a korai tél beálltával csak a tavasszal ke­rülhetett sor a kukoricaszár egy | részének letakarítására. Németkéri füstölt sonka, nagydmgi szaionna a budapesti piacon A földművesszövetkezeti szer­vek az elmúlt télen megyénkben négy vagon füstölt árut vásárol­tak fel a házi disznóölésekből Bu­dapest ellátásának változatosab­bá tételére. Főleg Németkéren, Nagydorogon, Dunaföldvárott, Pakson, Dunaszentgyörgyön ad­tak el a tsz-tagok házi disznóölé­seikből nagyobb mennyiségű füs­tölt árut. Mit eredményeseit as áruellátás sserkeseti átalakítása? Az árukészlet 10 millió forinttal csökkent — mégis jobb az áruellátás A vásárlókat elsősorban az ér­dekli, hogy ha bemennek az üz­letbe, megkapják-e, amire szük­ségük van. örvendetes, hogy ma már sokkal több az üzletekből elégedetten távozó vásárló, mint a bosszankodó. Sőt, külföldet jár­va, nem egyszer elégedetten gon­dolunk a hazai boltokra. Nem­régiben egy Magyarországról el­származott amerikai család járt Tolna megyében. Jómódú embe­rek voltak, saját autójukon jár­ták . heteken keresztül e vidéket s a kellemes meglepetéseik közé tartozott az a kép is, ami az üz­letekben fogadta őket. Amíg azonban idáig jutottunk, sok olyan dologiak is meg kellett történnie, amit a vásárló közvet­lenül nem igen tud megfigyelni. Az egyik lényegesebb ilyen in­tézkedés az áruellátás terén vég­rehajtott szerkezeti változtatás volt. Tolna megye kereskedelmi áru­készlete 1961-ben 459 millió fo­rint volt, 1962-ben pedig 449 mil­lió. Az árukészlet egy év alatt tehát 10 milliói forinttal csökkent. AZ ÁRUELLÁTÁS MÉGIS JOBB VOLT 1962-ben, mint 1961-ben éppen a szerkezeti változtatások következ­tében, A korábbi árukészletnöve­kedése nem mindig jelentett hasznot a vásárlóknak, mert erő­teljesen növekedett a kevésbé, vagy egyáltalában nem keresett áruk mennyisége is. 1962-ben nagy „tisztogatás” volt a megye üzleteiben: az elfekvő áruk nagy részén túladtak. Körülbelül 5 millió forinttal csökkentették az ilyen áruk mennyiségét. Ebből következik, hogy több olyan árut rendelhettek, ami viszont keresett. A szerkezeti átalakítás jól meg­figyelhető például a vegyianyag szakmában. Itt minden tekintet­ben még választékbővülésről sem beszélhetünk, az ellátás mégis ja­vul, mert ugyanakkor növelik azolmak a cikkeknek a mennyisé­gét, amelyek keresettek és jól beváltak. Kórübelül 150 árucik­ket kivontak, illetve kivonnak a forgalomból. Kivonnak a forga­lomból egy-két mosószert is, ugyanakkor bőségesen kerül az üzletekbe a jól bevált és keresett Ultra-pasztából és Csepel-pasz- lából. A cikkféleségek szánra és meny- nyisége nem tükrözi pontosan az áruellátás mennyiségét. Elég gya­kori volt, hogy más-más néven lényegében ugyanazok az anya­gok kerültek forgalomba. A lé­nyegen változtatott ez valamit — javult vele az ellátás? Nyilván­valóan nem. Vegyünk egy példát, ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a Fordította: Szathmári Gábor 35. Bohlm Standartenführer, az Abwehr főnöke — miután mind­ezt megállapította —, magához hívatta beosztottját, Bruno Be­cker Sturmbannführert. Egynyisz- lett külsejű férfi lépett a szobába. Kiálló csontos állkapcsa folyton járt, mintha egész idő alatt rá­gott volna valamit, örökké moz­gott Becker keze is, pontosabban csak hosszú, vékony, inkább zon­goristához illő ujjal Hói simo­gatta egyik ujját a másikkal, hol meg idegesen tapogatta a kard­szíját, vagy az egyenruháját. Amikor pedig rágyújtani készült, percekig táncoltatta kezében a cigarettát. Becker okos és ravasz volt. Nagy élettapasztalattal rendelke­zett. A karrierért, — ahogy ő szerette mondogatni — megszen­vedett. Egyszerű, szürke” detek- tívként kezdte a K.riminalpolizei- nél, akkor amikor a nácizmusnak még híre-hamva sem volt. Főnö­két, Bohlfn Standartenführert a kémelhárítók mintaképének tar­totta, s igyekezett mindenben utánozni őt. — Nos, — mondta neki Bohlm — jelentsen Becker, de minél élénkebben. — Az ejtőernyőkre gondol, Standartenführer úr? — Azokra, Becker, hát mi másra? Három ejtőernyőt talál­tak. Gondolja, hogy három em­bert kell keresnünk? — Egy, vagy két ejtőernyővel terhet szállíthattak, — mondta bátortalanul Becker. — De eggyel minden körülmények között. — Ez elképzelhető. Az őr is azt vallotta: két embert látott az éjjel az erdőben. Bár senki sem teheti tűzbe a kezét érte, hogy nem hárman jöttek. Egyikük el­válhatott a másik kettőtől, és más irányba mehetett. Hármat kell keresnünk, Becker! A Sturmbannführer lehajtotta a fejét annak jeléül, hogy iga­zat ad a főnökének, bár a való­ságban más volt a véleménye. Éjjel földet érni egy ismeretlen erdőben, s még ugyanazon az éj­szakán ki is jutni az állomásra — ez túlságosan kockázatosnak látszott. Ekkora kockázatot alig­ha kíséreltek meg orosz felderí­tők. Becker ujjai abbahagyták a táncolást, s óvatosan megérin­tették az asztal szálét, amely mel­lett állt. — Mindez rendben van, — szó­lalt meg Becker — ha valóban ... — Bondja csak, Becker! — Bohlm kiegyenesedett a karos- székben, s várakozásteljesen né­zett beosztottjára. — Ha valóban az a két katona érkezett az ejtőernyővel... — Maga szerint ebben lehet kételkedni? (Folytatjuk) a zsilettpengét; forgalomban volt, illetve részben még van is, a Bajtárs, a Délibáb, a Botond, a Halászbástya és még több márka. Ugyanakkor egyik sem volt kü­lönb a másiknál. Ezeket most — éppen a szerkezeti változtatások következtében — kivonják a for­galomból és helyettük a jól be­vált márkákból, így a Figaróból hoznak többet forgalomba. A vá­laszték tehát számszerűleg kisebb lesz, az ellátás mégis javulni fog. A ruházati szakmában is ÖRVENDETES VÁLTOZTATÁ­SOK figyelhetők meg. Férfi ballon­kabátból például 24 százalékkal kevesebb kerül forgalomba a me­gye területén ebben az idényben, mint tavaly ilyenkor. Ugyan­akkor 25 százalékkal több lesz az átmeneti kabátok mennyisége. Az átmeneti kabát sokkal diva­tosabb, hasznosabb ruhadarab, mint a ballon, ugyanakkor ár tekintetében egyik-másik fazon­nál nincs, vagy alig van eltérés. Természetes, a vásárlási igények az átmeneti kabátok irányában tolódnak el, és helyes, hogy a kereskedelem erre felkészült. Több műanyagból készült ruhá­zati cikk már nem keresett, né­hány iránt azonban fokozódik az igény, s növekszik a hagyomá­nyos alapanyagból készült ruhák becsülete. A kereskedelem ezt a változást is tükrözi. Ennek jegyé­ben gondoskodik több szövet­áruról. A női divat az élénk szí­neken alapul, ezért a ruházati boltokban a többszínnyomású áruk mennyisége növekszik. A cipőboltokban a könnyű, vé­konytalpú és olcsóbb cipők kere­settek. Az igényeknek megfelelő­en ebből hoznak forgalomba töb­bet — a hagyományos vaistagtalpú cipők rovására. A bútorüzletekben a kevesebb anyagot tartalmazó, könnyebb, de a célnak jobban megfelelő áruk keresettek. Ezek mennyisége nö­vekszik, ugyanakkor már jórészt eltűntek a régies, nagysúlyú, ke­vésbé praktikus bútordarabok. Az újak rendszerint olcsóbbak is, mint a régiek. A megyében általános tapasz­talat, hogy A BEVÁLT ŰJ CIKKEK egyre nagyobb mennyiségben kaphatók s eljutnak még a kis falvakba is aszerint, hogy a bol­tosok mennyire kísérik figyelem­mel az új rendelési lehetősége­ket. A legtöbb közfogyasztású cikk ma már mindenütt kapható. Az kétségtelen, hogy az újdonsá­gok később jutnak el falura, mint a városba, mert hiszen minden áruból először csak kisebb meny- nyiséget gyártanak, de örvende­tes, hogy például a falusi házi­asszonyok is éppen úgy hozzá­juthatnak a jól bevált mosóporok­hoz, vagy konzervekhez. mint a városiak. Ugyanakkor bosszantó, hogy évek óta nincs megfelelő előre­haladás egyes területeken. Zokni­ból például rendszerint igen gyér a választék, s a vásárlók bizony éppen eleget bosszankodnak emiatt. Nem megfelelő ütemű a gáztűzhely-ellátás. Ezt megked­velte a lakosság és éppen ezért sokkal gyorsabb ütemben kellene javítani az ellátást. Sokat bosz- szankodnak a vásárlók bizonyos tartozékok hiánya miatt. Egy pél­da: ha például kapható mosdó­csésze, nem kapható hozzá tartó­vas, amivel azt a csap alá szerel­hetnék. Ez azt mutatja, hogy bár meg­indult egy örvendetes folyamat a kereskedelemben, de még mindig sok kifogásolni való akad. Ezeken lehetne és kellene is változtatni. B. F. Üzemi életképek: Terven " felül A nagy raktárteremben nap­pal is égnek a villanykörték. A terem bejárat felöli végéből a horganyzó elszívó berendezé­sének egyhangú bugása hallat­szik. Tengerdi Jenőné, Horváth Mária és Keczeli Erzsébet nagy halom vaslemez közül válogat. A két lány alig pár hónapja dolgozik a Dombóvári Fémtö­megcikkgyártó Vállalatnál, a fiatalasszony viszont már négy év óta. Segédmunkás. Mikor megtudták, hogy gyermeket vár, könnyebb munkára tették, így került a raktárba. — Mit válogatnak? — Vizesvödör-fenéknek való anyagot — világosít fel Hor­váth Mária. — Mi volt az utóbbi negyed­év legkellemesebb meglepetése? — Tulajdonképpen semmi különös, sem kellemes, sem kellemetlen meglepetés nem ért — válaszolja Keczeli Er­zsébet, és tovább válogat a le­mezek között. — Nekem akadt — néz fel munkájából Tengerdiné és mo­solyog. — terven felül pénz állt a házhoz. — Hogy történt? — Vgy, hogy a férjem is, én . is egy havi keresetünknek meg­felelő nyereségrészesedést kap­tunk. Ez a pénz nem szerepelt a családi költségvetésben. Bú­torra gyűjtünk. Előre kiszámí­tottuk, mikor, mekkora pénz­összeget fektetünk be kerese­tűnkből bútorba. Most azonban a nyereségrészesedésből terven felül egy tv-készüléket vásá­roltunk. — Mit láttak először? — A „Ki mit tud?" műsort, amelyet Pécsről sugároztak. És képzelje, szerepeltek a dombó­vári táncosok is. Horváth Marika közbeszól: —Remélem, jövőre már mi is megkapjuk a „tizenharmadik hónap" fizetését. Keczeli Erzsébet' magabizto­san rávágja: — Rajtunk múlik! H. T. ITT AZ IDEJE, MOST FESSEN! Az idén 30Ve -ka! olcsóbb lett az OLAJFESTÉK! (20) I

Next

/
Thumbnails
Contents