Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-12 / 85. szám
4 fÓLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 12. ALEKSZANDR NASZIBOV: 'R EJTEK HELY a<z 'GlLbán Fordította: Szathmári Gábor 34. — Mondd, Lizel, ez itt a vízcsap alatt a felmosóvödör? — Igen, Herbert. — Az asz- szony elmosolyodott. — Tudhatnád, mindig ott szokott állni. — Igazad van. Mindig. — Lange a vödörhöz indult. — De minek kell az neked, Herbert? Csak nem te magad akarod birtokba venni? — De igen, Lizel. Egész időre birtokba veszem, amíg itt leszünk Ostburgban. Te ne. foglalkozz vele. Beleönthetsz és beledobálhatsz mindent, amit csak akarsz, de ne nyúlj hozzá, érted? — Értem, Herbert. — Lizel, — mondta Lange, miközben a dobozra mutatott. — Ez a doboz rendkívül értékes a számunkra. Neked és nekem. — Mi ez, arany? — kérdezte suttogva az asszony. — Drágább, mint az arany, érted? — Igen, — mondta határozatlanul Lizel. — Akkor most már rendben van. Először a bőröndben akartam hagyni, de aztán úgy gondoltam, hogy ott veszélyes lehet. — Veszélyes, Herbert? — Képzeld el, hogy tolvajok törnék a lakásba. Hová nyúlnak először? A bőröndökért, természetesen. — Most nagyon sok a betörő, Herbert. Nincs három napja, hogy kirabolták a szomszédákat. Az égvilágon mindenüket elvit- t Gk — Látod csak! De melyik tolvajnak jut eszébe, hogy a konyhában. s ráadásul a felmosóvödörben kutasson értékes holmik után? — Igazad van, Herbert. A felmosóvödörre nem is gondolnának. — Akkor tehát odadugjuk. Né"zz ide, beleteszem a dobozt a vödörbe. Az asszony bólintott, bár még nem egészen értette a férjét. — Nézd csak, Lizel, milyen nagyszerű. Teljesen eltűnt a krumplihéj alatt. — Ott tartjuk ezentúl mindig, a vödörben ? — Persze. Semmi baja nem lesz ott. Vízhatlan tokja van. Amikor meg szükség lesz rá, kivesszük és lemossuk ... De erről a dobozról, Lizel, senkinek sem szabad tudnia. Egy élő léleknek sem. — Lange elmosolyodott. — Természetesen, ha nem akarod, hogy különböző hivatalokban meghurcoljanak bennünket: hol szereztük, kitől, mi. célból? — Minden úgy lesz, ahogy ,te mondod, Herbert. — Akkor jó. Igyekezz a reggelivel. Lizel. Olyan éhesek vagyunk, hogy majd felfaljuk egymást. — Lizel, te még mindig összezársz Bertha Staleckerrel, ugy-e? — kérdezte Lange a reggeli elfogyasztása után. — Hát hogyne, Herbert. Bertha nagyon rendes asszony. — Mi van vele, egészséges? — Tegnapelőtt láttam. Egészséges, csak nagyon sok a strapája. — Nem értem, miért. Hiszen csak ketten vannak Ottóval. Gyerekük nincs. — Gyerekük ugyan nincs, de felnőtt kosztosokat tartanak. — Ne beszélj! — Tisztek laknak náluk. Két katonatiszt. Mert a szállodát lebombázták. így aztán hozzájuk is beosztottak két idegent. Mos, főz rájuk, — Lizel egy mélyet sóhajtott. — Igaz, azt hiszem, ma már el kellett utazniok a tiszteknek. Lange megkönnyebbülten fel- lélegzett, Aszker sem tudta visz- $zatartani a sóhajtást. — Kedves Lizel, — mondta Aszker — szeretnénk megkérni, menjen át Bertha Staleckerhez. Beszélgessen vele, érdeklődje meg, beszállásolnak-e hozzájuk újabb tiszteket. Rólunk, természetesen egy szót sem. — Most? — Igen. Csak ne maradjon sokáig. Várjuk, jöjjön minél előbb. Lizel ismét elment. Amikor visszatért, Herbert éppen akkor fejezte be a borotválkozást. Aszker — két tenyerébe hajtva a fejét — elszunnyadt. Nem múlt el nyomtalanul ez az éjszaka, s az a néhány óra, amióta itt vannak Ostburgban. Nyikorgóit az ajtó. Aszker azonnal felugrott. — Csak én vagyok, — mondta Lizel. — Staleckeréknél minden rendben. Bertha egyedül van. Üjabb vendég nem jön hozzájuk. — És Ottó? — kérdezte Lange. — A gyárban van, — felelte Lizel, miközben az esőköpenyét vetette le. — Várj csak, ne vetkőzz le. — Herbert odament hozzá, s gyengéden megfogta az asszony karját. j— Elfáradtál nagyon? — Ugyan, csak nem képzeled! — Akkor még egyszer el kellene menni. De ez az utolsó. — Üljön le egy kicsit. Frau Lizel, — szólalt meg Aszker. — A következőkről van szó. Megkérjük, telefonáljon a gyárba . . . De igen körültekintően. Nem a gyógyszertárból, vagy valamelyik üzletből. Csak telefonfülkéből, hogy idegenek ki ne hallgathassák, érti? — Igen. — Fülkéből, — ismételte Aszker, majd Herberthez fordult. — Most maga beszéljen tovább. — Ugyanazon a számon hívd, amelyiken engemet szoktál, amikor még a gyárban dolgoztam. Emlékszel a számra? — Persze, Herbert. — Csak ne a hetes műhelyt kérd a telefonközponttól; hanem a hármast. El ne felejtsd: hármas műhelyt. Ha kapcsolták és ott felveszik, akkor mondd, hogy ■WWNTV <rvw\ * ............................. — Igen, tiszta lelkiismerettel mondhatom, én mindent elkövettem, csakhogy itthon tartsam köztünk, De hiába. Nyugtalan természetű volt mindig, s talán egy kicsit kiegyensúlyozatlan. Nem tudott sokáig egyhelyben maradni... Fáradt, tétova mozdulattal simította hátra a haját. A vonat döccenéseivel együtt ringott az ülésen, s mintha a gyerekben akart volna megkapaszkodni. Szabad keze a vállán nyugodott, minden pillanatban símogatásn készen. Kézfején halványan kirajzolódtak az erek. Kidolgozott kéznek láttam, de az is lehet, hogy olyan volt, mint minden anya keze. Mellettünk idősebb ember ült, falusi iparos, vagy valami eféle. Kíváncsian méregette. A -sok részben hallott történet folytatása érdekelte, ami még csak idig vázoiodott fel. Kiváncsi volt. — Aztán — unta meg a hallgatást — nem is szokott menni magukhoz? Az asszony mintha csodálkozott volna. — Minden hónapban jön. Fizetés után egy-két nappal távra- tozik, s viszem a gyereket. A cukrászdában szoktak találkozni. A rövid válasz után ismét csend telepedett közénk. Pad- szomszédunk bólogatott. Az Utasellátó embere tele kosárral tülekedett be a zsúfolt kocsiba. — Cukorkát, csokoládét, cigarettát tessék... hívják a telefonhoz Ottó Stalec- ker műszerészt. — Hármas műhely, Ottó Sta- lecker műszerész, — ismételte Lizel. — Azt mondod neki, vagyis Ottónak: „Itt Lizel. Nagyon sürgősen szükségem van magára. Tizenöt perc múlva várom a gyárkapunál.” — Értem. — Odamégy, megvárod és megmondod neki, hogy én visszajöttem, és hogy munka után azonnal jöjjön el hozzánk. De senkinek se szóljon erről az egészről. Értem? — Igen, Herbert. — Altkor indulj. Lizel harmadszor is elment. Ismét a várakozás kínzó percei következtek Aszker és Lange számára. * A laboratórium, amely az Abwehrstelle megbízásából analizálta az erdőben talált ejtőernyőket, délelőtt tizenegykor jelentette: az ejtőernyők selyme szovjet gyártmányú. Nem sokkal ezután légügyi szakértők érkeztek Hamburgból, s azok is megerősítették: a bemutatott ejtőernyők az oroszoké. Az Abwehr operatív csoportjai déltájra befejezték a nyomozást, azon a környéken, ahol az ejtőernyőket találták. A nyomozás semmi újabb eredményt nem hozott. A nagyszámú kihallgatott között volt az az őr is, aki meg- álFtotta Lancet és Aszkert az állomásra rrleneh De a katona hallgatott az éjjeli találkozásról, félt. hogy baja lesz belőle. Később azonban bizalmason elmondta az egészet barátjának, azzal, hogy senkinek ne szóljon egy szót se róla. Ám a jóbarát éppen a katonai felderítő szolgalat besúgója volt, s azonnal jelenhette az elhárító tisztnek, akivel kapcsolatban állt. Az őrt letartóztatok. Azt vallotta: az éjjel megái T ott két katona közül az egvik említést tett az erdő szélén lévő légvédelmi üteg-állásról. Azt állította, hogy onnan jön. Sürgősen kihallgatták az ütegparancsnokot is. Kijelentette: a szóbanforgó időben egyetlen katona, vagy tiszt sem hagyta el a lőállásokat. Mindenki a helyén volt. hiszen az éjszaka folyamán lőtte az egység az orosz repülőgépeket, s utána pedig fegyver- tisjstogatássai és a körlet rendbehozásával voltak elfoglalva. (Folytatjuk) Film egy hangulatról: Oidds fa kötés Már az első képsorok előkészítik a nézőt arra, hogy a film hőse egy helytelen ítéletű fiatal orvos és ember. Lebecsüli professzorát, támadja, majd kénytelen elismerni, hogy korán ítélkezett. Hősünket, Járom Ambrust ezután menekülésben látjuk végig a filmen. Talaj tálán, és támaszt keres. Egyedül érzi magát, a szeretett nőhöz fordul, aki nem állhat mellé. Művészbarátait keresi fel. A dilettáns ízű környezet most zavarja. Apjához száguld, a pusztára, kölcsönkért kocsin, s az apja nem érti meg, mit kíván tőle a fia. Járom Ambrus, minthogy otthon sem kaphatott enyhülést kocsizik vissza Pestre. Kap egy kis utitársat, majd sorompót a vasútnál, várakozás közben elalszik, s' reggelre arra ébred, hogy szép a világ. Vidámabban folytatja útját, most már egyedül, s ahogy kifordul a lánchídi alagútból, verssorolcat idéz. Mártától, az asszonytól hallotta őket. A sorok arról beszélnek, hogyha erős fény kápráztat, ne a napot okold, csak szemed. A kör bezárult, Járom dr. elégedetlensége feloldódott. Eddigi útja az életben sima volt, s ezen a zökkenőn is túljutott. Ennyi a film. Láthatólag az értelmiség számára kíván utat mutatni. Nemcsak egy hangulat megörökítése volt az alkotó célja. Hogy mégis ennyi a film, annak talán az az oka, hogy a néző nem ismeri meg Járom Ambrust, Mártát nem érti, hogy tulajdonképpen mi bajuk, nem tudjuk miért nem talál tevékenysége számára már teret a fiatal sebész, mert hiszen erre nem válasz, hogy a professzor mellett csak aszisztálhat. Nem lehetünk teljesen tisztában a film alakjaival, még akkor sem, ha az elmúlt háború eseményeivel próbáljuk megmagyarázni viselkedésüket. A film kevés szavú. A rendező. Jancsó Miklós, láthatólag arra törekedett, hogy képekkel, egy- egy beállítással, egy-egy filmkockával be tudja mutatni a fiún hőseit. Végre dramaturgiai szerepük van a filmkockáknak is. Az alkotói felelősség- tudat ebből is érződik. Azonban ezzel a balladisztikus formával mégsem tudta elérni, hogy modelláljuk magunkban a hőseit. velük érezzünk. Amit felfoghatunk a történésekből, hogy Járom Ambrust, különösebb ok nélkül reménytelen hangulat fogja el. s a napfény ezt feloldja. Előfordul ez .mással is. Novellatéma ez, vagy rövid kísérleti filmé, ilyen keretben egy-egy emberi rezdülést nagyító alá lehet venni. De érdemes-e játékfilmet áldolgozni egy hangulatra? Mert megnyugtató utat nem tud mutatni Jancsó Miklós hőséndk. Járom Ambrus végül is nem rokonszenves hős, olyan ember, aki a maga fájdalmaival van elfoglalva, s rossznéven veszi, hogy az emberek nem foglalkoznak vele kellőképpen. A film végére sem hisz- szük el, hogy megerősödött. így aztán a fenti kérdésre az alkotás nem ad pozitív választ. Mindazonáltal az „Oldás és kötés” apró. modern mozzanataival kiemelkedik a magyar filmgyártás utóbbi produkciói közül. De nem a tartalom, hanem egyes formai megoldások maradnak meg inkább a nézőben. S ez arra figyelmeztet, hogy sokkal több őszinteség szükséges mai életünk igaz. keresetlen ábrázolásához. B. K. Tiszta lelkiismerettel A gyerek vágyakozva bámult bele a mély kosárba, majd mintha lemondott volna arról, hogy ö egyáltalán kaphat abból valamit, az ablak felé fordította a fejét. A kosaras ember visszanézett, aztán tovább állt. Senki nem vásárolt a fülkében. — Miért nem vett neki valamit? — intett fejével a gyerek felé a' kíváncsiskodó szomszéd. — Nem szokott édességet enni. Valamikor sokat kapott, de azóta egyre kevesebbet. — Pedig a fejlődéséhez, meg a korához elkelne. Az asszony elmosolyodott. Kesernyésen, mintha rosszul, nehezére esne a válasz. — Fejlődik így is. A padszomszéd felé fordította az apró legénykét. Olyan hétéves forma lehetett. Ruhája rendben, szinte keresetten pedáns, tiszta. — Szép gyerek — jegyezte meg a mustra végén a sarokban ülő ember. — Csak azt nem tudom, hogyan lehet elhagyni. A másik oldalról idősebb néni kapcsolódott bele a beszélgetésbe. — Büntetni kellene az ilyet — jegyezte meg csípősen. Az asszony feléje fordult. Arca egy kicsit kipirult, amint válaszolt. — A tartásdíjat fizeti rendesen. Abból tudom ruházni. Én is keresek... — Keres, keres — legyintett kicsit dühösen az idősebb asszony — Azt hiszi, azzal minden megoldódik? Hol van még az iskola., az apai kéz... Az indulattól egy kicsit kifulladt. Abbahagyta a hosszúnak ígérkező beszédet. Hangjára azonban már mindenki felfigyelt, s egyszeribe közös téma lett az asszony és a gyerek. Kényelmetlenül érezték magukat, hiszen az ö dolgaikba ártották bele magukat teljesen idegen emberek. Kíváncsian hajoltak közelebb meg azok is, akik előbb rá sem figyeltek a csendben csörgedező beszédre. Most egy magas, energikus arcú ember szólt. — Vannak ilyenek — állapította meg száraz rövidséggel, de mintha természetesnek vette volna az egész ügyet. — A mi szomszédunkban is... Az idősebb asszony félbeszakította. Türelmetlenül belecserielt a szavába. — De csak a férfiak között.. A többség férfi volt a kocsiban, s így az öregasszony rossz helyen szólt. Pillanatok alatt történetek röpködtek a levegőben hűtlen asszonyokról, olyan anyákról,\ akik elhagyták a gyermeküket. A fiatalasszony pedig egye kényelmetlenebbül érezte magót. Végül felállt, kézenfogta a gyereket, kiment a folyosóra. Ott folyÜj vasúti menetrend lép életbe Május 26-án 0 órakor lép életbe az új vasúti menetrend. Ezzel kapcsolatban a megyei viszonylatban előálló személyforgalmi változásokról az alábbiakban tájékoztatja az utazóközönséget a MÁV Pécsi Igazgatósága. Sárbogárd—Bátaszék vonal:■ Az 5240 számú vonat helyett a kedvezőbb bátaszéki csatlakozások biztosítása érdekében hétfő kivételével ToJma-Mözsről 3 óra 30 perces indulással új 5240 b. számú motorvonatot helyeznek forgalomba. Az 5245 számú vonat Szekszárd '—Tolna-Mözs közötti zsúfoltságának felszámolása érdekében mo- torvontatású vonat helyett ebben a viszonylatban új 5235 számú gőzvontatású vonatot közlekedtetnek. amely Szekszárdról 13 óra 41 perckor indul és Tolha-Mözs- re 13 óra 55 perckor érkezik. Dombóvár—Bátaszék vonal: A 2144 és a 2147 számú motorvonatnál az állandó zsúfoltság miatt gőzvontatásra térnek át. tattuk a beszélgetést, amíg bent egyre-másra keringtek az elbeszélések. — Úgy sem értenek meg, magyarázkodni meg semmi értelme. Mert azt már megfigyeltem: legtöbbször az asszony a bűnös. S ebben van is valami. Neki kellene összetartani a családot. — Megpróbálta? — vetem közbe. — Gyenge voltam hozzá, vagy tehetetlen. Elfoglalt a gyerek, a munka, s nem törődtem azza. hogy ö mit csinál. De azért... — Visszafogadná? Szótlanul rázza a fejét. — Két éve elment már. Azóta bejárta szinté az egész országot. Mi hajtja, mi nem — fogalmam sinc$ róla. Lehet, hogy a lelkiis- merete? Cigarettára gyújtottunk. Szótlanul fújtuk a füstöt. A gyerek orrát a deres ablakhoz nyomta, nézett volna kifelé, de a befagyott ablakon nem lehetett kilátni. Odabent pedig folyt a vita. Csendesen hallgattuk az ajtón keresztül hozzánk elérő szavakat. d> nem tudtunk belőle összeálli- tani épkézláb históriát. Végül ő törte meg a csendet. — Engem csak a saját nyugalmam és a gyerek sorsa érdekel. Hogy ne kelljen állandóan nyugtalankodnom, aggódnom hogy mire megyek haza délután. <; mikor jön ő. A többi majd csak meglesz valahogy... Sz. l.\
