Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-11 / 84. szám
4 fÖIJVA MEGYEI NfiPtTjgAß 1063. április II. A kitüntetett — Gratulálunk, elnök elvtárs — köszöntötték az asszonyok, Ru- zsics Ferencné és Szentiványi Jó• ' ' ' ' h ídi Petőfi Tsz elnökét. A neszLászló főkönyv 2lö, Kalita Imre agronómus és Paus János állattenyésztési brigádvezetö is előkerült. Ok is gratuláltak az elnöknek, meleg, férfias kézszorítással. — Milyen kitüntetést kapott, elnök elvtárs? Sokan voltak? Szép a Parlament? — záporoztak a kérdések, s az asszonyok várakozásteli izgalommal lesték a választ. Háhner Józsefet annyira meghatotta az érdeklődés, hogy keresnie kellett a szavakat. — Munkaérdemrend kormány- kitüntetést kaptam, azaz kaptunk — helyesbíti saját magát. — Hogy-hogy kaptunk? Hát nem csak az elnök elvtársat tüntették ki? — De igen. A kitüntetést valóban én kaptam, de az egész tagságnak része van a kitüntetésemben. Ha a tsz-tagság nem áll mellém szorgalmas munkájával, ha a közvetlen segítőtársak, a főagro- nómus, a főkönyvelő és a többiek nem éreznek felelősséget a közösség iránt, sohasem tudtunk volna, olyan eredményeket elérni. A legközelebbi közgyűlésre elviszem a kitüntetést és megköszönöm a tagságnak. — Sokan voltak? Filmeztek is? — kíváncsiskodtak tovább az asz- szonyok. — Gyönyörű szép volt. Szép 1számmal voltunk kitüntetettek. Dobi elvtárs adta át a kitüntetést. F.lőször voltam a Parlamentben. Az ünnepély nagyon megható volt — mondta, s egy pillanatra elakadt a szava. — Ne haragudjanak, arról, hogy az ember mit érez az ilyen ünnepélyes pillanatban, nagyon nehéz beszélni. A kitüntetés átadása után a párt és a kormány vezetői elbeszélgettek velünk többen is. Érdeklődtek a tsz ügye iránt. Úgy láttam. megnyerte : tetszésüket, amikor elmondtam, hogy most már annyira megerősödtünk, hogy szociális létesítményt, üzemi konyhát, ebédlőt, és fürdőt építünk. Azon is jót derültek, hogy nálunk a tsz-tagok már nem munkaegységelőlegről. hanem rendszeres havi fizetésről beszélnek. — Ilyen egyszerű dolgok iránt érdeklődtek a jelenlévő párt- és kormányvezetők? — néztek egymásra kicsit hitetlenkedően az asszonyok. — Igen. Ilyen egyszerű dolgokról. Az üzemi munkásoktól, az üzem életéről, a tsz-elnököktől. a tsz felől kérdezősködtek. És talán éppen ebben van a dolog nagyszerűsége. Lábunk alatt süppedő szőnyegek, körülöttünk bíbor, bársony, aranyozott oszlopok, fény és pompa. És az országházban ott voltunk mi, az egyszerű emberek, akiket a párt- és a kormány tagjai ünnepeltek. POZSONYI IGNACNÉ Mezőgazdasági tollrajzok: ^őéf fér/i, EGY ASSZONY Az állattenyésztő-telep olyan, mint egy sziget. Tenger gyanánt fogja körül a víz, amely elöntötte az őszi vetéseket. A szi- getmajomak régebben csak a neve volt sziget. Most valóban szigetté vált. Ezeregyszáz hold van víz alatt Nagydorog határában. Kovács Pál főállattenyésztő- vel csak egy keskeny úton juthatunk be a szigetre. Szerfás istállók fogadnak bennünket. A fehérre meszelt falak tisztaságról tanúskodnak. A főállattenyésztő, miközben a tehenészetben, a baromfi- tenyésztésben és a sertéstenvész tésben elért eredményekről tájékoztat, megjegyzi: — Nőkel szeretnénk az állattenyésztésbe irányítani az aprójószághoz, de nagyon nehezein megy. — Hányán dolgoznak a telepen? — Nyolcán. Hét férfi, egv asszony. — Kis idő múlva hozzáteszi: — Ez az asszony nagy becsületet érdemel. Kitesz magáért. A 658 malac gondozását másod magával végzi. Mindössze tíz lett belőlük selejt: haské- regrepedésük volt. az állatorvos ezeket is megoperálta. Nézzük a malacokat. Feketék, cornwald fajták. Fürge mozgásukból egészség árad. Megtudom. hogy 8.4 volt az ellesi átlag. A malacok előtt, a desz- kavályukban pörkölt árpa. Munkaközben találok iá Pethő Józsefnére. — Mióta dolgozik itt? — Január 23-án jöttem először a telepre. Sokáig vívódtam. Nem akartam, hogy miattam elküldjenek innét egy idős embert. Később kiderült, hogy nem küldenek el senkit. Megnőtt az állomány. Uj emberekre van szükség. Nehéz munka ez, de azért szeretem! Mindig szerettem állattal bánni. Végigöntí a vegyestápot a hosszú vályúban. — Hány vödörreL hoz a betonkeverőből naponta? Egy darabig számol. — Ha a reggeli, déli. esti etetést számítom hetvenöt vödörrel. — Mikor kezdi a munkát? — Reggel hatkor. Két kilométerre lakom innét. — Melyik volt a legnehezebb napja? — Télen sok nehéz napom volt. A kezem majdnem odafagyott a vödörhöz. Reggel utat kellett lapátolni. Az „etető placc” és a kifutó is mindig tele volt hóval. Sokszor, alighogy befejeztük a lapátolást, kezdhettük élőről. — A férje hol dolgozik? — Utmester. Van egy lányom, az már ellátja otthon a munkát. Három gyermek anyja vagyok? — Mennyit keres? — Negyvenkilenc munkaegységet havonta. Mohai Pista bácsi a telep idŐ6 brigádvezetője is csupa jót mond Pethő Jóasefnéről. — Valóságos „áldás” itt a fehérnép! Van itt egy kis ..melegedő”. Mióta itt van ragyog a tisztaságtól. Ebéd után letakarítja az asztalt Nekem is kivette néhányszor már a seprűt a kezemből itt a brigád vezetőszobában. A telepein nagy tekintélye van Pethő Józsefné- nek, s tekintélyét két szorgos, fáradhatatlan kezének köszönheti. H. T. 33. — Hogyan ... Hogyan történt ez? — suttogta a nő: — Hiszen te... — Hibásan küldték. Megeshet, nem igaz? Az asszony bólintott. Kissé összeszedte már magát, csak néha még görcsösen rázkódva felzokogott. — Rozié? — kérdezte halkan Herbert. — Oh... Te még nem is láttad! Lizel már indulni akart a szobába. De Herbert megfogta a kezét. — Nem szabad odamennem hozzá. — Miért, Herbert? — Majd később megmagyarázom. Most csak annyit: Rozienek nem szabad tudnia, hogv én hazajöttem. Sem Rozienek, sem a rokonoknak, sem a szomszédoknak. Senkinek, érted? Az asszony ijedten bólintott. — Senkinek egv hangot se. Sem rólam, se a barátomról. Titokban jöttünk, különleges megbízatással. Egész Németország számára rendk;vül fontos megbízatással, érted? Lizel ismét bólintott. — Rozié alszik? — Igen. Csak az imént aludt el szegénvkém. Olyan szörnyű volt az éjszakánk!. .. — Hallgass rám figyelmesen, Lizel. Mi bemegyünk a konyhába. Te felöltözteted Roziét, és átviszed anyádékhoz. Remélem egészséges a mama? — Igen, Herbert. — Nagyon jó. Vidd át a kislányt, és hagyd ott a nagyanyjánál. Mondd azt, hogy el leszel foglalva, mozgósítottak, vagy valami ilyesmit. Egyszóval Roziénak ott kell lennie két napig, érted? És minél gyorsabban gyere vissza. — Jó, Herbert. — Csak még egyszer figyelmeztetlek: rólunk senki élő léleknek egy szót sem. Hiszen én. nyomtalanul eltűntem, ugye-e? Ilyen értelmű levelet kaptál? — Igen. — Akkor jó. Ha egyszer eltűntem, akkor eltűntem. Most már Aszker is közelebb lépett. — Engem Krausenak hívnak. Kurt Krause. Együtt jöttünk a férjével. Herbert barátja vagyok. Annyira felindította ez a találALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z &Lbán Fordította: Szathmári Gábor kozás, hogy elfelejtett bemutatni... — Lizel, — mondta Lange. — Kurt Krause az én legjobb barátom. Tudnod kell: neki köszönhetjük, hogy most itt vagyok. És egyáltalában . . . — Köszönöm magának! — Lizel gyorsan kezet nyújtott Asz- kemak. — Egy kérésem lenne magához. Frau Lizel, — mondta a kézfogás után Aszker. — Úgy kell viselkednie, mintha semmi sem történt volna. Kivörösödtek a szemei. Nyugodjon meg, szedje össze magát. És csak aztán induljon. Aszker és Lange a konyhába ment. Először a mosdó csapjából folyó víz csobogását hallották, aztán Lizel sietős lépteit. Majd az asszony hangja és a gyerek csacsogása hallatszott. Eltelt még néhány perc, s csapódott az előszobaajtó. Utána csend lett a lakásban. Herbert és Aszker kiment az üvegezett verandára. Az ablakhoz lapultak, s óvatosan elhúzták egy kissé rajta a függönyt. Lizel ment az úton. kézenfogva a gyereket. Aszker Langera nézett. Herbert idegesen rágta a szája szélét. Mintha remegett volna. Aszker átölelte. — Nem akar egy cigarettát. — Lange bólintott. Rágyújtottak, s közben leültek a kiszolgált díványra. Aszker felnézett, s Herbert gyászkeretbe foglalt fényképét pillantotta meg a falon. — Teljesen olyan ez az egész, mintha Mark Twaint olvasná az ember — tréfálkozott Aszker, hogy valamelyest feloldja a feszült hangulatot. — Mintha részt venne a saját temetésén. Lange felállt, s a fénykép felé indult. — Ne nyúljon hozzá! — Lange azonnal megállt, s gondterhelten nézett Aszkerre. Amikor rájött, miért nem szabad hozzányúlnia, bólintott. — S mondja meg a feleségének is, ha visszajön. — Értem... Bementek a fürdőszobába. Megmosakodtak. aztán visszamentek a szobába. — Ha megjön Lizel — szólt Aszker — kérje meg. hogy menjen el Staleckerékhez. Semmit nem kell mondania. Csak egyszerűen annyit: átment, hogy meglátogassa a barátnőjét. És közben próbálja megtudni, miféle emberek jártak náluk, mi történt ott. — Meg kellene reggelizni előbb, nem? Bizonyosan éhes már, ugye? őszintén megmondom, én magam nem lennék ellene... — Én sem tiltakozom — felelte Aszker, aki elég régen látott utoljára ennivalót. Hamarosan visszatért Lizel. A nagymama — újságolta —, igen megörült a kisunokának. Három napig nála lesz Rozié. — Most pedig reggelizzünk meg — mondta Lange. — Készíts valamit, Lizel. Az asszony lehajtotta a fejét, a szája szélét rágta. — Értem — szólt ismét Herbert. — De azt hiszem, akad valami az én bőröndömben is. Menj, Lizel, pakold ki azt a nagyobbik bőröndöt. Lizel arca felderült, s azonnal kiszaladt a szobából. — Nagyon jó felesége van — mondta csendesen Aszker. — Azt hiszem! — Lángé örömtől sugárzó szemekkel nézett Aszkerra. — No, és a maga felesége? Bizonyosan az is... — Nem fejezte be. mert észrevette, hogv valami igen gondba ejtette Asz. kert. — Á leadó, — súgta Aszker. Lange bólintott, s kinyitotta Aszker bőröndjét. Az alján egy kis fémdoboz volt. Aztán Aszker- rel együtt a konyhába mentek. Lizel a tűzhelynél állt, vizet tett a gázra. (Folytatjuk) a kórülüveg- kalitka alig két négyzet- méter. Az is tele fogantyúkkal, kapcsológombokkal, kerekekkel. Az egyik oldalon gyönyörű a Panoráma, idelátszik a fél kilométerre lévő borkombinát, a még távolabb fekvő város. Ilyenkor, amikor nem olyan erős a tempó, megengedheti magának Szalai Imre, a Kaiser-toronydaru kezelője. hogy a szép kilátásban gyönyörködjék. De azért oda fülel az épületre is. Én nem is hallom a brigádvezető hangját, de C észrevette. És máris indulunk. A hatalmas monstrum megmozdul alattunk, előre megyünk vagy tíz métert. Ott kell leengedni, óva to san a terhet, a félnégyzetméternyi burkolólapokból álló köteget. A darukezelő nem néz a karokra, kapcsolókra, behunyt szemmel is megtalálná őket. A brigádvezetőt figyeli, azaz a brigádvezető karját. Minden mozdulat mást jelent, ...előre. ...hátra, ...lassíts, ...leengedni. ...föl, ...fordulj, de mind. ezt lehet gyorsabban vagy lassabban is csinálni. És a karjelzés kifejezi az árnyalatokat is, — Mióta kormányozza ezt a nagy gépet? — teszem lel a kérdést Szalai Imrének, a Kaiser »gazdájának«. — Ezt tavaly kaptam. De különben hatodik éve vagyok darukezelő. — Sokfelé járt már azóta? — Hirtelenében össze se tudnám számolni. Legtöbbet Pécsett voltam, de jártam már Pápán, Veszprémben. Szolnokon is. Mi nem sokáig időzünk egy ítélvén, beemeljük a betonelemeket aztán megyünk tovább. Itt sem maradunk sokáig. Még egy-két hét, aztán befejezzük. A szerelőknek. parkettázóknak. festőknek nincs szükségük toronydarura. Aztán, hogy hová kell menni? — Majd akkor megmondják. ahogy Szalai Imre torony, daru-kezelő lett, szokványos. Ezren és ezren váltak ugyanígy, egyszerű falusi paraszt gyerek bői tíz, húsz, vagy éppen száz lóerő »parancsnokává«. ötvenkettőben, tizenkilenc éves korában belépett a vállalathoz, az első időkben segédül darukezelő munkásként dolgozott, majd szerelő lett. ötvenhatban elvégezte a hathónapos darukezelói tan- folyamot. utána rábízták a toron ydarut. — Mi a legfontosabb ebben a szakmában? — Jó szemmérték, jó idegek, józanság. Ismerni a gépet, ismerni az embereket. Mert elég egy elhibázott mozdulat, és kész a baj. Vagy a gép hibásodik meg, vagy az épületről dönt le valamit, vagy éppen egy embert nyom agyon. Szerencsére nálam még nem fordult elő baleset. Es talán nem is lesz. — Mi volt eddig a legnehezebb feladata? — A múltkor egy --DEOBA- légfútő-berendezés lerakása. Éjjel ébresztettek fel hozzá. Ugyanis én itt az éní kezésen alszom mert ha éjjel jön lerakni való, így azt is meg tudom daruval csinálni. Ez a daru nemcsak arra alkalmas, hogy az épületre emeljünk vele előregyártott elemet, vagy egyéb anyagot, hanem kocsiról is le lehet vele emelni az elemeket, betongerendákat. Nos, éjjel tizenegykor állított be az autó. Megkérdeztem, hogy mennyi a súlya a gépnek, azt mondták, három és fgl tonna. Gyorsan kiszámítottam, hogy tízméteres kinyúlásnál fel tudom emelni. Átállítottam a gémet, megkerestük a gépnek azokat a pontjait, amelyeknél a daru köteleit rögzíteni lehet, majd óvatosan spannol- tam a munkakötelet. Nem volt semmi hiba. Ezután már könnyen ment a dolog. Sikerült úgy letenni. hogy még egy karcolás sem keletkezett rajta. beszélgetünk, szemem a kezelőfülke sarkában lévő kapcsológombokra tévedt. A legalsónak a felirata: -Vész-. — Mit jelent ez? — Ez a vészkioldó. Ha megnyomom, abban a pillanatban megszakad az áram. áramtalanítva van az egész daru. Akkor van erre szükség, ha valami baj. vagy baleseti veszély van..Akkor a daru abban az állapotban marad továbbra is, mint amikor áramtalanítottam. Eddig még nem volt rá szükség. Kintről jeleztek, újból megindulnak a motorok, engedelmes- kedve a fiatalember akaratának, ősei talán még talicskával kubi- koltak vagy kézi erővel tömték a falat. Ö a lóerők tucatjainak parancsol. <J> Munkahelye, A történet, Miközben
