Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-10 / 83. szám
4 tolna megtéi nEpüjsAö 1963. április 10. Reflektorfényben: Az új Jászai-díjasok Az Állami Déryné Színházat — állandó kőszínház nem lévén a megyében — Tolnában is saját színházának vallja a legkisebb falu, és a megyeszékhely közönsége, egyaránt. .Egy időben a falujáró művészeket a kultúra .,névtelen napszámosainak” tartották. Kötelességteljesítésük és áldozatvállalásuk ma már azonban ismert. Az egyik művészt, Kassai Ilonát nemrégiben Kossuth-díjjal tüntették ki. Kormányzatunk most két újabb kiváló színművésznőt részesített elismerésben, amikor Feleky Sárit és Kamilli Juditot Jászai- díjjal tüntette ki. Mindkét művészt jól ismeri Tolna megye közönsége is. Emlékezetes Feleky Sári Nóra és Júlia alakítása a közelmúlt megyei színházi eseményeiből. Remélhetőleg hamarosan ismét találkozhatunk vele a színpadon a Láthatatlan szerelem című darab agronómusnőjének szerepében. Ugyancsak ismerjük Kamilli Juditot, aki a Dankó Pista című darabban Blaháné kedves szerepét alakította. Nagy sikerrel játszotta a Csárdáskirálynő Cecíliáját, és szeretettel várjuk megyénkbe a Sybill címszerepében. A magas kitüntetés elkalmából szeretettel köszönti őket és további sikert kíván nekik megyénk színházlátogató közönsége. 38. — Igen. Csak először én egyedül megyek be. Sohase lehet tudni, ki vain ott éppen, hátha valami ismerőse magának. — Ilyen korán reggel? A szomszédok nem jöhetnek számításba. Különálló házuk van. más nem Lakik ott. — Mindegy. Ismét az utcákat rótták. Asz- ker az előbbi kimért nyugalommal ment. állandóan követve Langet, aki vagy száz lépéssel előrébb haladt. Utcakereszteződés. Itt be kell fordulni, s két háztömb után az az épület következik, amelyet ők keresnek. Az utcakereszteződésnél járőr állt. A tiszt kezének intésével odahívta Langet. Herbert készséget imitálva futott oda, s máris nyúlt a Zsebébe az igazolványokért. Mire Aszker odaért, Lángénak már visszaadták az iratokat. Aszker egyenesen a járőrhöz tartott. Tisztelgett előtte. — Szintén keletről? — kérdezte a tiszt. — Igen. hadnagy úr. — No és. .. mi újság ott? — kérdezte a tiszt elgondolkozva. Aszker határozatlanul vállat vont. — Megteszünk mindent, amit tudunk ... De még megmutatjuk nekik! ' i— Jól van! — mondta a tiszt, s Aszkemek úgy tűnt, félelem volt hangjában. — Menjen. Aszker katonásan megfordult. Még egy háztömb van hátra. Már nincs messze. Ott, néhány házzal odébb van egy kis park, utána pusztaság, s aztán az első ház az. Lange éppen most megy el előtte. Igen, átmegy a másik oldalra. Most el kell mennie az utca végéig. Ott vár majd egy keveset, aztán jön vissza. Ezalatt Aszker a házba ér. Ha nincs semmi veszély, akkor bemegy Lange is. De mi ez? Stalecker háza előtt autó áll! Különös. Neki nincs kocsija. Honnan került ide az autó? Kié? Aszker közelebb ment. Nagy nyitott tetejű személykocsi volt. A volán mellett egy katona ült. Ebben a pillanatban. kinyílt a ház ajtaja. Két katonatiszt lépett ki rajta. A sofőr kiugrott a kocsiból, elvette tőlük a bőröndöALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z libán Fordította: Szathmári Gábor két. s a csomagtartóba tette. Valahonnan, a házat körülvevő virágos kert mélyéből kutyaugatás hallatszott. .. Mi történt itt? Csak nem bukott le Stalecker, s most a fasiszták bitorolják a házat? Köny- nyen lehet, hogy így van. De a lakás ajtajában most megjelenik egy asszony. Herbert leírásából ítélve Stalecker felesége lehet az: Bertha. Mosolyog, integet a tiszteknek. azok meg vissza. Hogyan viselkedhet így egy antifasiszta felesége, azé az emberé, akit letartóztattak. s most valahol a Gestapónál ül. És még egy: miért felelték a telefonba, hogy Otto Stalecker két óra múlva a gyárban lesz? ... Itt valami nincs rendben. Egy azonban világos: ide nem lehet bemenni. Egv szempillantás alatt gondolta mindezt végig Aszker. mialatt elment a ház előtt. Egész idő alatt követte a szemével Langet, aki most meglassította lépteit. Már nem sok választja el őket egymástól. S ekkor Lange hirtelen befordult a mellékutcába. Igen. igen: hirtelen. Aszker ezt jól látta. Abban a pillanatban megjelent az utcában két férfi. Mivel ijesztették meg annyira Langet? . .. Aszker és Lange néhány perc múlva a kis park oadján ül. Mind a ketten rágyújtottak. Az az asszony, aki épp akkor gyerekkocsiban tolt egy kisbabát mellettük, nem látott rajtuk egyebet, mint azt. hogy két beszélgető katona ül ott. Pedig, ha tudná. mi foglalkoztatja most őket! — Két munkás volt az. Ismerős fiúk a gyárból — suttogta t-ange. — Meghűlt bennem a vér. mikor megláttam őket. Minden eshetőségre számítva, úgy döntöttem. hogy gyorsan befordulok. — De hiszen nem ismerték volna fel magát. — nyugtatta Aszker. — Mégis . . . Mit teszünk most? — Herbert hangja aggodalommal volt tele. — Elszívjuk a cigarettánkat, — mondta Aszker. — Gondolkozunk. — Egyetlen kiút van. Aszker nem felelt. Tudta, mire gondol Lange. De az veszélyes, igen veszélyes. Ha még nem lenne ott Herbert lánya!... Az idő viszont rohan. Dönteni kell. — Egyetlen kiút van. — ismételte meg Lange, miközben újabb cigarettára gyújtott. — Na és a lánya? — Azt én elintézem! — Hogyan? — Nem mutatkozunk előtte. Hárman haladtak el mellettük Egy férfi és két nő. Az egyik nő érdeklődéssel nézte a pádon ülő katonákat, s valamit mondott a barátnőjének. Mind a ketten nevettek. Aszker minden idegszálát megfeszítve gondolkodott. Menjenek el mégis arra a harmadik címre, amely a legvégső esetre szól? De oda vonattal kell utazni. Ök pedig csak az imént jöttek az állomásról, látták ott őket a katonai őrsök, akiket minden bizonnyal még nem váltottak le. S ráadásul arra a harmadik címre csak ő egyedül mehet. Mi legyen Herbert tel? Ismét járókelők jöttek. Egy férfi kivált közülük, s odament a pádhoz. — Kaphatnék egy kis tüzet? Aszker szótlanul vette elő 9 gyújtóját. Lange ' kővémeredten ült. — Menjünk! — határozta el magát Aszker. * Aszker a veranda végében állt s azt látta, amint Herbert a síró feleségét nyugtatgatta. — Na. nyugodj meg, ne sírj. — suttogta neki, miközben a halát simogatta, s zsebkendővel töröl- gette az asszony szemét és arcát. (Folytatjuk) »■in n»m 1111111111 ........... A hol mindenki siet az orvosnő felmond — Okok és a megoldás A beteg türelmetlen, Az éremnek itt is két oldala van. Nemcsak az fordul elő, hogy a beteg délelőttöket tölt el a rendelőintézetben, míg a különféle vizsgálatokon sorra kerül. Megtörtént az is, hogy egyik orvosnő beadta felmondását, mert úgy érezte, nem bírja ellátni feladatát, annyi páciens fordult meg rendelőjében. Végül is intézkedni kellett, hogy a járásokból a körzeti orvosok naponta csak egy- egy beteget utaljanak be a szekszárdi rendelőintézetbe, szemészeti vizsgálatra. A várakozók talán nem érzik meg a különbséget. azt mondják most is, türelem kell, hogy sorukat kivárják, — de az orvos kicsivel nyugodtab- ban dolgozhat. Persze, ettől még nem változott meg a rendelőintézet képe. Most is egyre-másra érkeznek a páciensek, vidékről, faluról. A folyosók padjain nincsen szabad hely, a sietősebbek az ajtók előtt állnak sorba. A még sietősebbek megkérik azt, aki legelöl áll: — Meg tetszene engedni, hogy beszaladjak maga előtt? Csak pár másodpercről v^n szó. épp megnéz a doktor úr, nem kezel, nem vizsgál... — Sok kicsi sokra megy. Én is mióta várok már, aztán elmegy a vonat az orrom előtt... Siet mindenki. Szó sem lehet előzékenységről. A legsietősebb is a sor végére áll... A szemészeten bevezették a korlátozást. De azért januárban, a délelőtti rendelésen mégis több. mint kétezren fordultak meg, s ez azt jelenti, hogy egy-egy betegre csupán 5,3 perce jutott az orvosnak. A röntgenen, az év első hónapjában 4,8 perc esett egy betegre, a laboratóriumban 1,7 perc, a reumásokra, a fizikoterápián három perc. Ugyanakkor, a délutáni rendelések jóval előnyösebb körülmények között működhetnek. Az említett, legterheltebb szakrendeléseken szembetűnő, hogy délután mennyivel kevesebb beteg kér ellátást. A szemészeten közel hét perc esik egy-egy jelentkezőre, a röntgenen 17 perc, a laboratóriumban 4.8 perc! Miért nem lehet kiegyenlíteni a rendelések látogatottságát? A rendelőintézet igazgatója, dr. Fehér Márton elmondta, hogy délutánra általában a szekszárdiak maradnak, a vidékiek az utazás miatt nem igen tudják megoldani a délutáni megjelenést. Alkalmazkodniuk kell a vonat és autóbusz-menetrendekhez. Nem oldotta meg a problémát a beren- deléses módszer sem. Délután nem azok az orvosok rendelnek, akik délelőtt, s a kezelés szempontjából előnyösebb, ha ugyanaz az orvos foglalkozik a beteggel gyógyulásig, aki kezdetben kezelte. — A rendelőintézet túlterheltségét decentralizálással lehetne csökkenteni — mondja dr. Fehér Márton igazgató. — Az egészségügyi szerveknek az a célkitűzése, hogy a járási székhelyeken kiépüljenek a járási szakrendelőintézetek. Dombóváron, Bonyhádon, Pincehelyen már megvan ezeknek az alapja. Az a tervünk, hogy mindenütt biztosíthassuk a legfontosabb gyógyászati ágak járási rendelését. Ehhez főleg a tanácsok segítsége szükséges. Az egészségügy tudna kihelyezni szakorvosokat, megadná a szükséges óraszámokat. De ezeknek a rendelőknek helyet, és az orvosoknak megfelelő lakást a tanácsnak kellene biztosítani. Érdemes lenne támogatni ezt a tervet. A betegeknek kényelmesebb lenne a járási központba utazni Szekszárd; vagy Kaposvár helyett, — mert ez is előfordul. A már működő vidéki rendelőintézetek jobb helyzetben vannak betegforgalom szempontjából, mint a szekszárdi. Itt, januárban például 26 ezernél több beteg fordult meg, átlagban 9.7 perc jutott egy-egy jelentkezőre. Vidéken összesen 12 ezer beteggel foglalkoztak, 14,9 a percátlag. Ha a forgalmat említjük, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a betegellátás összehasonlíthatatlanul jobb, mint 10, vagy 15 évvel ezelőtt. 1953-ban például egy biztosítottra csak a gyógyszer- költség 10,30 forint volt. Az idén januárban 19,70 forint. És akkor 15 ezer biztosítottal számoltak, ma 100 ezerrel. — bencze —
