Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

1363. április 10. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAtí 5 KEREKASZTAL Beszélgetés fiatal értelmiségiekkel az érvényesülésről, az alkotás lehetőségeiről és az életkörülményekről Hazafelé az iskolából Ez évben megoldódik Bóta vízellátása A KISZ Megyebizottsága és a Népújság Szerkesztő Bizottsága baráti beszélgetésre hívott meg néhány értelmiségi fiatalt: mér­nököt. tanárt, jogászt... A kö­tetlen eszmecsere arról folyt, mi­lyenek az érvényesülési, alkotási lehetőségek, az életkörülmények, s egyáltalán milyen gondok, va­lamint örömök töltik el a me­gyében dolgozó egyre nagyobb számú fiatal értelmiséget. A KISZ és a Népújság vendégei csak néhány foglalkozási ágat képvi­seltek, de ennek ellenére követ­keztetni lehet a beszélgetésből, hogy melyek az általánosítható és melyek az egyedi problémák, jelenségek. A befejezéssel kezdem, mert talán ez a legérdekesebb. Az is­merkedést afféle rögtönzött köz­véleménykutatással fejeztük be. a jelenlévők igennel, vagy nemmel válaszoltak arra a kérdésre, amely így szólt: munkája során valóra váltak-e eddig az egyetemen, vagy főiskolán szőtt álmai az alko­tást és az anyagiakat illetően? Ami az alkotó munkát illeti, arra egy kivétellel igen volt a válasz. Az anyagiak szempontjából a vé­lemények erősen eltértek. A je­lenlévők fele, főleg a tanárok határozott nemmel válaszoltak. Semleges csoporthoz azok tartoz­tak. akik azt mondták nem pa­naszkodhatnak. s ez volt a többség. Az anyagiak fogalma alatt, be­szélgető társaink egyébként nem­csak a fizetést értették. Inkább a mostoha lakáskörülményeket. A pályakezdésnek, a családalapítás­nak. még inkább a letelepedésnek legnagyobb gondja, illetőleg aka­dályozója a lakás. Zsigovies Fe­renc, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának fiatal főmérnöke figyelemre méltó megvilágításban erről is beszélt. Három évvel ezelőtt a megye gépállomásain még mindössze négy diplomás gépészmérnök működött. Jelenleg ezek a mezőgazda- sági üzemek tizennégyet fog­lalkoztatnak, de a szakember- igény a mezőgazdaság gépe­sítésének növekedésével évről évre nő, sőt sürgetően előtér­be került. Mégis nehéz egy fiatal mérnököt letelepedésre bírni, sokszor a lakásszerzés körülményes volta miatt. Zsigovies elvtárs azonban más. még ennél súlyosabbnak látszó okokra is rámutatott. Szerinte elég élesen jelentkeznek az ellen­tétek. a gyakorlati szakemberek és a fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező. egyetemet végzett mérnökök között. Példákat mon­dott. Van olyan gépállomás, ahol a gépészmérnököt szinte lehetet­len megtartani, féltékenységből olyan helyzetbe hozzák. hogy nem bír megmaradni, magyarul mondva elmarják. Főleg ott je­lentkezik ez a probléma, ahol a műszaki vezetés eleve olyan szemmel nézi az egyetemet vég­zett mérnököt, mint utódot, en­nek folytán „ellenséget” lát ben­ne, akitől félni kell, mert iskolá­zottsága révén előbb, vagy utóbb felül emelkedik. Erről az ellentétkomplexum­ról mások is beszéltek. Az egyik jelenlévő jogász némi iróniával a „beugratós" történetekről me­sélt, amelyek bizony legtöbbször kizárólag arra jók, hogy lelo- hasszák az ambíciót. Beugratások helyett a fiatal értelmiségiek több megértést, a gyakorlat el­sajátításához több segítséget kér­nek és igényelnek. Szatmári Ber­talan, a tolnai gimnázium tanára, — aki KISZ-titkár is — viszont elmondta, hogy náluk az idősebb és a fiatalabb tanárok között nincs ellentét. Számára ez a do­log ismeretlen. Náluk nagyfokú segitőkész- ség nyilvánul meg az idősebb tanárok részéről a fiatalabb kollégákkal szemben. Persze a szituáció is más, mert az ellentétek ott ahol vannak, főleg az iskolázottságban meg­lévő különbségekből adódnak és gyakran nemcsak az egyik fél, hanem a másik fél is hibás. A fiatal mérnök esetenként gondban van. Látja, hogy rosszul mennek a dolgok, érzi, hogy ő jobban tudná, de nem mer szólni, mert vagy a háta mögött kapja meg, vagy szemtől-szembe. hogy „mi tanítottuk és lám ez a hála '. Nyilvánvaló, hogy az idősebb, nagy gyakorlattal rendelkező szakembernek helytelen ilyen ön­érzetet sértő módon kiélezni, esetleg ezáltal lehetetlenné tenni az együttműködést. De a fiatal mérnök is becsülje a sokéves gyakorlatot és ehhez a becsülés­hez igazítsa modorát, amely le­het fölényesen kioktató, de lehet olyan is. hogy feltétlenül kicsen­dül belőle a segítő szándék. Hogy melyik a jobb, arra is választ kaptunk. Botka elvtárs. a Paksi Kon­zervgyár fiatal mérnöke saját pozíciójából bizonyította, hogy az ellentétek kibékíthetők, ha kölcsönös a jószándék, ha mindkét részről a célt, a ter­melés tökéletesítését, a ter­vek teljesítését, az új mód­szerek szüntelen alkalmazá­sát tartják legfontosabbnak. „Főnököm most végzi a techni­kumot. mégis sokat tanulok tőle, főleg az emberekkel való bánás­módot és a vezetés apró, de na­gyon hasznos gyakorlati fogásait sajátítom el. Kölcsönösen becsül­jük egymás értékeit és nagyon jól együtt tudunk dolgozni. De más elvtársakkal is kijövök. Amikor a konzervgyárba kerül­tem az egyik ember észrevehe­tően tartózkodó volt velem szem­ben. A lehető leghivatalosabb tónusban tárgyalt. A világért sem szólított volna másként, csak így: mérnök elvtárs kérem. Mondtam neki. munkatársak va­gyunk, én fiatalabb vagyok, szó­lítson csak a nevemen. Futott ennek az embernek egy újítása, de hogy tökéletes legyen, el kel­lett rajta végezni bizonyos mér­nöki munkát. Segítettem neki. Amikor megkapta az újítási dí­jat. odajött hozzám és átnyújtott ezer forintot. Azt mondta, mér­nök nélkül az újítást nem tudta volna megcsinálni . .Botka elv­társ kissé lerövidített elbeszélése kommentár nélkül sokat mondott. Lehet így is. és ez a helyes együttműködés. Külön figyelmet érdemel a falusi nevelők gondja, amely szin­tén szóba került és ez a még min­dig létező túlterhelés. A gond már nem úgy jelentkezik, mint ahogy jelentkezett néhány évvel ezelőtt, inkább abban nyilvánul meg, hogy a tantestület egyik, másik tagjára túl' sok jut a társa­dalmi munkából, másokra vi­szont semmi. A kétyi Varjas János tette szóvá, s bizony ilyen téren a helyi ve­zetőknek kellene jobban meg­osztani a tennivalókat, de ehelyett gyakran a panaszkodó pedagó­gusra azt mondják: nem akar dolgozni. Pedig rendszerint nem erről, hanem másról van szó. Arról, hogy túlságosan megter­helték és nem bír eleget tenni a sokrétű társadalmi munkának. Varjas János tett említést arról is, hogy szerinte nagyobb gondot lehetne fordítani a községekben működő általános iskolai tanárok, tanítók nivósabb ideológiai kép­zésére. A jelenlegi módszert ki­mondottan rossznak tartja. Felvetődött, hogy a megyénk­ben élő fiatal értelmiségiek nem nagyon ismerik egymást és egy­más munkáját. Szóbajött. /hogy célszerű lenne ezért és még másért is a KISZ Megyebizott­ságon életre hívni az értelmi­ségi tanácsot. Ilyen módon a KISZ jobban élé­re állhatna az esetleges kezde­ményezéseknek. Jobban pártfo­golhatná a fiatal értelmiségiek újításait, hasznos elgondolásait. Egyszóval alkotóbb légkört lehet­ne a fiatalok körében teremteni. Érdekes megállapítást tett ezzel kapcsolatban Rózsa elvtárs, a Megyei Tanács VB igazgatási osztályának dolgozója. „Vannak, akik szeretnének elméleti vona­lon is dolgozni, kapcsolatot te­remteni az egyetemekkel.” A KISZ közvetítésével erre nyilván­valóan jobban van mód és lehe­tőség. Ugyancsak Rózsa eJvtárs tette szóvá, hogy beszélt a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum igaz­gatójával, akitől megtudta, hogy rengeteg tényanyag van a mú­zeum birtokában, fel lehetne dol­gozni ebből a megye történetét. Fiatal tanárokból álló munkakö­zösség egy ilyen feladatot bizo­nyára szívesen vállalna magára a KISZ kezdeményezésére az ér­telmiségi tanácson belül. De. amit Zsigovies Ferenc beszélt az ellentétekről az is olyan jelenség, amely ilyen módon esetleg ha­marább megszűnne, ha a fiatal értelmiségiek szorosabb kapcso­latot tartanának a KISZ-szel és fordítva, a KISZ a fiatal értel­miségiekkel. A kerékasztal be­szélgetést Tóth József elvtárs. a megyei KISZ Bizottság titkára foglalta össze a fenti gondolatok­kal Szekulity Péter Három esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá Bátán, hogy gyö­keresen megjavítsák a község vízellátását. Eddig már megépült a víztáro­ló és a motorház. Már csak a cső­vezetékek és a csapok hiányoz­nak Az idei községfejlesztési munka során ez utóbbit mintegy 900 ezer forintos beruházással oldják meg. A vezetékhálózat le­fektetéséhez a lakosság társa­dalmi munkával is hozzájárul. Ennek értéke több mint 200 .ezer forint lesz ebben az évben. Ez évben tehát megoldódik Bá- ta község ellátása egészséges ivó­vízzel. Az új létesítmény 3 millió 200 ezer forintba kerül, amelyből a lakosság társadalmi munkája közel 1 millió forint értékű lesz. a fránya Hét évre jött megint Bíbicek a szigeten Öt hét eredmény néíkiil Cók bajunk volt az idén a ^ vízzel. A havas, kemény tél után még olyan helyen is megjelent ez a pusztító elem, ahol emberemlékezet óta nem kínlódtak vele. Máshol meg. ahol számolni kellett minden tavasz- szal azzal, hogy kiönt a folyó, vagy nagyobb belvíz várható, nyoma sem látszott, vagy csak igen kis mennyiségben fordult elő. Szóval volt baj elég. Egyes területeken még ma is csillogó víztükör fodrozódik, s a szivaty- tyúk teljesítményét éjjel-nappal fokozzák a szakemberek, mert senki sem szereti a vizet, ha ilyen sok van belőle. A fenti gondolatok a kajdaesi tanácsházán fogalmazódtak. Né­gyen ülünk a szűk titkári szobá­ban. Szeremlei Zsigmond tanács­elnök éppen a vízborította terü­letekről készített kimutatásokat tanulmányozza. Tar György tit­kár Nagy Mihály bácsival, a ter­melőszövetkezet tagjával azon so­pánkodik. hogy hétfőn két centit apadt a víz, de keddre már is­mét a régi magasságban tarajo- sodik a földeken. Kint pedig esik az eső. s ezzel ismét szaporodik az elöntött 1500 holdnvi terüle­ten. Nagy Mihály viszi a szót: — Az a fránya Nádor-csatorna az idén sem hazudtolta meg ma­gát. Eljött a hét év. s vele a víz is. Magyarázólag fordul felém. — Ott van a tanyám a part­ján, s láttam eddig, hogyan csi­nált belőlünk kiöntött ürgét. Csak a legutóbbiakat számolom: 1940-ben volt egy áradás, hét tv múlva a másik. 1956-ban újabb követte, s most az idén sem ma­radt el. De ennyi azért még nem volt. Már az úton haladunk Tar Györggyel a szürke, ólmos idő­ben. a Nádor-csatorna. vagy ahogy erre nevezik, a Sárvíz felé. Körben, ameddig a szem ellát, sík víz a határ. A kényszer-ten­gerből szigetként- emelkednek ki a magasabb helyek. Rajtuk bí­bicek — ezek a jellegzetesen al­földi és mocsári madarak — ka- pirgálják a zsenge vetést, össze­szorul az ember torka a pusztuló élet láttán. A titkár keserű han­gon magyaráz: — Székesfehérvártól lefelé 80 millió köbméter vízről beszélnek. Odafent fogy is valahogy, de a fenti apadás nálunk ‘áradást je­lent. Mert nem bírja a csatorna, szűk a meder, nincs hova tenni a vizet. A hídtól nem messze, a fa- ^ sor sarkában pislákoló tűz mellett öt ember melegszik. Ér­kezésünkre Klúg Imre és Stene- ler József gátőrök válnak ki a társaságból. Arcukon törődöttség. fáradtság, s talán egy kis lemon­dás is. — Nem megy ez el innen — legyint a háta mögött fodrosodé vízre Klúg Imre — két hónap múlva se... — Én már elmentem ma a Sió­hoz — veti közbe Stencler Jó­zsef —, hogy lássam: bírná-e már vinni rólunk ezt az átkot. Átázott homokzsákok lapulnak végig a partok mentén. S mint amilyen keserű színben látszanak azok az elmosott zsákok, olyanok az emberek is. Még a három nagyteljesítményű szivattyú du­ruzsoló hangja sem sok biztatást ígér. Derékvastagságban ömlik a víz a csövekből, hogy lejjebb, vagy talán mindjárt a gépek alatt visszaszivárogjék az elön­tött területekre. Ilyen, szinte mechanikus körforgás van itt a környéken, már öt hete. A gáta­kat ugyan megvédték, ,nem sza­kadtak át, de a gyenge töltés a vizet majdnem úgy engedi ke­resztül. mint a szita. A sorozatosan, hét évenként is­métlődő viz problémáját feszege- tefn. erről faggatom az embere­ket. Mert szinte babonás aggoda­lommá vált már Kajdacson és a borjádi alsó részen is. hogy hét­évenként visszajön az árvíz. Klúg Imre fáradtan magyaráz: — Van benne valami igazság, de az ok nem véletlen. — A Nádornak már kaszálni lehetne a medrét — véli a másik gátőr és a gépész. — A töltések pedig — lemondóan legyint, s in­kább nem is mond szakvéle­ményt... Tar György veszi át a szót. — A legutóbbi időkig a mi ke­zelésünkben volt a Nádor. A ta­nácsnak azonban sem pénze, sem pedig ereje nem volt ahhoz, hogy a csatornát megfelelően rendben tartsa. Most a Vízügyi Igazgató­ság vette át. Talán így hamarabb lesz valami eredmény... A/1 ilyen eredményre várnaka lr'í lcajdacsiak és persze velük együtt a többi környékbeli fal­vak lakói? Kezdjük az elején ta­lán. A Nádor-csatorna nagy víz­gyűjtő. Több ezer holdnyi halas­tó van a környékén., s ráadásul egyéb kedvezőtlen körülmény is közrejátszik az időnkénti áradás­ban. Például a meder telítettsége, kis befogadóképessége. A gátak pedig — mint az idei példa iga­zolja — a nagytömegű vizet nem bírják tartani. Ha nem szakad­nak át, mert ezt homokzsákokkal, foldozgatásokkal megakadályoz­zák. akkor még mindig ott ma­rad a szivárgás. Ettől vannak most víz alatt az ezer holdak, s bennük nagyon sok kultúrterület. És egy mondatban az eredmé­nyekről, amit várnak: a. Nádor­csatorna rekonstrukciója. Sok millió forintba kerülne ez. de a másik oldalon viszont ott van, hogy az idén is több millió fo­rintot tesz ki az az érték.1 amit elpusztított a viz. S ezen még a nagynak látszó költségek ellenére is fontos, na­gyon szükséges gondolkozni. SZOLNOKI ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents