Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 82. szám

4 TOI,NA MEGYEI NfiPÉJSAG 1963. április 9. Jobban, mini eddig A fiatalok közül többen a be­tegágy mellől jöttek el a KISZ- taggyűlésre. A váltótársak szíve­sen elvállalták egy-két óra hosz- szára, amíg a taggyűlés tartott, a helyettesítést. A fehér köpeny, a gyógyszerszag arról árulkodott, hogy a fiataloknak még átöltözni sem volt idejük, s a taggyűlés után visszamennek munkahe­lyükre. A kórházi KlSZ-alapszerveze- tet a szekszárdi járásban a leg­jobbak között emlegeti*. 123 tag­ja van, és1 valamennyien benevez­tek az Ifjúság a szociali/ínusért mozgalomba. A gyűlés ünnepé­lyességét emelte 'a felszabadulás napjáról való megemlékezés. A komolyságát az. hogy a párt, az államvezetés, a KISZ járási bi­zottság'és az üzemi szakszerve­zet képviselői is részt vettek a fiatalok tanácskozásán. A vezető­ség beszámolóját Tóth Fercncné KISZ-titkár ismertette. Tartalmát röviden így lehetne summázni: ..A jövőben még jobban kell dol­gozni. mint eddig.” Az egészségügyi intézmény spe­ciális helyzetéből adódóan a vi­tában sok mindenről szó esett Emberségről és áldozatkészség­ről beszélt Udvari Lajos. — Fel kellene eleveníteni a betegláto­gatást. Nekünk, fiataloknak ez nem jelent különösebb megeről­tetést. A betegnek, akinek egyál­talán nincs, vagy csak ritkán var. látogatója, jólesik a figyelem. Miért ne szereznénk nekik egy kis örömei. Domokos Zsuzsa, a KISZ kul- túrosa. az egyébként bátor, és biztos fellépésű kislány mondani- 'valója miatt kicsit zavarban van. — Tánccsoportunk szerepelt a körzeti bemutatón. Bár oklevelet kaptunk, táncunk a zenekíséret miatt nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Ezt azért mon­dom el, hogy tőlem tudjátok meg az igazságot. Mennyi szeretettel és tisztelet­tel emlegették a fiatalok dr. Hor­váth Lajos orvost, aki szabad ide­jében segíti a KISZ-szervezet kultúrmunkáját. Dr. Boros Jolán fiatal orvos felszólalásából ki­derül, hogy a KISZ-szervezet fa­liújság-tábláján megjelent cikke­ket milyen nagy érdeklődéssel fi­gyelik a kórházban. Fiatal orvo­sok, asszisztensnők, ápolónők, technikai munkatársak gondjait hozták magukkal a KlSZ-taggyű- lésre. Bátran és őszintén beszélt Füredi László doktor a fizetés- rendezésről. Nem a saját prob­lémáival hozakodott elő. A nő- v'rek fizetésemelésének voll a t zoszólója. Az idevonatkozó kérdésekre dr. Szentgáli Gyula igazgató főorvos válaszolt és meg is dicsérte a lnialokat. Elismeréssel beszélt a KIFZ-tag orvosokról, szakmái lejlúdésükről. tanulási készségük­ről. Péter Gyuláné főnővér az ápolónőket buzdította a tanulás­ra. A kórházi K ISZ-alapszer vezet taggyűlése az egészségügy fiatal dogezóinak hivatásszeretetét, op­timizmusát tükrözte. Az orvosok, asszisztensek, ápolónők és tech­nikai munkatársak együtt beszél­ték meg, mit kell tenniök. hogy még jobban menjen a KlSZ-alop- szervezetben a munka, mint ed­dig. Pozsonyi ígnácné Jelentés a kulturális szemléről Népes társastánc-mezőny a bonyhádi járási vetélkedőn — A decsi és a mözsi szellemi vetélkedő csapat bizonyult a legjobbnak Bátaszéken. Vasárnap újabb eseményei vol- I taik a Mátai Antal kulturális se­regszemlének. Ezen a napon tar­tották meg Bonyhádon a társas­tánc és a szellemi vetélkedő cso­portok járási döntőjét. Különösen a táncosok versenyében alakult ki színvonalas verseny, amelyen 13 pár vett részt. Az első három helyet a bonyhádi cipőgyár, Zom­ba község és a zománcgyár (mű­velődési házzal megosztva) tán- cospárai nyerték el. így ők vesz­nek részt április 28-án a megyei döntőn. Szellemi vetélkedőben öt cso­port vett részt Bonyhádon. Az első helyet a bonyhádi cipőgyár, a másodikat Zomba község csa­I pata nyerte el. Részt vett még a vetélkedésen Hőgyész, Szálka és Tevel csapata. * Bátaszéken körzeti bemutatót tartottak vasárnap. Három köz­ség szellemi vetélkedő csapa­ta mérte össze erejét és négy társasági táncospár versenyzett. Mintegy 200 főnyi közönség előtt színvonalas műsort adtak a fiatalok. A társasági táncban há­rom pár jutott tovább a járási vetélkedőre. A szellemi vetélkedő csapatok közül a decsi és a mözsi ért el olyan eredményt, amelynek birtokában részt vehet a járási versenyen. 31. Bementek a kocsi belsejébe, kevés utas volt: az asszony, aki odament hozzájuk a téren, egy idős férfi, a karján összetekert tarka pléddel és néhány más utas. A kalauz — szűk, sötét nad­rágot viselő fiatal lány — kezel­te a jegyeket, aztán maga is le­ült az egyik ablak mellé, s új­ságot vett elő. Aszker elolvasta a fejlécet: „Ostburger Zeitung”. Érdekes lenne beleolvasni. Vajon miről írhat? De a szöveget nem tudta kibetűzni. Az egyetlen, amit onnan, oldalról láthatott: egy hatalmas fénykép, amelyről rohamsisakos, kezében golyószó­rót szorító katona mosolygott az olvasóra. Lángnyelvekkel borított épületek adták a kép hátterét. Aszker az utca felé fordult, amelyen a villamos ment. A jár­dák néptelenek voltak. A néhány járókelő — kalapokban, csuk­lyás köpenyekben — sietősen ha­ladt át az úttesten: esni kezdett az eső. Esőkabátos öregasszony vasrúddal a kezében igyekezett felhúzni az egyik üzlet rolóját, valamivel arréb romok látszot­tak. Romokban hevert az egész lakónegyed. Az üresen tátongó ablakokban látni lehetett, a vas­betonvázakról alálógó betonfiidém egy részét. A romol; mel'ett őr­ség járt fel-alá: egy' tiszthelvet- ies és két sorkatona, karabéllyal a mellükön. Aszker mélyet lélegzett, s el­fordult, Nem tudott szabadulni a gondolattól, minduntalan eszébe jutott az őrrel való tál:’’hozás, ott az állomás melletti erdőben. A villamos végighaladt a Mari­annen strassán, majd elkanyaro­dott. s máris a külvárosban volt. Balról, a távolban a hullámzó Elba látszott. Előttük egy nagy vasúti híd fémoszlopai álltak. Jobbra a temetőszál. egy kisebb domboldalon pedig kél sor topo­lya húzódott. A célnál voltak. De hol az őr­házikó? Aha. ott van közvetle­nül a kerítés mellett. A falát nem látni, de a hullámbádog tető tisztán kivehető. A két férfi összenézett. — Ez az. — mondta Lange. A villamos egy kört írt le és megállt. — Megjöttünk — mondta Asz. kér is. miközben a bőrödjéért nyúlt. A keskeny, bazaltkockákkal kö­vezett út felfelé vezetett. Egy lélek sem járt a környéken. Csak a városba visszaindult vil­lamos csörömpölése hallatszott, az is egyre távolabbról. Az őr- ház nem messze volt. Alacsony kéménye alig észrevehetően füstöl- gött. — Itthon vannak — mondta Lange. — Mehetünk. — Aszker el­-­Al.EKSZANDR NAS7.IBOV: EJTEK HELY a xlLbán Fordította: Szathmári Gábor mosolyodva folytatta: — Hál' istennek! Lange is igyekezett mosolyogni. De igen kényszeredett mosoly lett belőle. — Nyugalom — fogta meg Aszker a kezét. Az őrház elé értek. Néhány lépcsőfok vezetett fel a tornácra, l ange meghúzta a patkót, amely az ajtó fölött lógott egy dróton. Csöngetés, majd lépések hallat­szottak bentről. Kinyílt az ajtó, és egy fiatal lány állt a küszö­bön, kezes-iában tréningruhában és durva, szögletes orrú bakancs, ban. Az idős temetőcsősz egyedül élt. rokonai nem voltak a vá­rosban. De akkor ki lehet ez a lány? — Jónapot kívánunk — szó­lalt meg Aszker. — Lothar bá­csit keressük. A lány összecsapta a tenyerét. — Szent isten, maga az unoka­öccse? — Nézd csak. micsoda ravasz — mosolyedott el Aszker. — Azonnal tudni akar mindent. — Az unokaöccse! — állította határozptlan a lány. — Feleljen értelmesen: hol van Lothar bácsi7 — Megmondom: éppenséggel magukhoz utazott. Vagyis Gantz- hoz. Gantz most hagyta el a kór­házat. s egy hónap szabadságot kapott, hogy felerősödjön. Lothar bácsi azonnal el is akart utazni Hamburgba, de táviratot kapott. Gantz azt sürgönyözte, hogy ide­jön néhány napra, s akkor együtt mennek el. Ezért aztán várt egy darabig Lothar bácsi. Tegnap át­jött hozzánk. Mi különben a te­mető másik oldalán, égy tanyán lakunk. Azt mondja: «Emma, késik ez a semmirekellő. Engem meg csak három hétre engedtek el. Úgyhogy elutazom. Te meg gyere át hozzám, ügyelj a házra. Ha Gantz megjönne. zavard vissza Hamburgba. Én ott várom őt-«. — Akkor úgy is lesz — mondta Aszker, Lange felé fordulva. — Kár, hogy nem találtuk itt. Mit tehetünk? Menjünk! — Mit mondjak Lothar bácsi­nak? Aszker elmosolyodott, s az uj­júval pajkosan megfenyegette a lányt. — Mi lenne, ha meglepnénk az öreget? Gyerünk, menjünk egye­nesen Hamburgba! — Ahogy gondolják. — A lány a jóvágású káplárra nézett. — Azért bejöhetnének megpihenni egy kicsit... — Köszönjük. — Aszker barát­ságosan intett a lánynak, aki még sokáig állt á tornácon. Sze­mével kísérte a két férfit. Egy ideig hallgatagon mentek egymás mellett. Az imént elállt eső újból szemerkélni kezdett. Egészen apró. ködszerű, hideg cseppekben permetezett. Mintha nem is magasból hullott volna alá. hanem állt volna a levegő­ben, s gombostűfejnyi cseppekkel hintette volna« be a két férfi ke­zét, arcát, ijüháját. Megálltak, felvették a .köpenyt. Amikor Aszker ismét felvette a bőrönd­jét, úgy érezte, mintha jóval ne­hezebb lenne... Aszker megszólalt: — Most telefonálunk a gyárba. Slaleckernek. Nem szükséges ve­ié beszélni, csak meggyőződünk, hogy ott van-e. Aztán majd el­döntjük. mi legyen tovább. — Értem. — Lange meglassí­totta lépteit, s Aszkerre nézett. — Egy kicsit izgulok... Valahogy r.em ügy történt... Mindjárt az elején... Az erdőben az a katona, most meg az öreg Fisch. Ki gon­dolta. hogy ez jut az eszébe.. Hi­szen évekig ki sem mozdult a viskójából!... — Megesik... No, menjünk. Hol van itt telefon? — Nem messze a villamo.s- megállútól van egy telefonfülke. —^ Menjünk, — ismételte meg Aszker. A fülkében a gyár telefonköz­pontjának a számát tárcsázta Lange. — A hármas üzemet kérem, — mondta Lange, amikor jelentke­zett a telefonközpont kezelőnője. — Hármas műhely, — szólalt meg néhány pillanat múlva egy férfi hang. — Otto Stalecker műszerésszel szeretnék beszélni... — Stalecker két óra múlva lesz bent — válaszolta a hang. — Nem tudja, otthon van? — A délutános műszakban dol­gozott, bizonyára otthon van. A vonal túlsó végén letették a kagylót. Aszker és Lange kilépett a te­lefonfülkéből. — Hozzá? — kérdezte Herbert. (Folytatjuk) lllllllllllllllli ■HIIMIIIIIUIIIUII' <HIIIIIIHIII!!IIIII' «IHMMIIIII' «IllttlUWinii «UMHHHHIUHI. «MMHUIIIIIIIU ............Iliim 4HHWWUIIIIII «UUWIIIIIImi « mminmui. «liiniiiiiium «miiiwinmiit' .«iinnMMMii. 4«iiiwiwhmi. hiiiimiimimi ■HIM’ «11111111111«» •lUHIIillllinHIIi .UIIHKIMUIIM» A műhely előtt éppen defekte! sze- J rel egy gépkocsi- vezető. Ö igazít J útija, hogy Kiss | Ottó. a műhely ve. zetöjc éppen mos', j ment be a lakásba. Felkapaszkodom | a lépcsőkön. Kisj előtérbe kerülök amely a lakást a műhelytől elvá­lasztja. A lakásban beépített, emeletes ágyak, köztük, az ablak előtt kis asztal. A műhely­vezető éppen az; okmányokat ren- i dezgeti. — Most van egy ! kis időm, rende- i zem az adminiszt­rációt — mutatja. — A hét végén j megyünk be Szék- j szárdra. elszámo'- ni a felhasznált alkatrészekkel, hét főn reggel pedi 1 újakat vételezünk fel. A kocsiknrk menni kell, mert már jön a jó | lom. Azt mondanom sem kel’, idő. Egyre nagyobb lesz a forga- I mennyire örülünk a jó időnek. Mosgólakás, gurulóműhely — Ilyen tél után... — Hát igen. De nem számított a hideg, dolgoztunk, hogy minél kevesebb legyen a kiesés. Dol­goztunk. sokszor nagyon nehéz körülmények között. A leg­nagyobb hidegben a javítások tömkelegé.. Tizenhat-tizennyolc teherautót kellett naponta üzem­képes állapotba hozni. Nagyon sok volt a kuplunghiba. a hátsó- híd. az elektromos berendezés mondta fel a szolgálatot, és sok­szor adott munkát az üzemanyag- tartályban összegyűlt víz. Mér­tünk például mínusz 29 fokot. Hiába tüzeltünk, nem melegedett be a lakás. Az alsó ágyakon nern is tudtunk aludni... No. de en­nek most már vége. jöhet a jó idő. Igaz, az árvíz miatt fel kel­lett költöznünk a Koppány-part­ról, ide a posta elé. A költözködés nem volt túlsá­gosan nehéz. A műhelyt és la­kást a szerviz és raktár után kapcsolták, és odébb vándoroltak néhányszáz méterrel. Kín-ekeken gurul az egész. Áll egy Csepel szerviz-kocsiból, amely egyúttal alkatrész-raktár is. és egy után­futó kocsiból, amelynek egyik fe­lében műhelyt, a másikban szál­lást rendeztek be. Ott áll Tamá­siban. és a szekszárdi AKÖV e környéken fuvarozó tehergép­kocsijainak javítását végzi, illet­ve az átmenő forgalom segítsé­gére van. — A körzetünk Dombóvárig. Pincehely—Ozoráig, Iregszemcse —Siófokig terjed — mondja Kiss Ottó —. ebben a megyerészben látjuk el a javítás munkáját, ál. tálában alkatrészcserével. Két év óta tanyázunk itt. De jöj jön, megmutatom a műhelyünket... Kilépünk a lakásból, a műhely bejárata a kocsi hátsó részén van. Nagynak nem mondható, de megvan benne minden szerszám, amellyel a javításokat elvégez­hetik. Egyebek között elektromos fúrógép, szabályozó berendezés a diesel-adagoló beállításához — ezekre van a leggyakrabban szük­ség. — A vállalat ellát bennünket a szükséges alkatrészekkel, ne­künk meg az a dolgunk, hogy a kocsik biztonságosan közleked­jenek. Mindössze hárman alkot­juk a műhely személyzetét, de meg kell említenem Hegedűs Já­nos szerelő-kollégám nevét, aki sok munkája mellett tanácsaival a gépkocsivezetőket is segíti. — A munkánkról mit mond­hatok még? Az. hogy sokat se­gítene, ha már itt is megépülne az URH-adó. Gyakran kell Szek- szárdra a központba telefonál­nunk. és bizony megtörtént már, hogy reggel 8 órai hívás után. délután 2 óráig még nem tud­tunk beszélni , a vállalattal, s ez majdnem egynapos kiesést jelen­tett. Nehéz tél sok viszontagsága után várja a jó időt az AKÖV tamási szerelőrészlege. Bár a jó idő nagyobb forgalmat, több munkát hoz, de kellemesebb ing. ujjra vetkőzve dolgozni, fiityö- í-észve, mint hidegtől gémoere- dett ujjakkal. BI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents