Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 82. szám

1963. április 9. TOLNA MEGYEI NEPTT.TSAG 5 A & első f Mit jelent a tanító-szakos pedagógus ? — Vita a nevelőképzésről MEGVÁLTOZIK, ÜJ TARTA­LOMMAL TELIK meg ismét egy légi fogalom ... Tanító ... Úgy tartottuk legtöbben, hogy hát ele- mislákka) foglalkozik, szép mun­kát végez, az alapfokú ismerete­ket adja át a gyerekeknek, fon­tos a munkája, de azért egy ta­nár mégiscsak többet ér. Az el­múlt héten vitát rendeztek a ta­nítóképzésről a Kaposvári ^Tanító­képző Intézetben. S itt megtud­tuk. hogy ma már a tanító éppen olyan szaktanár, mint a matema­tika, földrajz vagy biológia ok­tatója. Ebben az új típusú inté­zetben, — amelyet az oktatási reform hívott életre — tanító szakos pedagógusokat képeznek. Érettségi után veszik fel a hall­gatókat, három év alatt készítik fel őket munkájukra. Első vég­zett hallgatóik tavaly szeptember­ben láttak munkához, — közülük igen sokan Tolna megyében. A vitára összejöttek a fiatal nevelők, az intézet és a két me­gye művelődésügyi vezetői, hogy az eddigi tapasztalatok alapján megbeszéljék, megfelelő-e a kép­ző munkája, biztosította-e az ala­pot a pedagógus-pályához, és' a beszámolók, alapján kiegészítsék az intézet oktatási módszereit. NEM VOLT ÉRDEKTELEN odafigyelni a vitára. Képzeljük csak el, a fiatal tanító helyzetét, a képző után, az iskolában . . . Három éven keresztül tanulta, hogyan kell gyerekkel bánni, megtanulta az állandó ismeret- anyagot, és tanított a gyakorlati időben jól felszerelt városi isko­lában. Vagyis az izolált körül­mények közül egyszer csak ki­kerül egy idegen községbe, rábíz­nak harminc-negyven gyereket, akiket neki kell hozzászoktatni a fegyelmezettebb élethez. Sokszor a szemléltető eszközöket is maga készíti, ha nincs az iskolában kellő felszerelés. Valósággal meg­rohanják a tennivalók, mert pél­daként a mintaszerű, intézeti kö­vetelmények állnak előtte. Ezek­ben az időkben a legnagyobb tá­maszt az előző három év munká­ja. jelenti. — Nem jártam fogalmazástani- tási gyakorlatra — mondta a Ta­mási Általános Iskola fiatal taní­tónője. Már akkor is féltem ettől a tárgytól azért bújtam ki alóla. A mostani hallgatóknak nem ta­nácsolom ezt a módszert. Én ma­gam is nagyon bánom. Most leg­többet, ezzel a tárggyal küszkö­döm. Azzal folytatta, hogy tanítói munkájához az alapot biztosította az intézet. De a gyakorlatban sok probléma adódik. Nehéz meg­találni a szülőkkel a kapcsolatot. — Ha egy kis eredményt lá­tok. az már ösztönöz a további munkára. Optimista vagyok... Ami másként azt jelenti, hogy csakugyan megfelelő alapot ka­pott a képzőben. Keresi a meg­oldásokat. meggyőződése, hogy a nehézségek kiküszöbölhetők. Ugyanez a hivatástudat fűti a dunaszentgyörgyi új tanítónőt. Másodikosokkal foglalkozik. Az a célkitűzése, hogy osztályától szá- monkérhesse bárki az' országos színtű követelményt. A györei új tanító iskola után a falu műked­velő színjátszóival foglalkozik. A képzőben megtanulta, hogyan kell egy színjátszó csoportot vezetni. De nem kap áttekintést a mai magyar drámairodalomról, —nép­művelési szempontból. Nem tudta milyen darabot érdemes előadni ma falun. Addig kutatott, amíg talált darabot a színjátszóknak. Azt kérte az intézettől a mos­tani növendékek érdekében, hogy a tanítójelöltek általános művelt­ségére fordítsanak nagyobb gon­dot. A PEDAGÓGUSMUNKA első feltétele a hivatástudat. Ezek a beszámolók, és a többiek, ame­lyek idézésére nincsen helyünk, arról szólnak, hogy a sok új tol­nai tanítóból nem hiányzik, meg­állják helyüket a népművelés­ben. Az új tanítók eredményes mű­ködése eg,y korszerű oktatási for­mára ad szavazatot. Ezek a fiatal pedagógusok erjesztői lesznek a tantestületek munkájának. — bencze — Mezőgazdasági tollrajzok: A KERTÉSZETBEN A sövény mellett tűz ég. Em­berek guggolnak körülötte. Me­legednek. Fehér Antal hosszú botra tűzött szalonnaszeletet tart a tűz fölé. Majd időközönként zsírt csöpögtél az olvadó szalon­nából a tarisznyára helyezett ha­talmas karéj kenyérre. A faluból kihallatszik a déli harangszó. A tűz körül állók csoportjá­ban találok rá Bodrogi Alajosra, a faddi Lenin Termelőszövetke­zet tőkertészére. Ö kalauzol a szaporító házak, melegágyak, hajtatók labirintu­sában. Az utóbbi három év alatt valóságos „kertészváros" épült a holt Dunaágtól alig pár lépés­nyire. az országút tőszomszédsá­gában. Ahogy az első szaporítóházba lépek, 25 fokos hőség.csap az ar­comba. Itt nyár van. Előttem a ládákban paprikapalánták. Egy részük bimbózik. Május 10-e kö­rül már paprikát szállítanak a piacra. Bodrogi Alajos megjegyzi. • — Tövenként 10—14 cecei fe­hér paprikát szedünk átlagosan. A sok évi tapasztalat azt mutat­ja, ha elsők között visszük piac­ra, két forintot adnak érte dara­bonként. Megéri! A következő szaporítóházban uborka található. A palántákon láthatók a virágképződmények. Május első felében már terem. A paradicsom-szaporító házban virágzik a paradicsom. Ma fejezték be a hajtató „blokk-ház” építését. Kétszáz négyzetméter területű. Saját erő­ből építette a szövetkezet. Az ol­dalfalak és a tető üveg. Először paradicsompalántákat raknak a hajtatóházba. Másfél hónap múl­va piros paradicsomot kóstolhat­nak a „szüretelők'1. Utoljára hagytuk a nádpalló­val letakart melegágyak „utcáit”. Most csíráznak a palánták, ezért takarták le az üvegtetőt. Hatmil­lió paprika és egymillió paradi­csompalánta vár kiültetésre a melegágyakban. A 16 hollandi ágyban 12 000 fej saláta látható. Nyolc—tíz dekás salátafejek gyönyörködtetik ezen a hűvös, kellemetlen tavaszi na­pon a látogatót. Április 10-én el­szállítják őket. Export-útjuk Ber­linbe, Londonba, Párizsba vezet. A 490 négyzetméternyi területről a szövetkezet a legszerényebb számítás alapján is 30 000 forint jövedelemre tesz szert. A saláta, mint előtermény szerepel a hol­landi ágyban. Ide keiül majd még e hónap derekán a papri- kapálánták egy része. ,jn. Ezf nézze meg! Kísérőm kétoldalt megemeli a hollandi ágyak tetejét. Ebben a két ágyban paprika .van. Az élénkzöld növényeken egy centi­méter hosszúságú paprikák látha­tók. Április végére már kifejlett zöldpaprikákat szednek a gyor­san fejlődő növényekről. Bodrogi Alajos főkertész gyak­ran nézegeti „birodalmát". Vala­hányszor végigmegy a napfénytől ragyogó üvegtetők között, mindig szeretettel simogatja tekintetével a palántákat, mintha gyermekei volnának. Három évvel ezelőtt javasolta, hogy a Duna melletti gaztenger helyén létesítsenek kertészetet. Ami most látható, néhány évvel ezelőtt merész álomnak tűnt volna. A szövetke­zeti összefogás azonban a merész elképzelés számára is megterem­tette a reális alapot. H. T. A tolnai Arany­kalász Tsz a tél folyamán 280 szál­fát vágott ki, melynek a feldol­gozása jelenleg még tart. A ter­melőszövetkezet papírgyártási célra 20 köbmétert, rönknek 50 köb­métert dolgozott fel, míg a többi fa, a termelőszövetke­zet tagjai között kerül eladásra. Képünkön a papír­gyár részére ké­szülő fa hántolása folyik. Ül Hegy ést tart a ei Tanács VB Tolna megye Tanácsa Végre­hajtó Bizottsága április 12-én. pénteken ülést tart, a szokásos munkarend szerint. A vb. elé négy napirendi pont kerül. Az első Szabópál Antal vb-elnök jelentése lesz a megtett intéz­kedésekről, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. A 'második Szűcs Lajosnak, a me­zőgazdasági osztály vezetőjének, és Máté Jánosnak, a Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igaz­gatósága vezetőjének jelentése Tolna megye állattenyésztésének helyzetéről. A harmadik; az 1963. évi beruházások előkészítése, megvalósításának lehetősége. En­nek előadói: Bertha Kálmán, a tervosztály vezetője és Ordas József, a - Beruházási Bank me­gyei fiókjának vezetője. Gyengén sikerült a második szekszárdi vásár Tegnap megtartották a máso­dik idei szekszárdi vásárt, amely azonban nem felelt meg a vá­rakozásnak, úgymond: elmosta az eső. Gyenge volt a felhozatal és kevés a vásárló. A vásár így tulajdonképpen csak malacvásár volt, változat­lanul elég magas árakkal. Építőanyagipari üzem létesül Szekszárdon Egy hír és ami mögötte van Ismeretes, hogy a Tolna megyei téglagyárak április el­seje óta Baranya megyéhez tartoznak. A megyében mű­ködött két téglagyári központ közül az egyik megszűnt, a másik, az Építöanyagipari Egyesülés, tanácsi vállalat, megmaradt és itt most új üzemek létrehozásán fáradoz­nak. Úgy tervezik, hogy az idén tovább bővítik a paksi betonelem-gyárat. Szó van arról, hogy a későbbiek so­rán Szekszárdon egy építő­anyagipari üzemet — burko­lóanyagot készítenének itt — létesítenek a csatári tégla­gyár helyén. A téglagyáraitól megfosztott vállalat tervei­ben szerepéi mészégető ke­mencék üzembe állítása is. A fenti hír önmagában sokat mond. Érdemes egy kicsit a fent először nyilvánosságra bocsátott hírt boncolgatni, örömmel ta­pasztaljuk. hogy nem okozott kü­lönösebb gondot a vállalatnál az a tény, hogy a téglagyárakat le­választották. Mint ismeretes, a Tolna megyében tanácsi felügye­let alatt működő téglagyárak az elmúlt években sok alkalommal bizonyították, hogy gyártmányaik minőségben és mennyiségben, előállítási költségben is legtöbb­ször méltó versenytársai voltak, a sokkal jobb körülmények kö­zött üzemelő minisztériumi gyá­raknak. Mégis várható volt, hogy ezeket a gyárakat szerelik elő­ször, ezekben szüntetik meg elő­ször a . téglagyártást. Érthető, hogy iparáganként arra töreked­nek, hogy minél olcsóbb, jobb termék kerüljön a felhasználók­hoz. Az építőanyagipar most vajú­dik, most hozza majd létre az újat, reméljük itt a megyében is. De a mostani átszervezés teszi in­dokolttá néhány kérdés felveté­sét. A megszűnő gyárak ezernyi lehetőséget kínálnak,, hogy. hasz­nosítsák az .épületeket, területe­ket. Mint az építőanyagipari vál­lalattól kapott hír is bizonyítja, van lehetőség bőven arra, hogyan hasznosítsuk az épületeket és a földel is, mely nem egy gyárban kiválóan alkalmas égétett áru készítésére. Fontolóra kellene venni azt is, hogy Szekszárdon a csatári gyár területén érdemes volna egy munkaigényes termék — például cserépkályha-lapok, falburkoló lapok, kerámia tömeg­áruk, stb. — gyártását elkezdeni. Persze megfelelő ötleteket ehe­lyütt a leállított téglagyárak hasz­nosítására adni nem lehet. Hisz csaknem mindenütt más lehető­ség, adottság kinál valamilyen megoldást. Mindenesetre csak dicsérni lehet a téglaipar veze­tőit, hogy keresik, kutatják, hogy hasznosítani tudják az épületeket, területeket, megfelelő munkát tudjanak adni a volt téglagyári munkásoknak. — pj — HD&kt&r ur... Alig van az életnek olyan te- orvos, és mint ember, türelmes, rülete, ahova az újságíró ne ve- megértő, mindig udvarias, halk tödnek el. A hétköznapotc króni- szavú. S itt, most mintha kicse- kását érdekli minden, ami az cm- rélték volna. Goromba, szinte berekkel történik. durva azokkal a nőkkel, akiket így jutottam el a rendelésre, talán csak egy gondolat vezetett ahol azok az asszonyok jelentkez- szabadulni mindenáron a gyer­tek — akik nem akarnak gyér- mektől... meket. Voltak, akik könnyelmű- Az asszonyok méltatlankodtak, ségböl tiltakoztak a kis jövevény fenyegetőztek is, de a doktor megszületése ellen. Akadtak. — nem változtatott a modorán, s talán az előbbi csoportnál még Egyízben közös ismerőssel ho- löbben — akik „Fiatalok va- zott össze a véletlen. Elmondtam gyünk, ráérünk még gyermek- tapasztalatomat: hogy lehet az, kel vesződni!” — felkiáltással hogy ez az orvos a szülő asszo- jöttek el ide. s jelentkeztek per- nyokkal szemben annyira más. sze, akiket komoly egészségügyi, mint azokkal szemben, akik nem vagy szociális körülményeik kész- akarják a gyermeket... tettek erre a lépésre. ás megtudtam az igazságot. A Figyeltem a doktort, miközben felesége is így volt ezzel az asszonyokat kérdezgette. Ré- a problémával, ö is tiltakozott: s gén ismerem: s tudom, hogy mint ^ beszélte rá a férjét ismételten. 1 hogy nála is avatkozzék közbe. I Aztán múltak az évek, megvái- | toztak a körülmények és az asz- szonyka most már örömmel vár­ta volna gyermekét. De hiába. Akit olyan nagyon nem akartak eleinte, s akit annyi, de annyi szeretettel fogadtak volna most — nem akart megérkezni. Mint­ha csak ö tiltakozott, szökött vol­na az asszonytól... S azóta is hasztalan minden. A doktoráé­nak sohasem lehet gyereke... Hát ezért ilyen az ura. az orvos minden olyan asszonnyal, aki azt akarja, mint esztendőkig a saját felesége is. És az is bizonyosan azért van, hogy az anyáktól, akiknek gyer­mekét ő segíti a világra, fárado­zása jutalmául csak egy valamit kér: fényképet a kisbabáról... A múltkor ott jártam a rende­lőjében. A falakat csaknem el­borítják a gyermekfotók. — Mind az én gyerekem... — mondja büszkén, de mintha ki­csit homályos volna a szeme... SZEKERES ILONA I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents