Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-07 / 81. szám
1963. április 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Az „Isteni szikra" nyomában... Hogyan segítette a véletlen nagy találmányok létrejöttét Fejeset a találmányok történetéből „A véletlen szerencse is csak azt segíti, aki fáradhatatlanul kutat, és minden tudatába hulló impressziót makacs következetességgel élete nagy célja érdekében asszociál" — mondotta Einstein. Ezt a kijelentést támasztják alá azok a színes mozaikok, melyekben egyes találmányok érdekes „kulisszatitkairól" számolunk be. Az „isteni szikra”, egy ötlet színes lángja, fellobbanhat véletlen látvány, köznapi tapasztalat alapján is, de csak azok számára, akikben kigyúl a képzelet a hétköznapi élet legegyszerűbb érintésére is és feldereng bennük a gondolat, amely aztán valami új dologgal ajándékozza meg az emberiséget. hogy hónapokig tartó kísérlettel megállapítsa, melyik a legjobb hallgatócső. 1918-ban a párizsi orvosi akadémia előtt bemutatta a világ első Sztetoszkópját, körülbelül 30 cm. hosszú, vékony nyárfacsövet. így született meg a fiatal orvos ötletéből az orvosok egyik legfontosabb segédeszköze. Hogyan született a Bánki-féle porlasztó? Bánki Donátnak egyik világhírű találmánya a benzinmotor gyújtásánál alkalmazott porlasztó. A találmányhoz az ötletet egy kis virágáruslány szolgáltatta, akit a műegyetemről hazafelé tartva pillantott meg, amint szájfúvós permetezővel nedvesítette virágait. A tudós zsenialitása fellobbant a látványra, hazatérve megszerkesztette a porlasztót, s a motortechnikát forradalmi újítással ajándékozta meg. A siker berepül az ablakon Flemming találmányát, a penicillint az egész világ ismeri, s tudja, hogy százezreknek mentette meg az életét. Ez a találmány a szó szoros értelmében „berepült az ablakon”. Flemming 1928 nyarán a londoni St. Mary kórház laboratóriumában vizsgálta a különböző gennykeltő baktériumok tenyészetét. A hűvös, nyirkos nyárban dúsan tenyésztek a penészgombák, s az egyik baktériumtenyészetre ablakon át behullott a penészgomba spórája. Flemming a vizsgálat során megállapította, hogy ahova a penészgomba hullott, a kitenyésztett baktérium elhalt. A penészgomba tehát baktériumölő hatású volt Most már tudatosan oltotta be a baktérium-tenyészeteket penészgombákkal, s a hatás mindig ugyanaz maradt: a baktériumfajta megsemmisült a penész hatására. Ez lett az alapja a penicillin világraszóló tudományom felfedezésének. A zacharin születése Mindenki ismeri a zacharint, köznapi nyelven „ezerédest”. Ezzel a parányi édesítőszerrel a legcsodálatosabb karrierek egyikét csinálta dr. Fahlbérg Konstantin kémikus-professzor. A tudós laboratóriumából hazaérkezve „farkaséhes vagyok” felkiáltással ült a vacsorához. Evés közben egyszerre így szólt feleségéhez: — Furcsa, milyen édes íze van ennek a kenyérnek. — Én nem érzem semmi édes ízét — jegyezte meg az asszony. — Biztosan nem jól mostad meg a kezedet, és ki tudja, miféle mérgeket kotyvasztasz ott a laboratóriumban... Fahlberg kijelentette, hogy ő gondosan megmosta kezét, de a dolog szöget ütött a fejébe. Vizsgálni kezdte a kenyeret, s mint vérbeli kémikus, vegyvizsgálat alá vette. Meglepetéssel állapította meg, hogy a kenyér ott, ahol kezével megérintette, valami édes anyagot termelt. Mivel aznap a laboratóriumban a kőszénkátrányban található toulollal dolgozott, kétségtelenné vált, hogy a mesterséges édesítőszer ebből az anyagból keletkezett. Nem nyugodott, rövidesen előállította az új anyagot, majd Magdeburgban hatalmas gyártelepet létesített annak gyártására. Egyetlen ötlet, párosulva a kutatószenvedéllyel, néhány év alatt hatalmas vagyonhoz juttatta a professzort, a gyógyászatban annyira fontos, cukortartalom nélküli édesítőszer feltalálóját. 16 éves fiú ötletéből lett a linóleum A 16 éves Walton Frederiknek, aki egy festékanyag-üzletben dolgozott, egy alkalommal feltűnt, hogy a fehér fazék fenekén a lenolaj beszáradásakor milyen furcsa hártyaréteg' képződik. Előtte bizonyára sokan megfigyelték ezt a jelenséget, de neki jutott először eszébe, hogy ezt a hártyaréteget bizonyos szövedékbe préselje. A szinte nevetségesen egyszerűnek ható ötlet volt a kiindulópontja a linóleumiparnak.. Szükségből lett feltaláló A szükség és kényszerűség is sok találmányt segített a világra, így volt ez Alois Senefelder, a kőnyomtatás feltalálója esetében is. Senefelder akkor földhözragadt, szegény segédszínész volt, aki mellesleg darabokat is írt, s darabját rendszerint rézlemezek útján rézmetszetekkel sokszorosította. A rézlemez azonban drága volt — Senefelder pedig földhözragadt szegény, így támadt az az ötlete, hogy palatáblával pótolja a rézlemezt. Ezen az úton találta fel a kőnyomással való sokszorosítást, s nem sokkal később már a bajor térképészeti intézetigazgatója, majd egy nagy kőnyomda tulajdonosa lett. Nem szerette a mólétt nőket — így keletkezett a sztetoszkóp Az orvosi vizsgálatnál nélkülözhetetlen sztetoszkóp is egyetlen ötlet szikrájából pattant ki. 1816-ban a párizsi Necker-kór- ház fiatal orvosánál, Laenecknél vizsgálatra jelentkezett egy kereskedő tetemes térfogatú felesége. Mikor a fiatal orvos meglátta a hájtömeget, gátlása támadt arra a gondolatra, hogy fülét oda kell helyeznie, ahol a szív dobog. Hirtelen eszébe jutott, hogy a kórházhoz vezető úton két játszadozó gyereket látott, akik egy hosszú csövön „beszélgettek”. Laeneck felkapta az íróasztaláról a blokkfüzetét, cső alakúra ösz- szetekerte, és a dúskeblű hölgy szíve fölé tartotta. És ime, sokkal jobban hallotta a szív dobogását, mint puszta füllel. Laeneck ezután hozzáfogott, A feltalálót elbocsátják A berkshirei papírgyár névtelen munkásának szórakozottsága okozta az itatóspapír felfedezését. A munkást, aki elfelejtett, enyvet tenni a papírmasszába — elbocsátották állásából. Wood mérnök azonban töprengeni kezdett, hogy mire lehetne a selej- tet felhasználni. Ahogy szétteregette az ívet az asztalon és bosz- szúsan szemlélte, látta, hogy az előzőleg rajzolás közben kicseppent tintát a használhatatlan papír pillanat alatt felissza. Újabb próbát tett, a papír elnyelte az újabb,tintacseppeket is. Az itatóspapír rövid idő alatt olyan kedvelt lett, hogy teljesen kiszorította az eddig használt porzót. Festőművész találmánya a Morse Samuel Morse, fiatal amerikai festőművész többet éhezett, mint étkezett, eladatlan festményekkel tele műtermében. Mivel képkereskedők ritkán zavarták, alaposan ráért kedvenc passziójával, az elektromos kísérletekkel foglalkozni. Többek között festőállványára is felszerelt egy készüléket. Villamos áramkört, elektromágnest készített és így támadt az az ötlete, hogy ha bármilyen távolságra ilyen áramkört létesítene, olymódon, hogy a két állomást vezetékkel kötné össze, de a visszavezetésre maga a föld szolgálna, akkor ez korszakalkotó reformot jelentene a táviratozás terén, mert az eddig használt betűskála szerinti szótáviratozást lényegesen olcsóbban betűtávirattal helyettesíthetné, olymódon, hogy az áramkör nyitása és zárása pontokat és hosszabb-rövi- debb vonalakat rajzolna egy futó papírszalagra. Elkészítette a maga Morse-abc-jét és szabadalmának ellenértékeként 400 ezer frankot kapott, nagyobb összeget, mint amennyit képeivel valaha is keresett. Az éhes ember nagy ötlete Elias Howe éhesen bolyongott Boston utcáin. Fáradt is volt, megállt kicsit és elnézte az egyik földszinti ablakban dolgozó takácsot, akinek karja, mint a gép, egyenletesen böködte a tűvel a szövetanyagot. Közben átfutott agyán a gondolat: milyen köny- nyen helyettesíthetné az emberi kart gép. Ez a gondolat lett a későbbi varrógép alapja. Elias Howe azonban nem volt óvatos ember, elfecsegte ötletét, s a varrógépgyárat nélküle csinálták meg. Később azonban pereskedés után neki adtak igazat, s minden Amerikában gyártott varrógép után öt dollárt ítéltek meg a feltalálónak. KISS ISTVÁN I Folytatják és kibővítik a „múzeumi füzetek" sorozatot: Tudományos munkák a légkor, római-kor és népvándoriáskori Tolna megyei emlékekről Már tavaly megindult a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum tudományos füzeteinek sorozata. 1962-ben azonban mindössze két vékony kötetecske jelent meg, dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató írt a kőrézkori agyagmécses-gyűjtöményről, és a nagyszokolyi sírleletről. A múzeum fontosnak tartja, hogy munkáját megfelelően publikálja, ne csupán a szaktudósok tájékozódhassanak a tolnai kutatásokról, hanem a nagyközönség is megismerje a múzeológusok munkáját, és közelebb kerülhessen ehhez a fontos népművelési intézményhez. Az idén a Megyei Tanács gondoskodik már a múzeumról, s így biztosítják a kellő költségvetést. Dr. Mészáros Gyula múzeumigazgatót kérdeztük meg arról, hogyan szélesedik idén propagandamunkájuk? — Tavalyi két füzetünkben elég sovány anyagot tárhattunk a nyilvánosság elé — válaszolt az igazgató. — Az idén már három füzetet adhatunk ki a tudományos sorozatban. Témáikat a múzeum kutatási területéről vett anyagok adják. Az első számban dr. Vértes László, a Nemzeti Múzeum osztályvezetője, tudományos kutató dolgozza fel a Palánkon talált jégkorvégi ősember vadásztanyájának anyagát, amelyet az itteni népvándorláskori temető alatt talált meg. Dr. Salamon Ágnes, a Tudományos Akadémia kutatója vezette a temetőfeltárást, s a tudományos füzetek ez évi második számában ő ír erről a témáról. Dr. Sey Katalin, a Nemzeti Múzeum tudományos kutatója múzeumunk aranypénzeiről készít tanulmányt, amely ezt a sorozatot be is fejezi. — Ezek szerint továbbra is egy- egy tanulmányból állnak a füzetek? — Igen, de az eddigieknél nagyobb terjedelemben áll a szerzők rendelkezésére. Azonkívül az idén megjelenik egy másik sorozatunk, Népszerű füzetek címen. Az elsőt dr. Thomas Edit, a Nemzeti Múzeum tudományos kutatója írja, a Tamásiban feltárt római-kori szentélyekről. Másik két füzetünk egyben kiállításainkhoz is jó vezetőül szolgálnak. Babus Jolán munkatársunk írja a néprajzi kiállítás vezetőjét, én pedig a régészeti kiállításét. írom meg. A Tolna megyei emlékek feldolgozása és rendszeres publikálása növelni fogja az érdeklődést a Béri Balogh Múzeum iránt. B. K. Javul a munkaszervezés a gépállomásokon A kapcsolt munkagépek gyorsítják a munkát — Ki legyen a „faros“ ? Munkatársunk beszélgetést folytatott Beödög Gyulával, a Gépállomások Megyei Igazgatósága üzemgazdászával a tavaszi munkák beindulásának eddigi tapasztalatairól. — Hány normálholdnyi munkát végeztek megyénk gépállomásai az idén? — A munka teljes kapacitással csak nemrég indult meg. Az időjárás minduntalan keresztezi terveinket. Gépállomásaink eddig 41 353 normálhold munkát végeztek. Ebből 13 337 normálhold talajmunka. 6667 holdon végeztünk tavaszi szántást és 1671 holdon vetést. Szeretném megjegyezni, hogy a vetést legtöbb esetben termelőszövetkezeteink végzik könnyű, univerzális gépeikkel, s az általuk végzett munkáról pontos adat nem áll rendelkezésünkre. Gépeink ezenkívül 6056 holdon szórtak műtrágyát. — Javult-e a munkaszervezés az elmúlt év hasonló időszakához képest? — Igen. Eddig 317 gépünk dolgozik két műszakban. Ha az idő jobbra fordul természetesen ez a szám emelkedni fog. Az idén már tömegesen alkalmazzuk a „kapcsolt” munkagépek beállítását. Ez annyit jelent, hogyha egy traktoros tárcsázik, akkor a tárcsa után fogast is köt, vagy simítózásnál például kombinálja a simító és fogas munkáját. Régebben is csináltuk ezt, de most már eljutottunk oda, hogy általánosítottuk ezt a módszert. A másik újdonság, hogy a ma már szinte valamennyi termelőszövetkezeten belül t ki alakult nagy táblákra több gépet állítunk egyszerre. Ugyanazon táblán egyik gép a talajmunkát végzi, a másik vet. — Mit tanácsol a szövetkezeteknek a munkaszervezéssel kapcsolatban? — Azt, hogy a traktorosok mellé munkagép-kísérőnek ne kiöregedett, félig munkaképtelen embereket állítsanak. A „farosoknak” zsákot is kell emelgetni, energikus, jó fizikumú emberek kellenek yetésnél a hosszú műszakhoz. És még egyet! A vetőgépeknél ne cserélgessék az embereket két-három naponként... Ha a vetést végig ugyanazok a szövetkezeti tagok végzik nagy gyakorlatra tesznek szert, köny- nyebben észreveszik a hibát, gyorsaidban tudnak dolgozni. _ ______ (H) Megj elent a „Béke és szocializmus44 márciusi száma A folyóirat közli Szirmai Istvánnak az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának „A szocialista nemzeti egység útján” című cikkét. A szerző részletesen elemzi a szocialista nemzeti egység létrejöttének objektív feltételeit, de ugyanakkor megállapítja, hogy ez az egység nem spontánul, hanem a párt céltudatos politikája nyomán jön létre. Stefán Jedrychowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB tagja „A nemzetközi szocialista munkamegosztás gazdasági elő- nyei”-ről írt tanulmányt, melyben igen jelentős elméleti és gyakorlati következtetésekre jut. R. GHILODI az Argentin KP Végrehajtó Bizottságának tagja leleplezi az amerikai imperializmus szolgálatában álló argentin militarizmus népellenes voltát, „Az argentin szoldateszka a reakció szolgálatában” című cikkében. Figyelmet érdemel A. Nyevsz- kij szovjet katonai szemleírónak „A korszerű haditechnika és a hadászat problémái” című írása is. Igen fontos kérdéseket világit meg G. Heydennek és A. Kosin- ginnak, az NDK Társadalomtudományi Intézete munkatársainak „A dialektika á politikában” című tanulmánya. Az „Eszmecsere” című rovat „A szocialista világrendszer és a nemzeti felszabadító mozgalom” cím alatt ismerteti a Prágában e tárgyban megrendezett vita anyagát és kérdéseit.
