Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-06 / 80. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 6. Megkezdték a téglagyártást Taggyűlés a pusztán Valamennyi téglagyárban -a gyártási szezon mintegy egy­hónapos késéssel kezdődik. Saj­nos, a jelek szerint a téglagyárak­ban nem készültek fel úgy a .munkára, mint azt a nagy fel­adatok megkövetelnék. Számcs üzemben még most is gépeket javítanak. Alább ismertetjük a téglagyárakból kapott tegnap déli információkat. Reggel kilenckor már téglát gyártottak Palánkon Egy héttel ezelőtt megtartot­ták a kijavított gépekkel, termelő berendezésekkel a próbaüzeme­lést. Tegnap reggel kilenc órakor megkezdték a téglagyártást. Dél­előtt tizenegy órakor kapott ér­tesítés szerint a gyárban kifogás, talanul működnek a gépek. Az idén kilencmillió téglát ké­szítenek a palánki gyárban, hét­százezerrel többet, mint a múlt évben. A téglagyártási szezon kezdetekor éppen a gyárban tartózkodott az egyesített tégla­gyárak igazgatója, aki elismerés­sel nyilatkozott a palánki dolgo­zók felkészüléséről. Hiányzik két kuli Ezután a dombóvári kettes téglagyárból a gyár vezetője, Váczi elvtárs jelentkezett. El­mondotta, hogy a gépek javítá­sával már készek. Csupán kél kuli hiányzik. A kulikat Pakson javítják. A paksi javítómühelytő! függ, mikor kezdhetik a munkál a dombóvári kettes gyárban. Arra „kért bennünket a dombóvári gyár vezetője, hogy ha beszélünk a paksi gyáriakkal, sürgessük jneg a kulik javítását. Az idén a terv szerint 7,5 millió téglát kellett volna a dom­bóvári üzemben gyártani, de a gyár vezetője, tolmácsolta a dol­gozók kérését: engedélyezzék a vállalat vezetői, hogy nyolcmillió téglát készítsenek. Az. engedélyt megkapták, így most 8 millió téglát kell készíteni a kettes gyárban. Hétlin kezdik a téglagyártást Pakson Ezután Gosztonyi János, a paksi téglagyár vezetője jelent-- kezett. Közölte, hogy a dombó­váriak kérésének nem tudnak eleget tenni. A szerelők ugyanis Mázán dolgoznak, egy szállító­szalagot állítanak össze, s majd csak április második hetében fognak a kulik javításához. Közölte még, hogy a gyár­tási szezonra készek, az utolsó simításokat végzik, néhány utó- lágos elgondolást, újítást töké­letesítenek. Bizonytalan időre elhalasztva Úgy tervezték a mázai tégla­gyárban. hogy a héten befejezik a szerelők a gépeken az utolsó munkálatokat, és hétfőn reggel megkezdhetik a folytonos üze­melést. Sajnos, tegnap reggel Mázán még mínusz három fokot mértek, és így, ha a szerelést be is fejezték volna, akkor is e) kellene halasztani a téglagyártás megkezdését. A gyárban azonban mindenl előkészítenek. S ha az időjárás huzamosan és távlataiban is jó­nak ígérkezik, akkor bármelyik nap hozzákezdhetnek idei fel­adataik megoldásához. És mi a helyzet a leállított gyárakban ? Néhány Tolna megyei tégla­gyár az idén már nem működik Az egyik ilyen leállított tégla­gyárnál is érdeklődtünk, mit csi­nálnak a volt dolgozók, mi lesz a téglagyárral. A bonyhádi tégla­gyárból kaptuk a felvilágosítást hogy a dolgozók nagy része g hidasi gyárban helyezkedett el, folytatják szakmájukat, készítik idén is a téglát. A bonyhádi gyárban hétfőn is, de most má: utoljára, begyújtják a kemencét, tavalyról kilencszázezer .tégla, maradt, azt égetik ki, és hátra van még egymillió készáru érté kési tűse, és akkor , véglegesen , bezárják a bonyhádi gyárat. A TAGGYŰLÉST a kitűzött időben, pontosan megkezdhették. Széles István élvtárs, a Kanacsi Állami Gazdaság baracsi kerület párttitkárának afelől sohifsem kell nyugtalankodnia, vajon hatá­rozatképes lesz-e a taggyűlés. A párttagok és a meghívottak egy- től-egyig megjelennek. A pusztai ■pártszervezetnél ismeretlen, hogy csak egy ember is távol marad­jon. vagy esetleg késve érkezzék a taggyűlésre. A beszámoló a tavaszi munkák beindításával foglalkozott. Azon­kívül, hogy alapos tájékoztatót adott az egymást követő felada­tokról, nem fukarkodott a dicsé­rettel sem. A kommunista kollek­tíva előtt elhangzott dicséret, el­ismerés jól esett Farkas Ferenc brigádjának, amely elnyerte a Szocialista brigád címet. Az öt­tagú brigád egymillió forinttal járult a gazdaság többlet nyeresé­géhez. A süldőnevelésnél 361 má­zsa 89 kilóval adtak többet, a hizlalásnál a hozamtöbblet 105 mázsa éves viszonylatban. Nagy vitakészséget árult el az, hogy tizenketten mondták el vé­leményüket. Meggyőzően beszél­tek a tennivalókról, amelyhez a beszámolóban ismertetett terv- feladatok szolgáltatták az alapot. SÜRGŐSEN EL KELL VÉGEZ­NI az őszről visszamaradt 200 hold és az erdészettől' a kerület­hez csatolt 150 hold szántását. Az állattenyésztéshez hasonlóan a növénytermesztésben is hasznos lenne, ha beindulna a Szocialista brigád cím elnyeréséért indított versenymozgalom — vélekedtek többen. — A mezőgazdasági üzemág vezetői jobban követeljék meg a a munkafegyelmet és törekedje­nek arra, hogy lelkiismeretes fo- gatosokkal cseréljék fel a „ló- csiszárokat”, akik tönkreteszik a lovakat és hanyag munkát végez­nek mondta Hepp József ser­téstenyésztési brigádvezető. — Nem tartom helyesnek a türelmi , idő sorozatos meghosszabbítását Jakab Péter esetében, — folytat­ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z^LLbán Fordította: Szathmári Gábor 29. A mamácsKa elkísérte a fiatal- asszonyt, meg a gyereket egé­szen a kapuig, aztán visszament. Az asszony gyorsan levetkőztette a kis Roziét és ágyba fektette. Aztán ő maga is lefeküdt. De nem jött álom a szemére. Túlsá­gosan fáradt, kimerült volt. Ide­gei a pattanásig feszültek. Az asszony hanyatt feküdt, szemét szorosan, erőszakoltan lehunyva. Gyorsan és mély lélegzettel szed­te a levegőt. Aztán még tovább gyorsult a légzése, rövid, szagga­tott lett. A párnába fúrta a fejét és zokogni kezdett. Sokáig sírt. Szájához szorította a párnát, hogy fel ne ébressze'a kislányt. Később megnyugodott, s elszenderedett. Az ablak alól hallatszó csoszo- gásra ébredt. Lizel — így hívták Rozié édesanyját — kinyitotta a szemét, s felült az ágyon. A lépé­sek zaja megismétlődött, csak ezúttal erősebben. Aztán már tisztán lehetett hallani, amint a veranda végén lévő, a kertekre néző ablak rámája megcsikordult. Az asszony lélegzetét visszafojtva igyekezett megkülönböztetni a lépések zaját. A rémülettől szinte önkívület­ben ugrott ki az ágyból, s rohant az ajtóhoz, hogy bezárja. De el­késett. Kívülről egy másodperc­cel hamarabb már benyitották az ajtót. Lizel kővé meredt. Sze­mét tágra nyitotta, s ajkából, melyet idegességében meghara­pott, vér szivárgott. — Lizel! — hallatszott egészen halkan kívülről. — Lizel! Az asszony valamit kiáltott, s a lába összecsuklott alatta. — Herbert! — suttogta, s az­tán elvesztette az eszméletét. Herbert Lange gyorsan bent termett, s felemelte a feleségét a földről. Rendkívüli körülmények kény. szerítették Aszkert. -hogy Lange házába menjen. Még Moszkvában úgy állapodtak, meg: . ebben a házban nem mutatkoznak..Hiszen Lángé családja már- mégkaphatta az értesítést Herbert . haláláról. Igaz, Herbert bízott a. feleségé­ben, akf, ha kell, 'tud hallgatni. De még ha beleegyezik is ebbe Lizel, a ház könnyen csapdává válhat, hiszen ott, van az ötéves Rozié' is. Egy óvatlan szót ejt a kislány az utcán, az üzletben, vagy a szomszédok előtt, s Asz- ker és Lange mári^ a kémeljiárí- tók kezére jut. De olyan dolog .történt, amivel- nem számoltak, .előre. . . Repülőgépük, amely addig, fi többivel kötelékben haladt, a bombázás idején kivált a rajból, s az állomás irányába 'repült. A közelben egy erdő volt Aszker és Lange — ahogy tervezték is —, az erdő felett kiugrott az ejtő-’ ernyővel. Sikeresen értek földet, gyorsan megtalálták egymást, s a teherszállító ejtőernyőt a bő­röndökkel. Az ejtőernyőket nyom­ban elásták. Most már csak az állomásra kellett eljutni, hogy megvárják a kelet felől érkező reggeli vona­tot, s a kiszállók közé vegyüvs elhagyják ezt a környéket. Asz­ker és Lange az erdő széle felé indult. De kiderült, hogy az a rész a légvédelmi ágyúk lőállása. Jobbra kanyarodtak, de ott is el volt zárva az út: szögesdrótkerí­tés húzódott az erdő széle men­tén, a kerítés mögött pedig va­lami fal látszott. Egy hatalmas kerülőt kellett megtenni, több órát gyalogolni, míg végre a cél közelébe értek. Hajnal felé járt az idő. Az ál­lomástól már csak száz lépés vá. lasztotta el őket. amikor egy ka­tonai őr bukkant fel előttük. — Az engedélyt! — kövételte. Aszker és Lange megállt. — A vonathoz megyünk — szó­lalt meg Aszker. — Katonák vagyunk, az állo­másra igyekszünk. — Hallgass ide — mondta neki haragosan Lange —. ne légy bo­lond. Honnan lenne nekünk en­gedélyünk? Attól az ütegtől va­gyunk, amelyik itt állomásozik mögöttünk, az erdőszélen. Me­gyünk a vonathoz, nézd meg, itt vannak a csomagjaink. Vigyázz magadra — fogta szigorúbbra a hangját Lange —, mert én haza­felé utazom, és ha lekésem a vo- hatot. megváljak, míg leváltanak az őrségből, s úgy ellátom a bajodat, hogy a tulajdon szülő­anyád sem ismer rád. Nem tudni, mi hatott a kato­nára: Aszker szavai, vagy Lange megjegyzése a légvédelmi üteg­ről, de az őr félreállt, s intett a kezével. (Folytatjuk) ta. Két esetben fegyelmi úton lett elbocsátva. • Immár harmadszor került vissza régi munkahelyére, de a két fegyelmiből nem okult. Ismét bomlasztja a munkafegyel­met és rossz hatással van dolgozó társaira. Hepp József jóformán be sem fejezhette mondanivalóját, már Ruzicska Pál karja lendült a le­vegőbe, jelezve, hogy. szót kér. — Nem tartom helyesnek, hogy a központ intézkedésére állandó­an cserélgetik a gépeket. Elveszi az emberek kedvét, ha a jó gép helyett rosszra ültetjük őket. Ha a cserélgetés megszűnne, az erő­gép-vezetők és a szállítógép-veze­tők között is meg lehetne szer­vezni a versenymozgalmat. Van­nak jó szakembereink, akik szíve­sen bekapcsolódnának a Szocialis­ta brigád» cím elnyeréséért indí­tott mozgalomba. A JÓ PÉLDA Farkas Ferenc és brigádjának eredménye és az ér­te kapott anyagi és erkölcsi el­ismerésnek ösztönző hatása van. Farkas elvtárs kormánykitünte­tést kapott, utána felvették tag­jelöltnek. Ez kifejezésre, juttatja a jó munka erkölcsi elismerését, de ezenkívül az igazgatóság pénz­jutalomban részesítette a brigá­dot. A vitatkozó kedv nem hagyott alább. Farkas Ferenc a Szocialis­ta brigád vezetője kapott szót. — Kérésünk lenne a gazdaság veze­tőségétől. A sertésgondozók napi 14—16 órát is dolgoznak. Ezt nem panaszképpen mondjuk, mert előfordul, hogy van egy-egy sza­bad félóránk. Kérjük, hogy a ve­zetőség adjon egy rádiókészülé­ket, a sertésgondozók részére be­rendezett pihenőbe, hogy a sza­bad időt hasznosan, kultúrálódás- sal tölthessük, — javasolta. — Többet kellene foglalkozni a KISZ-fiatalokkal. A kultúrmun- káért dicséretet érdemelnek, fel­lendítették a kultúrmunkát a pusztán. Április 4-ére háromfel­von ásos színdarabbal készültek. Ez eredmény, de most már emel­ni kellene a KISZ-taggyűlések politikai színvonalát is. Javasol­nám, hogy a KISZ-vezetőséget gyakrabban hívjuk meg a párt­taggyűlésekre, esetenként vezető­ségi ülésre, hogy a fiatalok minél több tapasztalatot szerezhesse­nek a politikai munkában — vé­lekedett Varga II. Ferenc. A vitában a nők is letették a maguk voksát. — A sajtóból és a rádióból értesültünk, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából a munkahelyeken megemlékeztek a nődolgozókról. Lehet, hogy nálunk is volt valami, de sajnos az idő­szaki nődolgozókról teljesen megfeledkeztek, — mondotta Far­kas Ferencné, majd szemrehányó­an hozzátette — egy kis ünnep­lés nélkül is jólesett volna. És még volna mondanivalóm a nők nevében. A pártszervezet nevelő munkája nyomán általában javul a dolgozók egymáshoz való vi­szonya. De ezt csak általában és nem mindenkiről lehet él mon­dani. A dolgozók többször panasz­kodnak Bodnár Sándorra nyers modora és gorombasága miatt. Jó lenne, ha a pártvezető6ég el­beszélgetne vele. VITATKOZTAK A TERME­LÉSRŐL, a pusztai pártszervezet munkájáról. Termékeny volt a vita, mert arra irányult, hogyan lehetne még jobban dolgozni. Egészséges türelmetlenség nyil­vánult meg a hibák megszünteté­séért. Eredményes volt a pusztai taggyűlés. Pozsonyi Ignácné Mezőgazdasági tollrajzok , Éjszakai szántás Elromlott a hátsó lámpája. So­káig bíbelődött vele, amíg hely­rehozta. A Nap a hegy pereméről még egy utolsó pillantást vetett a tájra, majd nyugovóra tért. Be­esteledett. Nekiindult a határnak. Az Utos teste egyenletesen, alig észrevehetően reszketett alatta a motor járásától. Keleten vastag fekete felhők gyülekeztek. Vala­hányszor az italbolt mellett vitt el az útja, megkívánt egy korsó sört. De uralkodott magán. Most szombat este lévén, sokan voltak a kocsmában. Az Egyenes-dűlőben találkozott Fábián Mihállyal, öt is éjszakai munkára küldték. Utosának fény­szórója néhány percre elvakítot­ta. — Nehéz napunk lesz, Csóka elvtárs! — állapította meg társa — miért késett? — A lámpát javítottam — vá­laszolt Csóka Sándor és beállí­totta a mélységet 25 centiméter­re. Megindultak. A dunakömlődi határnak ez a része a legveszélyesebb. Meredek dombok, mély völgy, vízmosások. Minden forduló veszélyt rejteget magában. Az Utos csúszott a nyirkos ta­lajon. Nagyon figyelni kellett. Éjfél előtt mindig álmosnak, fáradtnak érezte magát. Tizenegy óra után megeredt az eső. A hideg cseppek elűzték az álmosságot szeméből. A fényszóró fénye megtört a lefelé zúduló víz­től. Lassította a gépet. Megint megcsúszott. Pillanatnyi lélekjelenlétén múlott, hogy nem dőlt oldalra a gép. Társa leállította az Utost és át­kiabált hozzá. — Bemegyünk? — Nem! Maradjunk csak! Csü­törtökön is szemerkélt egész éj­szaka, mégis szántottam. Ö is megállt. Lelépett a raga­csos sárba. Rágyújtott. Társa tüzet kért tőle és tovább fűzte a beszédet.'' — De akkor nem ilyen vesze­delmes terepen voltál? — Az igaz! — hagyta rá Csóka Sándor — az tűrhetöbb hely volt. — Keresztbe kellene szántani a földet — javasolta Fábián Mi­hály — akkor talán nem csúszna ennyire a gép. — Nem lehet — tiltakozott Csóka. — Hidd el, hogy nem le­het. Én már megpróbáltam. Nem most! Máskor. De nem sikerült. Hallgass rám. Sok mindent pró­báltam már. Tizenöt éve ülök traktoron. A társ elhallgatott. Csóka Sán­dornak tekintélye volt előtte. Mindenki hallgatott a szavára a gépállomáson. Mindig a tapasz­talat beszélt belőle. — Na, kezdjük! — indítványoz­ta Csóka és beledobta a csikkel a barázdába. Megint felbúgott a két Utos. A motorok hangja messze elhallat­szott a sötét éjszakában. * Hajnalra vetődtek haza. Akkor már a csapadéktól úgy megszívta magát a föld, hogy mozdulni sem lehetett rajta. Otthon a felesége felébredt. Al­vástól pihent arca haragosan te­kintett Csóka Sándorra. — Miért nem jöttél előbb? Miért kell megvárni, hogy bőrig ázzál? A traktoros mosolygott. Álmat­lanságtól fáradt, szemei megértést es jóságot árasztottak. — Ne haragudj, hogy felébresz­tettelek. Aludj csak. Mosakodás közben gondolatok motoszkáltak a fejében. Olyan a helyzetem most, akár a front­katonáé, az első vonalban -- ál­lapította meg. — A tavaszi nagy hajrá sikere rajtam is múlik. Mi­kor idáig ért, hirtelenül nagy fá­radságot érzett, és gyorsan vet­kőzni kezdett. H. T,

Next

/
Thumbnails
Contents