Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

A TOLNA MEGYEI népújság * 3n O DALMI MEL Borisznak igaza van A Rosztov közelében lévő Malaja Recska faluban a Lenin kolhoz 1941-ben frontszol­gálatra bevonult elnökének fele­sége, Vera Mihajlova 1945. tava­szán hivatalos értesítést, kapott: ..Férje, Ivan Prohorovics Pronyin tizedes hősi halált halt Magyar- országon, a fasiszták elleni harc­ban.” Öt gyerekkel maradt özvegyen Vera Mihajlova. A legidősebb ti­zennégy, a legkisebb négy eszten­dős volt. Nem csupán ő vesztette el a férjét a falubeli asszonyok közül. Sokan mások is. A megözvegyült asszonyok el­siratták hősi halott férjüket, majd kifogyván a könnyekből, a fasisz­ták elleni győztes háborúból visz- szatért néhány férfivel együtt is­mét bevetették a Lenin kolhoz termékeny, fekete, csernozjom földjeit. Vera Mihajlova is vállalta a sokgyermekes özvegyek nehéz, gondteli sorsát. Keményen, fa- ladhata^lanul dolgozott, hogy mind az öt gyermekének tadjon Kenyeret adni. A gyerekek lassacskán csepe­redtek. Köztük a legkisebbik, Bo- rsz is, aki sohasem láthatta ap- jfc't, csupán képről ismerte. Mind­össze két hónapos volt, amikor a családfő elbúcsúzott szeretteitől és a frontra ment, harcolni a szovjet hazára tört fasiszták el­len. Az idő állhatatos következetes­séggel múlott, az öt gyerek pedig ■ felnőtté cseperedett. Közben a szovjet nép begyógyította az or­szág háború ütötte sebeit és a szorgos munka nyomán megszűnt a nélkülözés a Lenin kolhozban is. Vera Mihajlova legidősebb fia, Szása, asszonyt hozott a házhoz! aki hamarosan unokát szült a nagymamának. A második fiú ta­nár lett és Rosztovba költözött, s ott tanít egy technikumban. Köz­ben férjhez ment Válja, a na­gyobbik lány, aki a kolhozban maradt. A kisebbik lány pedig egy szomszéd falubeli legényt vá­lasztott párjául és elköltözött ott­honról. B orisz, a legkisebbik pedig, miután elvégezte a tízosz­tályos iskolát, kitanulta a gép­kocsivezetői szakmát és a Lenin kolhozban vállalt munkát. A gyerekek megtalálták helyü­ket az életben, Vera Mihajlova pedig a sok munkától és törő­déstől megfáradva, de boldogan és elégedetten nyugdíjba ment. Boldog, és elégedett lehetett, mert becsülettel felnevelte mind az öt gyermekét. S ha érzett is olykor fájdalmat, ezt a háborúban elvesz­tett hős férje miatt érezte, aki­nek nyughelyét sem ismerte, csak annyit tudott, hogy valahol Ma­gyarországon rejti a föld mélye porait. Nagyot dobbant a mama szíve, amikor 1960 őszén Boriszt kato­nai szolgálatra hívták be és ép­pen Magyarországra vezényelték, az egyik ott állomásozó szovjet alakulathoz. Mi tagadás, Vera Mi­hajlova szívdobbanásába egy kis fájdalom, egy kis aggodalom is vegyült: „Jaj, csak nehogy Bo­risznak is baja essék azon a messzi Magyarországon.” Borisz Ivanovics Pronyin az egység egyik büszkesége lett. Zubbonyán viseli a „Szovjet lé­gierő kiváló katonája”, valamint a „Kiváló gépkocsivezető” jel­vényt. Ezen kívül tizenkét pa­rancsnoki dicséret, és két elisme­rő oklevél büszke tulajdonosa. Boriszt nemrégiben a sok elis­merésnél is nagyobb öröm érte. Mégpedig akkor, amikor a közel­múltban kirándulásra vitte gép­kocsijával néhány kiválóan dol­gozó harcostársát Budapestre. A szovjet katonák e csoportja meg­tekintette a magyar főváros ne­vezetességeit, köztük természete­sen a gellérthegyi Felszabadulási Emlékművet is. A harcosok meg­rendültén álltak a Magyarország felszabadításáért elesett szovjet hősök emlékműve előtt. Közülük többen édesapjukra gondoltak, aki elesett a Nagy Honvédő Há­borúban, s talán éppen Magyar- ország felszabadításakor. Valahol Magyarországon. VÁ alahol Magyarországon... ' Borisz is ennyit tudott csupán édesapjáról mindaddig, amíg sor nem került az említett kirándulásra. Mert midőn a ki­rándulás résztvevői az emlékmű márványába vésett, hősi halált halt szovjet hősök névsorát für­készték, Borisz egyszer csak iz­gatottan felkiáltott: „Az apám! Az én apám neve! Nézzétek: Ivan Prohorovics Pronyin tizedes!” Az apám... Az én apám... Meg­hatódva állt az emlékműnél Bo­risz. Szótlanul, megilletődötten álltak mellettef társai is. Azután valaki csendesen meg­jegyezte: „Nem biztos, hogy a te édesapád, Borisz. Több Pronyin tizedes is hősi halált halhatott Magyarországon. S ide, a már­ványba ’ nem azt vésték, hogy Ivan Prohorovics, csupán azt, hogy I. P. Pronyin. Ez lehet például Ivan Pavlovics Pronyin is..." Borisz nem tágított, „Az én apám. Érzem, hogy az én apám.” A fiúk — tiszteletben tarva Borisz érzéseit — nem szóltak üsté Borisz levelet írt a ma- mának. „Édesanyám! Nagy hírem van. Ma kirándultunk Budapestre. A Duna partján egy nagy hegy emelkedik, amelyet Gellérthegy­nek neveznek. E hegyre építette a magyar nép az ország felszabadí­tásáért hősi halált halt szovjet katonák emlékére a Felszabadulá­si Emlékművet. Sok szovjet hős nyugszik e hatalmas és gyönyörű emlékmű alatt, olyanok, akik Bu­dapesten haltak hősi halált. És képzeld: amint a márványba vé­sett neveket olvastam, felfedez­tem közöttük apám nevét. Na­ponta száz, és száz, ezer és ezer ember olvashatja: Ivan Prohoro- vies Pronyin tizedes a magyar nép szabadságáért áldozta életét. S akik olvassák, hálával és tiszte lettel emlékeznek reá. Nagyon- büszke vagyok hős apámra...” Azt nem írta meg édesanyjá­nak, Vera Mihajlovának, hogy harcostársai szerint másik Pro­nyin tizedes is eleshetett a ma­gyar főváros felszabadításáért ví­vott harcokban. Nem írta meg. mert úgy érzi, hogy csakis az ő édesapja lehet. Borisz úgy akarja megőrizni emlékezetében hős apja nyughe­lyének képét, ahogyan a Felsza­badulási Emlékművet látta. Ezt a jogot nem lehet elvitatni tőle. Borisznak igaza van. Édes­apja emlékét valóban a legszebb pantheon őrzi. Hiszen Magyaror­szág bármely részén halt is hősi halált — Szolnokon, Tárnokon, Székesfehérvár határában, a Ba­laton partján, vagy valóban Bu­dapesten — minden kőből emelt pantheonnál szebb és maradan­dóbb emléket állít Ivan Prohoro­vics Pronyin tizedesnek és a töb­bi szovjet hősnek a magyar nép szívében élő múlhatatlan hála és köszönet. BERTALAN ISTVÁN XASNÁDI VARGA ÉVA: TARTOZÁS Emlékeimben él a tegnap, árnyéka néha rámhajol, s köddé vált arcok hívnak olykor a zöldbeborult fák alól. Látom az őrt... Halott kezéből görcsöt facsart a döbbenet. — Látom a nyitott szemű kislányt egy tört teniszütő felett. S itt a tudós! — Krisztus szakálla döglött kutyák fején pihen... — Tanítok! — mondta. — Könyvet írok! Engem nem bánt hat senki sem! Tizennyolc tavasz múlt azóta, kitágult, más lett a világ. Iskolásba jam kontybakötve, és ismét zöldek mind a fák. Tizennyolc tava sz múlt azóta a budapesti ég alatt, s szívembe égett mindörökre a Duna — Vár — a madarak, az aknatűz — és halott arcok — — a véfes hó — a szenvedés... S tudom, hogy amit eddig tettem, és amit írtam —‘ oly kevés! Nem lehet szóval és Idővel lemérni még, hogy mennyi az. Tartozásom — ameddig élek — tartozás lesz — és így igaz! Emlékeimben é! a tegnap, a múlt vizéből felmerül, s nincs elég vers amivel valijam: mit jelent élni emberül! JOHANNES R. BECHER: BALLADA A tiszt így szólt az anyához: Noé, válassz! Három fiad van, egy szabad lehet. Az anya szólt: Ö. három szép gyerek, én egynek látom mindig mind a hármat, A tiszt szólt: Akkor három gyereket végeztetek ki. Rajtad áll a válasz. Nem szólt, hallgatott a hárem gyerek. Az anya hangja iszony, rémület: Hogyan válasszam, mondd, az egyiket, a másik kettőt kezem öli meg! És szólt a tiszt: Kettőt három helyett. Kiválasztotta hát az e gyiket, de megáldotta előbb mind a hármat. A lövés dördült, kettő elesett. És szólt a tiszt: Lásd, nekem egyre megy, , melyik halt meg, de mondd el a világnak, hogy meggyilkoltad két gyerekedet. S szólt fiához: Bocsásd meg tettemet, lelkem ajánlom az egek urának. Csányi László fordítása Előtte való nap esett az eső. Pestre igyekeztünk zötyögős, rá­zós parasztszekéren, testvéreket, rokonokat keresni. Élőket a ren­geteg élőhalott között, akik szer­te az országút mentén esztendők szenvedését, letargiáját, fásultsá­MEGKONDULNAK A HAR4NGOK tek Jel az emberekből, s igazából most szabadult fel a lelkűk, a ra nehezedő több esztendős nyo­masztó érzés, aggodalom és fé­lelem alól. Kisbírót annyian még nem kí­sértek az utcán, mint amennyien gát cipelték magukkal a bonta- fogy van js_ fom ist kocsi is, amikor a városháza kapuján, dob- ezt kísérték. Előbb csak a sarko- kozo tavaszban. A tavasz most £s mehetünk Pestre. Gondolom, bal a nyakában kifordult a kis- kon álltunk meg, aztán egyre sű- sem váratott magara. Eljött, mint j^nos bácsit se igen érdekelték bíró. Alacsony, vastag nyakú, pi- rúbben biztattuk megállásra a máskor, a termeszét örök rendje eze^ a foigo/c. Azt mesélte szer- ros arcú ember volt. Ha dob nél- Kobolds névtelen szakértőjét. Ké- szennt. A különbség csak annyi fCien összevisszaságban, hogyan kül látom, bizonygathatta volna söbb még tennivalói egy részétől volt s mennyi mindent jelen- szöicött meg a frontról, miként akkor kisbíróvoltát, nem hiszek 1S megszabadította János bácsi. tett ez a csak annyi — hogy ez a veze^e félre a vizslaszerű tábori neki. Inkább tartottam volna ké- Elvette tőle a papírt, s most már tavasz nem csupán a flora /eltá- csendőröket. Nevétve simította sei nászra készülő vőlegénynek, “ olvasta a szöveget, maaasat jelentette, hanem ujja- 0ifoira villahegyes bajuszát és mert ragyogott az arca. Szapora A templom elé már nagy cso­szuletest, a szó teljes ertelmeben. ?jgy kérdezte: mozdulatokkal kezdte pergetni a Port érkezett. Kisbírónk vonako­A front már októberben elvo- — Mondjátok meg nekem is- dobot. Köréje sereglettünk. János ^ott megállni, nem akarta dob- nult a mi vidékünkről. A kósza tenigazából, mi szükségük volt bácsi huzakodni kezdett vele. szóval zavarni az istentiszteletei, hírek pedig arról tájékoztattak, énrám? ötven éves vagyok, hú- — Próbálja tán szomszéd a de a tömeg nem tágított, dobolni hogy a nyugati határ mentén né- zom az egyik lábamat, a kezem vastagabb végivel — célzott a Kellett. A szokatlan hangra a hány góc még tartja magát, és a is kacska egy kicsit... Még a pus- dobverőre. templomból kiáramlott, szinte ki­Fertő-tó learatatlan nádtengerei- kát sem tudtam rendesen elsüt- — Ha tartja a hátát — szólt özönlött a kíváncsi asszonysereg, ben szétvert csapattestek folytat- ni... hátra a doboló kisbíró — akkor ^íerí ilyen még nem fordult elő. ják a céltalan ellenállást, a fana- Hallgattuk a beszédét, persze, készségesen megfordíthatom. dobszóval szakították volna tikus ember gyilkolást. De az al- válaszolni nem tudtunk. Nagyjá- A válaszra János bácsi hát- felbe a prédikációt. Kíváncsisá­földi kisváros utcáin már letép- ból gyerekek voltunk mi ahhoz, rabb vonult. Bizonyára arra gon- azonban kielégítetlen raa­ték a végső győzelemig való ki- hogy amúgy istenigazából meg- dalt, nem jó a hatósággal játsza- ra<Zt, mert Pálfi János bácsi kám,~ tartásra felszólító plakátokat, s mondjuk: mi szüksége is lehetett ni, még akkor sem, ha ilyen ki- fórrá vált a kisbíró mellől. A pa- valaki sárral kente* be az egyik a hadvezetőségnek a kacskakezű sebb kiadásban fordul[ elő. Meg pirt is magával vitte, lemoshatatlan feliratot a város- Pálfi Jánosra. Ehhez még a fa- aztán a körülállók közül, innen Forgolódtunk, szólítgattuk s háza falán. És az asszonyok lünk papja sem lett volna elég is, onnan is kuncogás hallatszott mar talán szidtuk is, amikor feje templomba igyekeztek, reggeli is- okos, pedig ő volt nálunk az a tréfa nyomán. A kisbíró mo- megjelent a szétlőtt toronyablak- tentiszteletre. A templom egyéb- egyetlen intelligens ember, mert solygott, az arca rejtelmesnek ban. Szinte gyerekes vidámsággal ként különös külsővel rendelke- a többiek elmenekültek, s még tűnt. Megszokott, kényelmes moz- nevetett, s széles mozdulattal re­zeit. A teteje leégett, s csak pő- mindig nem jöttek vissza. Meg dulattal dugta a verőket a szíjra Vitette a tömeg feje fölé a kere- rén maradt mennyezetét, meg a aztán az is igaz, nem is törődtünk erősített karikákba, a szíj alól papírdarabkát. Másik keze­kiégett toronyablakot mutatta az az öreg gondjaival, magunknak is papírt húzott elő, s harsány han- ve} vedig a harangkötelet húzta, eső utóm kitisztult, kéklő égnek, volt elég. Egyikünk, másikunk gon deklamálta: mindkettőt egyszerre. Szekerünk álmosan, ráérősen semmit sem tudott a pesti ro- — A Vörös Hadsereg parancs — Ging-gang, ging-gang — fe­zötykölödött az úton. Talán el is konságról, s így inkább az foglal- noksága és a polgármester érte- leseit egymással a két harang, alszunk a kocsiderékba szórt szál- koztatott bennünket, élnek-e siti a lakosságot, hogy hazánk s az egybeolvadó zúgás szerte- maülésen, ha szóval nem tart egyáltalán, s vajon nemcsak a felszabadítása befejeződött. A áramlott a város fölött, bennünket Pálfi János bácsi, a hevenyében hantolt sírjukkal ta- harcoló egységek megtisztították Valaki elkapta a papírt, s fenn- kocsisunk, aki néhány héttel lálkozunk majd? a Dunántúlt, s ma hajnalban át- hangon olvasta a ráírt szövegel, előbb lépett elő pázmányi cse- Móricz Zsigmond tanárkodásá- lépték a határt... Azért sem haragudott meg sen­lédből lovasgazdává. Hogy a pej- nak városában álltunk meg etet- Tartott a szöveg még tovább is, ki, még a pap sem, hogy így sza­kákat honnan szerezte, s a raj- ni, itatni. Leszálltunk a kocsiról, de a többit már nem lehetett ér- kadl félbe az istentisztelet. Mert tűk lévő hámot hogyan eszkábál- hogy megmozgassuk a kényelmet- térd. A kisbíró hangját elnyomta ugyan ki is haragudott volna ilye- ta össze, arról nincs tudomásom, len üléstől görcsbe merevedett a hallgatóság zsivaja. Innen visz- néri akkor, 1945. április 4-én. ö nem beszélt róla, mi meg nem tagjainkat. szanézve. nyugodtan mondhatom: firtattuk. Megelégedtünk azzal, Már induláshoz készülődtünk, a megkönnyebbülés hangjai tör- UNGI ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents