Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
6* Jlíár m M egfigyeléseim szerint a közhangulatra két állapot jellemző: az egyik, amikor büszkék vagyunk a fiatalokra, a másik amikor már megint baj van a fiatalokkal. Ezek nem határesetek mint ahogy azt gondolni lehetne, hanem a közvélemény természe tes előfordulásai. A rendhagyó eset éppen hogy az, amikor se ilyen, se olyan értelemben nem foglalkozunk az ifjú generációval. Jelzem, ez utóbbi feltevés erősen akadémikus természetű, mivel olyan időszak, hogy az ifjú- építőket ne szidalmaztuk vagy istenítettük volna, emberemlékezet óta nem fordult elő. Mikor szokás büszkének lenni a mai fiatalokra^ Mindenekelőtt országos tanácskozások alkalmával. Az ilyen tanácskozásokon a fia talok egycsapásra komoly előmenetelekről tesznek tanúságot és önzetlenül szolgálják a társadalmi haladás ügyét; élen járnak a termelésben és a tanulásban; segítik és tisztelik az öregeket; öntudatuk az eget nyaldossa és [erényeikkel kiérdemlik az arany- tartalék megtisztelő címet; a felszólalásokban kizárólag úgy szerepelnek, - mint az új embertípus megszemélyesítői; nincs terv és magasztos cél, amit ne váltanának valóra és többnyire határidő előtt; fogékonyak az új iránt és a maradiság elleni kérlelhetetlen küzdelemben nem ismernek határokat; példát mutatnak, amiben csak lehet; optimisták, de nem elbizakodottak, ám ha a helyzet úgy kívánja, komolyak mint egy szobatudós, bár a realitás iránti érzékük jóval fejlettebb annál; egyszóval okosak, szépek és jÓK, akikre jogos büszkeséggel tekint a haza felnőtt lakossága mert úgy látja: jó kezekben van a veteránok öröksége, a mai lét és a holnapi távlatok. ' Azután végét ér a tanácskozás, ’ és miközben szép lassan ' elcsitul az ünneplés zaja, úgy válnak egyre komorabbá a felnőtt tekintetek. Hogy ki kezdi el, miért és hogyan? — mindmáig válaszolat- lan problémája a tömegpszichózissal célzatosan foglalkozó tudományoknak. Meglehet, hogy nem is kezdi senki, csak jön magától, olyan okozatként, amely ok nélkül való, még akkor is, ha a marxista dialektika heves tagadással válaszol az ilyen tézisekre. De ez most nem is lényeges, a tények a fontosak. A tények pedig makacsul azt bizonyítják, hogy amint befejeződnek a tanácskozások, máris feljajdul a közvélemény: már megint baj van a fiatalokkal! Mikor szokás szidalmazni a fiatalokat? Mindenekelőtt, ha garázda alakok leütnek valakit az utcán és erőszakosságokat követnek el a kárvallott menyasszonyával. Mind a mai napig emlékezetes számunkra a Vágó- híd-utcai huligánok esete, amiről közel egy éven át cikkeztek a lapok. Az eset valóban szégyen- teljes volt, ám ha jól emlékszem, az ifjú bűnözők száma nem haladta meg a hatot. Mégis úgy beszéltek róla, hogy na lám, az ifjúság a huliganizmus rabja lett. A társadalom húsz éven aluli tagjai azokban az időkben rettegve bujkáltak az utcán, mert soha nem tudták, mikor pofozza SENCZE KLÁRA: Ki békít ki? Ki békít ki minket? Sértettéi, sértettelek, s bánt haragom, mert távol tart tőled. Ki békít ki minket? Te haragszol, nem törődsz velem, csakugyan? Kába sorok . . . Mert én, bár visszatart tőled a sértés csodálkozom, miért vagyunk ily távol? Találkozunk húsz év múlva, s még akkor is elfordítjuk fejünk? Közeledbe vágyom, ó mily hasztalan! Nem engeded, hogy körédfonjam magam . • 3 fel őket egy felnőtt, a huliganizmus elleni küzdelem hevében. S félelmük nagyon is ipegalapozotl volt. A felnőttek ugyanis az általános iskola alsó osztályosaitól húsz éves korig minden fiatalban huligánt véltek felfedezni. Ez- alól csupán a saját gyermekük képezett kivételt. Ne em sokkal a Vágóhíd-utcai malőr után, divatba jött a fekete nadrág. Ez olaj volt a tűzre. A közvélemény csak úgy hörgött a felháborodástól, és a felnőttek fogcsikorgatva megjósolták a szocialista haza pusztulását, amit a fekete nadrágos ifjúság fog előidézni. A rendőrségi krónika több olyan esetet feljegyzett, hogy a felháborodott tömeg békés kéményseprőket félholtra vert, mert fekete nadrágot viseltek. S az ifjúság csupán azért nem veszett ki az utolsó szálig, az üldöztetés éveiben, mert hamarosan magára húzta a fekete nadrágot a felnőtt lakosság is. A fekete nadrágot sorredben a házi buli követte Ám a házi buli, érdekes módon, nem kavart fel akkora hullámokat, mint az előjelekből azt hinni lehetett. Nem mondom, beszéltek, cikkeztek róla. de különösebb felháborodás és lelkesedés nélkül, csakhogy neve legyen a gyereknek. Meg is lett az eredménye. A házi buli hamarosan csődbe jutott, a nagyfokú érdektelenség követkéz., tében. Ha olykor fel is üti még fejét, a fásult közöny és a szénsavas üdítő italok nyomják rá bélyegüket. Feltűnhetett a fiataloknak, hogy kezdeményezésüket nem ítéli el a felnőtt társadalom, ezért abbahagyták. A soron következő összecsapásra a twist adott okot. Amikor az első twistelő pár hanyattvetette magát a táncparketten, még úgy látszott, hogy ezzel kezdetét veszi minden idők legbrutálisabb vérengzése az ifjak és öregek között: Szinte örömmámorban úsztak a hadviselő felek: végre egy igazi háború a tunyító békében! A felnőtt-sajtó őrjöngve támadta az új táncot, aminek következtében a twist hallatlan népszerűségre tett szert a fiatalok között. Képesek voltak utcán. munkahelyen, iskolában, sőt még otthon, munkaidő után is párba rendeződve twistelni. S aztán kísértetiesen megismétlődött a fekete nadrág históriája: előbb csak néhány, majd egyre tekintélyesebb tömegű felnőtt vegyült el a twistelő ifjúság között, és azóta együtt kiáltja mind aki magyar: Twist! Twist!... Már-már azt hittük, hogy a twist talaján egymásra talál végre ifjú és öreg, s nem lesz több bel- viszály az elütő korhatárok között, amikor ismét felharsant a halali és harcba szólította a bajvívó feleket. Ifjú költőóriások bontottak zászlót a Dunántúl lankáin, valamint az Élet és Irodalom ormain. Kiáltványuk megrengette az irodalom öreg falait, s félő volt, hogy porrá lövi azt, a nagy nekibuzdulásban. Nc os, a fiatalok és öregek presztizsháborúja egyre hevesebben dúl az irodalomban, így annak végső kimenetelét nem áll módomban összegezni. Most már vad általánosításokat vagdosnak egymás fejéhez, amiből kiderül, hogy elérkezett a harc legválságosabb szakasza. Amikor ugyanis valaki, vagy valakik saját nézeteiket általános igazságként hangoztatják, ott megbékélésről már szó sem lehet. Ezt a megállapítást — ami mellesleg a sajátom — a fiatalok és öregek emberemlékezet óta pusztító háborúzásainak okait kutatva, akár mértékadó magyarázatként is elfogadhatjuk. Ilyen dolgokban nem szoktam tévedni. Ivanics István TÉNAGY SÁNDOR: Bennem élsz Miként a fürjek lenn a fű között eltűnnek itt... s ni, már amott találod és eltűnődve, vágyódva csodálod: milyen vidám a sok kis üldözött — így élsz már bennem és itt-ott, a napi munkám gondjai s egy-egy mozdulat között felbukkansz, gyűrött arcomat törlőd s én hangod is vélem hallani — úgy élsz bennem, mint fákban, télen a rügyfakadás óhaja kering, ha dús nedv gyarapszik törzsben, gyökérben bennem élsz, eggyé nőttek szerveink, s ha karjaim a semmit ölelik — bár messze vagy — szerelmed melegít. KÓPIÁS SÁNDOR: GYÁRAK A munka dörrenő össztüzei megrezgetik az ftvegszerű időt, s az ablakokon kirobbanó fények szilánkokra bontják a pillanatokat. A felnyerítő, telivér gépek átugorják a száz százalékot. — dobogásuk egyetlen nagy szívvé áll össze. Az éjszaka neon-korbácsai megcsipkedik a cserzett sötétséget, s olykor vércscppként serked a reggel. A kémények, mint óriás gombostűk, a kékséget a sima égre tűzik. (A füst a felhőkkel együtt legel.) Vonat bújik elő néha valahonnan, — törékeny, pici vagonjait félti az óvatos mozdony. De a gyárak nem haragszanak önként kínálják kincseiket. Műszakváltáskor a méhek kiröppennek, s zümmögve adják az érkezőknek át a mézgyfljtés emberi örömét. a'e tiV f 9 e r. ■ ‘V-s’’ • s’ ■■V A íj-'í- A * _---| -JL- ^ _^____A_i_±_A_ű_— -A. .Á- --A-^ - -. U ram, vegyen Éppen délutáni álmomat aludtam, amikor valami felriasztott. Csengettek. Szombat délután, a heti jól végzett munka után, már egy kis szunyó- kálás sem jár a dolgozónak? Ki a fészkes fene lehet odakint? Miközben próbáltam az álmot visszainvitálni — nem nyitok ajtót, azért sem — újra megszólalt a csengő. Hosszan, vészesen. Nincs kitérő, kelj fel párnáidról özvegy Pókainé, hozták a villanyszámlát, vagy vendégek jöttek, ki tudja, miért. Szórakozni akarnak, és te itt henyélsz? Magamra kaptam a háziköntöst és kitápászkodtam az előszobába. Félrehajtottam az ajtónyílás parányi fémlapját, hogy megnézzem, ki az az elvetemült alak, aki szombat délután zavarja meg az embert a hat napja áhított aluszkálásban. Köcsögkalapos férfiú állt a folyosón. Sohasem láttam azelőtt. Mi van, farsang? Elmúlt már. Na, mindegy. Kinyitottam az ajtót. — Tessék, kérem. Az idegen megemelte a kalapját és belépett az ajtón. Olyan otthonosan mozgott a lakásban, mintha csak hazaérkezett volna. Szó nélkül levetette felöltőjét, letekerte sálját, a kalapot feldobta az előszobafal rácsára és indult befelé. Mielőtt megszólalhattam volna, már kopogtatott az ajtón és belépett a szobába. Aktatáskáját a hóna alatt szorongatta. Leült a fotelbe és kihívóan nézett a szemembe. — All az üzlet? Nem láthattam magam, de arcomon az érzelmek végtelen skálája hullámozhatott végig. Te jóságos ég, miről beszél ez az alak? Üzlet... miféle üzlet? A házkezelőségtől kértem, hogy cseréljék ki a cserépkályhát, de ez nem üzlet. A csemegeboltban kifizettem a céhhé t, arról se lehet szó. öröklakásra nem fizettem be, de az sem üzlet, legalábbis nekem nem. Hál akkor, mit akarhat? Látva megdöbbenésemet, kinyitotta aktatáskáját. — Ismeri legújabb terveinket? A telefon felé pislogtam. De jó lenne tudni, hányas számon lehet hívni a mentőket... — Az elnökkel akar beszélni? Most úgy sem tud, Floridában fürdik a tengerben. Az elnök. De melyik? Lám, csak be kellett volna iratkoznom a szabadegyetemre, most azt sem tudom, milyen elnök nyaral Floridában. És ha már fürdik, minek küldte a nyakamra ezt a pasast, Egy tisztességes elnök örül, ha kiveheti évi szabadságát és nem kell törődnie hivatalos dolgokkal. Ennek meg még rám is van gondja. — Kérem, én házalni jöttem Európába. Már jártam Rómában és Brüsszelben. Nagyon kedvesen fogadtak. Önt kissé furcsának találom. Talán meggondolta a dolgot? Kirobbantam. — Nézze, uram, vagy megmondja, miről van szó, vagy kivágatom a házmesterrel Az idegen rám meredt. — Nem kapta meg az elnök levelét, hogy jövök, és fogadjon szeretettel? Mondtam én neki, ajánlva adja fel, de hát az elnök fél a gazdasági válságtól és úgy gondolja, hogy ott spórol, ahol tud. Az amerikai posta meg, tudja, milyen... Elnök. Levél. Nincs ajánlva. Amerikai posta. Pista legyek, ha értem. Az idegen felállt, szertartásosan meghajolt és átadott egy borítékot. — Ha elveszett, itt a másolat. A megbízólevelem. Felnyitottam. Valóban, az elnök írta alá. Hogy ez és ez az úr, az ő személyes különmegbí- zottja, és mindenki álljon a rendelkezésére. — Uram, — szólt az idegen — sürget az idő. Támaszpontjaink, hogy józsefvárosiasán fejezzem ki magam, „be vannak lőve”. Éppen ezért elhatároztuk, hogy tengeralattjárókra szereljük minden bázisunkat. És ezek sétálnak majd a tengeren. Vagy parancsra a víz alá mennek. Nyilván önnek is lesz szüksége néhány tengeralattjáróra. De ez még nem elég. Kitűnő rakétáink vannak: szezonvégi kiárusítás, mielőtt jön a lefegyverzés. Polarisok. Hallott már róluk? Egy-kettő bedöglött, az igaz, de látott már selejt- mentes termelést? Szóval, itt az idő, most, vagy soha, vásároljon Polaris-rakétát. Igazán olcsón adjuk, csak a szövetségeseinknek, és önnek olyan megbízható arca van, biztosan elkel néhány tucat rakéta a há- zatáján. Mennyit szabad felírni? Sírjak, vagy nevessek? Nyilván megbolondult ez a pasas, hogy pénzes palinak néz. Miből vegyek én Polaris-rakétát? És minek? Sáskát irtsak vele, vagy a gyereket jutalmazzam meg a bizonyítvány osztás után? — Soha vissza nem térő alkalom — folytatta az idegen. — Az elnök nagyon fog örülni, ha európai szövetségesei vásárolnak tőle, kell az a kis dohány, és nagyon előnyös .vétel. Részletre is lehet vásárolni, egy kjs előtakarékossággal. Megmakacsoltam magam. A feleségem nincs itthon, még majd szemrehányásokat tesz, hogy minek pazarolom itt a család pénzét, amikor függönyt akarunk, venni. Rákiabáltam az idegenre. — De most aztán elég! Nem vészek semmit, és punktum! Nem elég, hogy betör egy tisztességes család otthonába, ráadásul még rakétát akar nekem eladni? Üdvözlöm az elnököl, és mars! Az idegen zavartan felállt, és összecsukta az aktatáskáját. — Tisztességes család? Hát nem a kancellár úr őexcellenciájához van szerencsém? — Nem, kérem. Placsek Döme ■ vagyok, és ez itt a Jász- fényszaru köz 4 b. Az idegen felpattant, kirohant az előszobába, magára rángatta a kabátját, felcsapta fejére a köcsögkalap :í és kivi- harzott az ajtón. Az ilyen alakok nem hagyják az embert aludni. MARTHY BARNA
