Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-28 / 98. szám
4 Tolna megyei népüisao 1963. április 28. A festő, mint tanár Ácsok, asztalosok, lakatosok, szobafestők, humán és reál érdeklődésű gimnazisták a tanítványai. A képzőművészeti szakkörben is sokféle foglalkozású emberrel találkozik, a vidékiektől sincsen távol. Mint a TIT művészeti előadója, megyeszerte tart műtörténet!, esztétikai előadásokat. Tanár az iparitanuló-intézet- ben, és a Garay Gimnáziumban. Akik érdeklődnek á képzőművészet iránt, ismerik festőként is, kiállításairól. Mindez tehát azt jelenti, hogy munkája hivatása is. Művésztanár. Irigylem a növendékeit. Hiszen akik művésztől tanulhatnak, többet kapnak egy-egy órán, mint a hivatalosan előírt anyag. És így lehet ez Lázár Pálnál is. Hiszen a tanítványai, a régiek is, most is körülveszik, beszámolnak a képzőművészettel kapcsolatos élményeikről, megkérdezik véleményét egy-egy művészről. — Nagyon hálás munka a pedagógia — mondja Lázár Pál festőművész. — Nem nehéz megszeretni a tanítást. Mint szakfelügyelő, többhelyütt ismerős vagyok az iskolákban, és mondhatom, hogy látok érdeklődést a gyerekekben, felnőtt közönségemben a művészetek iránt, vágynak az esztétikai élményekre is, nemcsak a technikai érdeklődés jellemzi őket. Tanítási módszere érdekelne, az, hogy csakugyan „irigylésre méltóak-e" tanítványai? — Az oktatási reform kapcsán sokat hallunk arról, hogy alkotó módon kell tanítani. Az anyagot úgy előadni, hogy a gyerek ne kötelességszerű munkának érezze a tanulást, hanem az órák gondolatokat ébresszenek benne, az értelmi fejlődést aktívabban szolgáljuk. így aztán nem árt, ha a tanár maga is alkotó egyben. Rajz-szaktanár megyeszerte kevés inűködik. Érdekes, hogy ők általában foglalkoznak festíszelMODERN SZAKMÁK: tel. Mi lehet a magyarázata annak, hogy mégis, a gimnazisták, akár a felnőtt közönség nagy része — a modern művészetet nem tudja értékelni, megmaradt bámulatával a XIX. század nagy magyar realistáinál? — Művészettörténetet csak a humán tagozaton tanítunk, — magyarázza Lázár Pál, — és csak az utolsó évben. Rajz nem szere pel a tantárgyak között, helyette ábrázoló geometria van. Az oktatási reform foglalkozik is ezzel a problémával, nem akarok ennek elébe vágni. Azt hiszem azonban, hogy az én gyerekeim más szemléletűek. Nemcsak a műtörténeti órákon, hanem műszaki rajz közben is adódik alkalom arra, hogy szót ejtsek egy-egy modern művészről. — Tévedés ne essék, nem ol absztrakciót védem. Véleményem szerint a különböző izmusok, na formálták is a képzőművészet mai nyelvét, hatásuk soklwl inkább az iparművészet területén érezhető. Szerintem ezek a formák oda is szorulnak, az az igazi területük, a díszítés, berendezés. Művészi elvem is az, hogy a formában gondolatnak, tartalomnak kell megtestesülni, hogy esztétikai örömet okozhasson a kép a festőnek és a szemlélőnek is. Említi a modern mesterek, Picasso, Mondret, Matisse, Buffet, — érzése szerint — „összetett realizmusát”, amelynek híve. Ennek a szemléletnek megjelenítői ak- varelljei, quasse-i, és ezt az elvet adja tovább növendékeinek. És ha az órák, előadások szűk kereteibe nem is fér cseppje se a művészettörténet hatalmas anyagának, hallgatói felkeltett érdeklődése pótolja a többit. A régi negyedikesek például, ha összes tankönyveiken túladnak is, a „Művészettörténet” címűt megőrzik... — bencze — 47. — Itt van? — Igen. Minden eshetőségre számítva, mondtam neki, hogy jöjjön el ide. — Jól van. De honnan keveredett ez ide? — Pénteken jött, igazgató úr. Bizonyára ön is tudja: ezen a napon szoktam fogadóórát tartani. Úgy jelentkezett, a fogadóórámon. Mielőtt jelentettem volna az igazgató úrnak, kipróbáltam, amennyire tudtam. Lementem vele, s beültettem az Opelem kormánykerekéhez. Csak néhány kilométert mentünk, de azonnal láttam, hogy nyugodt lélekkel ajánlhatom. Természetesen, mint gépkocsivezetőt. Ami az iratait illeti: különleges ellenőrzést kérek majd, s akkor... — Rendben van — mondta Khümetz. — Küldje be hozzám. ALEKSZANDR NASZIBOVi EJTEKHELY a% xUbán Fordította: Szathmári Gábor — Tessék, igazgató úr. — Krie- sültszállító-kocsiban tértem eszger egy teleírt papírlapot tett az méletre ismét. Hamburgba kerül- igazgató elé. tem, a 22—40-es kórházba. Meg— Én részletesen kikérdeztem gyógyítottak és idejöttem. Az Heinrich Gubet, s ide leírtam az „Ostburger Zeitungban” olvastam egészet. az önök hirdetését. Szeretnék... — Kelet-Poroszország - mór- _ De miért nem megy haza. mogta az orra alatt Khumetz. — Pillauba? Pillauból való? , ,. , _ . . Khumetz észrevette, hogy a Igenis, igazgató ur. Csak nem sofőrjelölt zavartan lehajtotta a - f- városból, hanem vagy fejét, vállait elernyesztve előre Krieger kiment. Egy perc múl- ót kilométerre attól delre. Apró engedte, s addig ökölbe szorított va visszajött, s Aszkert vezette kls települések vannak ott elszór- ujjait kiengedte be az igazgató szobájába. Kéri- tan. En a Zolidé nevű településről Beszól ion - követelte Khü mov külseje a felismerhetetlensé- szármázom. Beszeljen, követelte Khugig megváltozott. Haját kopaszra Aszker határozottan válaszolt. metznyiratta, kis, fekete kefebajuszt Nem félt- ho&y hibázik, vagy bele- — On maga jegyezte meg, igaznövesztett, zöld sávolyból készült zavarodik a szerepébe, noha köny- gató úr, hogy meleg most ott a vállbán szűk zekét, és sárga fia- nFen meglehet, hogy az illető, aki- helyzet, — mondta csendesen vei beszél, véletlenül szintén épA halbiológus — Tulajdonképpen nem is dolgozom. Nekem ez szórakozás. Olyan vagyok, mint a sportoló. Szenvedéllyé vált bennem, amit csinálnom kell. Délután 3 óra és még nem is reggeliztem, annyira leköt a munka. Melegítőbe öltözött, magas, kék szemű férfi áll előttem, hosz- szú szárú csizmában. Sárfy Ede, halbiológus. A kis állattenyésztési kutató intézet alsó-dunántúli állomásának vezetője. Az állomás a Duna tolnai felső holt-ágának partján épült. — Mikor határozta el, hogy halbiológus lesz? — Már gyermekkoromban is a halak kötötték le leginkább érdeklődésemet. Szerencsés ember vagyok. Az én gyermekkori álmaim valóra váltak. — Egyedül él? — A családom Pécsett lakik. Öt héttel ezelőtt jártam otthon. Nemrég vettem .át a telepet. Rengeteg a munkám. Képzelje, a feleségem tréfából azt írta legutóbbi levelében, küldjék magamról egy fényképet legalább, ha nem akarom, hogy elfelejtsen. Körüljárjuk a telepet. A nevelő medencéket állandó eső gyanánt, permetező szórófejekből langyos víz paskolja. Csaknem egymilliónyi csuka nyüzsög a medencékben. Átlagos nagyságuk eléri a két centimétert. Távolból a csurgalék víz csobogása hallatszik. — Nagy a kereslet a ragadozók iránt, főként Nyugaton — mondja kísérőm — értékes valutát kapunk a csukáért, süllőért, harcsáért, fekete sügérért — egy nagy, üres medencére mutat, — Az ott kavicsos ívatótó. Májusban fekete sügérrel lesz tele. Bő torkú, finom húsú ragadozó ez a fajta. A keltető szobában különös illat fogadja a látogatót. Cukrosüveg formájú, hatalmas üvegekben halikrák ezrei. Itt találkozom Halasi Béla halászati technikussal, s az idős Rajos Márton bácsival, aki valamikor hajókormányos volt a Dunán. A telep gépésze Schaller János, s mivel a haltenyésztésben is nélkülözhetetlen a műanyag, műanyagtechnikus is dolgozik itt, Semmelweisz Lászlónak hívják, és ahogy mondja, dédöregapjának édes testvére volt a híres orvos, az anyák megmentöje. Bent az irodán a sarokba állított rezsón étel fő. — Félig tábori életet élünk, s ez nem könnyű. Mégsem cserélnénk senkivel. A víz, a halak, a napfény, a friss levegő mindent pótol. Többet nyerünk, mint amit veszítünk — állapítja meg a telep vezetője. — Külföldről is hoznak halakat ide a tolnai holt Düna-ágba? — Igen. Júniusban Moszkván keresztül érkezik Kínából repülőgépen néhány kínai növényevő ponty. Ez a halfajta hínárral táplálkozik. — Gépeket is várnak? — A közeljövőben érkezik egy tranzisztoros, elektromos halászgép. Láttam már ezt a gépet, amikor kipróbálták. Három óra alatt 60—70 kiló halat fogtak vele. Olyan halkan dolgozik, hogy a suttogást is meghallja mellette az ember. H. T. nell bricsesznadrágot viselt. Szemüvege mögül, tágranyílt, világos szeméből a félénkség és za- vartság valami keverékét lehetett leolvasni. Khümetz figyelmesen nézte az egyszerű külsejű, kicsit még esetlennek is látszó legényt. Falusi lehet — gondolta magában. A neve? Heinrich Gube — mondta világosan, tagoltan Aszker, hirtelen felkapva a fejét. — Ha velem beszél, hozzá kell tennie azt, hogy „igazgató úr”, — mondta Khümetz. — Érti? — Igenis, igazgató úr. Khümetz több, mint huszonöt esztendőt töltött el katonai szolgálattal, s a világon mindennél előbbre valónak tartotta a fegyelmet és a rendet. Aszkert figyelmeztették az öregnek erről a rigolyájáról, s ezért mindent szigorúan az előre kidolgozott terv szerint csinált. — Mutassa meg az igazolványait. Aszker előhúzta a zsebéből és átadta az igazgatónak a személyi igaz, az igaz. pen arról a környékről való. Pil- laut is, Zolidét is alaposan tanulmányozta még Moszkvában. Felkutatott róluk minden apróságot. Ugyanilyen aprólékosan tudott beszélni Aszker a „családjáról” is. Ezenkívül a szovjet felderítő szervek nem hagyták ki a számításból, hogy a németek Kerimov- Gube ellenőrzésére utána nézhetnek a személyének Kelet-Porosz- országban. Ha élnek ezzel a lehetőséggel. akkor sincs vész: Pillauból kedvező válasz érkezik majd, bárki érdeklődik ... — Meleg van most ott, a maga vidékén — mondta az igazgató. — Meleg? Egyáltalán nincs. A tenger felől állandóan lengedezik a szél, hozza a jó hüs levegőt... — Nem úgy értem — szakította félbe bosszúsan Khümetz. — Meleg helyzet van, nehéz napokat él most át Poroszország, Gube. Ászkér alig észrevehetően biccentett a fejével. — Valóban nehéz most -ott, igazgató úr, — felelte. — Ami igazolványát, a gépkocsivezetői jogosítványát, a katonai igazolványát, s a kórház egy igazolását. — Maga megnézte ezeket? — kérdezte Khümetz az irodavezetőt. — Igen, igazgató úr. Khümetz lapozott egy ideig ag iratokban, aztán az asztalra dobta őket. — Hová való? És hogy kerül ide, a mi vidékünkre? — kérdezte Khümetz, miközben még egyszer alaposan végigmérte az előtte álló vényt. Aszker. — Nekem jócskán kijutott már a háborúból. Nem megyek vissza Pillauba. Itt töltöm el ezt a néhány hónapot, amit még pihenésre szántak nekem. Hiszen tudom, nem telik bele fél esztendő se, és megint jön a behívó, öltözhetek katonaruhába. — És miért nem maradt Hamburgban? — Ugyanaz az oka igazgató úr. Nincs olyan nap, hogy ne látogatnának oda az angol, vagy az amerikai bombázók. Ég a kikötő, és a város. Hamburgban, vagy Poroszországban: teljesen egy kutya. — Henrich Gube, egyébként szerencsés fickó. Burokban született — szólt közbe Krieger. Khümetz értetlenül nézett az irodavezetőre. — Egy nappal azután, hogy Gube elhagyta a kórházat, — magyarázta meg előbbi szavait Krieger — a 22—40-es a levegőbe repült. —■ Igen dörmögte az igazgató. — De honnan tudja maga ezt, Krieger? — Aztán, hogy Gube jelentkezett nálam, telefonáltam Hamburgba. A parancsnokság megjőve- erősítette mindazt, amit most ő elmondott. Bár természetesen, ez — Magam sem tudom, igazgató még csak előzetes tájékozódás úr. Az utolsó amire emlékszem: volt, küldünk nekik egy hivatalos az oroszok zuhanöbombázójának megkeresést is. Oda és Pillauba. éktelen zúgása, s azután valami a fejemhez csapódott... A 6ebe- (Folytatjuk) Mezőgazdasági tollrajiok: Burgonyavetok A gerjeni tanácselnök, bele- — Azt nehéz lenne megolvasni látszik jókedve markol a talajba, s a tenyerén — nevet a kérdésen Vass József- foszlányai ide né. van. Nótájának hallatszanak a mutatja: né. messzeségből. — Jól előkészített föld ez. Az — Majd én kiszámítom — vál- özv. Haller Józsefnének, a há- őszi mélyszántás elmaradt ugyan lalkozik Csákány Ignác, a nö- rom munkacsapat legidősebb a korán beállt tél miatt, még vénytermesztési brigádvezető, aki asszonyának kifogyott vödréből a sincs ok aggodalomra. Százhatvan mellettem áll. Papírt, ceruzát burgonya A zsák felé indul, hogy mázsa istállótrágyát adtunk a vesz elő és hangosan számol. — újra töltsön. Húsz-harminc mé- földnek holdanként és egy mázsa Tudjuk, hogy egy négyszögölön ternyi távolságra fehérlenek a kálisót. A trágya most tavasszal hány lyukat vágnak. Tegnap 360 földön a burgonyával töltött zsá- lett leszántva, s az asszonyok négyszögöl volt az asszonyok át- kok. már vetik a burgonyát a földbe, lagos teljesítménye. Egy pillanat- Közben megérkezik az után- Az ótemető melletti táblán nyi türelem! Csak néhány számot pótlás. A telt zsákokkal tömött állunk. Asszonyok és lányok szé- kell beszoroznunk. A munka- kocsi lovait ostorral biztatgatja les „rajvonala” közeleg felénk, csapat kíváncsian figyel. Egy Világ János, amikor a puha ta- Kapával vetnek. Két kapás kö- percre megáll a munka. Végül is lájra ér a rakománnyal. Gergely zött egy burgonyával telt vödröt Csákány Ignác kivágja. János előkészíti hátul az első cipel, s hol jobbra, hol balra bele- — Hétezerkettőszáz kapavágás zsákot, amely először kerül a ra- dob egy szem burgonyát a kapa volt az átlag a tegnapi napon, által vágott gödörbe. Ifj. Varga Istvánná munkacsaHárom munkacsapat dolgozik patvezető a derekát tapogatja, együtt. Tarka színek mozognak a — Ezért volt hát izomlázam fekete földön. Munkaközben is az éjjel, megy a terefere. Mindenki nevet. A három legszélső burgonya- a hosszú „rajvonal” bal szár- vetővél váltok először szót. H. nyán a legfiatalabb m unka csap at- Vajda Zsuzsa megjegyzi: köményből a földre. A Kuti dűlő „megszállt” terület. A tavaszi „invázió” csatatere. Csákány Ignác, a brigádvezető újból beszédbe kezd. — Vetés után hengerezzük a földet, hogy eltüntessük a tavaszi szántás hantjait és ha kapunk vezető, Bakos Katalin Csapata egy esőt fogasolást is adunk neki. Nekünk kétszerannyi kapa- „nyomúr“felőre. A-sorok egyene- Ha . itt végeznek az asszovágást kell végezni, mint egy fér- sek. A csapat tagjai ügyelnek n>’ok hova mennek dolgozni, finak. A férfi egyszer csap a ka- arra, hogy a sorvonalazó által — Akad bőven munka — válapával a földbe és kiemel annyi megadott irányba haladjanak. szol a brigadéros. — Holnap a földet, hogy megfelelő gödör tá- Tóth Sándor, a sorvonalazó, kukoricaszár-kupacokat égetik a mad a vetőgumó részére. Ne- akinek munkaszerszámát egyet- határban, utána pedig következik künk viszont kétszer kell. len ló húzza, befejezte a munkát a fokhagyma-kapálás és a palánHányszor vágta bele a ka- és egy másik táblára ment. Köte tázás. pát tegnap a földbe? Balázsnénak, a lóvezetőnek úgy H. T.
