Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-25 / 95. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 25. Munkában a vízi úttörők Szekszárd északi határában, a Sió holtága mellett alakítják ki a szekszárdi viziúttörők a Türr István vizlúttörő-telepet. A Városi Tanács ötvenezer forinttal támogatja a telep létesítését, felszerelését. A leendő gazdák, az úttörők pedig a szükséges munkákat végzik el. Még az idén megépül a csónakház, a földmunkákat már megkezdték. Most fásítanak, háromszáz jegenyét ültetnek a telepen. Éretiségiző lányok között A Bezerédj utcai leány-diák- lura, hisz én is ott nőttem fel otthon negyedikeseivel beszélge- Nemcsak tanítani, nevelni aka- tek. Van téma elég, beköszöntött rok, hanem a falu kulturális életi tavasz, de sokkal nagyobb gond tében is készségesen segíteni, a lányoknak az érettségi és a pú- — Nagyon szép a vegyészek lyaválasztás. munkája, biztosítja az életszínvo— Féltek-e az érettségitől? — női emelkedését az újabbnál kérdezem. újabb felfedezésekkel — mondja — Természetes, hogy félünk■ — Erzsi negyedikes gimnazista, mondják egyszerre többen is, — Ebből már sejtem, hogy Erzsi- hisz nem kis dolog. Tanáraink ke vegyész szeretne lenni, igyekeznek bennünket mind job- — Igen — mondja ő. ban előkészíteni és nekünk is tel- — Mi lesz, ha véletlenül nem jes energiával kell dolgozni. sikerül? — nem akarom az ördöÉrettségi után sokan dolgozni göt a falra festeni, de ez is előmennek, sokan tovább tanulnak fordulhat. — tudom meg. — Akkor egy évig dolgozom, — A mi lehetőségeink korláti tanulok, és újra megpróbálom, lanok mondja B. Margit negye- Hisz minden vágyam ez — váladikes kerista. Elhelyezkedhetünk szolja. a különböző szövetkezeteknél. To-Vegyészek, tanárok, orvosok, vábbtanulásnál pedig a földszöv mérnökök tehát felelősségteljes segít bennünket: ösztöndíjas ta- munkásai — és folytathatnám még nulói lehetünk a tétényi kétéves tovább, hogy mik — szeretnének főiskolának is. lenni a lányok az életnek. ValóDe nemcsak leendő könyvelők, jában mindegy is, hogy orvos, 'továbbtanulók akadnak a keris- vagy tanár, munkás, vagy vetők között, hanem meglepetésem- gyász, csak becsületesen állja re tanítónők is. meg a helyét, az élet bármelyik — Nagyon szeretem a gyereke- területén. két — mondja L. Terka. — Ezért BENDES ILONA minden vágyam az, hogy tanító- levelező nő legyek. Szívesen megyek fa- Szekszárd Tízezer forint értékű társadalmi munka: Mamák, nagyapák építik a gerjeni bölcsődét A társadalmi munkások első csoportjában talán tizen lehettek. Mintha csak összebeszéltek volna, többségükben azok jöttek, akiknek több gyermekük van, akiknek igen sürgős már, hogy Gerjenben felépüljön az állandó jellegű bölcsőde is. Meg nem állnak egy percre sem, törekvőbbek, mint aki pénzért dolgozik. A fiatalabbak a régi cseréptetőt bontják, az i löseb- bek maltert kevernek, szortírozzák a bontott anyagot felhasználásuk szerint. Bálint Mihályné sem a legkönnyebb munkát választotta magának. A „csúszdáról” érkező anyagot rakja rendbe, derekát órákig ki sem egyenesítve. — Sürgős, nagyon sürgős ez a munka — mondja. — Ki segítene, ha nem mi, akik érdekeltek vagyunk? Hat gyermek édesanyja, négygyei, a nagyabbakkal már nem sok vesződség van, a két kicsi azonban még rászorul a felügyeli- e. Igaz, a kislány már óvodás, a hároméves fiút azonban nem tudta elhelyezni eddig. — Hát neki építkezek most — mondja. A községi tanács tavaly vásárolta az épületet, s az idei költségvetésből negyvenezer forintot tudott biztosítani rendbehozatalára. Ez az összeg azonban tízezer forinttal kevesebb, mint amibe ténylegesen kerül. Ezt az értéket pótolják most a társadalmi munkások. Az önként jelentkezők között akadnak nagyapák is. A hetvenkét éves Balogh István bácsit vajon mi vonzotta az építkezéshez? — Óüodás unokám van, ide jár a bölcsőde szomszédságába. Nagyon szeretem a gyereket, minden este elmondja az „oviban” tanult verseket. Ilyenkor egy kicsit irigylem a mai gyerekeket. Tudja, nekünk sohasem volt eny- nyi kényelemben részünk. Hát ezért jöttem... Tréfálkozva mondja az egyik asszony: — Azért a nagy igyekezet, hogy állandó belépőt kapjon a bölcsődébe... — Jövök is, hisz jogom lesz megnézni, hogy érzik majd magukat benne a gyerekek! Joga van persze, és joguk van mindazoknak, akik az önkéntes építkezők táborát megalakították Ger jenben. Nyiráti Ferencnének, T ibai Jázsefnének, Varga J enőnének, Ferencz Józsefnének és a többieknek. ?, ^felelet HOlttl MtlliitUllk, tlOl tSiltlUk eres az öntözéses gazdálkodásban? A felszabadulás előtt itt-ott, mutatóban, egy-két nagybirtokon folytattak öntözéses növénytermesztést, mint például a kis- tápéi uradalomban, de az öntözés ott is csak a zöldségfélékre kor- | látozódott. Abban az időszakban ' az öntözés beruházási költségeit a i kisparaszti gazdaságok nem bírták. — Most, hogy a feltételek megteremtették erre a lehetőséget, mennyire változott a helyzet megyénkben, s egyáltalán szükséges-e az öntözés? , — tettük fel a kérdést Farkas I Istvánnak, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya munkatársának. v — Tudvalévő, hogy az öntözővíz tulajdonképpen a növények egyetlen szükségletét, a vízigényt elégíti ki. Ez pedig csapadék- viszonyainkkal van összefüggésben; Megyénkben évente 600— 650 milliméter csapadék hull, s ha ezt abszolút csapadékmennyiségnek tekintjük, nem kétséges, hogy öntözés nélkül is lehetővé teszi a termelést. Vannak azonban olyan gazdasági növényeink is — főleg a zöldségek, kapások, takarmányok egy része —, amelyek több vizet kívánnak, mint amit a csapadék biztosít. S a csapadék mennyiségének időbeni megoszlása is döntő. Harminc éves átlagot figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy április és június között 195 milliméter, július és szeptember között 180 milliméter csapadék hullott megyénkben. Az elmúlt két esztendő a sokévi átlagnál rosszabb volt. 1961-ben például a tenyészidő- ben 312,2 milliméter eső esett, s ennek is túlnyomó része április második felében, illetve június első felében hullott. 1962-ben a csapadékos júliust a kánikulai augusztus követte, pedig a kapá. soknak, különösen a kukoricának. s a másodvetéseknek, nagy szükségük lett volna esőre. Az öntözés szükségessége tehái máris igazolt, ha csupán a lehtjl. lőtt csapadék-mennyiséget is Vesszük figyelembe. Ezenkívül azonban számtalan tényező sorakoztatható fel az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésének szükségességére. A terméshozamok fokozásán kívül az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges takarmányt is az egységnyi területek terméshozam-növekedésével lehet megteremteni- A feltételek mennyire biztosítottak ehhez? — tettük fel a második kérdést Farkas elvtársnak. — Megyénkben, az alföldi módszerek alapján, a felületi öntözőtelepek építésével kezdődött az öntözéses növénytermesztés. Ez is 1952, a rendkívül aszályos esztendő után. Ebben az időben épültek a mözsd. a sárszent- lőrinci, a tamási, a decsi, a faddi, a dunakömlődl területi öntözőtelepek. Csak 1955 után kezdődött meg az esőszerű öntözés. Ennék következtében jelentősein lecsökkent a felületi telepekkel öntözött területek száma: 1955-től 1962-ig 88.9 százalékról 5,1 százalékra. — Mivel magyarázható ez a változás? — Leginkább a felületi, domborzati viszonyaink teszik indokolttá az esőszerű öntözőberendezések használatát. Ezenkívül azonban számtalan tényező szól a permetező öntözés mellett: kis vízigény, egyszerűbb kezelhetőség, stb... — Milyen növénykultúrákat öntöznek gazdaságaink? — Kezdetben az öntözővizet a kertészetekben használták, mivel ez biztosította a beruházási költségek mielőbbi visszatérülését. 1959-ben az öntözött terület 73,2 százalékát tette ki a zöldségkertészet, 1962-ben már csak 34,2 százalékát. A kapások és a takarmánynövények, s a feljavított legelők fűhozamának öntözése iránt nőtt meg az érdeklődés. — Hogyan alakult megyénkben az öntözött területek nagysága az elmúlt években? — 1955-ben 940 katasztrális holdat, 1960-ban 889 holdat, s 1962-ben 7235 holdat öntöztünk. Törés az ellenforradalom után következett be, a felületi öntözőtelepek felosztásával. Ugrásszerű volt a fejlődés tavaly, és lesz ebben az évben is. Megyénkben az öntözőberendezések beruházására idén 37 millió forintot (ordítunk. Az év végéig újabb 7000 holdon, válik lehetővé az öntözéses gazdálkodás. Termelőszövetkezeteink 38 MA—200-as, 42 MA —120-as és egy MA—40-es öntözőberendezésekkel gazdagodnak. Bogyiszlón — hároméves ütemezéssel — 1100 hold, Dunaföld- váron 500 hold öntözésre alkalmas fővízkiviteli-műves, gerincvezetékes és hordozható öntözőcsöves kombinát-telep épül. — A csőkutas öntözési módszer mennyire vált be megyénkben? — Ennek a módszernek nem mindenütt van nagy jövője A kavicsos, vízadó rétegeken alapuló kútjáink kifogástalanul működnek, elegendő vizet szolgáltatnak. A problémát a homokos altalajú területeken lévő kutak üzemeltetése okozza. Bátaszéken és Faddon a homokolás miatt csak újabb kompresszorozás után állíthatók csőkutaink üzembe. Egy-egy kompresszorozás költsége közel 2000 forintot tesz ki. Ez bizony már nem gazdaságos. A jövőben csakis ott alkalmazunk csőkutas öntözést, ahol más módszerrel a víz nem biztosítható. — Milyen fejlesztés várható az öntözéses gazdálkodásban? — Az igények egyre nagyobbak. A továbbfejlesztést azonban természetesen vizeink ' gyenge vízhozama korlátozza. A Sió, a Sárvíz, a Kapos, a Koppány folyók és vízgyűjtő területeik az Idei beruházások megvalósítása után teljes mértékben leterhelődnek. A Vízügyi Igazgatóság mérései alapján kiadott öntöző- berendezések vízfogyasztása maximálisan leköti ezeknek a folyók- nak a vízhozamát, sőt 5—7 évenként, amikor, a vízcsökkenés beáll, szükségessé válik az „öntözéses naptár” bevezetése is. Ez annyit jelent, hogy meghatározzák melyik időszakban mennyi vizet használhatnak fel a termelőszövetkezetek. A továbbfejlesztés tehát az állami költséggel épülő víztárolók létrehozásával lehetséges. Ezek a tárolók a tavaszi csapadékot összegyűjtik, s biztosítják a nyári idényben is az öntöző vizet. A jövő évre termelőszövetkezeteink közel 10 000 holdnyi területre igényelnek öntöző berendezéseket. Ebből az igényből azonban mindössze 7500 holdnyira biztosíthatjuk csak tárolók nélkül az öntözést — mondotta Farkas István elvtárs, A hallottakból tehát megállapíthatjuk, az öntözött területek számának növeléséhez megvannak a vízforrások, de ezeket észszerűen, a tárolók építésével lehet csak hasznosítani. Szólni kell azonban arról is, hogy az öntözéssel egyidőben fokozni kell az öntözött területek talajerő-visszapótlását, mind szerves, mind műtrágyázással. Nem kevésbé arról is, hogy a kertészeti kultúrák mellett fokozatosan törekedni kell a takarmányöntözésre, hogy a megfelelő szervestrágya-*—kelést biztosíthassuk. R. M. A falu nyugalma Éles kanyarokkal kígyózik keresztül az út a falun. Jobbra tőle a külsejére és belsejére egyaránt szép művelődési otthon hívogat, balra, mindjárt az árokparthoz ragasztva házak húzódnak meg a bontakozó tavaszban. Virágzanak a fájt, hosszú téli álom után szinte felsóhajtanak ,a kertek, a földeken ezerszínű kaleidoszkópként pezseg az élet. S mintha csak valami újszerű népszínmű valamelyik felvonásába cseppentünk volna bele, nótaszó csendül a kertek alól. Idillikus nyugalom, semmi sem háborítja. Sem a jelen történései, sem a közelebbi múlt emlékei. Emlék pedig jócskán volt, mert kömyékszerte híresek, de méginkább hírhedtek voltak a szakcsiak. Mulatság, lakodalom, de még vasárnap este is alig múlt el anélkül, hogy ne kerekedett volna verekedés, szóváltás, perpatvar. Pedig itt sem izgágábbak az emberek, mint máshol, csak talán néhány meggon- dolatlanabb volt közöttük. Ezek aztán felbolygatták a falu nyugalmát, fittyet hánytak a szocialista együttélés írott és Íratlan sz°bílyaira. Most csend van a községben. — Aggódtunk ezért a csendért — mondja a kapanyélre támaszkodva egy szikár ember — azt hittük a tavasz megint visszahozza H. Bélát.. . Mert alkonyat Után bizony ntm nagy biztonsággal ment el az ember a kapuja előtt... A (őkönyvelőre is késsel támadt... Kapásból elmond néhány történetet, s az elbeszélések hátterében kirajzolódik H. Béla alakja. Nagy darab, erős, keményöklű ember volt. Amikor nem ivott éppúgy dolgozott, mint más, vagy talán még nagyobb akarattal. De ha egyszer kezébe kerítette a poharat, akkor nem volt megállás. Nem kímélt sem rokont, sem családot, sem idegent. A beszélgetést a tanácsházán folytattuk tovább, a titkár és a körzeti megbízott társaságában. — H. Béla — így a titkár — sok kellemetlenséget okozott nekünk. Egy-egy tette valósággal feldúlta a község nyugalmát. Akkor volt csak kiegyensúlyozott az élet, ha történetesen nem volt otthon... Legutóbb, amiért most a büntetését tölti a következőt csinálta. Otthon jól a pohár fenekére nézett, s aztán nekiesett a feleségének. A helybeli termelőszövetkezet főkönyvelője éppen arra járt, a cukrászdába Igyekezett, meghallotta a segélykiáltásokat. Nem tétovázott, kiszedte H. kezéből az asszonyt. S még aznap este, majdhogynem ráfizetett arra amit tett. H. Béla ugyanis késsel támadott rá. mert úgymond: beleavatkozott a magánéletébe. Persze az ügy nem múlt el nyomtalanul. A renitenskedő ember a rendőrséggel, törvényeinkkel került összeütközésbe. De még ez sem volt elegendő számára, mert kihallgatása alatt viszont szökést kísérelt meg. A kis ügyből nagy ügy lett- H. Béla cselekménye arányában kapta meg a büntetését, s a közelmúltban megjelent amnesztia rendelet alapján sem szabadult, mert visszaeső volt. Korábban ugyanis a termelőszövetkezetből lopott szénát, s mint visszaesőnek nem engedték el a büntetését. Megváltozik, nem? — nem lehetne megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy a szakcsiak jobban, nyugodtabban érzik magukat társasága nélkül. Senki és semmi nem háborítja a község nyugalmát. sz. i.
