Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-18 / 89. szám
TOLNA WEG TFT NÉPE TS AG 1963. április 15. Mi épül Bátaszéken 1963-ban Egy-egv tanácsülés a község életében nagy jelentőségű. Itt beszélik meg a község dolgozóinak képviselői az elkövetkezendő időszak terveit. Az elmúlt héten ült össze Bátaszéken az újonnan megválasztott tanácstagság, hogy jóváhagyja azt. Illés Gyula tanácselnök elmondotta, a jelölő gyűléseken sok jó javaslat hangzott el, amely azt tükrözi, hogy a dolgozókat érdekli községük fejlődése. — Sajnos mindazt, amit javasoltak, egyszerre megvalósítani nem lehet. Ez évben '505 ezer forintot tudunk községünk fejlesztésére fordítani — mondotta. — Költségvetésünk legnagyobb részét az utak és hidak építése teszi ki, amelyre 285 ezer forintot fordítunk. Községünkben ötvenezer forintos költséggel autóbuszrváróterem épül. A temetőben megkezdődött a ravatalozó építése, 60 ezer forintos költséggel. Az úttörő- zenekar fejlesztésére 20 ezer forintot fordítunk, míg a strandfürdőre 50 ezer forintot költünk. Költségvetésünkben szerepel még más, több kisebb, nagyobb létesítmény is. Harmincezer forintos költséggel segítjük a lakásépítkezések meggyorsítását. Ma már ez a munka folyik. A volt vásártéren a mérnöki karók már látszanak és az elkövetkezendő' hetekben megindul 25 családi ház építése, amely segíti községünk lakásgondjainak csökkenését. Itt még 37 családi ház építésére van lehetőség. melyek a következő években folytatódnak. — Őszre, az iskolai év kezdetén, megnyílik a kapu a régen várt gimnázium első osztályosai számára is. Ezt követi a következő időszakban egy nyolctantermes gimnázium építése a Széchenyi utcában, n. jelenlegi napközi otthon helyén. Nem sok idő választ el bennünket a kenyérgyár építésétől sem. Épül az új cukrászüzem is. Községünk eddigi fejlődéséről beszélt Báli Zoltán, országgyűlési képviselőnk is. Elmondotta, hogy mióta itt van Bátaszéken, évről évre fejlődött községünk. A fejlődésben azonban nem szabad megál'nunk. Községünk kulturális élete megköveteli, hogy a jelenlegi művelődési otthont felváltsa egy szebb, egy nagyobb, r-mely igazán ki tudja elégíteni a dolgozók kulturális igényeit, össze, kell fognunk azért, hogy a jelenlegi Galli-féle helyiségből egy modern művelődési otthon építését megkezdhessük. Pásti József. levelező. Bátaszék Antii adiiá! az élei Meghitt a beszélgetés Szabadi Kálmónné véradó szobájában. Több mint öt' esztendeje véradó. Miért lett az? Elém tesz egy levelet, amelyet Szálkáról kapott. Nincsenek benne nagy szavak. De érezni benne, mily túláradó hálát érez a levélíró a vért, az életet adó iránt... . — Jóleső érzés olvasni az ilyen leveleket — mondja Szabadi mama. — Segítettem, segítek. Ezek olyan dolgok, amelyek mindig közel álltak a szívemhez. Meg aztán gondolok a családra is. Hét unokám van, azokkal is történhet baj. Rajtam ne múljon: ha szükségük lenne az életet adó vérre, legyen bőségesen. — De más okom is van. Azóta egészségileg is sokkal jobban érzem magam. Milyen megnyugtató érzés azt is tudni, szinte hónapról hónapra, hogy nincs semmi bajom. A negyedévenkénti véradás előtt ugyanis — teszi hozzá magyarázólag — rendszeresen megvizsgálnak. Mindig izgulok: alkalmas vagyok- e véradásra. Ez a .legbiztosabb jel számomra, hogy egészséges vagyok. Nagy megkönnyebbülés, amikor adhatok. Érzem: egészsége? vagyok, mint a makk. Most abbamarad néhány percre a beszélgetés, átmegy a szobába és egy kis könyvecskét szorongatva jön ismét vissza. Ez a kis könyvecske a bizonyíték, hogy Szabadi Kálmánná 300 köbcentinél kevesebb vért. még nem adott negyedévenként. De volt olyan eset is, amikor az orvos 400 köbcentit engedélyezett. Ahogy összeadom a könyvecske számadatait, 5920 köbcenti vér jön ki. Ez annyit jelent, hogy 1958 óta évenként több mint egy liter vért adott Szabadi néni. — Először féltem a véradástól — mondja. — Most már persze csak nevetek akkori félelmemen. Jobban fáj, amikor azzal a tűvel az ujjam hegyét megszúrják, mint az egész véradás. Ilyen apró érzések mutatták meg a nagy emberbaráti tettet, amelyet egy mondatban, egy kis- film címével lehet legjobban kifejezni: f.Amit adtál — az élet”. Ezzel a filmmel vesz részt a Magyar Vöröskereszt Cannesban a Nemzetközi Vöröskereszt fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezendő filmfesztiválon. (t-e) Kilencven munkásszálló épült fis utóbbi négy évben 250 millió forint állami hozzájárulás Az ipar. különösen az építőipar nagyarányú fejlődése szükségessé tette a munkásszállások hálózatának gyorsabb ütemű fejlesztését, a meglevők korszerűsítését. Az utóbbi négy évben például — amint a SZOT legújabb jelentése összegezi — csaknem 90 korszerű, az igényeket minden tekintetben kielégítő munkásszálló nyílt. Ez mintegy húszezerrel növelte — elsősorban az építési, a közlekedési, a Kohó- és gépipari, valamint a nehézipari ágazatban — a munkásszállási férőhelyek számát. Egyidejűleg országosan több száz szállást korszerűsítettek, több mint ezret pedig — mivel nem feleltek meg a követelményeknek — megszüntetAszker szíve vadul verni kezdett. Nehezen szedte a levegőt. Izzadtság verte ki a homlokát... Kopogtak az ajtón. — Ki az? — kérdezte Aszker, s alig ismerte meg a saját hangját. — Nyissák ki, — szóltak kintről. — Szerencsétlenség történt. Aszker megrántotta az ajtót, aztán mégegyszer és harmadszor is, de nem nyílott. Akkor jött rá: hiszen zárva van. Kapkodva kereste, s aztán robajjal csapta félre a belső tolózárat. Az ajtó kinyílt. Négy férfi hozta a karján a mozdulatlan, falfehér Langet. Egyenruhája össze-vissza szakadozott volt. Az emberek nagynehezen becipelték a verandára. — Hová tegyük? — kérdezte az egyik férfi, Aszkerre nézve. Abból, ahogy a férfi kérdezte, Aszker megértette: Lange halott. Aszker a hálószobaajtóig hátrált, s nekidölt háttal. A konyhába vitték a holttestet, összetolták a hokedlikat, arra tették rá. Két kezét a mellére tették, de az egyik azonnal leesett oldalt, s élettelenül csattant a konyha kövére. — Fejét leszegve rohant át az úttesten ... A sarkon meg hirtelen egy teherautó fordult be ... — magyarázták az emberek. Aszker háta mögött, a hálószobában megnyikordult az ágy, nesz hallatszott ki. Aszker alig tudta tartani magát. Megértette: Lange halála csaknem elháríthatatlan katasztrófát jelent neki is. Itt áll hajlék nélkül, megfosztva egyetlen támogatójától. Lange meghalt, tehát perceken belül itt lesz a rendőrség, és a katonai parancsnokság. Most pedig kilép a hálószobából Jáizel, s meglátja, mi történt a férjével, aki félórával ezelőtt még életerős, egészséges volt. Halk, csoszogó léptek hallatszottak a hálószobából. Aszker félre állt az ajtóból, szembefordult vele. Látta, amint lassan lenyomódik az ajtó kilincse. A fogashoz lépett. Lekapta onnan a sapkáját meg a köpenyét, s kirohant a házból. • Azon a napon, amikor Herbert Lange olyan könnyelmű módon odaadta M életét, Otto Stalecker, a „Gans-Behmer” gyár műszerésze, a szokásos időben fejezte be a munkát. Kezet mosott, átöltözött és a kijárat felé indult. A kapu ban feltartóztatták. SS-katonák csoportja áll ott. A szomszédos koncentrációs lágerből valók. A gyár különböző műhelyeiben több száz deportált dolgozott. Az SS-konvoj reggelenkint áthozta R ALEKSZANDR NASZI130T: EJTEK II ELY €.tbán Fordította: Szathmári Gábor őket, este pedig pedig — létszámellenőrzés után — visszakísérték valamennyit a lágerbe. Stalecker a 'Jjáratnál állt, s nézte a foglyokat, akik az őrök egyetlen intésének engedelmeskedve előbb félre álltak különböző csoportok szerint aztán kimentek az udvarra. A deportáltakat elvitték. Minden irányból özönlöttek a munkások a gyárudvarra, a kapuk felé. Itt egy szűk folyosóféle volt. Mind a két oldalán egy-egy kapuőr állt, aki kíméletlenül végigtapogatta a kettesével sorakozókát, szigorúan ügyelve, hogy a műveletből ki ne maradjon egy se. Stalecker, amikor túljutott a motozáson és az utcára ért. Lange háza felé vette útját. Nyugodtnak látszott, de lelke mélyén azért rendkívül izgult. Nem hagyta nyugton az a Frau Lizellel folytatott különös beszélgetés. Még belegondolva is furcsa: visszajött Herbert, s nemsokára, néhány perc múlva ismét megláthatják egymást, Stalecker feltétel nélkül hitt régi barátjában. Tudta, hogy Herbert megingathatatlan becsületű ember, aki soha semmilyen körülmények között sem képes az árulásra. De mostani váratlan érkezésére mégsem talált magyarázatot. , Már itt is a háza. Mennyi szép közös estét töltöttek ebben a kis lakásban! Egy perc múlva — porig le- sútjva a tragédiától, amely néhány órával ezelőtt elragadta az élők sorából Herbert Langet — Stalecker ott állt barátja holtteste mellett. Belékarolt. s úgy tartotta az órák óta könnyező, alig eszméleténél lévő Lizelt. Az özvegy görcsös sírásban tört ki, valahányszor el akarta kezdeni mi történt Herberttei. Szófoszlányaiból mégis megtudta Stan- lecker: Herbert azért hívta őt ilyen sürgősen, mert be akarta mutatni annak, akivei hazajött. Megtudta az is, hogy Herbert nem akarta elhagyni a házat, úgy látszik félt valamitől. Langeék egyik szomszédja jelent meg az ajtóban. Egy gyárimunkás, akit Stalecker régóta ismer. A szomszéd az ujjával intett a műszerésznek: jöjjön ki. Stalecker magára hagyta Lizeit s kiment. A munkás félrevonta a veranda végébe. Óvatosan szétnézett, úgy suttogta: — Itt volt a rendőrség! — Mért? — Előbb az orvosukkal együtt jöttek hogy megállapítsák a halál tényét, felvegyék a jegyzőkönyvet, meg miegymást. — És utána? Talán visszajöttek még egyszer? — Igen. És akkor már velük voltak a katonai parancsnokság képviselői is. — Ez természetes. A szomszéd egyik lábáról a másikra állt, látszott akar még valamit mondani. — Elszedték Herbert iratait. Tudja, én figyeltem őket amikor lapozták Herbert igazolványát . . Nem tetszettek nekem ezek az alakok. A szemüket úgy jártatták a papírokon, mint valami vércse. Ezért aztán gondoltam, hogy... — Ebben nincs semmi különös — mondta közömbösen Stalecker, — Háborús időt élünk, mindennek . pontosan utána kell nézni, kivizsgálni. Az óvatosság soha nem árt. — Persze, persze — vágta rá a szomszéd. — De .. — Harmadszor is visszajöttek? — kérdezte Stalecker, mert látta, hogy még mindig akar valamit mondani a munkás. — Hivatalosan nem. De éppen az imént mászkált itt fel-alá két ilyenféle... Stalecker visszament Lizelhez. Félóráig maradt még utána. • A következő napon; amint íel- búgott a munka végét jelző gyári kürt, Stalecker azonnal a kijárat felé igyekezett. Sietett haza. hogy gyorsan megebédeljen, mert úgy tervezték, hogy utána a feleségével együtt elmennek Lizelhez. — Egy pillanatra! — hallotta a háta mögül. Stalecker megfordult. Egy magas. unteroi'fizieri egyenruhát viselő férfi igyekezett utána. — Bocsásson meg. mi az ön neve? — kérdezte a tiszthelyettes amint közelebb lépett, s derűsen tisztelgett. (Folytatjuk) rrrf Megkezdődött a téglagyártás tek. A munkásszállásokon jelenleg csaknem 200 ezren laknak. Paplanos, tollpárnás ágy, szőnyeg. ízlésesen berendezett hall és társalgó, korszerűen bútorozott szobák jellemzik az állandó jellegű. különösen pedig az újonnan épült munkásszállásokat. A művelődési helyiség, a könyvtár, a televízió, a rádió és a művelődést, szórakozást biztosító egyéb eszközök a nagyobb szállókban általánossá váltak. A fejlődést nagymértékben elősegíti, hogy az állam évente több mint 250 millió forinttal járul hozzá a szállások fenntartásához. Ez a támogatás egy- egy munkásszálláson lakó vidéki dolgozó részére évi 1300 forint többletjuttatást jelent. I Más. normális időjárású esztendőkben, már március közepén megindultak a présgépek a téglagyárakban. Az idén a hosszúra elnyúlt tél miatt — csak egy hónapos ké- séssel kezdhették meg a. nyersgyártást. Éppen ezért most nagyon kell mindenütt igyekezni. hogy az idény végéig az egyhónapos kiesést pótolták. A szek- szárd-oalánki gyár idei terve — r tavalyi 8,3 minióval szemben — kilencmillió téglr Ahhoz. hogy nyersgyártási tervet teljesíteni tudják, naponta öt- vennyolcezret kell készíteni és kirakni a szántóterületre. A palánki gyárban alaposan felkészültek a nyersgyártási idényre. Elvégezték a gépek nagyjavítását, rendbehozták a kisvasú« pályákat, kocsikat, ennek köszönhető elsősorban — és természetesen a jól begyakorlott és összeszokott nyersgyártóbrigádnak is —, hogy már az első napokban is megközelítettek az előirányzatot, sőt. kedden már túl is teljesítették a napi tervet. Hatvanezer-hétszáz nyerstéglát szedtek el a présgéptől és raktak ki a szárítószinekbe. Pedig most, az első napokban még bejáratás alatt vannak a kijavított gépek, nem lehet "teljes gőzzel« dolgozni. Úgy számítják, hogy néhány nap múlva elérik a napi hetven- ezres teljesítményt is.
