Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-13 / 60. szám
TOT,NA MEGYÉT N^Pfl IS O 1963. március 13. Egy héttel a szezon előtt A holtág fagyott felszínén még nyugodtan átkel a túlsó partra a halászmester végig is járja a szakaszt, hiszen most már érdekes, meddig bírja a Duna jege az enyhébb időjárást, meg aztán ellenőrizni is kell a területet, nehogy bátorságra kapjanak az orvhalászok. A jégen itt-ott sötétebb négyszögeket szakítottak, hogy leve- gőzhessen a víz, és, hogy figyelhessék a műszerekkel a víz minőségét. A part felől, a szivttyúházból hallatszik a motor zúgása, fentebb az egyik medencébe szállítja a vizet, de a kopár táj mozdulatlanságát nem enyhíti sem a zúgás, sem a víz csobogása. Még hidegén vakít a napfény. A Kisállattenyésztési Kutató Intézet tolnai haltenyésztő állomásán járunk. A telep néhány háza körül az élet jelét mutatják a száradó ruhák, a szemezgető tyúkok. Az irodaház helyiségeiben munka folyik, készülődik az állomás a szezonra. — Megpróbálkozunk az idén is a csukakeltetéssel — mondja . Sárfy Ede, az állomás vezetője. Az ikrakeltető helyiségben a felszerelést már előkészítették, a kazánházban lakatos dolgozik. A kazánok már régóta állnak a telepen, de még nem tüzeltek bennük. Most átszerelik ezeket gázolaj-fűtésre. így olcsóbban, magasabb hőfokú vizet állíthatnak elő-a keltetéshez, s így több a remény a csukaikrák termékenyítéséhez. — Egy hét múlva kapjuk meg a lapai Uj Élet Halászati Termelőszövetkezettől a csukaikrá- kc}t, — mondja az állomásvezető. — Addigra elkészül a kazán szerelése, s biztosítani tudjuk a 10—12 fokos vizet a keltetéshez. így 9—12 nap alatt kikelhetnek az ikrák. Sajnos, a holtág vize nem megfelelő a keltetéshez. Két éve nem kaptunk friss vizet, úgy, hogy az idén már feltétlenül szükséges lenne a holtág felfrissítése. Az irodaház mellett hosszú, keskeny medence húzódik. Csővezeték köti össze a keltető he- ljdség kádjaival. Hóhalmokkal vették körül. — A hóiét használjuk fel inkább, az így nyert vizet cirkuláltatjuk majd a keltetésnél — magyarázza Sárfy Ede. Nem sajnálják a fáradtságot a zsenge csukaivadékok neveléséért, mert értékes ez a halfajta. A nyugati államokkal folytatott kereskedelemben az angolnával egyenértékű. Aztán körülnézünk odakint is. Halászati szakemberrel járva a telepet, kiderül, hogy nem is alszik a kopár vidék. A jég alatt a felső medencében a ponty- anyák várják az ívás idejét, a holt-ágban a süllők. „Takarmányukról’’ is gondoskodnak. Harminc kis cementmedencében a dafniák téli petéi várják a jobb időt, s ha elolvad a hó, életre kelnek. — Ha még egy hideghullám jön. miután elolvadt a jég, — az idei halterlyésztér kevés kilátással indulhat meg — mondja az állomásvezető. De egyébként felkészültek a termékenyítési és keltetési szezonra. Az első megrendeléseket már fel is vették. A tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezet 3 millió pontyivadékot rendelt, a Gemenci Állami Erdőgazdaság 70 ezer süllőivadékot kér az állomástól. (-ki) Hol helyezkedhetnek el a fiatalok? Az általános iskola nyolc osztályát az idén 4022 fiatal végzi el. A végzettek közül eddig 1520-an jelentkeztek gimnázium, illetve technikumi továbbtanulásra. A következő tanévben a gimnáziumokban 38 első osztály indul. A középiskolát 790 fiatal végzi el. s közöttük 380 lány. Az iparba és a kereskedelembe 1000 ipari tanulót vesznek fel azok közül, akik középiskolai szinten nem folytatják tanulmányaikat. Iparáganként a vállalatok és ktsz-ek a villanyszerelő szakmában 44-, lakatosnak 70, kőmm'esnek 64 tanulót, míg a kereskedelembe 63 fiút és 53 leány tanulót vesznek fel. A vállalatok és ktsz-ek mellett a miniszter tárcákhoz tartozó üzemek a Nagymányoki Vájáriskola 90 ipari tanulót vár, a Srmon- tornyai Bőrgyár 30, a Tolnai Textilgyár 25 ipari tanulót vesz fel. A fiatalok körében bár nagy az érdeklődés az úgynevezett divatos pályák iránt, számolni kell a lehetőségekkel is. Az idén végzettek közül fodrásznak 17 fiú és 9 lány nyerhet felvételt. Szerszámkészítőnek, műszerésznek, rádió- és televízió-szerelőnek csalt érettségizett fiatalokat vesznek fel. Érettségi végzettséget követel a kozmetikus szakma is. A mezőgazdaság területén a tsz-ek és az állami gazdaságok is foglalkoznak iparitanuló,- illetve szakmunkásképzéssel. A fiatalok jelentkezhetnek növényvédő, komlótermelő, állattenyésztő, növénytermesztő, szőlő-, gyümölcsös zöldségtermelő tanulónak. A magánkisiparosok részére történt bejelentések szerint előreláthatólag 60 ipari tanuló nyerhet felvételt cipész, asztalos, ács, mázoló illetve szobafestő tanulónak. Munkában a horgász-szakkör Megszerették a fiatalok az egy éve működő paksi járási ifjúsági házat. A különböző klubfoglalkozások és szakkörök munkájában számos fiatal vesz i Képünkön éppen a horgász-szakkör van munkában, gyakorolják a halfelfűzést horogra. Idr. Papp Tihamér felvételei Végre megállt a gépkocsi. Maxnak bekötöttek a szemét. A gestapósok fogták kétoldalt, úgy szállt le a kocsiról. Most már, hogy az autómotor leállt, tisztán kivehető volt az erdő zúgása. S mindezen felül Max íenyőillatot érzett. Karoníogták és vezetni kezdték, mialatt más valakik (tisztán hallotta a lábak dobogását) az autóhoz szaladtak, s íelnyitotlák a csomagtartót. Max néhány lépést tett a földön. — Vigyázzon! itt. lépcső van! — figyelmeztette az egyik kísérője. A lépcsőn sokáig mentek lefelé. Amikor a végére értek, megengedték, hogy Max levegye a szeméről a kendőt. Jóidéig hunyorgott utána a szeme. Egy bolthajtásos mennyezetű, köralakú, igen erősen megvilágított helyiségben találta magát. A padló enyhén dongott lépteik alatt, mintha üres lenne, nem töl ötték volna ki. Valahonnan fojtott zúgás hallatszott. Max és a gestapós egy nyíláson át még lejjebb ereszkedtek, ezúttal már csak egy szűk csigalépcsőn, s egy hosszú balkonra jutottak, amelyet vaskorlát szegélyezett. A balkon alatt egy nagy. négyszögletes, gödör-szerű mélyedés volt: hossza vagy negyven lépés, szélessége ugyanennyi. Víz csobogott, morajlott benne. Maxnak az volt az érzése, hogy a víz egyre szaporodik. Egy SS-tábornoki egyenruhát viselő férfi ment oda Maxhoz és társaihoz. A Hauptmann jelentette, hogy a hegesztő a felszerelésekkel együtt munkára készen áll. — Ő az? — kérdezte a tábornok Max felé inive a fejével. Vállonfogta Maxot. s a mélybe mutatott. .— Ott, a víz alatt egy fémfal van. — mondta a tábornok. — Acélból van, s igen erős. A fal a víztől választja el a helyiséget. De valahol rés van. Repedés . .. vagy a nyavalya tudja, hogy mi keletkezett. Le tud ereszkedni a víz alá, s ott meg tudja javítani a hibát? Max, meghökkenve mindattól, ami a szeme elé tárult, alig hallhatóan megkérdezte: — Tehát a víznek nem kell itt lennie? — Ne kérdezősködjön! — kiálALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z ‘Gsibán Fordította: Szathmári Gábor tott rá a tábornok, aki láthatóan ideges volt. — Árra feleljen, amit kérdeztem; igen, vagy nem? Max attól tartott, hogy végeznek vele, ha megtagadja a munkát. Azt válaszolta, le kell ereszkednie a mélybe, a víz alá, hogy megnézhesse á hibát. Á tábornok valamit szólt a mellette álló tisztnek. Az elment, s pár perc múlva néhány katonával tért vissza, akik búváröltözetet hoztak, meg kaucsuktömlőket, köteleket, levegőszivattyút, és a he- g’észtőapparátokat, amelyeket még a gyárban tettek kocsira Max k’sérői. Negyedóra múlva Max vízbe ereszkedett. Csak amikor már vagy három méter mélyre engedték, akkor érzett talajt a lába alatt. Néhány lépést tett a víz áramlásával szemben, s hirtelen még lejjebb merült., A víz sodrása itt sokkal erősebb volt. Max minden energiáját összeszedte, hogy előre tudjon haladni. Vén-e megérintene maga előtt a vasfalat, amelyről az SS-tábornok beszélt. A víz ereje hátra dobta Maxot, de aztán mégis elérte a falat, s óvatosan tapogatózva ment mellette. Igen, itt a repedés! A vaslemez szélébe kapaszkodott, s szinte vízszintesen lengett az éles sodrású víz-zuhaiagban. Csak úgy tudta megvizsgálni a hibás rést. Nagyon nagy volt a repedés. Két összehegesztett acéllemez vált szét. Körülbelül egy méteres lehetett a hasadás. A víz nyomása elhajlította a lemezeket, amelyek mind távolabb kerültek egymástól. Arra gondolni sem lehetett, hogy foltot tesz a megrongálódott felületre és azt ráhegeszti. A víznek akkora nyomása volt, hogy a repedés közelébe sem tudta volna illeszteni a foltot. Egy darabig töprengett, aztán arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen megoldás, ha jó erős vaspántokat hegeszt a repedés két oldalára, is azokon csúsztatja a felszakadt részre az eltorlaszoló acéllemezt. Előbb a széleken lehet majd odaerősíteni, aztán, ha megállt, az egész felületen rá- hegeszteni a vasfalra. A javítás terve tehát kész volt. Max hátravetette magát, hogy elhagyhassa a falat. A következő pillanatban valami éles tárgyban ütötte meg a hátát. Odafordult, s egy világos színű, fémből készült. hatalmas ládát pillantott meg. A ládán valami fehérlett. Max közelebb férkőzött, s most már tisztán látta, mi az. Felirat volt. Az elázott fehér kartonpapíron már szétfolytak a betűk. Alig tudta kiböngészni: „Vinnyica N” 12”, A láda tetején egy másik feküdt. Annak az volt a felirata: „Lvov N° 5”. Max néhány lépést tett oldalt, s észrevette, hogy még igen sok láda van ott, egymás fölébe rakva. Erről van tehát szó! Max megértette, hogy az egyik rejtekhelyen van. Eddig csak hallomásból tudta, hogy léteznek ezek. Ilyen rejtekhelyeken őrizte a nemzeti szocialista párt, a Gestapo, az Abwehr és más hivatalok vezetősége a különleges értékeket és a legfontosabb dokumentumokat. Ezen a rejtekhelyen a Szovjetunióból hozott, dokumentumokkal megtöltött vasládákat őrizték. Max jelt adott, hogy húzzák fel. Csakhamar felért, s levették róla a búvársisakot. Kérte, hívják ide a tábornokot. Az meg is jelent azonnal, s jóváhagyta a javítás tervét, amelyet Max javasolt. Kiderült, hogy a gestapósok már előkészítették a hegesztőpisztolyokat, s acéllemezeket is hoztak. Max munkához látott. Jó öt óra múlva mindennel kész volt. Amikor az utolsó varratot hegesztette, agyába villant: kevés reménye van rá. hogy az élők között marad. Nagyon sokat tud. Valami megoldást kellett találnia, hogy elhárítsa a veszélyt. A munka befejezése után, amikor ismét felhúzták a víz alól. ígv szólt a tábornokhoz: (Folytatjuk) pm n .........in M flIYEN LEGYEN VVVVVVSA^VSAAAAAAAAAAAAA/VVVVVAAA/V a jó vezetés? A termelőszövetkezeti mozga- 1 ^ lomban az egyik legfontosabb tényező a vezetés, amely arra hivatott, hogy az üzem adottságainak megfelelően gazda, sági, politikai és kulturális vonatkozásban irányítsa, szervezze a munkát. Hogy ezt milyen eredménnyel végzi a vezető, az politikai, szakmai felkészültségétől és nem, utolsó sorban rátermettségétől függ. Tavaly is megtörtént, hogy a bonyhádi járás egyik községében a termelőszövetkezet elánokét le kellett váltani, pedig politikai képzettségéhez nem fért semmi kétség. A szakmai fel- készültséggel és a rátermettséggel viszont bajok voltak, ezért akaratlanul is nagy kárt okozott a termelőszövetkezetnek. Van arra is példa persze, hogy az elnök szakmai felkészültsége kiváló, de nehezen, esetleg csak rideg, diktatórikus irányítással boldogul, mert politikai látóköre szűk. Az ilyen ember a közösség érdekében végzett fáradozásait rendszerint áldozatvállalásnak tekinti, holott többezer forintot keres havonta. Ebben a helyzetben a termelőszövetkezet irányítása, amely egy cseppet sem könnyű munka, valóban áldozatvállalásnak látszik — de csak látszik. A jó politikai felkészültség ugyanis éppen azon mérődik, hogyan, milyen módon képes a vezető a szakmai tennivalók ellátására mozgósítani, sőt, lelkesíteni a tagokat. A három előbb említett feltételt el lehet sajátítani. Az sem törvény, hogy ezeket egv ember képviselje. A döbröközi Zöld Mező Tsz-ben a vezetők között a rátermettség, a politikai és szakmai felkészülés szerencsésen oszlik meg és tudnak boldogulni. Hogy a vezető mikor, mit és hogyan cselekszik, azt elsősorban a cél. utána a körülmények szabják meg. Mi a cél? Az, hogy a tagok jobban éljenek, ebben minden benne foglaltatik. E téren a vezetők mindig támaszkodhatnak a józan, dolgos többségié, de csak akkor, ha a célt. például az idei terveket a tagok egyenként, és saját munkájukra vonatkoztatva is ismerik. Legyen erre példa a műtrágyaszórás. Szükség esetén könnyebb a kéziszórás kő. rülményeit megteremteni ott, ahol nemcsak a vezetők, a tagok is tudják, hogy várakozással a betervezett termésátlag elérése forog kockán. Olyan egyszerűnek látszik ez, mint a kétszer kettő, a gyakorlatban mégis vannak bajok. Az azonban bizonyos, hogy a körülmények csak másodlagosak, mert a körülményeket, az előfeltételeket könnyű megteremteni, ha a brigádvezető közvetítésével a tsz-tagok ismerik a célt. A hosszú ideig gyenge mözsi tsz-ben a tavalyi nagyon szép előrehaladásnak főleg ez volt a titka. A cél megismerésé nek hatásos módszere a premizálás, az ösztönző módszerek valamelyikének alkalmazása. A tsz-ekben a társulás önkéntességéből. valamint a termelési eszközök közös szövetkezeti tulajdonából fakad a, vezetés demokratizmusa, amely kizárja a parancsolgatást — de az utasítást nem —, és a vezetés alapelvévé a többség akaratát teszi úgy, hogy azok ne ellenkezzenek népi demokráciánk törvényeivel. Ez a demokratizmus tehát. nem zárja ki, sőt kötelezően írja elő a közgyűlési határozatok következetes végrehajtását. A bogyiszlói szövetkezeti gazdák a zárszúmadó közgyűlésen bírálták a tsz elnökét, mert időnként goromba. Ezért megbírálhatták, de azért viszont nem szólhatnak, hogy az elnök a rendet és a fegyelmet megköveteli. Néha a vezetők és. a tagok is rosszul értelmezik a tsz-demokráciát, Nem az a jó tsz-elnök, aki mindent elnéz. az ilyen kimondottan rossz vezető, hiszen a rend, a fegyelem megtartását az alapszabály írja elő, s az elnök a tagok többségétől kap erre felhatalmazást Nemcsak joga tehát, hanem kötelessége megszüntetni a szövetkezetre nézve káros fegyelmezetlenségeket. S ahol a vezető tiszta kezű. ott ebben a munkájában mindig támaszkodhat a többségre. A termelőszövetkezet élén az
