Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

1963. március 31. TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAÖ 7 A jég alatt as Északi-sarkra Grecsko marsall nagy cikkében szerepelt egy szerény bejelen­tés: a szovjet haditengerészeti flotta lő erőssége a tengeralattjáró flotta, ezen belül pedig a nukleáris rakétafegyverekkel felszerelt atomhajtású tengeralattjáró flotta. Arról, hogy ez a flotta milyen hatalmas erőt jelent, éppen nemrégiben kaphatott képet a világ azokból a jelentésekből, amelyek a Lenini Komszomol nevű szovjet atommeghajtású tengeralattjáró Északi-sarki útjáról, gyakorlatá­ról napvilágot láttak. Kié az elsőség? Ezek a jelentések nemcsak azért voltak szenzációsak, mert egy atomtengeralattjáró hétköz­napjairól szóltak, hanem azért is, mert megcáfolták az amerikai propagandának azt az ismert té­telét, hogy az Északi-sark jég­páncélja alatt először amerikai atomtengeralattjárók hajóztak. A szovjet közleményből kiderül, hogy közönséges szovjet tenger­alattjárók már jóval a külön e célra épült amerikai atomtenger­alattjárók előtt megjárták ezt a nehéz utat, amiről azonban eddig biztonsági okokból nem történt említés. A tények azonban té­nyek maradnak akkor is: a Le­nini Komszomol atomtengeralatt­járó előtt szovjet tengeralatt­járók több mint száz alkalommal haladtak át az északi-sarki vizek jégpáncélja alatt — a második világháború idején ottani fe­dezékükből indultak támadásra a hitlerista U-hajók ellen. S maga a Lenini Komszomol is járt már a sarkvidéki vizek alatt, ezelőtt az újabb útja előtt, amely­ről most a moszkvai Izvesztyija, a szovjet Legfelsőbb Tanács El­nökségének kiadásában megjelenő népszerű esti újság kétrészes nagyriportban számolt be. Hruscsov a támaszpontra látogat Hadd tegyük mindjárt hozzá, hogy a Lenini Komszomol nem holmi különlegesség: azt a fel­adatot, amelyet az Északi-sark felé hajózva teljesített, a szovjet atom tengeralattjáró flotta bármely másik hajója ugyanígy teljesítette volna. Talán annyi lett volna a különbség, hogy ott nem 83 szá­zalék lett volna az elsőrendű szakemberek számaránya, mint a Lenini Komszomol esetében, ha­nem esetleg 1—2 százalékkal több vagy kevesebb, s hogy a legény­ség kedvencét nem Rusztam San- gorajevnek hívták volna, hanem másként. De bizonyos, hogy an­nak a másiknak az életútja is olyan jellemző lett volna, mint San go raj ev matrózé, aki most — mert az atomtengeralattjárón ilyen szakemberre is szükség van *— vegyész a hajón, noha eredeti­leg traktorista volt szülőföldjén, a Tatárföldön, ahol egyébként árvaházban nevelkedett,.. Az Izvesztyija riportsorozata bővelkedik az érdekes részletek­ben, Megtudjuk például, hogy annakidején Hruscsov miniszter­elnök is ellátogatott az atomten­geralattjárók támaszpontjára, amely egyébként viszonylag nem túlságosan messze, de mégis pár­ezer mérföldnyire fekszik az Észa­ki-sarktól. De megtudjuk azt is, hogy egy alkalommal, amikor a Lenini Komszomolt váratlanul visszarendelték a támaszpontra, a hajó a víz alatt óránként több, mint 60 kilométeres sebességgel igyekezett vissza bázisára. Egy kiváncsi NA TO-repülőgép De maradjunk a Lenini Kom­szomol drámai fordulatokban bő­velkedő jég alatti északi-sarki útjánál. A szovjet tengerészek­nek már útjuk legelején izgal­mas élményben volt részük: a norvég tengeren az atomtenger­alattjáró, periszkóp-közelnyire megközelítette a felszínt, s ekkor a megfigyelő két ízben is észre­vette, hogy a NATO egy őrjá­ratot teljesítő repülőgépe köröz mintegy kétszáz méternyire a vízszint fölött. Az atomtenger­alattjáró mind a két ízben pilla­natok alatt alámerült, úgyhogy a kíváncsi repülőgép nyilván dolgavégezetíenül távozott. A Lenini Komszomol útközben ta­lálkozott személyszállító és teher- hajókkal is. Ezeket a megfigyelők szintén idejében felderítették s a legénység ezeken az eleven ..ma­ketteken” hajtott végre néhány fontos gyakorlatot: megállapította a hajók menetirányát, a tenger­alattjárótól mért távolságukat, pillanatnyi sebességüket, felfogta rádió és szikratávíró üzeneteiket. Jéghegy a képernyőn A 83. szélességi körön áthalad­va a Lenini Komszomolnak érint­kezésbe kellett lépnie a flotta vezérkarával. Ehhez azonban elő­ször jégmentes vízfelületet kel­lett találni, hogy a hajó a fel­színre emelkedhessek. A szovjet atomtengeralattjárók kitűnő fel­szerelésekkel rendelkeznek a jég­táblák megfigyelésére, vastag­ságuk, merülési mélységük és úszási irányuk meghatározására. Most is bekapcsolták a berende­zéseket, s a tengeralattjáró tele­víziókészülékének képernyőjén megjelentek a jéghegyek, jégtor­laszok szürkés körvonalai. A kö­zelebb eső jéghegyek megfigyelé­sére igénybevették a periszkópot is. De így is több óra hosszat tar­tott, amíg 50 méteres mélység­ben haladva a felmerüléshez al­kalmas vizet találtak. Az atom- tengeralattjáró parancsnoka, Zsil­cov másodosztályú kapitány itt tizenkét matrózt „partraszállított” egy közeli jégtáblára. A matrózok feladatuk végezté­vel visszatértek a hajóra, s a Lenin Komszomol ismét aláme­rült. Már csak tix perc... A hajó mind sebesebben ha­ladt. Menet közben kipróbálták az irányjelző műszereket, hiszen általános az a vélemény, hogy ezek a 86. szélességi körön túl már felmondják a szolgálatot. Ezért például az amerikai atom­tengeralattjárók parancsnokai bi­zonytalankodtak is, amikor igye­keztek megközelíteni ezeket a távoli szélességi köröket. Az Északi-sark felé igyekvő ameri­kai tengeralattjárók útjáról szóló könyvekben részletesen leírták, milyen borzalmas következmé­nyekkel járhat, ha a sarki, jég alatt az irány jelző műszerek felmondják a szolgálatot. A Le­nini Komszomol azonban már ré­gen túl volt a 86., a 87., majd végül a 88. szélességi körön is, de a szovjet gyártmányú műsze­rek változatlanul kifogástalanul működtek. Közben a víz alól több rádióüzenetet küldtek, gya­korlatképpen. A szovjet atomtengeralattjáró egyre közelebb járt az Északi sarkhoz. Már bekerült a hajó­naplóba a bejegyzés: „Áthaladtunk a 89. szélességi körön. A tengeralattjáró fölött 12—15 méteres jégréteg. A víz hőmérséklete mínusz 2 fok, a tengermélység négyezer méter. Az Északi-sarktól mért távolság 60 mérföld”. Aztán a nagy nap reggelén a hangszórókban felcsendült a fi­gyelmeztetés: — Tíz percen belül áthaladunk az Északi-sarkon. Ez a tíz perc egész örökké­valóságnak tűnt a tengerészek­nek. Végre a mikrofonhoz lépett Zsilcov kapitány: — Elvtársak! Tengeralattjárónk most halad át az Északi-sarkon. És kitűzik a zászlót Aznap a reggeli valóságos kis ünnepség volt. A tósztok után azonban a kapitány emlékeztette a legénységet: — Még sok nehézséggel kell megküzdenünk. Most az a fel­adat, hogy megtaláljuk „az ellen­séges tengeralattjárókat”. S megkezdődött a hosszú •őrjá­rat az Északi-sark jégmezői alatt. A tengeralattjáró hol teljesen alómerült az óceán mélyére, hol pedig egészen közel hajózott a felszínhez, szinte „odatapadt” a jégtakaróhoz. Volt, hogy a ten­geralattjáró „teljes gőzzel” meg­indult afelé, ahonnan a műsza­ki megfigyelők gyanús hangrez­géseket észleltek. Volt, hogy a tengeralattjáró órák hosszat vesz­tegelt egyhelyben különleges be­rendezések tartották úgy a hajót. A Lenini Komszomol teljesí­tette a kitűzött feladatot, majd ismét, de ezúttal már a másik félteke felől áthaladt az Északi sarkon.* Ezután az atomtenger­alattjáró ismét „kikötött” egy jégábla partjánál: rádióüzenetet küldtek a parancsnokságra a fel­adat végrehajtásáról, majd a legénység tisztekkel együtt „part- raszállt”, hogy a hosszú út után egy kis mozgásban keressen fel­üdülést a szabad levegőn. A szovjet atom tengeralattjáró északi-sarki útjának emlékét nemcsak a hajónapló őrzi, hanem az a vörös szovjet lobogó is, amelyet a második sarkvidéki megállásnál tűztek ki a jégtorla­szok közé a Lenini Komszomol tengerészei.., (SP) MODERN SZAKMÁK: Irodagép-javító Az Astra összeadó-kivonógép szétszedve fékszik a munkaaszta­lon. Csalt! Ha az ember csal, börtöbe kerül, ahol nevelik és megjavítják. Á gépet csak szer­számokkal lehet javítani. Radits Tibor apró kerekekre teszi mutatóujját. — Ezek a fogaskerekek meg­koptak. Elromlott a csatlakozás. A kívánt mennyiség helyett ha­mis számok ugrottak elő, s a könyvelésnél differenciák kelet­keztek... A rossz gép |úgy számol, mint a részeg ember. Másik hibára is felhívja a fi­gyelmemet. — Ezt itt, zavarszűrő blokknak nevezik. Elromlott. A számoló­gép zavarta a közelében lévő televíziót, rádiót és telefont. Ki­cseréljük a kondenzátort a zavar­szűrő blokkban és megszűnik a hiba. A pultokon és rakodókon min­denfelé különböző nagyságú és alakú irodagépek. A Szekszárdi Vasipari Vállalat finommechani­kai részlege első pillantásra irodagép-bazárhoz hasonlít. — Hányféle géptípust javíta­nak? — Közel százat. Egyre jobban gépesítik az irodákat, s a gépek száma néhány év múlva előre­láthatóan megkétszereződik. Irigy, lésre méltók pesti kollégáink. Ott specializálták a munkát. Egy mester csak egy típust javít. Gyorsabban megy, és kevesebb fejtörést kíván. — Milyen érdekesebb új gé­pekről tud? — A MESZÖV-nél javítottunk egy automata Mercedest, amely­ről a vele dolgozó elmondta, hogy két nap alatt 38 000 tételt adott össze, amikor leltároztak. Az OTP-nek automata könyvelő­gépe van. Roppant bonyolult szerkezet. — Mióta halmozzák el munká. val a műhelyt? — Alig két éve, hogy ilyen sok munkánk van. Hatvanegy­ben jelentek meg tömegével a számológépek. Ezek adják a leg­több gondot. Az írógép, vág" rotációs gép javítása sokkal köny- nyebb. Egy férfi lép az üzletbe. — Érdeklődni szeretnék, hogy a Paksi Konzervgyár összeadó­gépe készen van-e? A mester megszakítja beszélge­tésünket. A rakodóhoz lép. Szét­néz a sorjába állított gépek kö­zött, majd az érdeklődőhöz for­dul. — Délután tessék bejönni érte. Addigra készen lesz. Visszaül a székre. — Mit üzen az irodagépekkel dolgozóknak? — Azt, hogyha elromlik a gép, ne akarják mindenáron házilag megjavítani. Ha kontár nyúl a géphez, a kicsiből legtöbbször nagy hibát csinál. H. T. Születéstől kezdve az öregségig Elég egy fél napot eltölteni az SZTK Tolna megyei Alközpont­jában, hogy meggyőződjünk nagy forgalmáról. Ki ilyen, ki olyan ügyének intézése végett keresi fel, s üres kézzel sohasem távo­zik. Találóan jegyezte meg egy várakozó férfi: ez az intézmény az embert születésétől kezdve, öregségéig istápolja. így igaz ez valóban. A bizto­sított tagok a megmondhatói, milyen segítséget jelent számukra a csöppség születésével kapott se­gély, vagy betegség esetén a táp­pénz, súlyosabb baleset után a rokkantsági segély. Különböző címen évenként több tízmillió forint kerül kifizetésre csak me­gyénkben. A biztosítottak száma az utób­bi három évben a megyében is növekedett. 1960-tól napjainkig több miét harmincezerrel. Ennyi­vel több az ügyintézés, ennyivel több a kérelem. És vajon meny­nyivel több költségvetést jelent ez a szám? A sok érdekes adatból csak néhányat ragadtunk ki. Ezek kö­zül is elsőnek a legifjabb állam­polgárok, a gyermekek nevelte­tésének könnyítésére kifizetett Műanyag a Igen, divat a műanyag, az em­berek szeretik ezeket a színes, célszerű háztartási eszközöket, ha néha drágálják is. De vajon meg­felelő-e a választék a boltban, találnak- e a vevők vásárolniva- lót, kínálnak-e újdonságokat. — Gyerekfürdőkádat kérnék — fordul az eladóhoz egy asszony a szekszárdi müanyagboltban. — Sajnos, pillanatnyilag nem szolgálhatunk vele — hangzik a válasz. — Talán néhány nap múl­va kapunk... Keresett cikk a műanyag hul­ladéktartó, kancsó, veder, de ezek ritkán találhatók a boltban. — Külföldi áruk — világosít fel az üzletvezető, — s ezekből kevesebbet kap az üzlet. Tudo­másom szerint a' hazai ipar is rövidesen gyártja majd őket, s így az igényeket jobban kielégít­hetjük. — Pillanatnyilag milyen újdon­ságokat találhatnak itt a vásár­lók? segélyeket. Néhány napos még a csöppség, amikor anyasági segély címen biztosítja az első „jövedel­met” a családnak. Az SZTK Al­központ tavaly közel félmillió forintot fizetett ki a munkavi­szonyban álló mamáknak. Csa­ládi pótlék címen pedig — ter­melőszövetkezetekben, vállalatok­nál, hivatalokban dolgozóknak — több mint tizenkilencmilliót. Érdekes adatokat találunk a gyógyászati eszközökre kifizetett összegekről szóló statisztikában is. Tizenhárom évvel ezelőtt az Alközpont valamivel több mint félmillió forintot fizetett ki a dolgozók gyógyszerellátása utón. Ez az összeg tavaly megközelí­tette a húszmilliót. A számítá­sok szerint száz biztosított dol­gozó száztíz esetben igényelt, illetve váltott ki gyógyszert, ázol: értékének csak tizenötszázalékos térítésével. Ha hozzávetőlegesen is számít­juk, az eddigi ismertetett adatok évi negyvenmillió forint térítést jelentenek. S még nem beszél­tünk a táppénz, a rokkantsági, az öregségi és a temetkezési segé­lyekről ... divat, de... —- Még tavaly év végén kap­tuk ezeket az gyümölcskosarakat, — mutat Tóth János üzletvezető egy ötletes tartót, amely össze­csukva füles kosár, s így piaci gyümölcsvásárlásokhoz alkal­mas. — Uj típusú kenyérkosara­kat is kaptunk — mondja. Azonban a felsorolásnak ezzel vége is, — nincs több újdonság. A szokásos cikkekből biztosított a választék, 150—200 féle mű­anyag-cikk kapható a boltban, de a vásárlóközönség ezekből már beszerezte szükségletét. — Megfigyelhettük például, — említi az üzletvezető, — hogy az idén a nőnapi forgalmunk sok­kal kisebb volt, mint tavaly. Az előző években intézmények, vál­lalatok is vásároltak tőlünk aján­dékokat erre a társad,almi ünnep­re dolgozóiknak. Vagyis, ezúttal a kereskedelem és a vásárlóközönség érdeke azt kívánja, hogy minél több új, öt­letes műanyag-újdonság kerüljön forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents