Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPŰ.TSAÖ 1963. március 31. A falu kedvencei Asszonyok, emberek, gyerekek álldogálnak nagy karéjban az utcán, az ablakok előtt. Belülről víg zeneszó, pattogó induló hangjai áradnak. — Próbálnak a kedvenceink — suttogják körbe-körbe, nehogy hangjukkal is zavarják az áhita- tos csendben figyelő sokaságot. A pari úttörőzenekar 15 tagja pedig az ablakon belül, mit sem tudva a váratlan hallgatóságról, fújja, fújja önfeledten. Ha nem is nagy, de eredményes múltra tekinthetnek már vissza. Mindössze két esztendeje alakultak. A zeneszerszámok jó részét a termelőszövetkezettől kapták, de a szülők, az úttörőközpont és a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége is segített beszerezni. A sikerek közül néhányat: tavaly a megyei seregszemlén harmadik helyezést értek el, de nagy sikert arattak a megyén kívül TÖÉs ez a jelenet hetenként több este is előfordul, bár a karmesterük Hemerle János, csak egyszer tud hazalátogatni hozzájuk, de akadnak pótkarmesterek is. Börcsök Márta úttörő-csapatvezető, énekszakos tanár patronálja a gyerekeket. S ha ő sem ér rá, még akkor sem kell a gyerekeket félteni. Maguk is összegyűlnek próbálni, s ilyenkor közülük az egyik — Pelcz István — kiáll a középre, s példásan vezényli a kis zenekart. rökkoppányban is. Képünk éppen e bemutatkozás közben örökítette meg őket. A mostani szorgos próbákkal a további sikerek megalapozása a cél. Nagyban készülnek az április 21-én megrendezendő körzeti kulturális seregszemlére, s túljutva a járásin is, az idén még jobb eredményt akarnak elérni a negyein, mint tavaly. De a falu kedvencei községüket sem hagyják cserben. Nincs olyan megmozdulás, ünnepség, ahol ne szerepelnének. 25. Három hét telt el azóta, hogy Aszker visszajött a frontról, s Bikov tábornokkal beszélt. Likov most ismét Kerimov őrnagy jelentését hallgatta. Aszker beszámolt Schulz hadnagy, Herbert Lange Obergefreiter és a többiek kihallgatásáról, meg a Georg Homann-näl folytatott beszélgetésről. — Következtetéseket, őrnagy — mondta Likov, amikor Aszker befejezte. — yonjom le mindebből következtetéseket! — A következtetéseket? — ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z 'GíLbán Fordította: Szathmári Gábor — A forrás — felelte Csisztov az ügyről tud. Érzem: Homann — az egyik felderítőnk, aki a kör- igazat mond. nyéken tevékenykedik. — Érdekes, — szólalt meg Iigondolkozott el Aszker. - Az a odfnent “ J“" elnyújtott hangon, gondolkövetkeztetésem: Georg Homann ariKly a szoba kodva, miközben a hamutartóba iaazat mond egyik falat teljes hosszában be- verte cigarettájáról a hamut. Likov mintha kissé furcsán né- az..e®^*c Tábornok elvtárs, ő egy zett volna Aszkerre. Aztán meg- P?nton- s méricskélt valamit Az- cseppet sem igyekszik mosni matán visszament a helyére. gát. Ellenkezőleg: gyakran mond — Mindössze százötven kilómé- el olyan dolgokat, amelyek csak _ Mondja, megérkezett Csisz- T mondta. — Csak annyi vá- árthatnak neki. S a szeméről, t ov ezredes? — kérdezte Likov. , zt-*a .f1 Ostburgot Karlslusttól hangulatának és hanghordozásányomita a csengőt. Az adjutáns jött be. Igen. tábornok elvtárs. Itt Az egyik a bal. a másik a jobb nak változásáról látom, hogy anii- van és vár. partján Van a folyónak. A többi kor ilyen, számára kedvezőtlen _ Küldje be. mind megegyezik: a rejtekhely témákat hoz elő, jól tudja: baja C sisztov lépett a szobába. Hat- e.JhP*yezlcPdése, berendezése, az lehet belőle... Pedig senki sem vanöt év körüli, beteges külsejű, orzés módja, a csomagolás. kényszeríti, hogy elmondja ezeket, magas, szikár ember. Polgári ru- ~ igen, még a csomagolás is is. önszántából cselekszik így, hát viselt, akárcsak a többiek, egyezilc- — bólintott Likov. mert sokmindenről hallgathatna is. akik a szobában tartózkodtak. Csisztov hallgatott, ö fegyel- Mindaz, amit lehetőségem volt — Tegyen jelentést arról az mezett volt, s nem adott fel kér- ellenőrizni a vallomásból: iguz- archiv-anyagot őrző rejtekhely- déseket. Likov tábornok meg- ság. Az első betűtől az utolsóig, a ről. Mondjon el róla mindent, mond majd mindent, ami szűkéé- legfontosabbtól a leglényegteleJőska nem szökő ff meg Intézet helyett nevelőszülők — Igényesebb hálózatot építenek ki Megszerette az intézetet, redig eleinte hogy félt tőle! Vége a szabad kóborlásoknak, amikor a maga ura volt, és azt csinált, amit akart. Otthon nem értek rá szá monkérni az idejét, legfeljebb ve rést kapott, ha két napig is el- csavargott. De a nagy fiúk bevették a bandába, járhatott velük, szereztek ennivalót, még biciklit is, a nagyobb túrákhoz. Iskolába nem járt, mert hiszen sokkal érdekesebb az élet iskolán kívül. Nem, ő meg fog szökni az intézetből, ő ott nem, bírja ki. Tizenegy éves volt Sz. Jóska, amikor a gyönki otthonba vitték. Az emeleti hálóban kapott helyet. Egészen megszelídítette a szoba képe, a rend, a virágos ágyterítő, a kis éjjeli szekrény, ami mindenkinek kijárt. A ruhák, a pizsama, amit kapott, de tetszett itt minden neki. A többiek akkor jöttek haza az iskolából. Bevonultak az öltözőbe, felakasztották a kabátjukat, levették a cipőjüket, papucsba léptek, s úgy mentek a tanulószobába. Ez a rend, tisztaság, ez a gondoskodás, megilletődöttséget váltott ki belőle. Talán ha otthon is így lett volna... De nem, „otthonra” nem gondol többet, ezt elhatározta, mert hagyták, hogy intézetbe kerüljön. Igen, Jóska megnyugodott az intézetben. Hatalmas étvággyal evett és gyürközött az iskolai anyaggal. Sok volt a lemaradás, nem ment könnyen a tanulás. De egy-egy jobb feleletnek együtt örült a felügyelönővel. Tavaly a József napot még ott töltötte Gyönkön. ö is „rendelhetett”. Névnapja volt. A konyha kedvenc ételét főzte, bablevest, mákos tésztát... Eszébe sem jutott erenak, új gyereknek, s Jóskát elvitték. Hát, bizony, odakinn, a megye túlsó végén, a kis faluban, földes szoba várta, öreg, tsz-nyugdíjas nevelőszülők, az ágya sem hasonlított az intézetihez, sötét a szoba, kicsi a házon az ablak. Jóska napokig szótlan volt, nem értette, hogy miért változik örökösen a sorsa. Megmaradt a családnál, mert hiszen az intézet helyezte oda, egy másik felügyelő néni járt ki hozzá havonként, de nagyon sokáig tartott, amíg egy kicsit felmelegedett a két öreg iránt... Irt is a felügyelő néninek, hogy ha lesz hely odabent, gondoljon rá. A gyönki gyerekek az otthonban, hasonlóképpen éreznek. Megszokják, megszeretik rendjét, tisztaságát, a kulturált körülményeket. Nevelőszülőknél más környezet várja őket. Nem szívesen mennek. Az intézet továbbra is gondoskodik róluk, ellenőrzi körülményeiket. De hát, többnyire idős emberek vállalják a nevelő szülői szerepet, akiknek a nyugdíj mellett kis pénzforrást jelent a gondozás, és szeretnék, ha gye rek lenne a házban. Az intézet különösebb igénnyel nem léphet fel a nevelőszülőkkel szemben, mert a gondozási díj igen alacsony. Ezek az idős emberek nem tudnak megfelelően foglalkozni a kihelyezett gyerekekkel, öregek ehhez... Megpróbálnak segíteni a helyzeten. Ezek a tapasztalatok ugyanis országszerte azonosak. A nevelőotthon-igazgatók tervezetet dolgoznak ki a gondozási díj felemeléséről. így valószínű, hogy középkorú, gyermektelen házaspárok is vállalnak nevelést, akikre inkább rábízhatják az ottho elejétől kezdve. Csak röviden, mondta Likov. — Értettem. — Csisztov egy nagyot köhintett a tenyerébe, s ^ a homlokát. — Különös. Se®- nebbig igaz... Azt lehetne erre — Kőt rejtekhely két szomszéd- mondani: ez csak fogás, amellyel városban... — Aszker megtöröl- megnyerheti a nyomoz» bizalmát, elkezdte. — Fél évvel ezelőtt tudomásunkra jutott, hogy az ezredest — mondta Likov. RSHA-ból igen fontos utasítást Aszker leült, küldtek szét a Gestapo, az Abwehr, az SD és az SA valamennyi hogy az feltétlenül elhiggye a — ^ Hallgassuk tovább Csisztov további vallomást. Dehát az ilyen fogás csak egy esetben szükséges. Mégpedig, amikor a bűnöző Csisztov folytatta: tudja, hogy a nyomozók ellenA rejtekhelyét egy speciális őrizhetik vallomását. Nem így szervezetének. Maga Heinrich csoport keresi. Működési körlete van? Himmler SS-Reichsführer írta Karislustehan van. Ügyesen, nagy —• Megengedem, alá. Az utasítás előírja ezeknek aktivitással dolgozik. Eddig sike- _ Homann viszont nem is sej- a szervezeteknek, valamint az [ült meghatározni, melyik körzet- tí( hogy a kezünkben van Schulz Algemeine-SS, a Waffen-SS, a ben van az objektum. Ennyi az hadnagy Lange Obergefreiter és Verfügungstruppen- és a „Toten- égési Ettől egy lépéssel sem tud több más egykéi katonakopf kötelekéinek is: kövesse- tovább haladna a csoport. Nehe- társa nek el mindent, hogy archivu- ZBI} hihető, hogy a kémelhárítók maik sértetlenül megmaradjanak, még nem szereztek tudomást róla. Mit és semilyen körülmények között Ott most maximális óvatossággal .8yan se kerüljenek az ellenség kezébe, dolgoznak a mieink. A legkisebb rnlnda7,t’ A Keletről való evakuálás ese- melléfogás katasztrófához vezet- tén az archívumokat szigorú hét. őrizet mellettt a meghatározott — Bocsásson pontokra kell szállítani, ahol azo- történt? — Aszker nyugtalanul kát rendszerezik és speciális fém- mozgolódott a széken , , , . IT ,, , ... ládákban átndiák tit.krvc mwSr . , , . f „ , .. ., gával hozta Homann vallomásait? íaaaKDan atadjak titkos megor- — Azt kérdezi, mikor lett ilyen 6_ T„»n zesre. Azt, hogy hol, milyen pon- bonyolult a helyzet, s mióta szag Ig ’ dossziéban tokon és kinek a vezetésével hoz- [ásznak jobban utánunk a neme- ták létre ezeket a rejtekhelyeket, tek? javasol tehát őrnagy? kell fogadnunk tehát amit Csisztov ezredes közölt? Aszker hallgatott. — No jól van. — Likov felállt, Aszker tudtára adva ezzel, hogy a beszélgetés befejeződött — MaIgen, vannak. mennyi a számuk és tulajdonképpen milyenek ezek, ezt eddig még nem tudtuk megállapítani. — Csak vagy két és fél hónap■ kérdezte vissza az ezreö«« “ Hagyja itt. Még ma ide ren- Keraezte vissza az ezredes. delem hozzám Homannt. Szeret— Igen. — szólt közbe Likov. — De mindössze egyetlen rejtekhelyről, ~ TT“ .T“?' pedig bizonyos, hogy jóval több r*Jtekhelyet ePltenl? van. — Ostburgban? — kérdezte Aszker. deti terve, hogy ő innét megszö- nők gyermekeit. Gyönkön intézik kik. És a többiekkel együtt ki- j egész Tolna megye nevelőszülői váncsian és kis félelemmel néze- hálózatának kiépítését. Azon dol- gette az érkező idegen asszonya-' goznak, hogy ez a hálózat megfe- kat. Nevelőszülők... Jaj, csak őt lelőbb legyen, hogy megbízható ne- válasszák. Jó itt... otthonra találjanak a nevelősziiDe egyszer mégis csak sor ke- löknél is a gyerekek, rült Jóskára. Kellett a hely más- — bencze — nék megismerkedni vele. Magái — Vagy negyven nappal ezelőtt, pedig holnap délelőtt tízre vá— No és, — tette fel a kérdést rom, ja kaptunk bizonyos információt hogy ?eh/'7' — o-vAi-f- irXvKo t ;ir/vTT ta„ lenne elszállítani onnan az irato- Másnap a megbeszélt időben, kát ^ valami más helyen egy új Aszker ismét megjelent Likov rejtekhelyét építeni? szobájában. A tábornok fáradtnak Számolunk ezzel a lehető- látszott. Nem aludt az éjjel, seggel is es keressük a megoldást a megfelelő szállítóeszközre. De- ‘ Homant kihallgattam — ., ,, , hát ezek az archívumok amelyek- mondta. Pontosan ugyanaz a — ystburg? csisztov ezre- rgi szó van> mennyiségre is meg- benyomásom, mint a magáé. deS ew^a^°ZOtt'z lehetősen tetemesek. Több száz Likov ceruzát vett fel az Nem. Egy másik helységről nagy ládából állnak. A német aszúiról, szórakozottan, elgon- van szo- titkosszolgálat állandóan abban dolkozva forgatta az ujjai köNem Ostburgban, — mondU a körzetben szaglászik és speciá- zött> aztán visszatette, maga elé Likov tábornok, mint- lisan a rejtekhely iránt gyanúsan — Ezek szerint, — szólalt meg ha hangosan gondolkodna. érdeklődőkre vadászik. Aligha va- kis idő múlva a tábornok — megAszker hangtalanul mozgolódni lószínü, hogy észrevétlenül el le- egyeztünk, hogy hiszünk Homan- kezdett a helyén. hét az orruk e:őtt haladni egy nak... De hogyan legyünk azzal, Ez a város Hamburg alatt, aikkora autókaravánnal, mint amit Csisztov ezredes jelentett? az Elba partján van, — folytatta amekkorát ez az óriási irat- Magának van valamilyen oka rá, Csisztov. mennyiség igényelne. A németek hogy ne higgyünk neki és az em— Melyik partján? — kérdezte okosabbak lettek, nem úgy dől- hereinek? vissza Aszker. goznak már, mint a háború első — Nincs, tábornok elvtárs. — A balpartján, vagyis a nyu- szakaszában. Távol állnak tőle, — Én sem tudok semmi ilyen gáti felén. Pontosabban nem ma- hogy lebecsüljék a szovjet fel- okot. gán a folyóparton, hanem vala- derítés erejét és lehetőségeit. Csend lett. Egyikük sem szólt, mivel arrébb tőle. A tábornok megköszönte Csisz- Likov is, Aszker is gondolataiba — A város neve? tovnak a jelentést. Az ezredes mertilten ült. — Karlsluste, — mondU Csisz- köszönt, s távozott. — Lehetséges, hogy Ostburgtov. — Feltételezhető, hogy a vá- — Nos — mondU Likov, amikor ban is, és Karlslusteben is van roska közelében, az erdőben vala- egyedül maradt Aszkerrel, — mi rejtekhely? — folyUtta a táborhol a folyón ál égy földalatti rej- a véleménye az egészről? nők. — Az adott körülmények tekhelyen vannak azok az ira- Asziker hallgatott. között nem lehet alaptalannak tetők, amelyekről szó van. Ponto- — Beszéljen csak, — mosolyo- kinteni ezt a feltételezést sem. sabban: egy része ezeknek az ira- dott el Likov. De egyelőre nem tudom elfogadtoknak. A rejtekhelyei azzal a Aszker felállt, s megfogU a ni. Két ok miatt. Az egyik: a két céllal létesítették, hogy megőriz- szék támláját. város túlságosan közel fekszik zék ezeket az archívumokat akkor — És én mindennek ellenére egymáshoz. Éppen ezért semmi is, ha Németország elveszti a há- hiszek abban, amit Homann mond értelme nem lett volna kétszer borút, s megszállják a területét. — szólalt meg csendesen, de igen elvégeztetni egy és ugyanazt a — Engedje meg, tábornok elv- határozott hangsúllyal Aszker. nagy munkát... A rejtekhely építárs. — Aszker felállt a helyéről. Likov nem válaszolt. tésére gondolok. A másik ok pe-f Megkérdezhetem, milyen for- — Hiszek neki — folyUtU Asz.- dig: Csisztov ezredesnek a rej- rásból szerzett tudomást az ezre- kér — és nem tudok ellene sem-, fekhelyről közölt adatai megle- des eivtárs az archívumokról és mit sem felhozni. Amikor beszé- pően hasonlítanak Homann és a a rejtekhelyről? lek vele egyenesen a szemembe Bakuban leUrtóztatott ügynök — Tessék. — Likov Csisztovra néz, kérdéseimre nyugodt, maga- adaUira. nézett. — Válaszoljon Kerimov biztos hangon válaszol, elmond őrnagynak. részletesen mindent, amit arról (Folytatjuk)
