Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
8 Egyedül Már bánta, hogy Gizit odahívta magukhoz. Ági látta, hogy Zolit teljesen az új vendég köti le, s csak apró jelentéktelen figyelmességgel emlékezik meg a társaság többi tagjáról. Végigmérte Gizit. Azt hitte, jól ismeri. Négy évig együtt jártak iskolába, de mint vetélytánsat most más szemmel nézte. Csino- a lányok közös iskolai élményei- sabb nálam — állapította meg, ket elevenítették fel, Zoli pedig és magában újabb összehasonló vagy mosolygott és apró megjegy- tást tett. zésekkel kísérte a beszélgetést, Én fekete vagyok, 6 szőke — vagy Gizit bámulta. Zolinak ez is újdonságot jelent. A fiú hirtelen Bea felé fordult. Igaz, Bea is szőke, de ő csúnyács- — Pördülünk egyet? — kér- ka és Zoli. mindig is csak azért dezte, de a választ nem is várta tréfálkozott vele, hogy ne érezze meS, mert Bea mindig ment, ha magát kívül a társaságon. Zoli hívta. — Magasabb is mint én — és ő is belé van bolondulva __ e szébe jutott, hogy az utóbbi Nem is tudom minek cipelem időben néha kicsinek érezte ma- mindig magammal... Még szegét Zoli mellett. Kapcsolatuk ele- rencse, hogy Zolit nem érdekli, jén ezt észre sem vette, csak mos- De vajon miért nem Gizit híyta tanában. el most magával, ha egész este Bosszantotta a melléfogás, hogy neki udvarolt? Nem... Gizit Gizit akaratlanul is összeismer- majd ezután kéri fel, mintha ez- tette a fiúval. Zoli csinos és nép- zel csak az udvariasság szabászerű fiú volt, s Áginak az is jól- lyainak tenne eleget, pedig bizesett, hogy kettőjük ismeretsége tos csak erre pályázik... Ravasz, beszédtéma volt a többi lány- és akkor még csak számon sem nál. Szerelemről nem esett szó kérhetem..; Számonkémi? — közöttük, de Ági szívesen mutat- álltak meg Ági zsibongó gondolakozott vele. tai, mert rádöbbent, hogy azt Zoli alapjában véve hálás ti- sosem szokták. Hirtelen úgy érez- pus volt, pedig arról sohasem te valamiről elkésett, beszélgettek, ami kettőjük között Vissza jöttek, de Zoli le sem ült,, mrtent Igaz, arról sem, hogyan Gizi felé fordult. A lány aorólé- lesz a folytatás. Ági érzelgős do- kos gonddal eloltotta cigarettáját. Jognak tartotta, hogy magukról rán+rtt egyet pulóverja alján beszéljenek, meg talán attól is tartott, hogy Zoli nem tudná rt ü szemében csak egy pilmire vélni, hogy az ő megszokott ^ lanatra tűnt fel a mohónagyvonalúsága után naiv érzel- ság, de Ági azonnal észrevette. A mekről fecseg. Persze ha Zoli...? Plans felé indultak. Áei idegesen Az más lenne. Hiszen több mint babrált a gyufával, aztán felser- egy hónapja együtt járnak. cent, arcát megvilágította a láng. _ Masa elé fújta a füstöt és elforl^loszor a világ legtermésze- dította a fejét. Igyekezett közöm- tesebb módján engedett bős arcot: várni, de fél szemmel Zolinál?, amikor fölhívta a laká- föléj ük nézott. sára. Akkor csendes mosolygás- Ági arra gondolt, hogy a zené- , nyugtázta Zoli kávéfőző igye- szék játszanak valami gyorsat, kezelet es a lampaoltást is. twistet, vagy madisont. vagy bárZoura nezett. A régi trükkök- mit csak néni tangót, mert., kel próbálkozott és miközben mert arra engedélyezett a simu- ezerszer elsütött vicceit készítette lás. elő, komolykodva összeráncolta a szaxofonos egy költött szív- homlokai. beharapta a szájaszélét, küldi szellemességet dürmvövött rn^rt tydta. hogy ez jól áll neki. a mikrofonba, szemöldökét fel- Csakhogy az örökké kész szel-, szalajtotta homloka közepére, és Jemess egekkel, most nem neki, kaján, cinkos Vigyorgással rá- nem is Beanak vagy más fiúk- kacsintott a tóncolókra. Ági tud- nak produkálta magat, hanem >ta, iassa szám következik. Gizinek. mondott és Gizi egy pillanat múlva belegyezően rábólintott. Visszatértek az asztalhoz. Ági felrezzent, de akkor sem nyugodott meg, amikor Gizi valami tanulnivalóra hivatkozva szedelőz köd ni kezdett. Elment. Mindnyájan maguk elé bámultak, Zoli kortyolni kezdte a vermutját és még árról is megfeledkezett, hogy a szokásos „pró- szit”-tal emelje fel az asztalról. Később egyre többször türelmetlenül az órájára nézett, majd magyarázkodva beszélni kezdett: — Ma még szeretném az öregeket ébren találni... Tudjátok a mama már reggel pénzt kért tólem... valami vacakot akar venni... és nálunk ma volt a fizetés. A zene elhallgatott. A gi maga elé meredve bólintott, aztán mintha meg akarna «kapaszkodni valamibe megkérdezte: — Holnap találkozunk ...? — Holnap? ... Te nem tudom .. illetve nem hiszem. Pokoli sok melónk lesz. Azt az export cuccot kell még ellenőriznünk ... talán este is lesz mire végzünk. De ... de majd felhívlak! Jó? Itt a pénz fizessetek helyettem is, szóval... szóval, szia! Messziről hullottak a szavak Ágira, csak lassan fogta fel őket. Az ajtóra bámult. Bea közelebb húzta hozzá a széket. A szomszédos épületben véget érhetett a mozielőadás, hamarosan megtelt az egész terem. A két megüresedett széket valaki elkérte az emberek zsibongtak, a zenekar újra játszani kezdett és Ági nagyon, de nagyon egyedül érezte magát. Monostori Miklós PAPP LÁSZLÓ: Búcsúzó öreg munkás Mióta eszemet tudom, korán kelek és dolgozom. De most eljött a pillanat leteszem szerszámaimat. Búcsúzom esztergapadok nagy szabadságra Indulok. Elvtárs. talán nem is hiszed, itt nyűtt közben az életem. — Uszre vettem — nem volt nehéz —< hogy valamit arcomra vés egy szigorú vidia-kés... Hihetetlen, hogy vége van .., örülj, — vigasztalom magam —• Vár a kiskert, az ulti és a komákkal a sörözés. Az asztalon bor és virág, engem búcsúztat a brigád. > Lohad a tűz, lealkonyul, egy munkás nyugdíjba vonul. —> Vártam, s rettegtem e napot, szomorú és boldog vagyok... KONCZ ISTVÁN: Áthajlások Szöszmötölsz mondasz valamit, ha nem is figyelek oda. Addig duruzsolsz így, amíg egészen felszív a szoba szendergése. Valahova szú-percegés közé szorít a csend. Rezdüínek tétova asszonyt mozdulataid. Miért szeretlek? — Senki sem szólhat bele így dolgaimba mint te. Mert mint a mélyvízen a ferde fény nyaláb, vagy mint a hóvirág szövetén a tinta: úgy ivódsz át sejtjeimen. Nyakát az ellenkező irányba erőltette, de azt látta; hogy Zoli maga felé húzza a lányt és valaEllenállhatatiannak vélt mosolyát öltötte magára és Gizi az új A szünet veget ért. A dobos hegyét kidugta fogai között, fejét egy kicsit hátrahúzva úgy mosolygott. hogy szemében hamis, kételkedő kíváncsiság csillogott. Aztán egy abba maradt mozdulattal az asztal felé akart mutatni, de Zoli alig észrevehetően megrázta a fejét, valamit megint halkan söprüzni kezdett, és a szaxofon . búgása mögött hallani lehett a zongora finom alájátszá- sát. — Elhívom táncolni, legalább addig nem udvarol Gizinek — és már simította is le szoknyáját, hogy az asztal alól kiemelje körömcipőbe bujtatott lábait. — Gyere. Klassz kis tangót játszanak — mondta bizalmaskodva. — Jó, jó, megyek — intett Zoli, de előbb odahajolt Gizihez a félbemaradt poént a fülébe súgta. A lány fölnévetett, de a máskor kpdvelt vidámságot Ági most fülsértő vihogásnak érezte. A táncparketten Ági a fiú vállára hajtotta a fejét. Sokáig nem szólt egy szót sem és tudta, hogy Zoli is unottan bámul a zenészek felé, szeme csak akkor csillan fel, amikor az asztaluk irányába fordulnak, ahol Gizi éppen cigarettára gyújtott, \ — Milyen előkelőén fújja a füstöt. — Ági utálatot érzett. Hirtelen kifakadt: — Remélem még nem vagyok téma köztetek? A fiú megrezzent, merevebb, lett és egy kicsit eltolta magától a lányt. Bizonytalankodva mondta': — Ott ülsz az asztalnál... tudod miről beszélünk. — Csak tréfáltam — jegyezte meg erőltetett könnyedséggel, s közben önmagát korholta. Csak ném vagyok féltékeny? Ugyan, ostobaság. Dühös- volt magára, a kífakadásért, mert tudta, hogy Zoli nem szereti, ha valaki tapa- dóan ragaszkodik hozzá. A szám végén visszakísérte az asztalhoz. Egy ideig beszélgettek. SASS ERVIN: Fecsegés egy görbe tükör előtt A természetnek különös tei emtménye ő. Akad közöttük kedves, megnyerő, szenvedélyes és alázkodó, (hogy finoman körvonalazzam) nagyhangú és fontoskodó, halk-beszédű és cserfes, mint kis patak, akad csinos és csúnya, és újra, meg újra megújuló, kit nem kezd ki a múló idő. Azt mondjuk róluk: im. a titkárnő! Lám. róluk írok verset, ilyen faragatlan nyerset, pedig nem volt ilyen tervem. Bár igaz, hogy mi is (nem titkárnők) fériiak és nők. sokszor olyanok vagyunk, mint ők. Van közöttünk szenvedélyes és cipők. akad nagyhangú, aki ha több ma, mint tegnap volt elfelejti a szülőfaluját, tovább: akad glázkodő - is, mint a hernyó csúszni úgy képes, akad negédes. szenvedélyes, halk-beszédű, és olyan is, kinek be nem áll a szája, s mint végtelen-szalagú magnetofon darálja a betanult leckét, s ezzel hízeleg másnak, aki szintén hízeleg, s magát pózba vágva tetszeleg. És főzni is tudunk: a titkárnő feketét, mi pedig egymást, ha abból hasznot szimatolunk, s a haszon mindig édes... Rémes! Hát ilyenek vagyunk?! Összetörni azt a bolond tükröt, a szóból elég legyen! Ki ismer itt magára? Senki sem... ■wwwwvw y y v vvvrvvTrfvx v v v y v v v v «• v vvy' Éppen befejeződött a televíziós oktatófilm. Ez mintegy pontot tett a detektívdráma-írók részére indított tanfolyam után. A film címe: „A beszappanozott áldozat”, azt mutatta be, hogyan vedlett egy nyomozógyakornok álborbéllyá, aki hét áldozatot gyilkolt meg, míg végül ő maga is egy olyan áldozatnak lett az áldozata, aki csak tetette magát halottnak. Mindez természetesen csak azután következett be, ami kor a gyilkosság miatt bűnvádi eljárás indult egy pap, egy nyugatnémet falu bírája, egy postás, egy kerékpárversenyző és egy maneken ellen, — Hölgyeim és uraim — szólalt meg dr. Schwarz, a tanfolyam vezetője, a kriminológia tanára — az imént látták, miről is szól egy mai bűnügyi dráma. Az olyan kezdőknél, mint Edgár Wallace, vagy Conan Doyle, a gonosztevő fejbevágni igyekszik a detektívet. De a bűnügyi drámák mai szerzője a közönséget vágja fejbe. Ehhez szüksége van először is több hullára, másodszor több gyanúsítottra, s harmadszor olyan megoldásra, amely szerint olyasvalaki lesz a gyilkos, aki minden gyanún felül áll. Ha ehhez még ki tudnak találni néhány gag-et, például olyasmit, hogy csengetnek, $ az ajtóban Ssuperdeiektivdráma mindig másvalaki áll, nem az, akit várna az ember, akkor önöknek, mint detektívdráma-íróknal: biztosítva van a legteljesebb sikerük. Végeztem. A hóna alatt függő tokból kirántotta pisztolyát és búcsúzóul háromszor a feje fölé lőtt. Haza siettem, hogy papírra vessem ötletemet, amely jóval felülmúlja a beszappanozott áldozatot. Az eset színhelye: egy New York-i szálloda, ahonnan három hét alatt mindennap eltűnt egy gazdag vendég. Huszonegy hulla volt benne és tíz folytatást jelentett a televízióban. A gyanút sorjában rátereltem az eladósodott hoteldetektívre, a csempész lift- boyra, a részeges portásra, a kábítószereken élő szobaasszonyra, a büntetett előéletű elsőemcleU pincérre, a hotelből csupán éjszaka távozó vendégre és a holdkóros ablaktisztítóra. Gag-ek csak úgy hemzsegtek a történetben, például az egyik áldozathoz éppen húsáéikor kopogott be valaki és az ajtó előtt a Mikulás állt. S ekkor jött a nézőket fejbevágó, ragyogó poén: a gyilkos a detektívfelügyelő volt, aki a nyomozást vezette. De amikor bevittem a részletes szinopszist a nyugatnémet TV- hez, a kedves szöszke dramaturgkisasszony megrázta a fejét: — Nagyon kedves, igazán nagyon kedves kolléga úr, de az ötletét máris túlszárnyalták. Egész évi folytatásos detektívdráma közvetítését készítjük elő. Minden héten egy adagot sugárzunk belőle. Szuperdetektívdráma lesz. amely mellett az 'ön története, sajnos, engedje meg, hogy így fejezzem ki magam: teljesen érdektelenné válik, önnél mennyi is a hullák száma? — Huszonegy — feleltem szerényen. — Látja, a miénkben kilencvennyolc. Szerepel benne egy keletázsiai gőzös egész luxus-utas garnitúrája: hét milliárdos leánycsemete, negyvenegy milliomos papa, akiket teljesen kifosztanak, ön hány személyre tereli rá a gyanút? — Hétre. — A miénkben uram. nyolcvan gyanúsított szerepel: közte egy komplett futballcsapat, amelynek tagjai revütáncosnőknek álcázzák magukat, továbbá egy ál-lord a családjával és egy fedélzeti zenekar, amelynek tagjai ékszercsempészek. Az ön gag-je a húsvéti Mikulással nem rossz, meg is vesszük öntől, de feltétlenül megváltoztatjuk kissé. • Mikulás helyett mondjuk egy rozmárt állítunk az ajtóba. Ámde Önnél a. detektívfeliigyelő a gyilkos. Tudja, ki a gyilkos g mi darabunkban? Megpróbáltam kitalálni: — A hajóskapitány? — Ugyan,, kérem! A kapitány a gyanúsítottak közé tartozik, tehát nem lehet gyilkos! — Igaza van. Akkor hát o helytartó? — Az sem. — A dramaturgkisasszony összekulcsolta kezét — A mi gyilkosunkat senki sem fogja kitalálni, kedves kolléga úr, még az ötvenkettedik, vagtiis utolsó folytatás után sem. — Mégis, kicsoda hát? — A szerző! Ez aztán a befejezés, mi? Szenzációs meglepetés, ugye? — A szerző? — csodálkoztam, — Akkor őt meg kell büntetni! — Úgy van! — felelte a szöszi- ke és megint mosolygott, — Arra ítéljük, hogy végig kell ülnie a készülék előtt mind az ötvenkét adást!! Ford.: Sárközi Gyula l
