Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

1963. március 3. YOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG! 1 Tudo m ú *fj—TECHNIK A----------------------mmm-kmrnmm---------------------­H ogyan .gyűjt erőt* a fény Optikai rádiótelefon — Megvilágítják a Holdat — Szovjet tudósok szenzációs felfedezése Egy tudós szembeszállt a köz­keletű igazsággal. Ez az igazság azt mondta, amit mindannyian tapasztaltunk, hogy a fénysugár bármely — akár a legáttetszöbb — közegen áthaladva veszít ere­jéből. A tudós, Valentyin Fabri­kant azonban már huszonkét év­vel ezelőtt azt mondta doktori disszertációjában: „Kísérleteink­ben a közegből kilépő fénysugár ereje nagyobb lesz, mintha kö­zegbe belépőé." A tétel az első pillantásra nemcsak a már emlí­tett közkeletű igazságnak, hanem a józan észnek is ellentmondott. 1951 tavaszán azonban Fabri­kant professzornak és a szovjet Fénytechnikái Intézet másik két munkatársának sikerült első íz­ben igazolni a tétel helyességét. Megtalálták azt a közeget, amely-- ben a fény nem veszített erejé­ből, hanem ellenkezőleg: erőt gyűjtött. Einsteinnel kezdődött... A történet az 1916-os esztendő­höz nyúlik vissza, amikor Albert Einstéin felvetette egy szokatlan optikai jelenség lehetőségének gondolatát: az atomok indukált fényt sugározhatnak ki. A közön­séges atomok azonban csupán el­nyelik a fény részecskéit, a fo­tonokat, vagyis gyengítik a fény­sugarat. Amikor viszont a foton fölös energiával rendelkező, ger­jesztett atomra hullik, ki tudja sütni ezt az atomot, vagyis rá­kényszeríti, hogy még egy fotont bocsásson ki magából. Az ilyen­formán született fotonok ikertest­vérei azoknak, amelyek szülték őket. Mi több, ugyanabban az irányban haladnak. A közönséges atomok fény­elnyelése rendszerint túlsúlyban van a gerjesztett atomok által kiváltott „fényerősítéssel” szem­ben. Ilyen gerjesztett atomból egyébként mindig kevesebb van, mint közönségesből. Senkinek nem jutott eszébe, hogy létre le­het hozni olyan közeget, amely­ben már a fényerősítés lesz túl­súlyban az elnyeléssel szemben. Ennek lehetőségét először a már említett Valentyin Fabrikant fo­galmazta meg. E lehetőség reali­zálásához csupán arra van szük­ség, hogy a közeget kibillentsék egyensúlyi helyzetéből. Ha álla­potában ugyanis ez a változás be­következik, akkor a közegben több lesz a gerjesztett atom, mint a nyugalmi helyzetben lévő. A gerjesztett atomok „felhalmozá­sának" több módja van, köztük: az elektromos kisülés, vagy pél­Két lengyel újító a kévekötő ara tógép elhasznált köteleit, amelyek Afrikából és Brazíliából importált értékes szizdlkenderből készül­nek, újbóli felhasználásra teszik alkalmassá az általuk kidolgozott módszer segítségével. A képen lát­ható újítók ügyes zúzógépüket „etetik”. dául pót-fényforrások sugárzásá­nak alkalmazása. Kísérlet kísérletet követett, közben Valentyin Fabrikantnak hűséges munkatársa volt Fatyima Butajeva kandidátus. Fáradozá­saik eredményeként sikerült olyan berendezést szerkeszte­niük, amelyben már létre lehe­tett hozni az előbb említett köze­get. Ekkor kapcsolódott a kutatá­sokba a tudóskollektíva harma­dik tagja, Mihail Vudinszkij kandidátus, aki igen helyesen tüstént felismerte a felfedezés gyakorlati lehetőségét: alkalmaz­ni lehet az elektromágneses hul­lámok erősítésére. A Fénytechni­kai Intézet három munkatársá­nak felfedezését a Szovjetunió Találmányi hivatala elfogadta, a következő címmel: „Az elektro­mágneses sugárzás (ibolyántúli, látható, infravörös rádióhullá­mok) felerősítésének módja” cím­mel. A felfedezés elfogadása a fi­zika egy új ágának, a kvantum­rádiótechnikának a születésnapja. Egy különös kísérlet De lássuk annak a bizonyos disszertációbeli mondatnak a bi­zonyítását: „Kísérleteinkben a közegből kilépő fénysugár ereje nagyobb lesz, mint a közegbe be­lépőé.” Az elsötétített szobában a fénycsőben két sugár villan fel: felül keskeny, rózsaszínű, alul széles, zöld fénysáv. Ez utóbbi, zöld fénysugár a kísérlet közben mind erősebb lesz. Mi történik? Az első, rózsaszín fénysugarat fényszűrőn bocsátják keresztül, amely kiszűri a fénynyalábból a kísérletben felesleges kék és ibo­lya-sugarakat, s csak a szükséges zöld sugarat engedi át. Persze, hogy mi szükséges, mi felesleges, az a kísérlettől függ, bármely szín kiszűrhető, illetve átenged­hető. De maradjunk az adott kí­sérletnél. A kiszűrt zöld sugár egy lencsébe kerül, amely a fény­nyalábot összegyűjti. Egy megfe­lelő szögben elhelyezett tükör a lencséből kilépő fénynyalábot egy hidrogén és higanygőz eleggyel töltött lámpába továbbítja. Ami­kor a lámpában bekövetkezik a kisülés, ez a kisülés felbomlik, s a hidrogén atomjai a felső réte­gekben helyezkednek el: ezek a hidrogénatomok színezték rózsa­színre a kísérlet elején említett fénycső felső részét. Ennek a lámpának az a feladata, hogy fel­erősítse a zöld fénysugarakat. A lámpa szomszédságában még egy lencse van, amely fókuszba gyűj­ti össze a felerősített fénysugarat, s a színképelemző készülékbe to­vábbítja, amely a színképből ki­választja a zöldet. A fénysugár megnövekedett intenzitását gal­vanométerrel mérik. A látványos kísérlet után szól­ni kell a gyakorlatról is. a Fény- technikai Intézet három kutatója által kifejtett módszer alapján szerkesztették meg 1954-ben a Szovjetunióban az első, úgyneve­zett molekuláris generátorokat. A szerkesztők: Nyikolaj Baszov és Alekszandr Prohorov professzo­rok Lenin-díjat kaptak. (Velük egyidőben és tőlük függetlenül, más néven, egy tudós-kollektíva az Egyesült Államokban ugyancsak megszerkesztette a molekuláris generátort. De mi is ez a készü­lék? Négy centi rubin A molekuláris generátor: egy négy centiméter hosszú, fél centi­méter széles szintetikus runbinkris tály. Párhuzamos síkjait gondo­san . lecsiszolták és ezüstréteggel vonták be, mégpedig egyik olda­lon vastagon, a másikon pedig csupán éppen, hogy. A rudacskát kívülről nagytelje­sítményű impulzus-lámpa fonja át, mint valami kígyó. Az impul­zus-lámpa zöld sugarakat bocsát ki, amelyeket a rubin kitűnően elnyel: az impulzuslámpa ezzel gerjeszti a rubinkristály atom­jait. A vörös fénysugarak az ezüsttükrök között — többszörö­sen is tükröződve száguldanak, mindaddig, amíg át nem törnek a félig áttetsző ezüstrétegen, a fotonok egész áradatát vonva ma­guk után. A kilépő fénysugár egyetlen irányba halad, ereje rendkívül megnövekedett. — Az új módszer eredetisége, s minden ismert módszertől való különbözősége abban rejlik — mondotta Fabrikant professzor — hogy a felerősítendő fényjel nem veszíti el energiáját, s megmarad olyan jellegűnek, amilyen volt. Csupán annyi történik, hogy a gerjesztett atomok révén plusz indukált sugóradagot adunk hoz­zá. „Helyrelökik" az űrhajót A módszernek van még egy nagy erénye: az így nyert sugár nem szóródik szét, mint a közön­séges fény, hanem keskeny nya­lábban összpontosul, s így halad a tudósok által meghatározott irányban. Fénye rendkívül vakí­tóan erős. Kiszámították: ahhoz, hogy egy közönséges izzólámpa az ilyen fénnyel azonos erejű le­gyen, az izzólámpa fényszálát 10, sőt 100 millió Celsius fokra kell hevíteni. A koncentrált fánynyalábnak azonban nemcsak az ereje nagy, hanem a nyomása is: több száz­ezer atmoszféra. Ha például az ilyen koncentrált fénysugarat a Földről a kozmikus térségbe irá­nyítanák, helyesbíteni lehetne vele az űrhajó röppályáját, egy­szerűen azáltal, hogy a fénysugár „feljebb lökné” azt. Még csak elképzelni is nehéz, hogy milyen rendkívüli lehetősé­gek rejlenek az elektromágneses sugárzás felerősítésének új mód­szerében. Megszületik például az optikai rádiótelefon. Kísérletek­kel bebizonyították, hogy ez sok­kal jobb lesz, mint a jelenlegi készülékek, amelyek hosszabb hullámokon dolgoznak. A látha­tó fénysugarakban tíz és tízezer rádiótelefon-csatornát lehet léte­síteni. Az új módszer a televí­zió számára is vonzó távlatokat nyit. Napirendre kerül az elektro­nikus számítógépek átalakítása. A gépeket felszerelik ilyen fényerő­sítőkkel, s a számító-berendezé­sek másodpercenként több milli­árd műveletet oldanak majd meg. A világűrben egyenesen határta­lanok a felerősített fénysugár al­kalmazásának lehetőségei. Rövid távon: a Hold megvilágítására gondolunk, felületének olyan rész­letes tanulmányozására, amelyhez nem lesz szükség Földünk elha­gyására. A felerősített fénysugár révén, ha a Holdon egy nyitott könyvet helyeznek el, betűit min­den különösebb nehézség nélkül felismerhetjük majd. A közönsé­ges rádióhullámok nehezen küz­dik le a bolygóközi térségben a távolságokat. Itt szintén az em­ber segítségére siet a felerősített fénysugár. Az űrhajó fedélzetéről kibocsátva ez a fénysugár sok millió kilométert tud majd meg­tenni, s eljut arra a földi pontra, ahová irányították. S ehhez még csak különösebb energia-pazar­lásra sem lesz szükség... GEORGIJ BhOK, az APN sajtóügynökség tudományos szemleírója. Üzemanyaga: a test melege A híres japán Sanyo cég legújabb készítménye a képen látható tranzisztoros rádió, amely az eddigi megoldásoktól eltérően új energiaforrást, az emberi test melegét használja fel. A technikai újítás lényege az, hogy a készülékhez egy igen kisméretű hő­elem közvetítésével a test melegét elektromos energiává alakít­ja át. Angol szöveget fordít a MECIPT-1 típusú román elektronikus számológép A Contimporanul című roman hetilap beszámol arról az érde­kes kísérletről, melyet a kiberne­tika legújabb ágában, az elektro­nikus számológépekkel történő szövegfordításban, nemrégiben fejeztek be Romániában. Az elektronikus számológépek nemcsak a legkomplikáltabb ma­tematikai problémák megoldására képesek, hanem — megfelelő program megadásával — sakkoz­nak is, vagy éppen szövegfordí­tást végeznek egyik nyelvről a másikra. A szövegfordítás alapja a raa- í tematikai nyelvtudomány, mely j matematikai módszerekkel tanul- I mányozza az egyes nyelveket. A l Román Tudományos Akadémia j matematikai nyelvészeti albizott- ' sága 1959 szeptemberétől 1960 év í végéig elkészítette az angol és I román nyelvet összehasonlító j nyelvtanát, Az eredmények nlap- ján Domonkos Erika kidolgozna ; az algoritmusnak nevezett prog- I ramot A kísérletet előkészítő tu- j dományos munkálatokat Grigore 1 C. Moisil akadémikus irányította. Az algoritmust 1961 januárjá­tól 1962 februárjáig terjedő idő­szakban a temesvári Politechni­kai Intézetben készített MECIPT —1 típusú elektronikus számoló­gépre adaptálták. Ez év márciusában kezdték meg az első közvetlen fordítási kísérleteket. A három hónapig tartó kísérlet-sorozatot három ütemben hajtották végre. Az első ütemben a fordítás alapjaival foglalkoztak. A gépnek betűket kellett leírnia, szavakat kikeres­nie a szótárban, majd terekercsre perforált angol szöveget olvastat­tak vele. Az első ütem három mondatnak ragozás nélküli, nyers fordításával fejeződött be. A második ütemben megkísé­relték a szavak ragozását. A gép­nek főneveket, igéket kellett ra­goznia, s mellékneveket fokoznja. A második ütem befejező • kísér­letén a gép két összetett, kü­lönféle ragozott szavakból álló angol mondatot fordított lé ro­mán nyelvre, teljesen hibátlanul. A harmadik ütemben mondat­tani gyakorlatokat végeztettek a géppel. Építészet- a tojáshéj mintájára Modern, kis építkezéseken, ki- ! állítási pavilonokon, utcai árusí- | tó bódékon, strand-épületeken j nálunk sem szokatlanok a hul- ' lám-vonalú tetők. Sokan úgy vé- ; lik, hogy az építészek hóbortja mindez, és nem törődnek különö­sebben a látvánnyal. De a hagyo­mányos tetőszerkezetektől nem véletlen az eltérés, nem is üres modernkedés. Aki megfigyeli az újszerű tető­rendszereket, észreveheti, hogy ezek hasonlítanak egy hosszában kettévágott tojáshéjra. Mi adta. az építészeknek ezt az ötletet? Az, hogy az épületek stabilitásának csökkentése nélkül takarékoskod­janak az építőanyaggal. Rómában — annak idején — négyzetméte­renként 4 tonna volt a konst­rukciós anyag súlya. A gótikus boltozatépítkezések tanulságai ré­vén ez a súly ötszörte kevesebb lett. Amint ezt René Sargar világ­hírű francia építész megállapítot­ta, a francia építészek már a múlt évszázad közepén felfigyeltek a tojás héjának óriási ellenálló ere­jére. Kísérleteik során rájöttek, hogy a szél erejének ellensúlyo­zására a hullámos vonalú tetők igen alkalmasak. De akkoriban hiányzott még az a fontos anyag, amelyből tojáshéjszerű konstruk­ciókat készíthettek volna. De már a beton felhasználásá­val megvalósíthatták a héj szerke­zetet. A héj, görbületei révén, ön­magában merev konstrukció, amit még ellenállóbbá tesz az egymásbafonódó tojáshéj-megol­dás. Újabban még a betonhéjak­ból készült tető is kiszorul. He­lyébe a rögzített drótháló kerül, amelyet tetszés szerint lehet gör­bíteni. Ennek súlya kevesebb a betonnál. Műanyaggal vonják be és változatos esztétikai hatásokat érnek el vele. A brüsszeli kiállí­tás óta a modem építészet egyre gyakrabban használja. Porcéin fuiószaSayon Évezredes a porcelánkészítés múltja. De egyre újabb eljárá­sokkal fokozzák a termelést. Leg­utóbb Prágában rendeztek nem­zetközi kerámiai kiállítást. Itt új­fajta porcelánokat is bemutattak. Feltűnést Jceltett az a legújabb technikájú kemence, amely futó­szalagon viszi a feldolgozóba. Ott megkapja a szükséges for­mát, tovább siklik, a festékszó­rókhoz. Percekkel később a szá­rítóba kerülnek a tárgyak. Infra­vörös sugarak végzik a szárítást, s ezután kerül sor a 850 fokon történő égetésre. Az egész folya- , mat húsz perc alatt zajlik le. Jéggyár hajón A Szovjetunióban, a Kaspi-ten- ger halászainak jobb munkája ér­dekében jelentős újítást vezettek be. Átadtak üzemeltetésre egy olyan hajót, amelyen nemcsak modern halfeldolgozó üzem mű­ködik, hanem egy nagyteljesít­ményű, modern jéggyár is. A jég­gyár terméke — 18 fok Celsius hőmérsékleten tartja a raktárát. Ennek következtében naponta 30 tonna halat konzerválhatnak. Minthogy a halak feldolgozása a hajón történik, erről a halász­kombinátról — amidőn kiköt — azonnal vagonokba rákját át a csomagolt és fogyasztásra kész halkonzerveket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents