Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-28 / 73. szám
4 W63. március 28 tfÖf.NA MTCTPT XíiPÍTTS iß A Tolna megyei Pályaválasztási Tanács 1963. évi tájékoztatója 22. — Hé. — hallottam valakit ' utánam kiáltani. Felnéztem, ugyanazt a lakk-ellenzős sapkájú í'érfit pillantottam meg. „Nem hajtunk fel egy pohár sört?” — kérdezte olyan hangsúllyal mintha régi ismerősök lennénk. — „Fizetem” — tette még hozzá. Valahogy tetszett nekem ez az ember, s elfelejtettem, hogy néhány perccel előbb még össze akartam verekedni vele. Beültünk egy kis kocsmába és sört rendeltünk. Beszélgetni kezdtünk. Leginkább én beszéltein, ő meg hallgatott, csak ritkán szólt közbe, s akkor is mindössze egy-két szót ejtett. Én minden zöldséget összefecsegtem ott, miközben felvázoltam a jövendő Németország képét, amely csupa jóból és szépből állt. Nem vágott közbe, végig hallgatott. Aztán megkérdezte: „Apád szintén dokkmunkás volt, s itt élt a világháborúig? „Hát persze — feleltem. — Dokkmunkás nemzedék a mi családunk. Apám is, meg nagyapám is egész életét itt dolgozta végig.” — Hogyan élt az apád, jobban, mint te? ...” Azt feleltem, hogy nem, nem élt jobban. Emlékszem, nagyon számontartottunk minden pfeninget, hús csak az ünnepekre jutott. „Látod, — mondta — kiderült, hogy azelőtt sem ment jobban az embereknek, mint most. Pedig világháborúig volt Németországnak élettere is, helye is a Nap alatt, gyarmatai is, meg sok más mindene, a te apád pedig, a dokkmunkás, mégis alig tudott ötről-hatra vergődni, éppen hogy csak tengődött. Miért vagy annyira biztos benne, hogy most majd minden megváltozik és ezután tej ben-vajban fürdik valamennyi munkás?" — Alábbhagyott a hangulatom. Belekötöttem minden szavába. „Te haragszol, Jupiter — nevette el magát. — Ez azt jelenti, hogy nincs igazad.” — Csak jóval később' értettem meg, hogy nem őrá voltam dühös, hanem saját magamra. S szégyelltem bevallani.. Hát így ismerkedtünk meg. Ottó Stalecker- nek hívták az illetőt. Kiderült, hogy mindketten ugyanabban a hajógyárban dolgozunk, csak másmás sóján. Ö műszerész volt, én meg lakatos, összebarátkoztunk, habár ő jónéhány évvel idősebb nálam. A műszak után megvártuk egymást, el-eljártunk iszogatALEKSZANDR NASZ1BOV: EJTEK HELY a<z -&Lbán Fordította: Szathmári Gábor ni egy kiskocsmába, ha éppen volt pénzünk. Sőt a nősülésünk is úgy sikerült, hogy két barátnőt vettünk el. Ne is mondjam, a két asszony a házasság után is sül- ve-főve együtt volt... Amikor én átköltöztem Ostburgba, jött utánam Otto is. Ugyanabban a gyárban dolgoztunk. Amikor megkezdődött a háború, engem besoroltak a Wehrmachtba, Staleckert pedig nyugton hagyták. Neki aligha akad versenytársa a szakmában, annyira ismeri a mesterség minden csinját-binját... — És a barátja, ez a Stalecker, szintén nem tagja semmiféle pártnak? — Nem tudom, tiszt úr. — Lange elgondolkozva folytatta: — Amit nem tudok, azt nem állítom. De Staleckernek régóta van elszámolnivalója a nácikkal. Azok a gazemberek alaposan megkínozták az internálótáborban a bátyját. S a karmaik között volt a felesége is. Egyszóval, visszafizetett volna már nekik, ha lett volna alkalma. Ezt nyugodtan állíthatom. — Lehetséges, hogy már meg is kezdte a törlesztést? — szólt közbe Aszker. — Bizonyosan nem ölhetett kézzel ül ott Ostburgban, mi? Lange vállat vont. — Ki tudja? — felelte. — Otto bátor, határozott természetű ember... — Igen, — dörmögte elgondolkozva Aszker. — Rendes barátai vannak. — Nem rosszak — bólintott rá Lange. — No, és a harmadik? — A harmadik katona. Együtt szolgáltam vele. Georg Homann. — Együtt szolgáltak, — ismételte Aszker, gondosan vigyázva, hogy megőrizze hangjának közömbös nyugalmát. — Na, és, miféle ember ez a... hogy is hívják? — Homann, tiszt úr. — Mi van ezzel a Homannal? 'Most nincs maguk között? Vagy elesett? — Sem az egyik, sem a másik. — Hát akkor, hol van? — Ahogy egy héttel ezelőtt kihirdették: dezertált. Átszökött a maguk oldalára. Most valami fogolytáborban őrzik, vagy valami ilyesmi hír jött róla. Kivéve természetesen. ha útközben nem lőtték agyon. — Maga úgy beszél, mintha nem tudta volna, hogy Homann dezertálni készül. — Én valóban, semmit nem tudtam róla. — De hiszen, maguk jóbarátök voltak! Lange kiegyenesedett a széken — Ilyen az ő természete, tiszt úr. Ha egyszer nem mondta, bizonyosan azért van, mert nem mondhatta. Nem mondhatta, és kész. — Maguk a háború előtt is is- rperték egymást? Lange a fejét rázta. — Nem. Bár nem laktunk távol egymástól: mind a ketten Ostburgban éltünk. Homannal másfél éve ismerjük egymást. Azóta, hogy egy századba kerültünk. — Maga mikor volt otthon utoljára a családjánál, Lange — kérdezte váratlanul Aszker. — Régen. — De gondolom, szeretett volna már elmenni? — Természetesen, tiszt úr. Nagyon szerettem volna. De hát most már vége. Várni kell, amíg befejeződik a háború, vagy hadifogolycsere lesz. — A családja hol él? Ostburgban? _ — Igen, ott, tiszt úr. A feleségem és ötéves kislányom van ott. Nagyon nehéz most a helyzetük. Kevés az élelem, s ráadásul elég gyakran bombázzák Ostbur- got. Homann mesélte, hogy ... (Folytatjuk) A palettán színek vannak A tanév befejezése előtt az általános és középiskolai tanulmányaikat befejező fiatalok legnagyobb gondja, milyen pályát válasszanak. Gyakran nehezen tud dönteni a végzős diák, hogy szakmát tanuljon, vagy iskolai tanulmányait folytassa. Ezek a gondok természetesen nemcsak a fiataloké, hanem a szülőké is. Sót, a fiatal és a szülő gondjában osztozik a pedagógus is aki több éven keresztül figyelte, tanította a fiatalt, formálta jellemét. magatartasat. A pedagógus ismeri diákját és ezért természe- tes' .ll°8y a„ fiatalok éppúgy, mint a szülők, tőlük várják a legtöbb segítséget a pályaválasztás gond. jainak megoldásában. Az ifjúság pályaválasztásának megkönnyítését célozza az 1027/1961. számú kormányhatározat, amely elrendelte az ifjúság pályaválasztási felvilágosítását, illetve a tanácsadás megszervezését. A határozat végrehajtása során a fiatalok széles körű társadalmi segítséget kapnak ahhoz, hogy a lehetőségek figyelembevételével helyes pályaválasztással megtalálják helyüket az életben. A művelődésügyi szervek felvilágosító munkája már eddig is hozzájárult a sok — a pályaválasztással kapcsolatos —, helytelen szemlélet megváltoztatásához. Mégis úgy látszik, tovább kell fejleszteni a fiatalokban a termelőmunka iránti érdeklődést, a termelőmunka szeretetét, megbecsülését: Rá kell vezetni őket arra, hogy a magasabb általános műveltség könnyebbé teszi a szakma elsajátítását. A helyes pályaválasztás jelentőségével már foglalkoztunk. Jelenlegi tájékoztatónkkal segítséget kívánunk adni a pályaválasztás előtt álló fiataloknak és a szülőknek. Az általános iskolákból kikerülő és gimnáziumokban továbbtanuló fiatalok hetenként öt napot az iskolákban, egy napot pedig az ipari, illetve mezőgazda- sági üzemekben, termelő gyakor. laton vesznek részt. A négy évfolyam elvégzése után érettségi vizsgát tesznek, és valamely tanult szakágban előképzést kapnak. Petőfi Sándor Gimnázium, Bonyhád, Kossuth L. utca 4. A gimnázium fiúkat és lányokat vesz fel a járás területéről. A tanulók hetenként 5 napot az iskolában. egy napot az üzemekben töltenek. Mezőgazdasági géplakatos és építőipari szakmában nyernek előképzést. Gőgös Ignác Gimnázium, Dombóvár, Bajcsy Zs. utca 2. Az intézet elsősorban a dombóvári já. rés területéről vesz fel fiatalokat. A négy év után a tanulók gimnáziumi érettségit tesznek. Az egy-egy napos gyakorlaton a fiúk a MÁV lakatosműhelyében, a lányok a termelőszövetkezet kertészetében tanulnak szakmát Apáczai Csere János Iskola, Dombóvár, Arany J. tér 2L A 12 évfolyamos iskola tanulói ugyancsak a MÁV lakatosműhelyében, és a tsz-ben végeznek hetenként egy napon, termelési gyakorlatot. Magyari László Gimnázium, Dunaföldvár, Templom u. 1. Az intézet a paksi járás területéről vesz fel tanulókat. A fiatalok ipari és mezőgazdasági gyakorlaton vesznek részt, öt napon keresztül az iskolában tanulnak, heti egy napot pedig a bölcskei gépállomás műhelyében töltenek. Mezőgazdasági gépjavításból kapnak előképzést, vagy a dunaA Dombóvári Vegyes Ktsz azonnali belépéssel felvesz kályhás és tetőfedő szakmunkásokat Jelentkezés: Dombóvár, Hunyadi tér 20. Telefon: 13—73 (19) ! földvári termelőszövetkezetekben végeznek kertészeti és általános mezőgazdasági gyakorlatot. Alpári Gyula Gimnázium, Gyönk, Hősök tere 11. Az intézet a Gyönkhöz közel eső területekről vesz fel fiatalokat. A fiatalok az orosz nyelven kívül német és görög nyelvet tanulhatnak. A négy évfolyam elvégzése , után érettségi vizsgát tesznek, ezenkívül mezőgazdasági gépismeretekből kapnak előképzést. Vak Bottyán Gimnázium, Paks, Anna u. 16. A járás területéről vesz fel tanulókat. Az ipari szakra jelentkezők a Paksi Konzervgyárban végeznek üzemi gyakorlatot. Mezőgazdasági előképzést a termelőszövetkezetekben szereznek a fiatalok. Garay János Gimnázium, Szek- szárd, Mártírok tere 7. A gimnázium a szekszárdi járás területéről vesz fel tanulókat, akik ipari és mezőgazdasági üzemekben nyernek előképzést. Az ötnapos tanulás mellett minden héten egy napon műhelygyakorlatot végeznek a város ipari üzemeiben, lakatos, elektrotechnikus és tejipari szakmában. A mezőgazdasági szak ágakban a kertészet mellett a szőlész és borász szakoktatást is bevezetik a következő tanévben. Béri Balogh Adám Gimnázium, Tamási, Vöröshadsereg útja 1. A gimnázium a tamási járás területéről vesz fel tanulókat. Gimnáziumi érettségit és általános mezőgazdasági előképzést ad. A Béri Balogh Ádám Gimnázium állattenyésztési tagozata Tamási, elsősorban a járás területéről iskoláz be és állattenyésztési szakon ad képzettséget. Földvári Mihály Gimnázium, Tolna, Arany János u. 9. A gimnáziumba a környező községekből jelentkezhetnek továbbtanulásra. A tanulók gyakorlati foglalkoztatása a község ipari és mező- gazdasági üzemeiben történik. A következő tanévben a /negyében három új 5->-l-es gimnázium indul: Simontornyán, Nagydoro- gon és Bátaszéken. Simontornyán ipari, Nagydorogon és Bátaszéken mezőgazdasági szakelőképzéssel. Mezőgazdasági Technikum, Szek- szárd-Palánk. A technikum a megye területéről vesz fel továbbtanulókat. Az iskola mezőgazda- sági technikusi végzettséget ad. Perczel Mór Közgazdasági Technikum, Bonyhád, Bajcsy Zs. u. 38. Az iskola mezőgazdasági és köz- gazdasági szakismeretet ad. A végzett tanulók elsősorban ipari, illetve mezőgazdasági üzemekben helyezkedhetnek el. Bezerédj István Közgazdasági Technikum, Szekszárd, Marx K. u. 8. Az intézet a megye területéről vesz fel fiatalokat és mint kereskedelmi tagozatú technikum, áruforgalmi. könyvelői, terv- gazdasági és statisztikusi képesítést nyújt. A Művelődésügyi Minisztérium a következő tanévben Szekszár- don, a Garay Gimnáziumban szőlész és borász szakiközépiskola indítását engedélyezte, ahova a Szekszárd környéki tanulók nyerhetnek felvételt. A tájékoztató az általános iskolát végzettek továbbtanulásáho.:. ad segítséget és nem terjed ki mindén kérdésre. A megyén kívüli lehetőségekre vonatkozóan szakmunkás közép, vagy főiskolai továbbtanulás tekintetében az Országos Pályaválasztási Tanács kiadványa ad tájékoztatót. öthónapi időtartamra adminisztrátori munkaerőt keresünk helyettesítőnek bonyhádi telepünkre. (191) A palettán színek van~------!-------------- nak, pirosak, kékek, sárgák... De nem mindegy, hogy ezeket mire használják. A festőművész képeket alkot velük, tájakat örökít meg, mindennapi életünk mozzanatait rögzíti, — ha csak nem kényszerül másra. Erről a „ha csak”-ról szeretnék írni. Sokáig töprengtem, hogyan vessem papírra németkéri benyomásaimat. Mikor lesz hasznos az írás, mikor tud segíteni. Két ellentétes élmény várt bennem megírásra, az egyik túl derűs, a másik túl borongós lenne egymagában. A kettő együtt talán furcsán hat, mégis a teljességet választottam. A két benyomás a következő: Staub Ferenc festőművész képeinek hangulatteremtő ereje, sajátos lírája, a tehetség bizonyságai, a másik a művész környezetének szegénysége. (!) Nem a meg nem értett művész megpróbáltatásairól van szó, hiszen Staub Ferenc képeit ott látjuk a megyei tárlaton, tagja a Képzőművészeti Alapnak is. Pályája sem ma, vagy tegnap kezdődött. A mester, aki az első biztatásokat. útmutatást adta 1930. táján, ma már művészeti lexikonokban szerepel, festészete és iskolája híre túlnőtt az ország határain. Staub Ferenc, a pesti asztalosinas, Aba-Novák szabadiskolájában fogta munka után kezébe az ecsetet, a rajzceruzát. I Restelkedve mutat a sa1--------------------------rokba támas ztott vásznakra. Befejezetlen képek, de a kontúrok nagyon ismerősek. Jézust ábrázolják az olajfák hegyén... szentkép... azért készül, mert ezt Németkéren is el lehet adni, 300—400 forintért. És mindenki jól jár... a művész azért, mert ezek a költségek biztosan megtérülnek, a vevő pedig azért, mert kidolgozásában akkor is szép képet kap, ha abból hiányzik is a festő szíve. Az alkotó szándékú művész gyűlöli az ilyen „másoló” munkát, de rákényszerül, mert falun egyelőre nem vásárolnak tájképet, csendéletet. A forintra pedig szükség van. (Egy másik beszélgetés jutott az eszembe, amit a Déryné Színház egyik művészével folytattam: — „Hát igen, nem a Csárdáskirálynő a színpadi művészet csúcspontja, de a Csárdáskirálynő bevétele teszi lehetővé, hogy időnként Antigonét játszhassunk.”) A másik oldalon sokkal több kép sorakozik. Nagymarosi tájképek, dunaföldvári utcarészletek, s a vázlatkönyvben cséplő, hajlongó munkásfigurák kontúrjai. Ezekről szívesen beszél és ezekről érdemes is. Szinte elfelejti, hogy mást is kell festenie. Ha valaki ezek után arra gondol, hogy... hát igen, ez a (regényekben is szívfájdítóan megrajzolt) művészsors, az szöges ellentétében áll a ma kultúrpolitikai célkitűzéseivel. Staub Ferenc példája nem általános, sőt szembetűnően egyedi. A lakás, a környezet szegénysége, a fáradtsággal küzdő al- kotnivágyás feltétlenül az okok keresésére buzdítanak. I Az elszigeteltség Ez az 1----------------------------2- egyik magyarázó ok. Németkér meglehetősen kiesik az általános forgalomból, és még a barátok is meggondolják, hogy Pakstól a rossz úton hosszú kilométereken keresztül zötyköljék-e magukat. Művésznek pedig az éltető levegőt jelenti a kollégák, művészemberek társasága. Egymás biztatása, bírálása, tanács, viták azok, amelyek segítenek az útkeresésben. A Művészet című folyóirat az egyetlen, amelyből évközben kiállításokról, új alkotásokról értesül. Kapcsolatát ezenkívül a .külvilággal” csak a dunaföldvári kér- hetes művésztelep évenként egyszer Összejövő társasága adja. Megható az az igyekezet, ahogy Staub Ferenc kitömi igyekezik az elszigeteltségből. A vázlatkönyvben sorakozó rajzok, kompozíciótervek, amelyek a dolgozó, alkotó emberről szólnak, környezetének apró megnyilvánulásait szándékoznak vászonra kivetíteni, a nehéz helyzetben is bizakodásról vallanak. És ezekre érdemes figyelni. Mert a palettán színek vannak, pirosak, kéke!:, sárgák... és nem mindegy, bogv ezeket mi- rp használják MONOSTORI MIKLÓS
