Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-27 / 72. szám

19G3. március 27. WLNÄ MEGYEI NEPÜJSAÖ 3 Nincs megegyezés a francia bányász-sztrájkban Párizs (Reuter) A hírügynök­ségek jelentései szerint egyelőre nincs kilátás arra, hogy a már­cius 1-én kezdődött francia bá­nyász-sztrájk még márciusban véget ér. Peyrefitte tájékoztatási minisz­ter hétfő este újabb televíziós beszédben próbálta „megdolgoz­ni” a sztrájkotokat. Lényegében csak a korábbi ajánlatokat és érveket ismételte. Felszólította a bányászokat „ne idézzenek elő gazdasági káoszt az országban”. Ugyanakkor kijelentette, hogy a kormány október 1-én hajlandó 8 százalékos béremelést adni a bányászoknak, jövő év április 1- én pedig 12,5 százalékos emelést. A bányászok, mint ismeretes, azonnali 11 százalékos béreme­lést követelnek, de hajlandók tárgyalni az úgynevezett „Bölcsek tanácsa” jelentésének alapján, amely 8 százalékos emelést ajánl. Pompidou miniszterelnök ismét fontolóra veszi a „Bölcsek taná­csa” javaslatait A vasutasak „gördülő sztráj­kokat” jelentettek be szerdára. Minden váltásban két óra hcez- szat áll majd a forgalom, ami előreláthatóan ismét teljes káoszt hoz a vasúti közlekedésben. A vasutasoknak ez lesz a negyedik sztrájkja március folyamán. Sukarno elnök indonéz kitüntetést nyújtott át Malinovszkij marsallnak Djakarta (TASZSZ) Sukamo indonéz köztársasági elnök ked­den ünnepélyes keretek között átnyújtotta a látogatáson ott tar­tózkodó Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszternek az indonéz köztársasági érdem­rend második fokozatát. Az ün­nepségen jelen voltak a kor­mány tagjai, élükön Djuanda fő­miniszterrel, Nasution tábornok és az indonéz hadsereg külön­böző fegyvernemeinek parancs­nokai, a politikai pártok kép­viselők A kitüntetés átnyújtásakor mondott beszédében Sukamo el­nök kijelentette, hogy Malinovsz­kij marsall meghívásával erősí­teni kívánta a Szovjetunió és Indonézia között fennálló kap­csolatokat. Malinovszkij nagy mértékben elősegítette e kapcso­latok fejlődését. Malinovszkij marsall válaszá­ban kifejezte meggyőződését, hogy látogatása tovább erősíti a meg­bonthatatlan szovjet—indonéz ba­rátságot. Az ünnepség után Sukamo el­nök ebédet adott Malinovszkij tiszteletére. Kiéleződtek az angol—amerikai ellentétek a csővezetékek ügyében London (MTI). Kiéleződtek az ellentétek az Egyesült Államok és Anglia között, egy angol cég által a Szovjetuniónak szállítan­dó olaj csővezetékek miatt. Wa­shington harci kedvét a bonni kormány fűti, amelyet viszont négy hatalmas Ruhr-vidéki acél­vállalat lovai. E vállalatok bcsz- szúért lihegnek, mert a nagy acélcső-szállítást, amelytől Wa­shington elütötte őket, egy angol cég, a South-Durham nevű vas- és acélipari vállalat fogja meg­kapni. A washingtoni nyugat­német nagykövet az amerikai külügyminisztériumban közölte Ball külügyminiszter-helyettesnél: a bonni kormány súlyosan aggó­dik amiatt, hogy egy angol cég vállalja azt az ügyletet, amelyről nyugatnémet vállalatok lemond­tak. A nyugatnémet nagykövet azt a követelést hangoztatta: gya­koroljon az amerikai kormány erős nyomást az összes NATO- tagra, hogy »tartsák be az acél­csövek szállítását tiltó NATO- tanácsi határozatot«. Ball külügyminiszter-helyettes ezután magához kérette a wa­shingtoni angol nagykövetet és közölte vele, hogy: 1. Az Egyesült Államok az olaj­csővezetékeket stratégiai áru­nak tartja, mert »megkönnyíti a Szovjetunió számára olcsó olaj gyors szállítását kelet- európai szövetségeseinek. 2. Az amerikai kormány, amely­nek sikerült Nyugat-Német- országot, Olaszországot és Ja­pánt lebeszélnie ilyen csövek eladásáról, most rendkívül kí­nos helyzetbe kerülne, ha angol cég kötné meg ezt az üzletet. Az angol nagykövet válaszában hangsúlyozta: szó sem lehet ar­ról, hogy Anglia eltiltsa a csövek szállítását, mert: 1. Az angol kormánynak erre nincs törvényes felhatalma­zása, és nem hajlandó ilyen felhatalmazást kérni a parla­menttől. 2. A NATO-tanács határozata csupán »ajánlotta« a tagálla­moknak, hogy ne szállítsanak csöveket a Szovjetuniónak, de Anglia képviselője a tanács ülésén kijelentette, hogy or­szága nem tartja magára nézve kötelezőnek a határozatot. 3. Az acélcsövek nem tekinthetők katonai, vagy stratégiai áruk­nak. A Times washingtoni tudó­sítója szerint Anglia közzé akar­ja tétetni a NATO-tanács szóban- forgó titkos határozatát, amely­ből világosan kitűnik, hogy a ha­tározatnak nincs kötelező ereje. A közzétételhez viszont az összes tagállam beleegyezése szükséges. Az Egyesült Államok szeretné, ha az acélcsöveket a stratégiai tilalmi lajstromra helyeznék, de erre jelenleg nincs kilátás. „Zöld jelzést“ kaptak a szovjet megrendelésre acélcsöveket gyártó angol vállalatok Washington, (Reuter). Hétfőn az amerikai külügyminisztérium­ba kérették Ormsby-Gore angol nagykövetet. Előzőleg Ball kül­ügyminiszter-helyettes Knappstein bonni nagykövettel tárgyalt. A nyugatnémet diplomata a hírek szerint keserűen panaszkodott amiatt, hogy míg Bonn tilalma megfosztja a nyugatnémet nagy- vállalatokat a Szovjetunió által megrendelt acélcsövek szállításá­nak nyereségétől, addig Anglia Változatlanul zöld fényt mutat saját nagyiparosainak. A panasz­nap azonban szemlátomást nem i hozott sok eredményt, mert az angol nagykövet az amerikai külügyminiszter-helyettessel foly­tatott megbeszélésén is közölte: Anglia állja szavát és nem tiltja meg, hogy angol vállalatok olaj- szállításra alkalmas, nagy átmé­rőjű acélcsöveket szállítsanak a Szovjetuniónak, miután — ellen­tétben a NATO „ajánlásával” — ezt az iparcikket nem tekinti stratégiai jellegűnek. — Mint tudják, nézeteink eb­ben a kérdésben eltérnek — je­lentette ki mosolyogva Ormsby- Gore az újságtudósítóknak. Bumedien algériai hadügyminiszter nyilatkozata Kairóban Kairó (AP) Bumedien ezredes algériai hadügyminiszter sajtó- nyilatkozatot tett Kairóban. Ki­jelentette, hogy a vezetése alatt álló algériai küldöttség azért utazott Egyiptomba, mert az arab világ legújabb eseményei többé- kevésbé Algériát is érintik, s eze­ket az eseményeket közelről is meg akarják vizsgálni, hogy Algé­ria, mint az arab világ szerves része, szántén kifejezhesse véle­ményét „Ami az arab egység kérdésével kapcsolatos álláspon­tunkat illeti — mondotta úgy gondoljuk, hogy annak szilárd, erős és egészséges alapokon kell nyugodnia Az arab nép nem akar újabb visszaesést, újabb ha­nyatlást elszenvedni”. A miniszter elmondotta, hogy kormányának üzenetét viszi Bagdadba, Damaszkuszba és Sza- naaba, ahol általános jellegű meg­beszéléseket kívánnak folytatni. Bumedien a sajtóértekezleten említést tett az eviani egyezmé­nyek katonai záradékainak mó­dosítására vonatkozó algériai kö­vetelésekről is. Kijelentette, hogy Algéria „komoly intézkedéseket” fog tenni ezen a téren, de köze­lebbi részleteket nem volt haj­landó közölni ezekről az intéz­kedésekről. Nasszer a hétfői nap folyamán két ízben is tárgyalt az algériai küldöttséggel, majd este dísz­vacsorát adott tiszteletükre. A szovjet — amerikai tárgyalások újabb szakasza kezdődött el kedden este, amikor a washing­toni külügyminisztériumbam Anaíolij Dobrinyin washing­toni nagykövet és Dean Rusk külügyminiszter hosszabb szü­net után első ízben ült össze, hogy eszmecserét folytasson a nyugat-berlini kérdésről. A pu­hatolózó tárgyalásokat a Szov­jetunió kezdeményezte, s világ­szerte nagy érdeklődéssel fi­gyelik az újabb tárgyalások si­kerét, mert a nyugat-berlini kérdés megoldásával a nemzet- köri élet egyik veszélyes gócát lehetne felszámolni. Közismert, hogy a Szovjetunió hosszú ideje szanxw kezdemé­nyező lépést tett a természet­ellenes nyugat-berlini helyzet rendezésére, hisz a „frontvá­rost” a nyugati hatalmak a Szovjetunió és a szocialista or­szágok elleni kém- és diver- ziós központtá alakították. Nyu- gat-Berlin a NATO előretolt bástyájává vált, s ez a rend­ellenes tény súlyos veszélyt rejt magában Európa és az egész világ békéjére és bizton­ságára A Szovjetunió roppant türel­met tanúsított a nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban, amint azonban Hruscsov ismételten hangsúlyozta, a türelemnek is van határa, s ha a nyugati ha­talmak továbbra is elzárkóz­nak minden ésszerű rendezés elől, a Szovjetunió, azokkal az országokkal, amelyek erre haj­landók, megköti a békeszerző­dést. Az a tény, hogy a puhatolózó megbeszélések egyáltalán meg­indulhattak, bizonyos reményt jelent önmagában is a rend­ellenes helyzet normalizálására, bár az eddigi tárgyalások kevés eredményt hoztak. A megbeszé­léseik újabb szakasza fogja meg­mutatni, hogy az Egyesült Álla­mok valóban komolyan veszi-e a washingtoni tárgyalásokat, s hajlandónak mutatkorik-e egy olyan rendezésre, amely bizto­sítja Nyugat-Berlin szabadsá­gát, s ezzel együtt felszámolja az Európa szívében keletkezett veszélyes gócot. Jellemző, hogy miként reagál a német sajtó a kedden kezdő­dött washingtoni tárgyalásokra. Csaknem valamennyi nyugat­német lap vezércikkben" fog­lalkozik a tárgyalások új rafel­vételével, de valamennyi lap kommentárjára jellemző, amit a Stuttgarter Zeitung így fo­galmaz meg: „A megbeszélé­sek folytatásának nincs semmi­féle látható alapja”. A lapok hűen tükrözik azt a nyugtalanságot, ami a hivatalos bonni köröket mindig elfogja, valahányszor szovjet—amerikai megbeszélések kezdődnek. A bonni revansisták egészen más célokat tűztek maguk elé, mint a vitás kérdések békés rendezé­se, hisz mindenfajta rendezés gátat szabhatna hódító terveik­nek, s megakadályozhatná a bonni álmok netovábbjának, az atomfegyverek megkaparintá- sána'k lehetőségét. A Bonner Rudschau nyíltan beismeri, hogy Bonn minden szovjet—amerikai megbeszélés előtt nyugtalanko­dik, s így folytatja: „Senki sem tételezi fel az amerikaiak­ról, hogy tudatosan feladnák a nyugatnémet érdekeket, de fel­vetődik a kérdés, vajon nem fog-e olyan megoldás kialakul­ni, amelyet az amerikaiak rea­lisztikusnak tekintenének, de amely nyugatnémet vélemény szerint túlságosan messzire menne”. Közismert a szovjet külpoli­tikáról, hogy mindig a népek érdekeinek tiszteletben tartásá­ból indul ki, s ezt célozza a nyugat-berlini helyzet rendezé­se is. Bonn azonban épp ettől fél, s ha már a tárgyalásokat megakadályozni nem tudta, most megpróbálja hátbatámad- ni. A Die Welt ezért ír a puha­tolózó megbeszélések „veszélyes voltáról”, mert „a témakör spirálszerűen gyorsan kiterjed­het és a berlini problémáról átugorhat a német kérdésre, sőt talán előretör a leszerelés területére is”. Mindehhez nem kell kom­mentár: Bonn, mint már annyi­szor. önmagát leplezi le, amikor kétségbeesetten hadakozik min­den olyan lépés ellen, amely a nemzetközi helyzet rendezésé­re, a békés megoldásokra irá­nyul. A szovjet —amerikai űrprogram első eredménye A Szovjetunió bekapcsolódik az amerikai Tyros műholdak megfigyelésébe Moszkva, (TASZSZ). Alig egy hete, hogy Hugh Dryden, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal helyettes igazgatója és Anatolij Blagonravov szovjet akadémikus Rómában bejelentet­te a közös szovjet—amerikai űr­programról kötött megállapodást. Ezt az egyezményt élénken kommentálják Moszkvában és hangoztatják, hogy igen jó kez­detnek kell tekinteni, amely egy eléggé korlátozott, de nagyon fon­tos területen megteremti e két szuperhatalom együttműködését. Moszkvában közölték, hogy a Szovjetunió a legközelebbi jövő­ben bekapcsolódik a Tyros ame­rikai meteorológiai műholdak ál­tal szolgáltatott adatok vételébe és feldolgozásába, és valamivel később a sokkal korszerűbb Nymbus mesterséges holdakat is követni fogják a szovjet földi megfigyelőállomások antennái. Ismeretes, hogy a Tyros 120— 130 kiló súlyú kis mesterséges hold. Eddig hat Tyrost bocsátot­tak fel és az amerikai űrkutatás­ban példátlan módon, valameny- nyi programszerűen rá is tért pá­lyájára. A hat szputnyik 700 ki­lométer magasságban nagyjából kör alakú pályán kering, körül­belül 100 évig, de mivel a rádió­berendezések működését mind­össze három hónapig tudták biz­tosítani, már csak kettő küld jel­zéseket a Földre. A Tyrosok a fel­hőtakaróról készült televízió-fel vételeket (fordulónként 32 felvé­tel) továbbítják a Földre, továb­bá a bolygó hősugárzását mérik. Az ezekre vonatkozó jelzéseket a Földön magnetofonszalagra rögzítik. Természetesen a Tyros még egyáltalában nem tökéletes, hi­szen nincs lehetőség a berende­zés stabilizálására, és ezért a televírió-felvevőgépek nem min­dig a Föld felhőtakarója felé fordulnak. Ebből sok »üresjárat« adódik, sok információ veszen­dőbe megy, A Nymbus-holdakat már hely- 7.etszabályozó berendezésekkel is felszerelik. Ennek a típusnak ki­dolgozásával azonban nincs min­den rendben és az első Nymbus felbocsátása 1964—1965 előtt nem várható. Mivel a Tyros adatainak véte­lét csak azok az állomások tud­ják ellátni, amelyek fölött a mes­terséges hold éppen elhalad, a nyert adatoknak jelenleg csupán kis részét lehet felhasználni. Amikor azonban a Szovjetunió bekapcsolódik a megfigyelések vételébe és feldolgozásába, a nagyszámú és korszerűen felsze­relt szovjet meteorológiai állo­mások — Marinyin szovjet tudo­mányos szemleíró kifejezésével élve — szinte új életet lehelnek az egész Tyros-programba. Ez az együttműködés mindkét fél számára egyaránt hasznos lesz. A már elfogadott program má­sik része a televíziós közvetítő műholdakra vonatkozik. Még az idén felbocsátják az Echo—2. nevű amerikai televíziós műhol­dat, amely műanyag- és alumi- níumlemez-rétegekből áll. A fel­bocsátáskor a 127 kilogramm sú­lyú gömböt mindössze egy méter átmérőjű tartályba helyezik el, mihelyt azonban pályájára ér. a golyó gázzal telítődik és több mint negyven méter átmérőjű, a Földről szabadszemmel is látható hatalmas gömbbé változik. Az amerikai szakemberek itt is érdekeltek abban, hogy a leg­korszerűbben berendezett szovjet állomások részt vegyenek kísérle­teikben, hiszen az Echo 2. nem állandó és rendszeres műsor to­vábbítására, hanem egyelőre csu­pán kísérleti célokra alkalmas. Májusban új szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek, amelyek­nek célja már egy kölcsönösen egyeztetett felbocsátási program kidolgozása lesz. Közös tervek szerint bocsátanak majd fel olyan mesterséges holdakat, amelyek a Föld mágneses mezejének méré­sét tökéletesítik. Moszkvában rá­mutatnak, hogy a múlt héten szü­letett megegyezés jó alapot teremt a további tárgyalásokra, az együtt­működés fokozására.

Next

/
Thumbnails
Contents