Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

PETER HACKS:

Ä NUIIKMIS KWÍYA

Egyik nap déltájban egy hang volt a magasabb?” — kér- ha kutyák ugattak, vonítottak

csúnya, barna zongora dezte a kisasszony. „Egyelőre volna. Titus bácsi beugrott. egy tűnt szemébe Henriettének az mind a kettőt egyformán magas- bokorba, és látta, hogy az erdei ebédlőben. Soha azelőtt nem lát- nak látom — felelte Henriette, — úton egy falka kutya fut. Egye- ía itt. Fedelén egy kackiás i>aju- aligha hiszem, hogy görbén állna sek koszorúkat, mások meg egy szu, keménygalléros úr fényképe a zongora.” „Istenem — sóhajtot- kurta koporsót vittek a hátukon, állt. „Vettem valamit” — szólalt ta a kisasszony, — egyáltalán Titus bácsi elindult a falka nyo- meg a szomszéd szobában Titus nem tudsz különbséget tenni a mában és egy nyitott sírhoz ért, bácsi vidám hangon. „Látom — hangok között?” „Nem bizony — amelybe a kutyák nagy sírás-rí- felelte Henriette, — de azt hi- felelte Henriette. — Legfeljebb vás közepette leeresztették a ko- szem, az egyik lába rövidebb.” annyit, hogy az egyik jobbról porsót.

„Miket beszélsz, hogy Edisonnak volt, a másik meg balról.” E sza- Az egyik kutya, amelyben Ti- rövidebb az egyik lába? ’ — for- vakra a mopszli kutya felkelt he- tus bácsi Heidentaufer lelkész fe- tyant fel a bácsi, s besietett a lyéről, komótosan végigment a kete dakszliját ismerte fel, a sírszobába. „Nem, a zongorának” — törökmintás szőnyegen és minden hoz lépett, összekulcsolta kezét, helyesbített Henriette. „Semmiség hang nélkül bemászott a szék és megtört hangon, így szólt: •— felelte Titus bácsi, — viszont alá. „Tisztelt gyülekezet, kedves hőién a képről beszélek. Egész éle- kjéhány hét múlva Titus bá- gyeim és uraim. Ezen a napon temben az volt a vágyam, hogy csinak eszébe jutott, hogy visszaadjuk az anyaföldnek egyik

legyen egy Edison képem. Végre meggyőződik róla, mennyire ha- kedves barátunkat. Sok jó tulajszereztem egyet, de a tulajdonos ladt a zongorázásban a kis Hen- donsága volt, de a legnemesebb nem akarta másképpen eladni, riette. Henriette leült a zongorá- tulajdonsága: nagy zeneimádata, csak a zongorával együtt.” „Igen, hoz, és minden tudását belead- a vesztét okozta. Gazdája, Sa- igen — mondta Honriette, — de va, játszani kezdett. „Kissé csa- watzki kisasszony házában az mit kezdünk ezzel a buta zongo- lódtam benned — mondta Titus élet szenvedéssé vált . számára, rával?” „Megtanulsz zongorázni bácsi, — hisz ilyen hosszú tanú- Nap, mint nap kínozták érzékeny rajta” —' találta fel magát Titus lás után csak a Boci boci tarkát füleit a csúnya lányok, akikből bácsi.” „De hisz nekem egyálta- tudod eljátszani.” „Ez nem a Bo- hiányzott a legcsekélyebb zenei Ián nincs hallásom!” — ellenke- ci boci tarka volt” — felelte Hen- tehetség. E lányok egyike végül zett Henriette. „Minden ember riette. „Persze, eleinte én is azt is gyilkosa lett. Zongorázásától muzikális hajlamú, mondja hittem, hogy ez a Szeretnék szán- megszakadt szegénynek a szíve!” Sawatzki kisasszony” — jelentet- tani című dalocska.” „Tévedsz, E szomorú beszéd után hat ku- te ki Titus bácsi. „Ki az a Sa- Titus bácsi, mert ez a Kecskebé- tya állt a sír mindkét oldalára és watzki kisasszony?” — kérdezte ka felmászott a fűzfára — vé- hátsó lábaival kaparni kezdte rá Henriette bizalmatlanul. „A te dekezett Henriette. — De úgy hi- a földet, míg egész sírhant nem zenetanámőd” — felelte Titus bá- szem, hogy kissé falsul fogtam a domborult fölötte. Emlékművet esi. hangokat.” Titus bácsi kis ideig állítottak a sírra. A sápadt holdSawatzki kisasszony szobájában jobb cipőjének orrát figyelte, világnál bárki elolvashatta a felállt egy nagy, fekete zongora, majd így szólt: „Azt hiszem, en- iratát. Titus bácsi is elolvasta Mellette ült egy kis mopszli ku- nek nincs sok jelentősége.” „Ohó nyomban: „Itt nyugszik Fidelio tya és szomorú szemével kérdőn — szólalt meg a kisasszony, aki mopszli. A zenéért élt és Henriet- nézett Henriettére. Aranyozott szintén jelen volt, — ne hagyja te miatt halt meg.” oroszlánmancsoldcal díszített, pi- magát becsapni, uram, Henriette

ros heverő támaszkodott a sötét- az egyik legtehetségesebb tanít- k^íásnap délben, amikor Hen- zöld színű, tapétázott falnak, ványom. Nálam a legnehezebb *T* riette hazajött az iskolá- amelyen nyomott lila virágok szonátákat is el szokta játszani.” ból, Edison képe már a gramafo- tarkálltak. Mindenütt faragott vi- „De miért nem játssza itt?” — non állt. „Hol a zongora?” — cso- rágtartóW függtek, amelyekből kü- csodálkozott Titus bácsi. „Tetteti dálkozott. „Rájöttem, hogy nem lönféle növények eresztették le- magái — hazudta Sawatzki kis- illik a fényképhez. — felelte Ti- felé nagy leveleiket. Egyetlen asszony, — Direkt csinálja, mert tus bácsi. — Végeredményben tárgy tetszett Henriettének az nem szeret tanulni.” Titus bácsi Edison a gramafont találta fel, egész szobában: a forgatható.zon- elnevette magát: „Altkor hét, nem pedig a zongorát. Mondd gofaszék. ..Ülj le a székre, de ne Henriette, ez sem segít rajtad, csak, nem tudod, miben halt meg forogj rajta — mondta Sawatzki szépen tovább fogsz tanulni.” Sawatzki kisasszony mopszlija?” kisasszony. — Megkezdjük a hal- k znap este Titus bácsinak „Szívelhájasodásban — felelte

lásellenőrző gyakorlatokat.” Fel- " dolga akadt a szomszéd Henriette. — Aki annyit zabái,

nyitotta a zongorát és lenyomott faluban, s amikor hazafelé tar- mint ez a mopszli, nem zabái sokét billentyűt. Az egyik mély, tott az erdőn keresztül, már késő káig.” dörmögő hangot adott, a másik éjszaka volt. Hirtelen a távolból Fordította:

magasabbat és derűset. „Melyik hangokat hallott, ügy tűnt, mint- SÁRKÖZI GYULA

Leila és Ali szomorú története

KATAY ANTAL:

Leila csodálatosain szép volt. ' Leila gyönyörűen táncolt és amikor énekelt, mintha hurik serege hájjal kenegette volna az ember hasát.

Nem csoda tehát, hogy Leila volt a hatalmas basa kedvence. Minden szabad idejét vele töltötte és bár a basa nem szerette a táncot, estéről estére együtt lej- tette Leilával csupán azért, hogy magához szoríthassa a leány karcsú testét.

' Ám történt, hogy Leila szívét nagy betegség támadta meg. Szerelmes lett. Persze nem a nagyhasú basába.

A nagyúr. egyszer rajtakapta Leilát, amint holdvilágos éjszakának idején lelopakodott a pariiba. Döbbenten látta, hogy a bokrok közül egy délceg fiatalember lép elő és Leilát szenvedélyes csókok, szerelmes suttogások között öleli magához.

— Hiszen ez Ali, az első. rabszolgám! — hördült fel a basa.

— Hát ez a hála? Ez a köszönet azért, amiért kiemeltem a töbhi közül? Kígyót melengettem a keblemen... — dohogt a nagy mérgesen maga elé és legszívesebben mindkettőt lenyskaztatta volna.

— Majd reggel adok nekik.

És hatalmas hétmérföldes lép-i teiveil gyorsan eljött a napsugaras hajnal. A, basa maga elé hívatta Leilát és Alit. Ezek sejtelmektől gyötörve, reszketve álltak a haragos nagyúr előtt, az pedig így szólott hozzájuk mennydörgő hangon:

— Ti gyalázatos, szégyentelen, gyaur kutyák! Ne is próbálkozzatok védekezni. Vétketek nagy! Vegyétek tudomásul, hogy leveszem rólatok kezemet és megI vonom tőletek jóindulatom. Csupán jószívűségemnek köszönhetitek, hogy ilyen enyhe büntetést szabok ki rátok; fogjátok menleveleteket és menjetek Allah nevében békével.

Ezzel átnyújtotta Le Ilának, a gépírónőnek és Kovács Alinak, a a bérelszámolás csoportvezetőjének a felmondólevelet.

Kikli Tivadar

Tavaszvárás

Tavaszt hoz minden perce már az évnek, nyújtózkodnak a téli nappalok.

Reggelenkint már arra ébredünk, hogy két perccel megint előbb kopog zuzmarás ablakunkon a felhők mögül előbukkanó napsugár, s a nyár még zsenge ígéretét szórja elénk, mint januári kapualjakban két fiatal suttogása, mint szép szerelem, ami még vita nélküli órákban méri a holnap álmait, s múltja sincs, vagy kevesebb, mint a tavasznak, mely úgy közeleg, mint boldog ígéret a már lassan lépegető kismama szíve alatt, s pulzusát is csak az okos tudat tapinthatja ki még, de hogy él, hogy szíve dobog, ki vitatná?

Időnk, most meg ne állj! Minden tavasz Uj álmokat és rügyeket fakaszt népünk köznapjain, s mint kismama szíve alatt a holnapi élet, úgy feszeng bennünk is sok-sok ígéret? márciusoknak álmai, gazdag őszöknek vágya, gyermekcipőjét kinövő népünk alkotni vágyó emberi csodája: a mindenki mindenkiért világa!

PÄLYJ LASZLÖ:

Kismama az ukrán

Jön lassan, s lépte ritmusa meg-meghajlik és úgy lebeg, mint nyárutón a zamatos, gyümölccsel tele ághegyek. Kezében cekker, megrakott. Sóska, zöldség és főzelék várja benne az otthoni tűzhely ízt adó melegét. — Domborodó szép kis hasa a csöppnyi édes életet

büszkén hordozza, s arca két aranyalmáján pir remeg... ...Puha ritmusú léptei szélfútta ágként ringanak, s látom, amint az emberek kedvesen rápillantanak, s szemüknek sugár-szirmait reápergetik csendesen, hogy majd a drága kicsike virág-mosoiyú szép legyen...

Ijj mozifilmipari létesítmény Moszkvában

Moszkvában a mozifilmí elv evőkészülékek gyára, amely egy- szensmind a legkorszerűbb készülékek kísérleti példányait is készítette, nem régen az elektromechanikai és mozielektromechani kai gyárral, valamint a mozi- fel vevő-készülékek tervezőirodájával egyesülve, máris jelentős sikereket ért el a nemzeközi piacon. Világhírét semmi sem alapíthatta meg jobban, mint az, hogy a nagyszabású fiatal létesít- mény készítette Tyitov mozifelvevőgépét, a „Konvasz”-t a kozmikus fel vérei élűi ez.

A gyár „Druzsba” („Barátság”) nevű filmfelvevője műtermi színes és szinkronnal történő felvételeibe készült, a „Rogyina” (;,Haza”) külső (híradó és expedí- ciós filmek) felvételénél használható. Készít a gyár gépeket a panoráma mozik filmjei és rajzfilmek felvételéhez, fi ímsokszorosító berendezést és mérőműszereket, fotocellás exponálás-mutatót, dolgozik a televízió számára, színházaknak a vetített, »díszlethez szükséges felszerelést szállítja.

A négy üzem egyesítését a filmművészet rohamos fejlődésével járó mindnagyobb követelmények tették szükségessé. A méreteiben megsokszorozódott gyár az új konstrukciók nagyobb sorozatait tudja javított formában előállítani, több szakembert foglalkoztat a tervezésinél és kísérleteknél, jobban megtudja oldani a munkafolyamatok korszerűsítését és az automatizálást.

Az eddig külön külön, egymástól területileg is távol dolgozó egységek, amelyekből az egyesítés útján a nagy vállalat létrejött, az épülő új gyártelepre költözik össze. A költözésig ez év folyamán befejezi a világviszonylatban legmodernebb két új felvevőgépe, a „Mir” és a „Szputnyik’* sorozatgyártását.

HEGEDŰS LÁSZLÓ:

Pár boldog perc

Veszekszünk naponként a pénzen, mely — ide szégyen, oda szégyen — legtöbbször kevés, mit tagadjam.

Ne ütközzön meg senki rajtam.

Ki azt hinné, hogy minden jól von, fürödjen meg e nyers valóban: Albérlet, szűkös ágy fogadnak s lomjaink, ha vége a napnak.

Izgalom, kapkodás. Rohanva indulunk, nem nézve a napra.

$ döcögtet órán át, ruhánkat gyűrve, a gondos helyi-járat.

S törődötten, vitázva fekszünk.

Akad olykor egynéhány percijn?. mit e kínos, méltatlan élet nyújtogat csalétekül reménynek.

Múltkor is, hogy a telefonban fölcsendült kedves hangja, nyomban megenyhültem: hát nem hiába kínoz a sorsunk, tán halóira.

S a szűk utcán át, nem felejtem, jött a többivel, jött a lelkem s mosolygón, kedvesen, vidáman, amilyennek már alig láttam.

Munkaköpeny, vásott cipőcskék. Oévajkodó hamupipőkék nevetve, kipirulton, rajban jöttek a fogyó alkonyaiban.

Köztük a kedves. Meglepődve nevettem rá, mint ismerősre.

S a kopott sarkon várva lestem, hogy soha többé ne eresszem . .«

A M4 SZÉK BANKETT

Olyan smneig ember az új el- nőtt az üres üvegek mennyisége — Ne zavard a tagságot mula- nök, hogy nem egyezett bele sem- is. Zsigában ekkor már tombolt a tás közben, hé! miféle zárszámadás utáni közös jókedv, s egyszeresük azt énekel- Az idő tájban pedig, amikor eszem-iszomba. „Mindenki egyék, te: ..Nincsen pénzem, de majd már a tsz-vezetőség is betért egy

igyák a saját számlájára — haj- lesz...” ezzel előkapta az OTP- pohár borra, olyan forró volt a

lógatta, amikor szemére vetették könyvecskéjét, s odahívta a min- hangulat, hogy a betétkönyvből a dolgot. — Jól zártuk az évet, dig szerényen vigyorgó pincért. nyomtalanul elpárolgott az utolsó szép jutalmakat adtunk a tagság- — Itt a könyvem, cimbora! — nulla. Talán csak egy ötvenes álií nak, tehát nem dinom-dánomo- adta neki az OTP-betétkönyvet. magában, mint a jutalom sivár zunk a közösből.” — Fogd a ceruzádat, s ahányszor romhalmaza. Az elnököt rögtön

Ebbe aztán csak egy ember, rendelek, a cetlit mindig belete- asztalhoz hívták, de az társai neSzékács Zsiga, ez a sűrűvérű, tes- szed ebbe a könyvbe. Érted, vében szabódott.

tes fogatos nem nyugodott bele. ugye? — Ejnye! — ugrott fel Zsiga az

Olyan képet vágott az elnöki vé- Erre a cigányok suttogni kezd- alatta mindezideig tisztelettel in- lemény hallatára, mint akit meg- ték: ,JJézz már oda, csekkre mu- gó székről. — Talán csak nem fél loptak. Pedig az elnök nagyon lat a Zsiga”. Mások is hasonlókat az elnök elvtárs ettől a kis makedvesen mosolygott rá, amikor kezdtek suttogni, s tudva erről, szek-bankeltől? ott a közgyűlés előtt, óriás taps a hat fogatos úgy ült Zsiga mel- — Nem én — jött zavarba az

kíséretében átadta neki az OTP- lett, hogy a. büszkeségtől majd elnök — de kifizeti?

betétkönyvet, amibe kereken 500 szétrepedt rajtuk a ruha. Amikor Erre aztán Zsiga harsogva ne- forint jutalmat írt bele a vezető- a prímás a nótáikat húzta, Zsiga vetni kezdett.

ség. csak intett a pincérnek: — Nem a közös, de nem is én.

így történt meg, hogy Zsiga a — Jáilw! Egy 50 forintos cet- Qda tessék nézni! — Ekkor távq- közgyülés után nem ment haza. lit kérek! labb Jóska, a pincér felmutatta

Beállított a földművesszövetke- Hát bizony ez is furcsa dolog. ß betétkönyvet. — As OTP fizet

■zeii vendéglőbe, ahol ilyenkor Bankó helyett egy fehér papír- ji07nap reggelt.,

régebben a tsz-tagság vacsorázott, darabka lebegett a vonón. Jóska cigányoknak annyira tetszett

S noha csak par forint volt a a pincér olykor helyzetjelentest ^ fl, fa maszek bnnketL zsebében, vacsorát és bort ran- szeretett volna adni a betet- Zsiga szónoklata végén még

delt. Lassan asztalához kezdtek konyvbeh állapotokról, de Zsiga, í(!S( js húztak szállingózni a többi fogatosok is, mintha csak tsz-fogatosnak öltős számuk emelkedésével hirtelen zött, álruhás gróf lenne, leintette. GRIFF SÁNDOR