Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
1963. március 24. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1 Rakéták — ismételt űrutazáshoz Mindeddig csak egyes föld körüli űrrepülésekről volt szó, s a távolabbi perspektívákban is csupán egy-egy, a Hold felé felbocsátott, utas nélküli űrrakéta, vagy holdkörüli pályára, esetleg a Vénusz irányában kilőtt automata bolygóközi állomás terve szerepel. S lám, most mégis az ismételt űrutazásra alkalmas űrhajókról és rakétákról fogunk beszélni. Vajon nem lesz-e túl sok itt a fantasztikus elem? Felkészülni! Kilövés! Az ismételt űrutazásra alkalmas űrhajók megépítése ma még természetesen ábránd, de néhány velük kapcsolatos kérdés máris foglalkoztatja az új tudományág művelőit. Hogy jobban fogalmat alkothassunk magunknak arról, mik is ezek a kérdések, képzeljük magunkat egy pillanatra az űrrepülőtér parancsnoki fülkéjébe. A figyelőnyíláson keresztül (amelyet egyébként adott esetben a televízió képernyője, vagy éppen egy periszkóp is helyettesíthet), egy kilövésre kész űrrakétát látunk a távolban. A rakéta mellől már odébb tolták sínéin az indítás előkészítéséhez odavitt toronyszerkezetet. A fényesen csillogó rakéta méretei impozánsak: mintha egy kisebbfajta felhőkarcoló állna előttünk. Ám ez az egész hatalmas építmény csupán a csúcsán elhelyezkedő orr-rész kedvéért készült, ahol az úgynevezett hasznos teher található. Ez a bizonyos hasznos teher Lehet .éppenséggel egy mesterséges hold, űrhajó, vagy bolygóközi állomás is. S az egész óriás rakéta azt a célt szolgálja, hogy a rakétatesthez viszonyítva kicsiny hasznos terhet feljuttassa a világmindenségben előre kijelölt célpontba. A hordozórakéta ilyenformán, mint a neve is mutatja, fontos, de mégis alárendelt szerepet játszik. De térjünk csak vissza megint az űrrepülőtér parancsnoki posztjára, ahol a számláló katonásan közli: — öt... Négy... Három... Kettő... Egy... Kilövés! Amint az utolsó szó elhangzik, irtózatos dübörgés reszketteti meg a levegőt. Aztán a rakéta szinte lángbaborul, majd méltóságteljesen elszakad a földtől, hogy mindörökre elhagyja ezt a mi bolygónkat. De vajon valóban mindörök- re-e? Csak a hasznos teher hasznos ? Az úgynevezett hasznos teher tehát feljutott a világűrbe. De mi lesz magával a hordozórakétával? A hordozórakéta roppant méretű alkatrészei, fokozatai a levegőben széthullanak, majd visz- szaesnek a földre, ahol aztán vagy valamelyik tenger mélyén, alaktalan tömegként alusszák majd örök álmukat. S ez az alaktalan tömeg, ez a holt anyag néhány perccel, vagy órával ezelőtt még technikai csoda, impozáns építmény volt. Most azonban már fel sem ismerni az imént még működő értékes gépezeteket, a drága, és bonyolult rakétaberendezést. Micsoda pazarlás! Menynyi munka, és energia enyészik el egyetlen rajtban! Ma még ritkák a kozmikus rajtok, de idővel egyre gyakoribbak lesznek. S a távolabbi jövőben elképzelhető olyasmi is, hogy például a Föld „partjainál”, a világűr tengerében, lakott, Föld körül keringő bolygóközi állomást rendezzenek be. Ehhez azonban az szükséges, hogy rendszeres közlekedés legyen a Földdel (ez kell magához az építkezéshez, majd az ellátáshoz), egész sereg teher- és személyszállító űrrakétára is szükség van. Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb olyan hordozórakétákat kell építeni, amelyek ismételt űrutazásokra is alkalmasak lesznek. Enélkül aligha haladhat jó ütemben a világűr meghódítása. Sajnos, azonban a' hordozórakéták megmentése, illetve ismételt fel- használása nem egykönnyen megoldható feladat. Mindenesetre valószínű, hogy a hordozórakéta megmentésre szánt fokozatain fékezőrakétákat helyeznek majd el (ismeretes, hogy az eddigi űrrepüléseknél a visszatéréshez ilyen fékezőrakétákat is felhasználtak). Elképzelhető az is, hogy a visszatérítendő rakétákat szárnyakkal szerelik fel, mert a szárnyak maguk is fékező hatást fejtenek ki, és biztosítják azt, hogy a rakéta úgy landoljon, mint valami repülőgép. Nem lehetetlen azonban, hogy a visszatérítendő rakétafokozatokon mégsem lesznek szárnyak: ehelyett például külön e célra készült felfújható, illetve automatikusan felfúvódó, vitorlaalakú szárnyakra függesztenék fel a rakétát, illetve egyes fokozatait A Marsról vissza is kell jönni... Amikor az űrhajók és a hordozórakéták ismételt felhasználásáról beszélünk, gondolnunk kell arra is, hogy eljön az idő, amikor mindennapos dolog lesz a Föld— Hold—Föld, vagy Föld—Mars- Föld utazás. Nyilvánvaló azonban, hogy ekkor már egyáltalán nem lesz szükség arra, hogy minden alkalommal a Föld legyen az utazás kiindulópontja. Hiszen, hogy egy földi példát hozzunk fel: ha valaki TU—104-es repülőgépen utazik, a gép az illetőt nem a lakása ajtajánál teszi le, hanem a repülőtéren, ahonnan buszon, vagy taxin jut haza. Miért ne lehetne, így a világűrben is? Ez egyébként nemcsak a legjobb, hanem valószínűleg az egyedül lehetséges megoldás is egyben. Ez pedig azt jelenti, hogy amikor eljön az ideje, a Földről rakétataxin utazik majd az utas a világűrben, a Földtől több száz kilométer távolságban elhelyezett kozmikus űrrepülőtérre, ahonnan immár nagyobbfajta, „távolsági” űrhajón mehet tovább. Ez elsősorban annyiban előnyös, hogy az ilyen „távolsági” űrhajó, amely maga nem térne vissza a Földre, nem kénytelen a légkörben repülni, nincs gondja a fel- és a leszállásra, ezért egészen másmilyen lehet, mint a meglévő űrhajók és űrrakéták. Háztól—házig a világűrben A legnagyobb különbség valószínűleg a hajtóművekben lesz amelyek nem a szokásos folyékony, vagy szilárd üzemanyaggal működő rakéta-hajtóművek lesznek. A nem földi, hanem egyes egyedül világűrbeli kiindulópontra visszatérő űrhajók hajtóműve valószínűleg villamosmotor lesz. Persze, nem közönséges, hanem olyan, amelyben a sugár hajtóerőt — elektromágneses hatásra — a roppant erővel mozgó elektromos töltésű részecskék kilöve- lése szolgáltatja majd. A számítások szerint csupán az ilyen hajtóművek biztosíthatják, hogy maga a repülés viszonylag kis energia-felhasználással járjon, márpedig enélkül elképzelhetetlen, hogy növelni lehessen az űrhajó hasznos terhét, súlyát. Sajnos, az ilyen elektromos rakéta-hajtóművek hajtóereje azonban csupán ezreléke a szokásos rakéta-hajtóművekének, ezért a kilövésnél és a leszállásnál nem alkalmazhatók. Felhasználási területük tehát csupán a világűr lehet, ahol földi hasonlattal élve, háztól-házig bolygóközi ürrepülőtértől bolygóközi űrrepülőtérig hajtják majd a rakétákat. KARL GILZ1N Bemutató csillagvizsgáló épül Ssekszárdon Épülettervet nyomnak a kezembe. — Ez a szekszárdi bemutató csillagvizsgáló épületének tervrajza. Tessék csak nézni, ilyen lesz oldalnézetből. A teteje kupolás, ez a része itt elfordítható aszerint, hogy milyen irányba kívánják fordítani a távcsövet. A tanácskozás egyik résztvevője, Róka Gedeon, a TIT országos csillagászati választmányának titkára, kicsit megkönnyebbülten mondja: — Végre Szekszárd városban is sikerült megoldani ezt a régóta vajúdó problémát. Most jövünk a tanácstól. Megbeszéltük a vezetőkkel és biztosították az épülethez szükséges pénzösszeget. A távcsövet pedig a TIT biztosítja. — Mi pedig társadalmi munkát végzünk majd — szólnak közbe a helyiek, köztük Veszelovszky Gyula, a TIT megyei csillagászati szakosztályának elnöke. — Körülijeiül tízezer forintot ez is jelent majd. Az épület helyét még nem jelölték ki, ezzel kapcsolatban most folynak a tárgyalások. A célnak megfelelően, valahol a város központi részén kell felépíteni, s természetesen követelmény. hogy magas épületek ne árnyékolják. Dr. Almár Iván kandidátustól, a TIT országos csillagászati választmány tagjától, a bemutató csillagvizsgáló rendeltetéséről, gél. járói érdeklődtünk: E csillagvizsgáló feladata természetesen nem tudományos ku. tatás lesz, mert hiszen a technikai felszerelés ehhez nem lenne elégséges. A fő feladata egyrészt a csillagászat általános népszerűsítése, másrészt pedig a diákok gyakorlati oktatása. A közép- iskolás tananyagban fokozottabb mértékben szerepel a következő évtől a csillagászat, s ez jól kiegészíti majd az elméleti oktatást. A kitűzött célok eléréséhez nagyszerűen megfelel az itt felállításra kerülő, 15 centiméteres távcső. A csillagvizsgáló életét^ munkáját amatőr csillagászok irányítják majd. A TIT áprilistól kezdődően tanfolyamot rendez azok részére, akik közül később kiválaszthatják a csillagvizsgáló kezelőit, előadóit. — Mikor láthatjuk Szekszárdon közelebbről az égitesteket? Erre a kérdésre pontos dátumot még nem tudtak mondani. Az ügy jelenlegi állása szerint a tavasszal megkezdik az építkezést, s ebből következik, hogy a terv közeli valóság. B. F. Gazdátlan poéták Aki sűrűn utazik, sokat lát. Látja például, hogy a városok és a falvak mellett szinte máról- holnapra új házakból álló települések kerekednek. Máshol viszont ég felé meredő darukat lát, ' félig kész bérházóriáisok, vagy éppenséggel befejezés előtt álló üzemépítkezések mellett. S ez nagyon jó érzést vált ki az utazóból. Átmelegszik a szíve, s azok között érzi magát, akik az építkezések befejezése után új 1 álláshoz jutnak, vagy jobb munkakörülmények közé kerülnek. De csak egy ideig melegíti a gazdagodás érzése. Mert a bontakozó, fejlődő és újuló világba minden átmenet nélkül belecsap egy másik, az elhanyagolt, a gazdátlannak tűnő porták világa. Hiába . mondanánk, hogy ezek száma esztendőről esztendőre zsugorodik. Egy év távlatából ítélve Tolna megye községeiben nemhogy fogyott volna, hanem inkább szaporodott a gazdátlan porták száma. Vagy ha a számuk nem is növekedett, az állapotuk jóval rosszabb, mint egy évvel korábban. Hamarosan lesz közöttük több olyan, amilyent Zombán és Kétyen láttunk, ahol nem bírva az idő, a kemény tél ostromát, két háznak is leomlott a vége. Ha csak arról lenne szó, hogy a kopott, málott vakolatú házak rontják egy falu összképét, a probléma alig érdemelne említést. Ám, számoljunk egy kicsit. A házat építő kisemberek a megmondhatói, hogy egy-egy családi ház felépítésének költségei még falun is fölözik a nyolcvanezer forintot. S ha csak tíz összedüiő- ben lévő ház van a községben, az enyészet már százezreket emészt el. Bonyhádvarasdon érdeklődtem egyszer a gazdátlannak tűnő porták sorsáról, pontosabban arról, ki visel gondot rájuk. A válaszból ez derült ki: Mindegyikben lakik valaki, de a gondviselő mégiscsak az idő, amelyik esővel locsolja, széllel és napfénnyel pedig felszárítja ezeket a házakat. Elgondolkoztató volt a válasz már csak azért is, mert ezeknek a házaknak a rendbetartásához tulajdonképpen nem is kellene sok. Csak sár, amivel betapasztják, mész és meszelő, amivel bemeszelik és persze az, aki a munkát elvégzi. S talán itt van a baj. A bajon azonban lehetne segíteni. Tudtommal van olyan ren- deletünk, amelyik intézkedik a szóbanforgó házak és porták sorsáról. Ha pedig nincs, akkor alkotni kell ilyen rendeletet, s paragrafusainak következetesen érvényt szerezni. Ezen túlmenően azonban az se ártana, ha valamilyen társadalmi összefogás, mozgalom, vagy ehhez hasonló indulna a gazdátlan porták rend- behozására. Megérné a fáradságot, rengeteg értéket tudnánk megmenteni. Zűrzavar az irány jelzőn Országutakat járó ember kíváncsi a távolságokra és jigyeli az irányjelzők feliratait. Látja például Bátaszékről Szekszárdra jövet a szálkai elágazónál, hogy Budapest 149 kilométer. Alatta pedig arról értesül, hogy Szekszárd hat kilométer. Halad tovább az utazó Szekszárd felé, legyűri a hat kilométeres távolságot, s meglepődik, midőn a Ga- ray-téren újra az irányjelzőre tekint: Budapest 148 kilométer. Hat kilométert utazott a valóság szerint, Budapesthez mégis csak egy kilométerrel került közelebb az irányjelző szerint. Mennyi a távolság Szekszárd és Tolna között? Ezt sem lehet eldönteni az irányjelzők tájékoztatásából. Tolnán ugyanis a föté- j ren azt mutatja az irányjelző, 1 hogy Szekszárd 13 kilométer. Szekszárdon a Garay-téren meg azt olvashatjuk az irányjelzőről, hogy tolna 15 kilométer. Úgy látszik, Szekszárdtól messzebbre van Tolna, mint Tolnától Szekszárd. Amikor az ember Nagymá- nyokr'ól Majosra ér, örül, hogy végre megérkezett. A kedvét azonban elveszi az irány jelző tábla, mert jócskán bent a faluban arról tájékoztat, hogy Majos egy kilométer. Mondjuk még tovább? Mondhatnák, de legyen elég most ez a három példa. Az ember nem is tudja, hogy mosolyogjon, vagy bosszankodjék az irányjelző táblák készítőinek, ellenőreinek felületes munkáján.-is -os
