Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 ROBALMI M M kezdődik | ilyen egyszerűen minden! Csuti például reggel hét óra előtt néhány perccel megérkezik a munkahelyére a Rákóczi utcába, kétkerekű kocsiját leteszi a hetes számú ház előtt mérgelődik, hogy éjjel megint sokat szemeteltek az ut cán és vastag a köd, nem látni el benne öt méternyire sem. Aztán PÉNZ egyre forróbbnak érezte a tárcát, fogja a hideg ágseprőt, másik * bőrft- aK húsát éSftte> ir~ , rSvHnv»ifi z, galmatlanul nehezen ment kezébe a rövidnyelű' lapátot és elindul dolgozni. így kezdődik ez minden reggél. De most megtorpan néhány lépés után. Mi a fene, mi hever itt a kis hársfa alatt? Mióta az utcát sepri, sokszor gondolt arra, hogy egyszer talál majd valamit és most itt van! Barna bőrtárca fekszik a szürke aszfalton. Csuti körülnéz, előbb megpiszkálja egy kicsit a seprő hegyével, megint körülnéz, aztán lehajol gyorsan, fölveszi és beleereszti a kabátja zsebébe. az idő. köd tizenegy órakor is feszülnek az inak: az anyját neki, ez most biztosan hozzám jön! Megtapogatja a zsebét, remeg a keze, aztán nekihajol a serűnek, kábultan nézi a felszálló port. — Aggyisten Csuti bátyám! — áll meg mellette jókedvűen a rendőr — .Hogy vagyunk? Megáll a seprű is, Csuti fogadja a köszönést, egy pillanatra fölnéz a magas rendőrre, aztán elkapja a szemét és megtörli az orrát a kemény kezével. — Köszönöm szépen jól ,— itt áll az utcán. Csuti amit mondja szűk torokkal és olyaslehet, mindent megforgatott már félét érez, hogy kiszakítja zsebét az agyában. Biztos, hogy legalább a tárca. Most kérdezi meg, most tíz százas van a tárcában. Kép- kérdezi meg! — zúg az agyában zeletében világosan látja az összehajtogatott pénz szürke szélét. Legalább tíz, annyi biztos. De fog. Biztosan tudja .,. Vallatni A rendőr azonban csak a csúegyre gyakrabban íölnémlik ben- nya ködről beszél, ami itt áll ne a gondolat, mi lesz, ha eléje ' * Az istenfáját neki! — önti el az izgalom forrósága. Mi lehet ebben a szép tárcában? Ritkán, de emberek jönnek-mennek az na!í egy szép télikabátot? Ránézutcán, itt nem lehet most elővenni és belenézni. Az lesz a legjobb — gondolja — ha belépek vele Bíróék kapuja alá, ott nézem meg. Mi lehet ebben a szép tárcában! Olyasfélét érzett, még a házak között. Csuti bólogat, nem tud szólni, keze szorosan rátapad a zsebére. — Ide hallgasson — kezdi aztán, mert tovább menne a rendőr — Az ember mégiscsak gondolkozik ... Nézze, találtam én egy tárcát... — és kiveszi zsebéezt másnak a pénzén vetted, em- r(cm?s « keze- ^ lékezz ««.kJ Müven «oknr. rioivn. majdnem leejti - Megmondom, áll valaki: mondja csak, hogyan meri ellopni a tárcámat?! És ha nem is jön az illető: mit érzek majd én, ha például valami ruhát, vagy bútort veszek rajta? Ha tegyük fel vennék az asszonynak, eszembe jutna: te Csuti, te lékezz csak! Milyen sokat dolgozol száz forintért, hátha ez is megizzadt érte?! Az anyját neki! Jó lenne majd ezt -az egészet egyhogy forrósodik a sasebe, a tárca szerűen elfelejteni. Találtad, ta- hol kiduzzad, hol összelapul. Lé- Iái tad! A talált tárgyakat be kell legzik, az anyját neki! — állapit- adni? Hát aztán? Egyszer jön ja meg. Ezt persze, ahogyan van valami, mindjárt fusson vele az le kellene adni. Persze, beadni! Könnyű azt mondani! Az ilyen ember játszik a totón, szeretne egyszer valami komolyabb pénzhez jutái, nem olyan könnyű ilyen tárcával mindjárt a csoportember? Mondjuk vennék egy szép díványt... Lefeküdne rá az ember és elkezdenének recsegni a rugók, hogy te minket loptál, te piszkos Csuti!... Ezt el kell majd felejteni. Na de ha holnap kijövezetőhöz futni. Legalább meg völc és odaérek a kis hársfa alá? Nem a tárca néz majd rám? Lehet, hogy az aszfalt is megszólal: te mocskos, te eltfettéd másnak a kell nézni, mi van benne. Az ál- dóját neki, lehet, hogy komoly summa! Ki a fene tudná meg? Találta az ember, hát találta. Meg kell föltétlenül nézni, mi van benne, A köd nem hígul, Csuti idegeahogyan van, emberek vagyunk, én ezt meg akartam tartani... Fiszkos dolog lett volna, belátom. Megmondom őszintén ... Emberek vagyunk, nem? A rendőr elveszi tőle a tárcát, felnyitja, megnézi az igazolványokat, a pénzt és csak annyit kérdez: —• Hol találta, Csuti bátyám? Eels zab adultan, nagy han- • goal magyarázza, könnyű már a zsebe, agyából kifutnak a gyötrő gondolatok. — Ebből magának jutalom jár, az legalább tiszta pénz lesz pénzét- Menhyi pénzt tettek el “Qnd-ia * rendőr és Csuti boldo. . _ . . orrért 7 mar»* T’o.rvnHaootf így embarek! Na de mit gondolsz CSuti —• mered rá az aszfaltra, a lendülő seprű rugalmas ágaira ... . — szép dolog az? Lehet nyugodt sen söpri az utcát, neaegeti az az 0]van ember, mi? Elteszi más- embereltei, nem keresi-e valaki a tárcát. De senki. Futnak, sietnek, mint máskor, honnan, tudnák, hogy Csuti Sándor zsebében majd meggyullad egy tárca, amiben talán komoly summa lapul. gari nevetgél már: repedezett száján még a tüdejéből is kiszáll az zgalom párája. Ormos Cerő Volt idő, amikor nálunk szinte jelszóvá vált: az a jó vezető, aki mindenáron el tudja érni, hogy maradéktalanul teljesítsék, vagy méginkább túlteljesítsék a terveket. Gyakran az sem számított, milyen módon teszi ezt, milyen eszközök, eljárások helyettesítik az emberséget. Ebben az időben alakult ki nálunk — pontosabban körülhatárolva, több-kevesebb bürokrata fejében — a lélektelen, érzésleien, folyton-folyvást csak előrenéző ember gép, aki se lát, se hall, csak egyetlen célja van az életének, elérni azt a muta- Iót, amit feladatként a számok, megjelöltek. Rengeteg rokkantja volt ennek a kornak. Közülük kerültek ki azok, akik még a papír transzparensek és a plakátok előtt is megálltak, s önkéntelenül tapsra csattantották a tenyerüket, ha netalán ezt látták felírva: célunk a szocializ- ,mus felépítése. Buzgalmuk, ügyszeretetük sok esetben kapott dicséretet, s munkájukban, azokban az időkben magunk sem találtunk kifogásolnivalót. Pedig volt, nem is kevés és hatásuk utózöngéi nyomtalanul még ma sem múltak el. Ezt leginkább akkor fedezhetjük fel, ha a vezetés szakmai része mellett Uyen vonatkozásokat keresünk: emberség, az emberek problémáinak megértése, az emberekkel való alkotó együttműködés. Nem valami újfajta mítosznakc próbálok propagandát csinálni. Gazdasági és politikai vezetőink közül számosán szolgálnak jó példával. A minap arról hallottam, hogy az árvíztől meglehetősen veszélyeztetett ponton, akkor vált igazán ösz- szefogottá. egységessé a védekezés, amikor megjelent a járás egyik vezetője, és szakszerű tanácsaival higgadt, megfontolt szavakkal nyújtott segítséget a munka megszervezéséhez Pedig vem volt mérnök, méq csak technikus sem. Viszont vo1t ennél egy sokkal nagyobb előnye: ember volt, a szó igaz értelmében véve. Olyan, aki nemcsak a jelszót tudta kiadni, vagy a grafikont összeállítani, hanem azzal is tisztában van, hogy mindé n feladatot csak akkor lehet si- kerrel megoldani, ha együttműködik az emberekkel, szóban, és tettekben is. Ezzel tulajdonképpen elmondtunk mindent. , Nincs ugyanis szó másról, csak eny- nyiröl: az emberek felnőttek, s tudják kit, miért támogatnak, miért hallgatnak a szavára, vagy miért nem. És ez nagyon természetes állapot. Abból a politikából származik, amit évek óta folytat a párt, s érvényesítésére törekszik az élet minden területén. Lényegét legegyszerűbben így fogalmazhatnánk meg: következetesek vagyunk a célok kitűzésében, de a feladatok teljesítésének módozataiban is. Az emberek megkérdezése nélkül nem döntünk az ország sorsáról, jelenről, vagy .jövőről, mert tiszta sor, hogy az ő közreműködésükön nagyon sok múlik. Szimpátiájuk, rokon- vagy ellenszenvük mérvadóan befolyásolhatja a fejlődés ütemét. Ezt a történelem, vagy éppen a közelmúlt történetének néhány fejezete a legjobban bizonyítja. Embergépnek viszont nincs sem ellenszenve, sem rokonszenve. Az ilyesféle teremtményre rá- húzás nélkül ülik, hogy nem látja a fától az erdőt. Pedig jó néha megnézni, mert az erdő sűrűjében sok olyan dolog létezhet, ami befolyásolja a fa sorsát, még akkor is, ha mint a mesében, az égig ér... Azt persze igen nehéz valamilyen szabályba rögzíteni, milyen legyen a jó vezető. Ha közvéleménykutatást rendeznénk, bizonyára sok olyan tényező merülne fel, amire e pillanatban még csak nem is gondolunkí A magatartást, a vezetői stílust sok minden befolyásolja. Egy azonban bizonyos: feltétlen ismérve a valamire való vezetőnek, hogy ismeri, megérti a környezetét, s a körülötte élőket nem úgy kezeli, mint a felügyelete alá rendelt mechanikus élőlényeket, hanem úgy, mint embereket, akik segíthetnek még akkor is, ha már úgy látszik, hogy nincs segítség... SZOLNOKI ISTVÁN nak a pénzét és lapul? Kiégeti a tárca a húsodat, Csuti! Fene tudja, hány százas van benne! Biztosan legalább tíz. Az anyját neki: ezer forint! Holnap talán már könnyebb lesz, Csuti. A kuF ,_ . , ' ■ tya se tudja meg. Node te! Te élei kilenckor jut csak hozza felejted, te rongyos Csuti? hogy nyugodtanjmegnézze Mennyi bajt csinált már a pénz! , w i- - Elege(. hallónál arcéit Az lenné a legjobb, hogy kivenni szépen a pénzt és beadni a tárcát. Az marhaság! Lefülelnek. Esetleg eldobni. Az piszokság. Más is van benne. Meg kell zavarodni! — állapítja meg déltájban az utca máBíróék kapuja alatt. Kocsiját a kapu elé tolja, beviszi magával a vászontáskáját is, amiben elesé- get ád vele az asszony. Remeg a keze, álig tudja elővenni a tárcát. Az i-stenfáját neki! — mondogatja magában és majdnem elejti izgalmában. TISZTELT KONFERENCIA! A konferencia együtt ült és na, hogy is... Pedig tudtam, gondolják, hogy otthon szabad én egyedül álltam előttük. Becsületszavamra tudtam, de időmben káromkodni tanítom a Nem tagadom, a térdem kissé re- annyi dolga van manapság az gyereket... Lehet, hogy itt-ott megett. a torkom száraz volt, s embernek, hogy egy-kettőre ki- hallott ugye valamit, de nem már előre kiegyeztem volna egy megy a fejéből... Szóval a gyér- tud ... Nem olyan vagyak se én, közepes bizonyítvánnyal is. A mekem barátainak neve... izé ... se senki a családban, hogy ilyes- konferencia elnöke feltolta szem- — Tudja, vagy nem tudja? — mit tanuljon tőlünk... — hábo— állapítja meg kábultan — Itt valami fehér papírok — felnyit- já a belső rekeszt és elszűkül a Torka — Százasok, a Pilátusát! Összecsapja gyorsan, csak annyit fog meg az agya, hogy több százas van benne és visszateszi gyorsan a zsebébe. Több / százas — hajtogatja magában és kisiet az Rekeszes tárca, itt igazolvány sík végén. Nehéz dolog ez, Csuti, ........... ... - -••• megtartani a százasokat. Kőtár biz tosan bemernie a kocsmába, legalább egy iröccsre. Az nem is lenne rossz. Kivenni mondjuk egy százast. Marhaság! Semmit se lehet most kivenni. C sak tapogatni a tárcát és szédülni, gondolkozni, hogy utcára. Több százas, annyi biz- mi lesz most. Biztosan van benne tos! Lehet, hogy tíz, de meglehet, legalább tíz darab. Nem kellene hogy húsz! Az irgalmát neki, mi- ugrálni a pénzzel ne legyen felkor volt ennyi pénz az én zse- tűnő. Lehet azt takargatni a szek- bemben! Talán soha! Biztos, hogy rényben. Piszkos dolog ez. Éjjel megvan legalább tíz százas! Na- biztosan elkezdene vinnyogni a gvot néz majd az asszony! De pénz: te nem dolgoztál meg ér- aztán fogd a szádat! Nehogy el- tem, rosszul érzem magam nálad, járjon. Veszek majd... Mit ve- te mocskos Csuti! Legjobb lett szék7 .. És egészen megzavarja volna otthagyni a fenébe. Amit a pénz. Lehet például ruhát ven- a söprésért kapok, az egészen ni Vagy ha annyi van, valami más. Azért kidülleszthetem a bútort. Mennyi lehet benne, a mellemet. Nem tudom én, mit —a«*™«- o* « mm IfZ STÍiiS; most valaki, hogy kérem, nem mert randa ^olog így egyedül talált itt egy tárcát, tele pénzzel? a kínlódássaL sohase volt Csatinak De nem jön az asszony. Hanem Talán ilyen kegyetlen izgalmas délelőttié az utcán. • Minden öt percben megtapogatta óvatosan a zsebét, déli harangszókor előbukkan a sarkon a kövér, piros képű rendőrőrmester. Csuti vékony nyakán meg* üvegét, rámnézeti, harákolt förmedi rám a kedves kolléga egyet-kettőt: — Hm ... Khm .. kedves apa kartárs. Mint tudja, az általános ]Vem tudtam. Egyetlen barát- 1 ^ jának nevét nem tudtam. rogtam az oktalan és sértő kérdésen. — Közölnöm kell önnel, kedves apa, hogy a gyermeke kitűiskolai félév után az apák féléve Pedig arra mérgét mernék venni, jjggjj fud káromkodni... Kitűnő következik, hogy megfelelő bízó- hogy van baratja. en. Meglátszik rajta a tervszerű nyítványt adjunk át az ön fej- Az elnök a kővetkező kedves otthoni foglalkozás.. . Köszönöm, lődéséről, apai mivoltát illetően... kollega kezere adott, es en erezni fessék a kedves kollégámhoz fá- — Igen, tudom ... — hebegtem, kezdtem, hogy mit. jelent egy radnj... és agyamban lázasan forogni csoda áldozatának lenni, mit je- , ..És én odafáradtam a ne- kezdtek a kifogások, mint kör- lent fazni e§y mele” szobában. ^ gyedikhez, az ötödikhez, a nyolLegyen olyan kedves, és cadi.khoz, végigfáradtam az egész i o mao! nodrom mi i von vai*- i n . , . . hintán a gipszlovak .. — Készült? — kérdezte az el- mondja meg nekem, milyen ver nők szúrós szemmel. ^ seket tud? — Igen kérem szépen;.. Én —Én? — hökkentem meg. készültem, - nyeltem nagyot. - Dehogy. A gyermeke mert egyáltalán nem voltam biz- Fogalmam sem volt. Hat hon- tos benne hogy készültem-e, «an tudja egy munkába temet- vagy sem. ’ kezeit apa. hogy gyermeke mi- ..................... — Akkor, kedves kollégám, — lyen verseket tud? Biztos tud. nyítványomat fordult a mellette ülőhöz, — öné Nem is egyet, sót, tálán tizet is, közben.. az első kérdés... vagy éppen húszat. < .evet seges Aztán megkaptam a bizonyít... És a kedves kolléga fel- kérdés... De itt nem lehet me-,- vényt is; emelte ceruzáját, majd felém fogni: bökött- — Az auyam tyúkja... A kis- fitthon eldugtam, nehogy _ Tessék nekem megmondani, karácsony .-..A talpra magyar ko nferenciát, kaptam a kérdéseket és makogtam rájuk, hol szaporábban, hol vékonyabban, fűzve a szavakat és közben az arcokat figyeltem. Afnelyek komolyak voltak. Amelyek nem sok jót ígértek. Amelyek majd a bizo- nézik megírása eldugtam, megtalálja a gyerek. Oda hogy hívják gyermekének barátait? — Kiket, hogy hívnak? — Gyermekének barátait — ismételte meg a kérdést. — Fiam gyermekeinek ... azaz, hogy gyermekem fiainak ,.. bocsánat, egy pillanatig gondolkodom ... szóval, hogy gyerme— Az anyám tyúkját nem u tekintélyem ... De azt a magastudja — közölte a második ked- ságos nemjóját, ennek a keserves kolléga és intett, mehetek a vés... most majd foglalkozom, harmadik inkvizitor elé..; a kölyökkel... Ide gyere! Hói — Kérem szépen, tessék nekem tanultál káromkodni, te gazemmegmondani — így a harmadik bér;.. De bezzeg az Anyám- — tud-e a gyerek káromkodni? tyúkját, azt nem tudod... Miért Igen, ne tessék csodálkozni, tud-e nem veszel példát apádról, aki..; káromkodni? Jó... jó, tisztelt konferencia, — De már megbocsássanak, ez ez csak úgy kicsúszott a szákén» -barátait, hogy hívják? Hát* igazé«- furcsa kérdés? Csak .oem «MB.*Gyurit« Géa*
