Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ

A

1963’. március 24.

Az erősebb segítse a gyengét!

'R

ALEKSZ ANDII NASZIBOV;

EJTEKHELY

a<z

Fordította: Szathmári Gábor

SZERETNÉM HANGSÚLYOZNI, hogy amiről írok, megyénkben már régi jelenség. A gyengébb termelőszövetkezetek szinte az átszervezés napjától számítva megkapták az erősebbektől a segítséget'. Pártalapszervezeteink és pártszervéink járási és megyei szinten, mindent elkövettek és elkövetnek, hogy ez a segítségadás ne csak formaság legyen, hanem gazdag, sokszínű tartalommal telítődjék meg. Szép eredmények mutatkoznak! Egyre szorosabbá fonódik a kapcsolat a bátaapáti és mórágyi, a tamási Széchenyi és a magyarkeszi Hunyadi, az igali és a simontomyai termelő- szövetkezet között, s az összefonódást, baráti együttműködést elsősorban is a közös elnök segíti elő. Vannak, akik másodállásként vállalták az elnökséget. Jó példa erre Kiss Béla, az Iregszemcsei Kutató Intézet dolgozója, aki az újiregi Béke Termelőszövetkezet elnöke. Tolnai István, aki a For- . nádi Állami Gazdaság igazgatója, s vállalta a magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet irányítását is. Az együttműködés és a közös elnök következtében Kurdon például a napokban egyesült a két termelőszövetkezet.

Hogyan keletkeztek a másodállások? Hogyan lett egy valaki- .ből két szövetkezet elnöke? A kérdésekre a válasz egyszerű: ezek az emberek kivétel nélkül, mint patronálok kezdték. Sokat járogattak' a gyengébb szövetkezethez, b?gy segítsenek rajta. A nép megkedvelte őket. A rosszul gazdálkodó termelőszövetkezetek tagsága, amely a gyenge vezetéssel torkig volt, jó vezetőt akart. ,Maga a nép követelte ezektől az emberektől, hogy vállalják a »■kettős terhelést«. Nem »felülről erőszakolt« emberekről van szó! Megszerzésükért a tagság indított harcot. És jól járt velük.

Mit szeretnénk? Tovább akar. juk- szélesíteni az »Erősebb segítse a gyengébbet« mozgalmat. Általánossá szeretnénk tenni azt, ami a gyakorlat tapasztalatai szerint nagyszerűen bevált megyénkben. Lehetővé válik, hogy a szakma és a vezetés legjobbjai, akik különféle mezőgazdasághoz tartozó vállalatoknál, intézményeknél dolgoznak egy-két esztendőre másodállást vállalhassanak gyenge termelőszövetkezetekben. Csak a legjobbakról lehet szó! Olyanokról, akik elbírják a kettős terhelést, akik nem riadnak vissza az áldozathozataltól, a megfeszített erőkifejtéstől, akik nem az anyagi oldalát nézik a dolognak, hanem őszintén, tiszta szívvel segíteni akarnak.

. Nemrég Aparhanton jártam, ahol az emberek sokat beszéltek nekem Papp Józsefről. Az ő esete érdekes és tanulságos példája a segíteni akarásnak és a segíteni tudásnak.

Küldöttség ment hozzá Apar- hantról, a Békés-pusztai Állami Gazdaságba, melynek igazgatója volt. Kérték, hogy menjen vissza szövetkezeti elnöknek.

Visszatért Aparhantra. Az emberek örültek, bíztak benne.

»Szakember és politikai vezető egyszemélyben. Többet kellene a vállára tenni« — határozták el a járási pártbizottságon, s felajánlották neki a nagyvejkei Május 1. Termelőszövetkezet elnöki funkcióját is.

A nagyvejkeiek lelkesedéssel fogadták. Ö nem örült túlságosan a megbízatásnak.

A FELADAT NEHÉZ VOLT. A nagyvejkei szövetkezet tíz év alatt nyolcszor cserélt elnököt, kilencszer könyvelőt, s ötször volt mérleghiányos. A legjobban sikerült évben sem haladta meg a munkaegység értéke a 21 forintot.

Alapos körültekintéssel látott neki a feladatnak. Először a vezetést kellett megszilárdítani. A régi vezetőség nem volt következetes, elveszítette a hitelét a nép előtt, elvtelen, rokoni összefonódás sorva«»totta. Uj vezetőséget választottak.

Régebben rosszul gazdálkodtak

a munkaegységgel. Nem volt kellő nyilvántartás. Mindenki maga vezette füzetébe a végzett munkát, s hó végén beadta az irodára. Már az első napokban megszigorították a munkaegységnyilvántartást. ,A brigádvezető minden nap félmérte és feljegyezte, ki, mit csinált. A munkaelosztás módszerében is változás történt. A brigádvezető nem járt többé házról házra, hogy mindenkinek elmondja a napi teendőjét. Az emberek a szövetkezeti házhoz mentek és ott osztották el őket munkára.

Nágyvejkén mindazok a szokások, amelyek Aparhanton már beváltak, rövid idő alatt meghonosodtak, s a szövetkezet megindult a mélypontról fölfelé.

Papp Józsefnek sok dolga akadt. Két szövetkezetnek ügyeit, gondjait lelkiismeretesen intézni, csak nagy erőbevetéssel, az energia teljes kihasználásával lehet. Hetente két-három napot tartózkodik hol az egyik, hol a másik községben.

Ma már Nagyvejke is a szívé* h«z nőtt. A szövetkezet eredményei biztatóak. 1961-ben már 30 forintot, hatvankettőben 33 forin. tot osztottak munkaegységenként és 90 000 forintos tartalékot vittek át a hatvanhármas évre.

A közös elnök elősegíti, hogy a két szövetkezet közötti együttműködés gyümölcsöző legyen, hogy az erősebb aparhanti szövetkezet támogatást adjon gyengébb testvérének, a nagy vejkeinek Nágyvejkén Kevés a férfi munkaerő. A rét nedves' yolt, a kaszálógép nem tudta levágni, Aparhantról harmincöt kaszás ment gépkocsin a testvér-szövetkezethez, s levágta a füvet, mielőtt megvénült volna.

Az aparhanti aknak több a gépük. segítettek a vejkeieknek az aratásban, a silózásban és a szállításban. Aparhanton nagy kovács- és szerelőműhely van, ahol hegeszteni is tudnak, s ezt használhatják a szomszéd szövetkezet tagjai is.

Az aparhanti szövetkezet főkönyvelője átadta tapasztalatait, s ezáltal javult a Május 1. szövetkezeten belül a bizonylati, a pénzügyi fegyelem, megszigorították a raktári nyilvántartást, megzabolázták a tolvajokat.

Nagyvejkére tizenkét férfi jött vissza az iparból a szövetkezetbe dolgozni, s legutóbb tizennyolc nő kérte felvételét a tagok sorába.

A KÉT SZÖVETKEZET közös kirándulásokat szervez, sok barátság szövődik, a két falu közelebb került egymáshoz.

Szeretik Papp Józsefet, az elnököt. Hogy miért? Ennek sok oka van. Sokat dolgozik, őszinte, becsületes, tárgyilagos, és amit szeretnék nagyon mások figyelmébe is ajánlani, akik hasonló poszton állnak: sokat törődik az emberek apró-cseprő .ügyeivel.

Sok személyi problémával fordulnak hozzá. Kérvényeket. ír SZTK-ügyben. Hitelkérelmeket intéz. Gyermekek továbbtaníttatásának ügyében kilincsel. Múltkor egy fiatalember fordult hozzá, akinek a szülei nem adtak zsebpénzt, s kérte, hogy külön számolják el az 6 teljesítményét, és adják az ő kezébe, különben elhagyja a falut. Intézkedett! A háziasszonyok neki panaszolják el, ha nem kapnak mosógépet a földművesszövetkezéti üzletben és ha nincs szódavíz.

Az aparhantiak nem veszik tehernek a segítségadást, amit Nagyvejkének adnak, mert amint mondják: »Minden családon belül az erősebb testvér kötelessége, hogy segítse a gyengébbet«.

.Levonva a tanulságokat: Ahány gyenge szövetkezet, annyiféle segítségre van szükség. Nem' lehet sémát alkalmazni. Az élet sokrétű feladatok megoldását várja tőlünk, önállóan dolgozni tudó, jól felkészült, politikailag, szakmailag kiváló, tárgyilagos, becsületes emberek kellenek ahhoz, hogy céljainkat megvalósíthatok.

(H)

19.

— Utána néztem. Azon a frontszakaszon most csend van. A mi csapataink még vagy két hétig várnak a támadás megindításával. Minden jel arra mutat, hogy a közeli napokra a nemetek nem terveztek ott semmiféle hadműveletet.

Alekszej Iljics elmosolyodott.

— Elképesztő, — mondta nevetve.

— Nem értem.

— Azt mondom: elképesztő, hogy néha mennyire azonos gondolatok jutnak különböző emberek eszébe. Még mindig nem érti? Szóval maga azt javasolja, hogy alakítsunk egy különleges csoportot, s dobjuk át a fronton ugyanahhoz a „Teufel” divízióhoz, ahonnan átszökött hozzánk Homann. Nem így van?

Likov bólintott.

— A csoportnak — folytatta a gondolatot Alekszej Iljics — foglyokat kell szereznie abból a zászlóaljból, vagy még jobb, ha abból a századból, amelyikben Homann szolgálatot teljesített, így gondolta?

Likov ismét bólintott.

— És ez arra kell, hogy kihallgassuk a foglyokat és megállapítsuk, miféle szerzet ez a Homann. Jól értettem, amire gondolt?

— Pontosan ezt akartam javasolni.

— Akkor rendben van. — Alekszej Iljics ravaszkásan hunyorított. — Közölhetem, hogy fél órával ezelőtt elküldtük a frontra ezt a megbízást.

— Alekszej Iljics, vissza kellene vonni! — Likov felállt.

— Miért?

— Az ügy túlságosan bonyolult és kényes ahhoz, hogy a mi megfigyelésünk nélkül... Szóval Kerimov őrnagyot szerettem volna odaküldeni.

Alekszej Iljics szintén felállt.

— Ami azt illeti, — mondta — igaza van.

— Akkor én most megyek a repülőtérre, beszélek vele,, mindent megmagyarázok neki, s nyomban útnak indítom.

— Menjen. A hadseregparancsnokságnak pedig üzenünk, hogy amíg Kerimov oda nem érkezik, né kezdjenek hozzá semmihez.- •

Április utolsó napjait írták. Késő este volt, amikor Aszker kilépett a liftből, s benyitott a titkárságra. Az ott ülő tiszt felállt, s katonásan kezet szorított Aszkerral.

Késik a tavasz, késik az oly régóta nélkülözött zöldféleség, a spenót, a saláta és a különböző vitaminokban gazdag főzelékféleség, és mi tagadás, húsban sem bővelkedhetünk nagyon.

— Mivel gazdagítsuk hát táplálkozásunkat? — teszi fel a kérdést sok háziasszony, és tették fel legutóbb a Tolna megyei Népbolt Vállalat vezetői is, mivel a lakosság ellátása részben az ő feladatuk.

A véleménykutatások alapján „szerelték” fel magukat a szokottnál nagyobb mértékbep mirelit, félkész és hidegkony.ha-ké- szítményekkel.

— A legújabb újdonságunk az „alufóliás” konyhakészítmény — dicsekszik Prantner János, a szekszárdi 50-es népbolt vezetője.

— Kelendő ez az áruféleség?

A választ erre már a pult előtt

kapjuk, ahol a háziasszonyok sokasága várakozik, hogy kedvére válogathasson a gyorsan elkészíthető ételek között.

— Tíz perc alatt tálalom a sertésoldalast vajasburgonyával — dicsekszik az egyik és még hozzáteszi: — A családnak nagyon ízlik.

Hogy kelendők az ízletes falatok, arról a bolt forgalma is tanúskodik. Havonként 120 00Ü forint értékű mireüt ó<j c-vr-í— ételt vásárolnak csak ebben az

— Üdvözlünk újra itthon, — mondta közben.

— Köszönöm. —■ Aszker Ribin ezredes szobájának ajtaja felé intett..

— Nincs itt, — mondta a tiszt. — Likovnál ül. Azt hagyta, hogy te is menj oda, amint megjössz.

Aszker bólintott, s nyomban sietve elindult Ribinhez.

Likov tábornok és Ribin ezredes gratulált Aszkernak a feladat sikeres teljesítéséért. - Likov az egyik karósszékhez vezette, s leültette.

— Meséljen, őrnagy,

— Két alakulatunk tevékenykedett a bennünket érdeklő alegység ellen. A tankok a harmadik zászlóalj oldalszárnyát támadták meg, hogy magukra vonják a figyelmet. A lövészek, akiket a páncélzatukon vittek, szemből indítottak támadást. Közben pedig ejtőernyősök ereszkedtek le a zászlóalj mögöttes területére.

— Ilyen módon izolálni tudták a zászlóaljat?

— Majdnem, tábornok elvtárs. Az. utolsó pillanatban aknavető- tüzzel sikerült a németeknek néhány tankunkat ártalmatlanná tenni. így egy rés keletkezett, amelyen ggérutat nyert két század. Pontosabban ennek a két századnak -a maradványa. Ha ez nem történik,- még több foglyot ejthettünk volna.

— Maga hol tartózkodott?

— A hadtestparancsnokság körletében. Ahogy a parancsot kap- tam, . ..... ,, ,. , . ... ..

— Igen, — mondta • Likov elgondolkozva. — És kiket hoztak.

— Tizenkilenc személyt, köztük két tisztet, tábornok elvtárs.

— Mindannyian a harmadik zászlóaljból valók?

— Igen.

— Hogyan hozták őket idáig?

— Nem tudtak egymással érintkezni.

— Nagyon jó.

— El is felejtettem, tábornok elv társ: a foglyok között van Homann századparancsnoka is.

— A zászlóaljparancsnokot nem sikerült foglyul ejteni?

egy boltban. A legkeresettebb a tökfőzelék, a lecsó, és a paraj. A gyermekek kedvence a mirelit gyümölcs, málnából például hetenként 150 kilót árusítanak.

A bolt dolgozói a napokban vették át jó munkájukért a kitüntetést, a Kiváló Bolt címet, s a velejáró pénzjutalmat. A vezetők egyikét, Dravecz Istvánt Kiváló Dolgozó oklevéllel tüntették ki. Naponként nem kevesebb,

— Az alakulat tagjai elmondták, hogy az utolsó pillanatban sikerült meglógnia. Az egyik hiradóstiszt motorkerékpárján menekült el.

— Kár. — Likov az asztalon lévő papírokat forgatta a keze között. Gondolataiba merült.

— A katonai felderítők parancsnokának átadtam a tábornok elvtárs parancsát: azonnal jelentést tesznek, ha a harmadik zászlóaljból újabb foglyokat ejtenek.

Likov bólintott, de látszott rajta, hogy nem odafigyel.

— Telefonált az édesanyja, — mondta csendesen Ribin.

Aszker összerezzent, kiegyenesedett.

— Csak nem valami...

— Ugyan. Minden a legnagyobb rendben. Csak egyszerűen izgult. De megmondtam neki: ne nyugtalankodjék, csemetéje kiküldetésbe ment, hamarosan épségben, egészségben visszajön.

Aszker hálásan bólintott Ribin felé. Az pedig egy papírszeletre néhány sort írt, aztán átadta Kerimovnak. Aszker ezt olvasta róla: „Estefelé, ha végeztél, gyere fel egy órácskára hozzám, a lakásomra. Megiszunk egy csésze teát, — és sakkozunk. Várlak.”

Aszker felemelte a fejét, tekintete találkozott a Ribinéval, s elmosolyodott.

Likov felpillantott a papírjaiból és gyanúsan nézett a két tisztre.

— Miben törik már megint a fejüket? — mormolta alig hallhatóan. — Ki véle csak gyorsan! ■

Ribin és Aszker nem szóit semmit. Likov kezébe vette a papírszeletet, megnézte, s utána kissé félretolta. Enyhe árny futott végig a« arcán. Ribinnek családja van itt Moszkvában. Aszkernek is van édesanyja, ha távol is innen. Likovnak pedig nincs senkije, öt évvel ezelőtt temette el a feleségét, két évre rá pedig a fiát is elvesztette.

Ribin tudta ezt. Megértette a tábornok lelkiállapotát.

mint 8—10 000 embert szolgálnak ki, havi forgalmuk meghaladja a 800 000 forintot.

Hogy méltók maradjanak továbbra is e kitüntetésre, elhatározták, hogy tovább bővítik boltjukban a választékot. Amíg az első primőráru meg nem jelenik a piacon, addig mirelit árukból és félkész-árukból pótolják a lakosság igényeit.

(Folytatjuk)

Amíg a primőráru kapható lesz