Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-21 / 67. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G3. március 21. Itt a tavasz ! Vegye igénybe a ktsz-ek munkáját! Kezdődnek a kislakásépítések. Igényével már most keresse fel a kisipari termelőszövetkezeteket, 'U ALEKSZANDR NASZIBOV; EJTEKHELY a<z 4ZsLbán Fordította: Szatbmári Gábor 16. Az elutazásom előtti utolsó estén is a szokott időben mentem a kikötőbe. S ott beléütköztem egy férfibe, akit még gyermekkorától kezdve ismertem, de már hosszú ideje nem láttam. Kari Breier volt az, a nemzeti szocialista párt eléggé ismert tagja, aki Thüringia egyik kerületének Kredsleitere volt, aztán a Kripo valamelyik osztályának lett a vezetője, most pedig, amint megtudtam, az SS Standartenführere és az SD munkatársa. Mi soha sem tápláltunk egymással szemben különösebb szimpátiát. De — ahogy ez már lenni szokott — ha két földi idegen városban találkozik, mindig valamiféle közelséget ére2 egymás iránt. S ráadásul sem nekem, sem neki egyetlen ismerősünk sem volt Ostburgban. Fél óra múlva egy kis éjjeli mulatóban ültük. Egyszál zongorista kalimpált a billentyűkön, s néhány pár táncolt rá. Mi meg iszogattunk. Javasoltam a cimborának, hogy kerítsünk magunknak valami nőt. és álljunk mi is a táncolók közé. Szótlanul mutatott a bal karjára. Akkor vettem észre, hogy az a karja élettelenül lóg a teste mellett. — Megsebesültem — magyarázta. — Erősen megsebesültem. Egyszóval nincs táncolni való kedvem. Én kíváncsian, kérdően néztem rá, de ő semmi többet nem mondott. Különben csakhamar beszédes lett, A kocsmárosnak kiváló rumja volt, és finom bencés likőrje, úgyhogy jócskán beittunk. És Breier dicsekedni kezdett a dolgaival. Mellére bökött az ujjá- val, oda, ahol a friss külsejű »Vaskereszt« fityegett, és kijelentette, hogy három nappal ezelőtt kapta, személyesen Heinrich Himmler SS-Reichsführer kezeiből. — Minek a jutalmául? — kérdeztem. Breier ravaszkásan, fölényesen elmosolyodott. — Tudod, ok van rá, elég sok. De a legfőbb: az archiváció! Vállat vontam. Nem tudtam, miről van szó. Aztán ő megmagyarázta: a Szovjetunió nyugati vidékén, csakúgy, mint Lengyelországban, Csehszlovákiában és a Wehrmacht által megszállt többi országban, sok osztályt, ki- rendeltséget létesített a Gestapo, az Abwehr és az SD. A megszállás ideje alatt elég tekintélyes mennyiségű irat halmozódott fel ezekben. Ezeknek az archivanyagoknak óriási az értékük. Amikor megkezdődött a visszavonulás nyugat jfelé, szigorú utasítás érkezett, hogy szállítsák az összes ilyen iratokat a birodalom területére, és helyezzék el a speciálisan erre a célra berendezett rejtekhelyeken. — És ezt a műveletet irányítottad te? — Nem az egészet., — Breier zavarba jött. — Szóval én egy nagy archivszállítmányt hoztam Oroszország több városából. — No, és a karod? — firtattam tovább. Breier nem válaszolt. Későre járt, jóval elmúlt már éjfél, de mi még mindig ittunk. Nem kérdeztem többet Breiert a megsebesült kezéről, mert őszintén szólva teljesen érdektelen volt számomra. Ittam és kitünően éreztem magam. Azt hittem, hogy Breier sem gondol egyébre, csak az ivásra. De tévedtem. Az ital végleg levette a lábáról. Egyszer csak hozzám hajolt — majdnem, hogy rám dőlt, — átfogta a vál- lamat és suttogva mondta: — Akár hiszed, akár nem, majdnem odavesztem . .. Képzeld el, körös-körül víz, érzem, hogy fulladok, merülök el, és semmit sem tudok tenni, hogy megmeneküljek a pusztulástól. .. — De mégis egyben vagy és kutya bajod, — mondtam. Breier bólintott, teletöltötte a poharát és kiitta. — Persze, hogy egyben. — felelte. — De igen drágán fizettem meg érte. Képzeld el: ott vagy a földalatti rejtekhelyen, ahová ezeket a bizonyos archivanyago- kat szállítottuk. Rakjuk sorba egymás tetejére a teljesen körülforrasztott jókora vasládákat. Már a munka végén tartunk. Aztán újabb szállítmányt hoznak. De azt még át kell rakni vasládába, mert csak egyszerű deszkaládában, meg papírba csomagolva jött... És egyszer csak hirtelen kiáltozásokat hallunk, és éktelen zúgást, morajlást. A jo öreg Elba megtréfált bennünket: áttörte a rejtekhelyét nyugatról határoló acélfalat és féktelen robajjal zúdult a ládarakásra. Elekor ordítottam fel én is. Magamon kívül voltam a félelemtől. Még most is, ha csak visszagondolok rá, végigfut a hátamon a hideg. Hiszen, ha a víz megsemmisítette volna az iratokat, Himmler valamelyik ott tartózkodó embere egészen bizonyosan belém engedett volna egy sorozatot. Szinte már önkívületben belevetettem magam a vízbe, s minden erőmet összeszedve kezdtem arrébb rakni a legutóbb hozott ládákat, amelyeket már elborítottak a sötét, örvénylő hullámok . . . Ott sebesítettem meg a karomat. Breier hosszan és sokáig mesélt még az esetről. Rengeteg apró részletet mondott el. Kifecsegte a környéket is, ahol a rejtekhely van. Emlékszik, azt mondta: a víz „áttörte a rejtekhelyét nyugatról határoló acél- falat". Ez a hely tíz kilométernyire van Ostburgtól nyugati irányban. Egy erdő van ott az Elba partján. * Hajnalban szállító repülőgép emelkedett a levegőbe az egyik Moszkva környéki repülőtérről. Két utast vitt a fedélzetén. Az egyik Ribin ezredes volt, a másik pedig a beosztottja. Kerimov őrnagy. Amikor Aszker Kerimov elvégezte a középiskolát, még nem volt tizenhét éves. További útját már jóelőre eldöntötte még elég határozottan: műszaki egyetemre megy, vegyészmérnök lesz. Ezen kívül tovább tökéletesíti tudását a német nyelvben, amelyet gyerekkora óta tanulmányozott. (Folytatjuk) Lakását festesse, tataroztassa kisipari termelőszövetkezettel í A kisipari termelőszövetkezetek hívásra a helyszínre mennek Kisipari termelő szív ve tkeze tek a megye minden pontján A LAKOSSÁG SZOLGALMÁBAN! A haúvaték (136)j Vagyont érő berendezést, dísztárgyakat, ékszereket nem hagyott családjára Czirbusz György cipészmester. A gyárkörnyéki cipészműhely nem hozott olyan jövedelmet, hogy vagyont gyűjthetett volna. Elég volt a négy gyerek iskoláztatása. Három lánya kijárta a polgárit, fiában cipészműhelyének majdani örökösét látta, a mesterségre tanította. A második világháború beleszólt a Czirbusz család életébe. A fiút és az egyik lány férjét elnyelte a világháború vihara. Az örökségnek szánt cipészműhély élvesztette jelentőségét. A családban senkinek sem volt rá szüksége, amikor Czirbusz bácsi nyolcvanegy éves korában elhunyt. Vagyon nem maradt utána, de szerény hagyatékán kívül volt valami nagyon megbecsült érték. A becsületes neve és néhány emlék az idős cipész munkásmozgalmi múltjából. Emlékeztetői azoknak a harcoknak, amelyeknek részese volt. A cipészmester 1918-ban, s az azt követő években pártpropagan dista volt Budapesten az V. kerü letben. Plakátokat ragasztót' röplapokat terjesztett többed magával. A forradalmi idők emlékekén! őrizte meg Várnai Zseni proletár költőnő Katonafiamnak című Horthy rendőrkopók összegyűl versének plakátját, amelyet a töttek és megsemmirífettek. A proletárdiktatúra leverése után a idős cipészmester vállalva a koc VxmnnJí ve-. !i *««(>». S«f Ü-SÍS ib*. iflrt OS?«-: '■tiKWM : :íxux SVÍ? twfc*- ísíSsS i ÍÍVÍÍíV •%* -XZt SSííiU í - -sííííii í j W3 rft ívíUi'eé v.v*- (&*«»} * V Ú Sí5$ ti arc*, -is *<**?•$«* r-rttaiíA ü mw* SAÍÍifc ml >.,$éi is ; í-í> ÍÍVtf'íí. xxy. je.ííVi %- s>s;ssiíM ifi< s; v -fcséi! "'p ■Tvfrr'- v iy'íft •***«* -XH . m,) , -ss a «ti v-íse-f i. táti, item, is ott Sí *?**$:$** *>.ii HX: ■S* Síi i S:«ajs safe#**» '%<?•• '<>?& v-sn ,>. • •- • • í •$> . <S\ .v'n >. »í .x í ■> :*■ 1&r.VSÍÍHt&. i ****** x l> rámfttoWig, : 55 ai $><&*$• ■» $Vj&É: tfy s iá'Sí# i hmm m t ' a*! ! »we- a -:<n «*»*«*. «« I«®, feasn. ^ m Sfeá ^ i> &*:<:■ $•> • « m, Sfif » r* ».íf. X' i vV y yi ííiy * :í» mm í*8íy! S<Xf, »esi, á, n m, Gazdag tervválaszték, építési kedvezmények, gyors, pontos munka, a lakosság szolgálatában!
