Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

1963. március 21.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

5

A tizenötmilliót pótolni kell

(pj) 1961—62-ben az építőipari munkások fagyszabadsága alig haladta meg a három hetet, 1962 —63-ban három hónapnál is

hosszabb ideig voltak távol munkahelyeiktől. A rendkívül hosszú tél, a kései tavaszodás lehetetlenné tette a munkát. Tavaly ilyenkor már gépek zajától voltak hangosak az építkezések, az idén még csak alig kezdődik az élet. Most még a meszesgödrök jegét olvasztják, a munka dandárját most készítik elő.

A megyei építőipar (állami, szövetkezeti) — kerek számban — 15 millió forint tervlemaradással kezdi az évet, az éves terv teljesítését március közepén. Kilenc és fél hónap alatt kell 12 hónapi munkát elvégezni — határidőre — és ugyanolyan minőségben, mintha az idei termelőmunkát nem nehezítette volna a rossz időjárás.

Tizenötmillió forint értékű munka — négy 20 lakásos bérházat lehetne belőle építeni — többletkénti'-elvégzése áll az építőmunkások, vezetők előtt. Mert bárhogy is számoljuk, ez a tervtől való lemaradás azt jelenti, hogy lényegében ennyivel, 15 millióval emelték a megye építőiparának tervét 1963-ban. Pontosabban, a napokra bontott tervet teljesítése során mindig meg kell „fejelni”, hogy mielőbb pótolhassák a lemaradást.

örvendetes azonban, hogy ez a jelentős munkaidőkiesés, tervlemaradás gondja ma már korántsem olyan mértékű és súlyú, mint évekkel ezelőtt lehetett volna. Építőipari vállalataink, szövetkezeteink műszaki, technikai ellátottsága már jó. Sokkal jobb. mint volt ezelőtt egy évvel. A komlói vállalatnál például a gépesítés magas foka teszi lehetővé, hogy a 6 milliós tervlemaradás jelentős részét már a második negyedévben pótolják, de a tanácsi építőipari vállalatnál, és az építőipari szövetkezeteknél,

már elkészítették a tervlemaradás pótlásának negyedévekre, arányosan elosztott programját.

De nemcsak a technikai-műszaki színvonal emelkedett jelentősen az építőipari vállalatoknál, szövetkezeteknél. Jelentősen több szakember is dolgozik most. Az elmúlt évben ugyanis az építők szakszervezete csaknem másfélszáz, többnyire segédmunkást részesített szakmai oktatásban: képesítette művezetői, könnyű- és nehéz gépkezelői munkáik elvégzésére alkalmassá. A vállalatoknál pedig gazdasági és tömegszervezeti vezetők munkálkodtak eredményesen azon, hogy a munkások szakképzettségét az új technika megismertetésével bővítsék, néhány helyen éppen a fagyszabadság kényszerű pihenőjét használták arra, hogy növeljék a munkások szakképzettségének színvonalát. Felkészült az építőipar az 1963. évi feladatok megvalósítására. A ■

A technikai, műszaki berendezés. a kiváló munkásgárda az idei nagy feladatok megoldására alkalmas. Mégsem lesz rózsákkal telehintve az út december 31-ig. A munkát elvégezni csak áldozatok árán, jobb munkaszervezéssel lehet. Számolni kell, hogy lesz anyaghiány, hogy kevesebb szakmunkás áll majd rendelkezésre. mint amennyit a munka megkíván A kél műszakos termelés, a gondos szervezőmunka jó segítő lesz a nehézségek áthidalásánál.

A tél által okozott nehézségek ellenére az építőipar teljesíteni tudja idei tervét. Az építkezéseken a most munkába állt dolgozók — akik eddig fagyszabadságon voltak — már szervezik az éves munkáversenyüket. már készülődnek. hogy bizonyítani tudják : Képesek jó irányítás mellett még olyan jelentős tervlemaradást is pótolni, mint amit az 1962 —63-as tél okozott.

VITATKOZZUNK:

Hz idei kukoricatermés érdekében

LAPJUK FEBRUAR 6-1 SZA- MABAN megjelent Bátki Sándor vezető agronómus cikkéhez a következőket szeretném hozzáfűzni:

Nagyon helyesiem, hogy Bátki Sándor ezt a kérdést nyilvánosan felveti. A rendkívüli tél miatt jó lesz előre megvitatni mindazokat a teendőket amelyekre már most fel kell készülnünk, ha nem akarjuk, hogy évközben meglepetések érjenek bennünket.

Növényvédelmi szempontból két olyan problémát tartok fontosnak, amelyek jelentősége az őszi mélyszántás elmaradása miatt nőtt. Az egyik a bagolypille-her- nyók elleni védekezés, a másik a gyomirtás kérdésé

Az elmúlt évben a bagolypillék és különösen a vetési bagolypille (Agrotis segetis) hernyói (mocskos pajor) igen nagy károkat okoztak. A kukoricán kívül a burgonya, cukorrépa, paprika, paradicsom és mindén egyéb vetésben igen nagy pusztítást végeztek. A károk meglepetésszerűen érték a gazdaságokat, mert a fiatal, kis hernyókat nem veszik észre, kártételük ekkor még nem feltűnő. A nagyobb, idősebb hernyók azután hirtelen, csapásszerűen tették tönkre a növényekét. A talajrögök alatt, közvetlenül a talaj felszínén elrágták a szárat, ezért a növény lankadni kezdett, 'majd elhervadt, a vastagabb szárú, például a kukorica növények szárába pedig berágták magukat és a vezérhajtást tették tönkre. Ez a kártevő második nemzedékben igen felszaporodott országszerte, amit az őszi talajvizsgálatok is mutatnak. A kártevő zömmel hernyóalakban, kisebb részben bábalakban telel át és ha az át- telelés kedvező lesz. tavasszal nagy lepkerajzásra számíthatunk. A rajzás , mértékéről a növényvédő állomás által felállított fénycsapdák adataiból tudomást szerezhetünk. Védekezni a fiatal hernyók ellen keil, mert az idősebbek a szerekkel szemben ellenlegfontosabb az, hogy vetéseinket állandóan figyeljük és ha 5—10 hernyót találunk négyzetméterenként. már vegyszeres védekezést alkalmazzunk. Jól használható ellenük a Hungária DL 40 permetezőszer. Ajánlatos a szerbe néhány kiló melaszt keverni. Ajánlható a Dieldrin permetezőszer is nagyüzemi viszonyok között, szintén melasszal keverve, ha az óvatossági rendszabályokat és az öt hét tűrési időt meg tudjuk tartani.

A MÁSIK FONTOS KÉRDÉS,

amelynek jelentősége az őszi mélyszántás elmaradása miatt fokozódott, a gyomirtás kérdése.

Minden szakember' előtt világos. hogy ott. ahol a tarlóhántást, a tarló ápolásét (gyommentesen tartását) majd az őszi mélyszántást elvégezték, sokkal kevesebb gyommal kell számolni, mint ott, ahol csak tavasszal készítik elő a talajt vetések alá. Megfelelő gyomirtásra nem is marad idő. A tavalyi kedvezőtlen időjárás miatt ezeknek a munkáknak nagy része, különösen pedig az őszi mélyszántás elmaradt. Mi a teendő ilyen esetben?

A kukoricavetésben a gyomirtás végrehajtására szerencsére ma már vegyszerek is rendelkezésre állnak. Bátki Sándor cikkében felis teszi a kérdést, hogyan hajtsuk végre tavasszal a Hungazinos kezeléseket. Véleményünk szerint Hungazint (Simazin) tavasszal is nyugodtan lehet alkalmazni. A kérdés az. kap-e a vetés a kezelés után elegendő mennyiségű csapadékot, fel tud-e a szer a talajban jól oldódni? Ha a Hungazinos kezelés után kiadós esők jönnek, a hatás tavasszal is kitűnő lesz. ha ellenben tavasszal szárazság következik be a hatás bizonytalan. Ennyiben tehát kockázatosabb a tavaszi kezelés. Ha azonban meggondoljuk azt, hogy a gvomosodás milyen mértékű termés kiesést és munkatöbbletet jelenthet. gyomos területeken érdemes lesz vállalni ezt a kockázatot.

A Hungazin. mint ismeretes, csak a csírázó gyomokat pusztítja él, az áttelelt évelő gyomokat nem. Ebből a szempontból ajánlatos felmérni a leendő kukoricavetés területek gyomosságát. Ha sok hamvas szeder, acat, átszeli zsázsa, folyondár szulák található ott, akkor a Dikonirttal való permetezést hajtsuk végre, akár vetés előtt, akár pedig később, a vetésben. Ha a kukorica már nagy, akkor is lehet a gyomot foltonként permetezni, ügyelve arra, hogy a kukoricát permet ne érje. Ez a kezelés a kapálást nem zárja ki, csupán a kapálások számát csökkenti. Nagyon fontos, hogy az évelő gyomokat ne engedjük zöldellni. amint a talaj felszínére törnek ki kell a zöld részeket kapálni, hogy ezáltal a töveket kimerítsük, azok végül is elpusztuljanak.

AZ EGYNYÁRI GYOMOK ELLEN Hungazin PK. permetezést ajánlunk vetés előtt. Az így kezelt területen két évig csak kukoricát szabad termelni. Ez a szer ezektől a gyomoktól mentesen tartja a talajt, mert minden csírázó növény, mihelyt a mag tartaléktápanvaga elfogy és a gyökéren keresztül a mérgezett talajoldatot felszívja, elpusztul. A kukorica az egyetlen növény, amelynek ez a szer nem árt.

Ott, ahol évelő gyomokkal és egynyári gyomokkal is szám:'ni kell. a fenti két vegyszeres kezelést kombinálhatjuk.

A permetezések végrehajtásához a megyei növényvédő állomások szaktanácsot és segítséget nyújtanak.

Pataki Ervin

egyetemi tanársegéd, növényvédelmi szakmérnök. Gödöllő

állóbbak. ezenkívül rejtett életmódjuk miatt nehezebben is hozzáférhetők. Agrotechnikai védekezés a kétnemzedékű fajoknál a tarlóhántás és a tarló gyommentesen tartása, az egy nemzedéki! fajoknál az őszi mélyszántás. A

Modem szakmák:

K özpont ifű tés - 8serelő tanulók

kázatot haláláig megőrzött egy plakátot és a Magyar Nemzeti Tanács által kibocsátott röplap egy példányát.

A hagyaték immár muzeális érték é6 Czirbusz György halála után került Szekszárdon élő lányához Lerch Jánosaiéhoz. Az elnyomatás éveiben nem kis veszélyt hordozott magában az ilyen

forradalmi emlékek rejtegetése. Egy házkutatás elég lett volna ahhoz, hogy a családot meghurcolják, internálják.

lerch Jánosné kegyelettel őrzi apja hagyatékát, a forradalmi idők emlékét.

— Amikor Várnai Zseni költőnő egy irodalmi est alkalmával Szekszárdon járt — azt hiszem

laspiwzll

J& óril» Öi&tt i

Ä magkor atollt«* rám éy#

üst h&m AsM, kmBkSim mfr

lék m Mmm mfsM, léíöttfc m«§to%»tését>. Wárkmmi Mismd !

noHot etfösték, Ä iérpsw«mcMU’tuftaet,,

fturt, mrd »Imi «gq* ttom mm»

sáréi® IU«**$és» nélkül mm?m mwm®? «ét*

katonák* munkéwM» mfe*

stonki a Hmvm **fasl«

!#»§ Martát

f mamiim, wmtlf? m%xm m€gir««á* tíépdtmlm&h ® &ékéi rnkmm

ti? M&mmlí Tmm

1960-ban volt — magammal vittem a plakátot. Nagyon meglepődött a plakát láttán és azt mondta :

— Nem gondoltam, hogy Szekszárdon is rátalálok kiplakatéro- zott versem egyik példányára. Tudomásom szerint a Munkásmozgalmi Intézetben van egy ugyanilyen plakát, de jólesik, hogy Szekszárdon is megőrizték — mondta elismeréssel Lerch Já- nosnénak.

— A személyes találkozás nagy hatással volt rám — emlékszik Lerchné. Azelőtt is szerettem Várnai Zseni verseit. Be is szereztem néhány venseskötetét. A Feltámadás című kötete különösen nagyon becses számomra, a mottóját, amit a könyvben írt kívülről tudom. „Dalban, versben, prózában ostromoltam a mélységet és a magasságot, mert aki költő az nem bújhat el a küldetés parancsszava elől és akkor így szóltam önmagamhoz: Hát zeng szívem, mi országútunk fája. ha ághúrjain szelek orgonáinak! Csak zengd a dalt. amit a szél szavával zúgnak feléd a messzi világtájak” — idézi mély érzéssel a mottó néhány sorát.

— Mi a szándéka az apai hagyatékkal. amely immár muzeális érték. — Kérdezem. Lerch Jánosné egy ideig maga elé néz, majd így válaszol:

— Azt hiszem rövidesen megválók apám hagyatékától, a plakáttól és a röplaptól. Átadom to- vábbőrzésre a Munkásmozgalmi Intézetnek. Ott méltó helyen lesz.

Pozsonyi Ignácné

Megengedem a markolaton lévő piros csapot. Begyújtom a gázt. Ráengedem a kék csap segítségével az ovigént. A segédanyagot ráhelyezem a hegesztendő tárgyra. A „pisztolyt" hatvan fokos szögben tartom.

Csötönyi Pali, aki alig tizenhat éves, és fél évvel ezelőtt szülőfalujában, Decsen még hegesztöpisztolyl sem látott, nemcsak a szöveget mondja, hanem csinálja is a műveletet Szike Ferenc, a huszonhárom éves mester figyeli minden mozdulatát.

Gyakorlati oktatás folyik. A színtér az épülő szekszárdi AKÖV-telep óriási szerelőcsarnoka. Tizenöt—tizenhat éves fiúk állják körül az oktatót és a hegesztést végző fiút. Szemüket sötét üveg védi a vakító fény ellen. A hegesztőpisztoly sistergő hangja töri csak meg a moccanás nélküli csendet.

— A fiúk „modern” szakmái, tanulnak — mondja a mester.

— ez az első iparitauuló-osztály megyénkben, amely központi- fűtésszerelő és üzemben tartó szakmunkásokat ad majd az építkezéseknek. A hegesztéstanulás csak ráadás a szakma ra.

Megjelenik a másik két mester is. Kakuk József és Szike István, a hegesztést oktató testvére. Fiatal szakma, fiatal mesterek! Számítgatjuk hármójuk átlagos életkorát: huszonnégy esztendő a végeredmény.

— Nézze meg a szerelést is

— javasolja Kakuk József, és elkalauzol a kazánházhoz.

Az udvar hangos m építkezés zajától. Mindenfel.' befejezés előtt álló épületek. A tervek szerint ez év végére már ide költözhet a 11-es AKÖV.

Kétméteres dobra csavart, vastag kábeleket kerülgetünk. Maltkros lány nevetése hallatszik az egyik állványról. Jó idő van. Kellemes, meleg szél fújdogál. Harmincöt méter magas kémény mered az égnek: a kazánház kéménye. Füst még nem futott végig a hatalmas „torkon".

Végül is eljutunk a kazánház lejáratához. Jelenleg a város legnagyobb kazánháza. Ez látja majd el a korszerű telepet meleggel.

A széles csúsztatón ipari tanulók szorgoskodnak. „Kazán- tagokat". visznek lefelé. Lent szerelik a kazánokat. Négyet már összeállítottak. A fal mellett szerelésre váró kazántagok sorakoznak.

Kakuk József tanáros mozdulatokkal magyaráz.

— Először idegenkedtek ettől a szakmától. De ez csak rövid ideig tartott.

Olajos ruhás fiú lép a mesterhez.

— Hová tegyük a gőzvezeték csöveket?

— Abba a sarokba! — mutatja a kérdezett, s távozásom előtt még megjegyzi. — LeSZ bőven megyénkben is központifűtés-szerelő. olyanná képezzük ezeket a fiúkat, hogy a legbonyolultabb esetekben is helytállhassanak.

H. T,